1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2160
Part
1 Inc| szemével láttam?~Én már nem is emlékezem pontosan a
2 1| sértésnek veszi, ha a férfiú nem fenyegetőzik azzal, hogy
3 1| és egészen bizonyos, hogy nem gondoltak komolyan arra,
4 1| leveleket - és bár gyakran nem olvasták végig, megsértődtek,
5 1| megsértődtek, ha a levél nem volt elég terjedelmes. Szerették,
6 1| végeztével elszámolást semmiről nem kért, csak Az Est egy példányáról,
7 1| a régi újságpéldány elő nem került. "Látja? Ennyire
8 1| folyamán, hogy kockához nem nyúl, és a bort csak kis
9 1| óhajtottak. De Szindbád nem tért vissza, mert számon
10 1| életében elérni óhajtott. Nem vigasztalta a százhét nő,
11 1| kolostorban? - ez szorosan nem tartozik e történethez.
12 1| De most már soha többé nem húzza le a kesztyűt.)~Ilyenformán
13 1| rendet, mert Müller bácsinak nem volt bajusza, de nagy, fekete,
14 1| csendesen felelt:~- Igen, de nem itthon.~- A leányaim előtt
15 1| is menjenek.~Ezután már nem volt más tennivalója Kacskó
16 1| férjhezmenésével valóban nem látszott törődni senki;
17 1| midőn is a pán szolgabíró nem szökhetett el az irodába),
18 1| egyedüllétben félős, tanulni nem nagyon szerető Szindbádot
19 1| tizenhat esztendős volt, és még nem nézte le túlságosan a kamaszkodó
20 1| kapni, amit azelőtt soha el nem mulasztott.~Majd ahelyett,
21 1| pápa, és az egész dolog nem volt egyéb rossz tréfánál...~
22 1| semmiféle nevezetes emléket nem hagyott maga után, a névaláírásán
23 1| három ló vont, mert hiszen nem messzire volt ide az orosz
24 1| mondták a csengők, és sehonnan nem felelt visszhang a szavukra.~
25 1| abból az időből, midőn még nem volt deres a haja és széles
26 1| látszik a Kárpát hava, mintha nem is hó volna az, hanem valami
27 1| a harangok hangjára már nem emlékezett... A Poprád,
28 1| fogadós születésére nézve nem is volt idevalósi, faluról
29 1| tologatta a falhoz, mintha nem talált volna számára elég
30 1| nagy szobában.~- Urasága nem tanító? - kérdezte hirtelen.~-
31 1| kérdezte hirtelen.~- Nem - felelt Szindbád, és önkéntelenül
32 1| volna az oka, hogy eddig nem talált helyére -, csak azért
33 1| hozzám küldik.~Szindbád nem felelt. Az ablakból egy
34 1| nevetős és szürkeszemű, már nem volt fiatal leány. Este
35 1| Gyorsan levetkőzött, és nem törődött vele, hogy a szomszéd
36 1| halt. Szindbád akkor már nem a városkapitánynál volt
37 1| leány szerelme volt, soha he nem vallott szerelme, és most
38 1| megszólalt a háta mögött:~- Ha nem tudná, Szindbád úr: nálunk,
39 1| hívták. Szindbád többre nem tudott emlékezni, bár az
40 1| életben többé színházat nem láthatok... Ferenc barátom
41 1| homloka körül.~Az igazgató nem lehetett több harmincöt
42 1| szórakozásunk sincs. (Ezért nem lehet Ferencet többé megmenteni
43 1| ezekre a dolgokra ugyan nem emlékezett, de a tánciskola
44 1| tánc közben. Némely fiúból nem is látszott egyéb, mint
45 1| a jelen, sem a jövő már nem izgatta gondolkozásra, álmodozásra,
46 1| tengereket bejárt hajós, nem találván többé ismeretlen
47 1| közeledett a kancsal nőkhöz. (Nem ismerik azok a szemnek izgató
48 1| akik hibás szemű nőbe még nem voltak szerelmesek!)~A négyesnek
49 1| alsószoknyában...~De most nem állott Irma a kerti kapunál,
50 1| kapunál, pedig Szindbádnak nem kevésbé dobogott a szíve,
51 1| érezte, hogy még mindig nem élt ahhoz eleget, hogy azzal
52 1| megnézte az aláírást, és mert nem volt feledékeny ember, egyszerre
53 1| a régi templom felé már nem sétál. Aztán egyszer Szindbád
54 1| templomot és környékét, nem tudott teljesen felébredni.
55 1| bebizonyította, hogy még nem felejtette el ifjúkori szerelmét -
56 1| fotográfián látszik, hogy nem unalomból, időtöltésből
57 1| selyemkendővel - bármi legyek, ha nem a városbeli táncmester.~
58 1| mellett két barátnő (ha nem volnának azok, nem kerülhetnének
59 1| barátnő (ha nem volnának azok, nem kerülhetnének egymás mellé),
60 1| egymás szomszédságából, ha ez nem így volna. És Szindbád azt
61 1| hölgy, aki, ha Szindbád nem csalatkozik, sok festéket
62 1| így tervezte: az orvos nem lesz otthon, és ő beszélhet
63 1| megzavarodott asszonyt.~Még mindig nem szólt, pedig az asszony
64 1| hátralépett.~- Bizonyisten, nem vártam - mondta gyorsan,
65 1| Álmatlanságban szenvedek... És nem hoztam magammal morfiumot
66 1| ékszerekben gyönyörködni: nem az én természetem. Igaz,
67 1| színházakban szépen énekelnek, de nem alussza ki magát az ember
68 1| asszonynak.~- Már elmegy? Nem várja meg az uramat?~Szindbád
69 1| Egy nagy nyárfa hangjai nem mindig elégítenek ki, és
70 1| vacsorázóhelyeken... És soha - soha nem láttam. Ha gondolt volna
71 1| egymást, Szindbád... Ugye, még nem utazik el?~Szindbád a fejével
72 1| nyakából áradt. Szindbád néha nem szerette az erős parfőmöket.~[
73 1| városka, ha a király többé nem néz rá? Bánatában elalszik,
74 1| Hátranézett, hogy miért nem csörögnek sarkantyúk a sarkán.~
75 1| cukrásznéval...~- Asszonyom, nem mutatná meg nekem azt a
76 1| a gyermekeket látni, de nem merészeli. A barna nőcske
77 1| veszítette el vagyonát. Pedig nem így történt. Szindbád a
78 1| viselte lábán, de tovább már nem jutott Szindbád.~A szegénységben
79 1| elerőtlenedve, ellustulva nem vállalkozott könnyű kalandokra,
80 1| bolyongva, a csodák világa nem hatotta meg szívét, de felvillant
81 1| lopni nőktől, akik soha nem látták, nevét nem tudták,
82 1| akik soha nem látták, nevét nem tudták, hírét sem hallották!~
83 1| vagy? - kérdezte később.~- Nem vagyok szerelmes.~- Hát?~
84 1| mint azon idős, de még nem elvirult, hervatag, de még
85 1| uram.~- Szép gyermekem, nem bánja meg, ha szeretni fog...~-
86 1| Pestre menjen. Valamint nem volt kedvelője a hosszadalmas
87 1| közelgő léptekre: de Szindbád nem jött. "Azt hiszem, beteg...
88 1| közé tartozott, akik sokért nem adták, ha a kocsizás végén
89 1| fordul az eltűnő grófné felé, nem pedig az üres ablakok. Ki
90 1| gyermekes családanyát el nem szöktetett Párizsba, "ahol
91 1| egymásért, és a kitűzött óra nem röppenhet el fecskeszárnyakon".)
92 1| kis bajusza volt), és el nem vették volna onnan semmi
93 1| ismerősei között, de ezek már nem éppen fiatalságuk, tudatlanságuk
94 1| nézegette képzeletében. Nem, ezek a nők mégsem voltak
95 1| gyógyították, de már segíteni nem lehetett. Portobányi úr
96 1| megkérdezte a nevelőt:~- Nem lehetett megmenteni azt
97 1| de Szindbád úrapja többé nem nyitotta ki a száját.~-
98 1| torok vagy installációk nem nélkülözhették Portobányi
99 1| semmiféle mulatságos dologról nem lehet beszélgetni.~- Ne
100 1| hogy többé utolsóbb ember nem akad nála a hosszú asztalnál,
101 1| az egész szekér. Ilyenkor nem ivott, nem dohányzott. Talán
102 1| szekér. Ilyenkor nem ivott, nem dohányzott. Talán Szindbád
103 1| hazulról, de késő délutánig nem jött meg a városból.~Az
104 1| betegsége óta eleven ember nem hallott -, told ide azt
105 1| Ne félj, Portobányi, nem vallasz velem szégyent -
106 1| hangját, amíg a cselédek kővel nem dobálják. Tehát Szindbád
107 1| változás előfordulni. És nem is nagyon változott. Szindbád
108 1| szemrehányólag kérdezte:~- Vajon nem tettem eleget kötelességemnek
109 1| szép Kovács Esztit vajon nem én tartottam lefogva, míg
110 1| megcsókolta a szénapadláson, vajon nem én? Talán a színész?~- Köszönet
111 1| holdas éjjelen, amikor aludni nem tetszett ifjúurunknak, nem
112 1| nem tetszett ifjúurunknak, nem én voltam-e, aki a kukoricacsősz
113 1| helyezkedett.~- Valóban - nem. Emlékszem egy ifjúkori
114 1| nyugalmazott színészt már nem lehetett letorkolni. Elbódult
115 1| Sajnos, Szindbád ifjúurunk nem színpadi pályán működik,
116 1| mondta csöndesen.~- Az nem lehetséges - felelt elgondolkozva
117 1| lámpás sugárkévéje, de azt nem tudta, hogy kinek a nyakát
118 1| kíváncsian nagyra nyitotta.~- Nem - felelt csendesen Szindbád.~(
119 1| Szindbád.~(Később ezért a "nem"-ért kemény korholásban
120 1| megint leült helyére, tehát nem volt tanácsos abbahagyni
121 1| földesuraságnak. Sajnos, nem vagyok király...~- Ezt én
122 1| És hajdanában, azaz hogy nem is olyan régen, magam is
123 1| Nagy kár, hogy agyon nem ütöttek - vélekedett Portobányi
124 1| haja is, de az álla már nem tetszik?... Ezt mondta Irma?~
125 1| ez az Irma. Neked talán nem tetszik, Portobányi úr?~
126 1| ki a tenyerét -, hiszen nem is arról van szó... Éppen
127 1| rossz verkli sipogna:~- Nem csap lármát... Becsületemre,
128 1| megérzi... Az én időmben - nem is olyan régen - a nők mezítelen
129 1| voltam álmos. A hölgyek nem szeretik az álmos embereket.
130 1| csöndesen... Bár sötét az éjjel, nem megyünk mi szé-é-éjjel...~
131 1| bírt befejezni.~- Dobbal nem lehet verebet fogni - dörrent
132 1| karját, hogy előrevigye... De nem az történt.~Egy perc múlott
133 1| voltam eddig. Üldöztek, nem szerettek, nyomorult, boldogtalan
134 1| Ifjan, szépen és rajongva... Nem kérdezem, hogy mi hozta
135 1| mintha nagyon régi idő óta nem látta volna őszülő haját,
136 1| újra felidézte magában: "Nem is igazi ember, aki bolondságokat
137 1| ember, aki bolondságokat nem követett el életében" -
138 1| A hang, amelyet eleinte nem is nagyon hallott, mélyebb
139 1| Aztán halltan folytatta: - Nem bánom, elmegyek magával
140 1| aki mindjárt itt lesz) nem fizethet semmit. Helyes?~
141 1| semmit. Helyes?~Szindbád nem felelt, mert furcsának találta,
142 1| sebhely van, ami azelőtt nem volt. A szeme merően tapadt
143 1| meg akartam halni. Maga nem szokott újságot olvasni?~-
144 1| direktor mondta is, hogy miért nem hagyom ezeket a limlomokat
145 1| már a limlomjaim nélkül nem tudok élni.~Melegen s barátságosan
146 1| ölelésekre. És vajon melyik nő nem boldog, ha megölelik?~Szindbád
147 1| magát.~- Szeretném, ha erről nem beszélnénk... Lehet, hogy
148 1| Tőle örököltem soha meg nem őszülő hajam. Csak az ostoba
149 1| Bizony a legtöbbet már nem is ösmerem, de szeretem
150 1| az utcán bandukolva, azok nem az igazi Szindbádot látták,
151 1| A régi diákkori tervrajz nem hagyta Szindbádot nyugodni.
152 1| velem koccintana...~- Az nem lehetséges - szólt röviden
153 1| hallgatott, és a leányka mintha nem ösmerné társaságában a hallgató
154 1| De az apám már öregember, nem épít. Meg aztán minek is
155 1| fonál, Szindbád még mindig nem szólt. A leány szinte sértődve
156 1| annyit itt is tudunk, hogy nem valami szép város az a Pest.
157 1| szomorúan Szindbád.~- Azt nem mondhatnám - felelt gyorsan
158 1| Szindbád előrehajolva -, nem szeretne maga színésznő
159 1| biggyesztette a száját. - Én nem szoktam énekelni.~És furcsán
160 1| az öreggel már évek óta nem lehet beszélni. Tetszik
161 1| hiszen a rangom ezt gyakran nem engedi -, hogy Fánikával,
162 1| kalapja, nos, hát én ehhez nem nagyon értek, de azt gondolom,
163 1| megszólalt:~- Nagyon örülök, hogy nem csalódtam. Fánikét magam
164 1| Persze, ehhez a szöveghez nem a barátcsuha illenék, hanem
165 1| gondolt, csak a "kismadár"-ra nem gondolt, és íme, ő várta
166 1| legnemesebb férfiú, e percben még nem gondolt arra, hogy visszaél
167 1| tapasztalatlanságával, bizalmával... "Nem, nem" - gondolta magában. - "
168 1| tapasztalatlanságával, bizalmával... "Nem, nem" - gondolta magában. - "
169 1| gondolta magában. - "Én nem bántalak, kismadár!" - A
170 1| hangon Szindbád. - Szeret?~- Nem tudom - szólalt meg a leány. -
171 1| volt, azóta sokszor, ha nem aludtam éjszaka, a fejemet
172 1| nagy színésznők leszünk, nem fogunk erre a helyre járni.
173 1| at bevezette. És most már nem gondolt többé arra, hogy
174 1| foglalkozott. Néha megesett, hogy nem a legpolgáribb házakhoz
175 1| Szindbádnak sokáig semmi titka nem volt Morvainé előtt. Első
176 1| is használta. De Szindbád nem akart meggyőződni a nő hűtlenségéről,
177 1| annak, hogy Morvainé meg nem mérgezte a csalfa hölgyet.~
178 1| kismadár" idejében még nem kellett ifjúsága pezsgő
179 1| csodálkoztak, hogy a ház urát nem találták. (Morvainé lesütötte
180 1| sehogy sem tetszik nekem. Nem sír, nem panaszkodik, csak
181 1| tetszik nekem. Nem sír, nem panaszkodik, csak ül összeszorított
182 1| fehér, mint a fal, és talán nem is álmodik semmit, mert
183 1| szempillája sem mozdul. Az nem jó, ha a leányok egyszerre
184 1| ha a leányok egyszerre nem álmodnak semmit. Amíg az
185 1| azoktól a leányoktól, akik nem szoktak álmodni.~Szindbád
186 1| bizonyosan bajt csinál. A Dunába nem ugrik ez a leány. Másfajta,
187 1| Szindbád vállat vont:~- Haza nem mehet, sehová se mehet.
188 1| szegénykét.~Morvainé erre már nem felelt semmit, csendesen
189 1| Jól teszi az ifjúúr, hogy nem néz felénk. Most meg pisztolyt
190 1| Szindbád nagyon sokáig nem tudott aludni.~[1911]~
191 1| királyok laktak, és a fák még nem nőtték be teljesen az utat,
192 1| nemigen fürödtek, mert az még nem volt divat abban az időben. (
193 1| lépne a tájra, akit már nem szükséges hosszasan bejelenteni. "
194 1| megkérdezi: "Asszonyom, nem parancsol még valamit?"
195 1| füstöket szív pipájából...~Nem, a tehervonatra már nemigen
196 1| Szindbádot.~- Ugye, már nem szeret, megbánta, hogy eljött
197 1| telegráfista kisasszonyt ez nem tartotta vissza, hogy hosszú,
198 1| és az arcán kacér, eddig nem látott mosolygás jelent
199 1| félretolta, de Mimi még mindig nem szólt egy szót sem.~Szindbád
200 1| békében a nőket, amíg meg nem szerették. És így történt,
201 1| Szindbádot, amin akkoriban nem is nagyon lehetett csodálkozni.~
202 1| Szindbádot, mint a fátumot. Nem tudta nem szeretni még akkor
203 1| mint a fátumot. Nem tudta nem szeretni még akkor se, mikor
204 1| királyomat. Akár látom, akár nem látom" - mondta Szindbádnak,
205 1| elmaradtak ezen a napon. Nem utálta őket, de már többé
206 1| utálta őket, de már többé nem kergették meg a vérét a
207 1| hogy az nyekkent bele.~- Nem is nyitok éjjel senkinek
208 1| kaput, mióta Szindbád úr nem jár hozzánk.~Szindbád elgondolkozva
209 1| ajtajában állott, és szájából nem hiányzott a szivarka:~-
210 1| Majmunka szokás szerint nem hitte el, amit Szindbád
211 1| aztán a sarkára lépek. Nem szeretem, ha a szemem láttára
212 1| Majmunka, mert már nagyon régen nem láttam. Tegnap vagy tegnapelőtt
213 1| azóta kerestem. Ugyan, nem felejtett még el engemet?~
214 1| szájából a cigarettát.~- Nem, fiam - mondta kissé borúsan. -
215 1| mondta kissé borúsan. - Én nem szoktam olyara könnyen felejteni.
216 1| felejteni. Habár most három éve nem volt már szerencsém, és
217 1| úgy szeretem magát, mintha nem is a kedvese - eldobott,
218 1| otthon, egyedül olvasgassak. Nem is olvasok más regényt.~
219 1| arcfestékkel már nagyon régen nem kendőzte az arcát. Szeretett
220 1| mondta csendesen Szindbád. - Nem tudom elgondolni, hogy miért
221 1| művészi pályára, Majmunka?~- Nem, fiam - felelt komolyan
222 1| elvisz a cirkuszba. És én nem voltam tíz éve a cirkuszban,
223 1| látott már az életben. Igazán nem értem, hogy egy megkomolyodott,
224 1| el. Egyedül pedig én már nem megyek sehová, fiam. Se
225 1| a harmonika szól. De mi nem itt szállunk le, hanem tovább
226 1| mit csinált azóta, amióta nem láttam.~Az asszony vállat
227 1| vállat vont:~- Semmit. Én nem szoktam semmit sem csinálni...
228 1| Amerikába ment, de ezt nem tudta senki, mert én pótoltam
229 1| szekrényben tartottam őket, nem volt bennük semmi hasznom.~-
230 1| történendőket, és már évek óta nem szólt bele a társalgásba.
231 1| alsóruhácska volt, estig ők nem szoktak felöltözködni, midőn
232 1| kiderült, hogy Szindbád nem szabad ember többé, sőt
233 1| levest, a táncosnők többé nem törődtek vele, és ugyanezért
234 1| furcsa mosolygású leány nem hagyta el végképpen Szindbádot.
235 1| felszisszent~- Te kígyó. Te komisz. Nem félsz, hogy megmérgezlek?~
236 1| megjelenjenek. Kézzel többé nem nyúlhattak az ételhez, és
237 1| Szindbád vállat vont.~- Nem értem kegyedet - dörmögte. -
238 1| táncosnékat, aztán haragszik, mert nem vagyok udvariatlan.~Majmunkának
239 1| ismerem őket. Soha többé nem volna az a bolond szerelem
240 1| vén nő manapság. Fiam, én nem tűröm meg, hogy a lakásomba
241 1| ragaszkodnak hozzám a táncosnők. Nem is olyan könnyű hozzám bejutni.
242 1| könnyű hozzám bejutni. Mert nem akárkit veszek fel kosztba.
243 1| Mert én becsületes vagyok. Nem kereskedek se erénnyel,
244 1| elfogadta, de a haragos pír nem tűnt el arcáról. Az ősz
245 1| hozzád szerencsém évek után, nem akartam elrontani a kedved.
246 1| hogy mikor szerettél, mikor nem szerettél. Ez azonban az
247 1| beléd - hisz gyakran évekig nem láttalak -, szükségem volt
248 1| kalandodat és szerelmedet. Te nem láttál engem, de én mindig
249 1| tudtam, hogy nélküled már nem élhetek.~- Hm, megvesztegette
250 1| azokat a dolgokat, amelyeket nem akarok elfelejteni. Itt
251 1| hessegetne el.~- Fiam, én nem szoktam hazudni. Amit tudok,
252 1| sajnáltalak annak idején, de nem akartalak erőszakosan kiábrándítani.
253 1| Most már sajnálta, hogy nem választott másféle foglalkozást
254 1| padláson! Ennél különbet igazán nem kívánhat magának egy nyugállomány
255 1| javára.~A foglalkozások közül nem nagyon idegenkedett a kontyfésű
256 1| rózsafüzérben. Itt sok dologra nem volt kilátás, aztán nagyon
257 1| aztán nagyon rossz helyre nem is kerülhet, asszonykéz
258 1| felfigyelt: ejnye, tán csak nem? - gondolta a fagyöngy.
259 1| gondolta a fagyöngy. Nem, nem, Ferenc atya a szent,
260 1| gondolta a fagyöngy. Nem, nem, Ferenc atya a szent, öreg
261 1| fájdalmasan konstatálta, hogy nem született kegyes célokra,
262 1| már gyakran sajnálta, hogy nem lett ólomkatona. Ki tudja,
263 1| dáma kikottyantotta, hogy ő nem tudna szentéletű nővér lenni,
264 1| lenni, mert férfi nélkül nem élhet... "Az én öregem nagyon
265 1| ez az a város, amelyben nem sokkal halála előtt megfordult -
266 1| ejnye, hogy az alagutat nem vette észre, amely az állomást
267 1| volt, hogy már régen el nem szökött a régi gazdájától.~
268 1| vendégeket.~Körülbelül tíz éve nem járt itt Szindbád, és midőn
269 1| amelynek bőrfedelét már régen nem lehetett felhúzni, végigdöcögött
270 1| a pendelyes gyerek sem. Nem, nem, a kövér ló, amely
271 1| pendelyes gyerek sem. Nem, nem, a kövér ló, amely valamikor
272 1| búzavirág színű szemével nem minden érdeklődés nélkül
273 1| Szindbád, mert ha sokáig nem látott parasztszoknyát,
274 1| homokkő oszlopokkal, többé nem látszott kastélynak Szindbád
275 1| nagyvárosi modern férfiak már nem hordanak bajuszt. Tisztaság
276 1| állandóan szidja a papot. Nem beszél kedvére. Már irtunk
277 1| helyettünk, mert én csak nem megyek ahhoz a bolond paphoz,
278 1| a diákok verseket írtak. Nem lehetett tudni, hogy sírni
279 1| lehetne játszani.~- Talán nem is emlékezel Szindbád öcsénkre? -
280 1| kiment a szobából.~- Képzeld, nem tudjuk férjhez adni! - kiáltott
281 1| gorombaságokat mondtak, midőn nem akart velük játszani.~-
282 1| keresi majd, ha a házban nem találja.~Valóban jött is
283 1| a kezét:~- Jöjjön innen. Nem ülök erre a helyre.~Előresietett,
284 1| hittem, hogy már soha többé nem látom az életben, aztán
285 1| Málcsi, mintha még mindig nem hinne szemének, hogy az
286 1| elismerőleg bólintott.~- Én nem pénzért jöttem - kezdte
287 1| Igen, de a néniék ezt nem hiszik már el magának se.
288 1| kezdték: Kezét csókolom, nem pénzért jöttem ám - aztán
289 1| káromkodtak, hogy az ember nem maradhat meg a saját vallása
290 1| katolikusok lettünk. De nem sokáig leszünk már azok
291 1| pincében, pedig akkor még nem is halt meg egészen a felesége.
292 1| néniék, de a vadászfegyverben nem volt patron. Én kiszedtem
293 1| Egyszer aztán a pap már nem mondja nekem, hegy "te béka,
294 1| hasonlókat, amelyeket azelőtt nem hallottam tőle. A néniék
295 1| sétálni a pappal... Azért nem akartam én magával arra
296 1| Szerette maga a papot?~- Nem tudom már... Szépen beszélt
297 1| senki sem látott.~- De már nem fáj a szívecskéd? - kérdezte
298 1| eljönne! Aztán most itt van.~Nem védekezett. Lehajtotta a
299 1| hozatok.~De Szindbád már nem akart maradni. Felszállott
300 1| szarka madár tarka tolla nem szálladozott el többé ablaka
301 1| sem a messze elterülő mező nem látszik tudomást venni,
302 1| festett nagyapák és ősapák nem mentek el innen. Tavasszal
303 1| A vendég Szindbád tehát nem sokat törődött a háziasszony
304 1| szomorúságával, haloványságával. Még nem volt gyermeke, és ugyanazért
305 1| Kápolnai megcsóválta a fejét.~- Nem egészen, csak úgy félig-meddig.
306 1| hogy volt tovább?~- Sokáig nem akart a feleségem lenni,
307 1| neki, hogy amelyik napon nem akar tovább a feleségem
308 1| elmehet színésznőnek. Én nem tartom vissza.~Szindbád
309 1| Kápolnai vállat vont.~- Már nem lehet. Megígértem neki.~
310 1| és a háziak még mindig nem érkeztek meg. Szindbád elgondolkozva
311 1| nevetve jelentette ki, hogy nem adja, hátha szükség lesz
312 1| jóéjszakát kívánt. És másnap nem is csodálkozott, hogy Kápolnai
313 1| kérdezte a fogadós.~- Nem.~- Azért - felelte fenyegetőleg
314 1| Nálam semmiféle asszonyság nem szokott lenni - felelt a
315 1| csend volt mindenfelé, kerék nem dübörgött, lámpás nem világított,
316 1| kerék nem dübörgött, lámpás nem világított, a lezárt szemű
317 1| és a cigaretta füstjét nem titkolt élvezettel szívta
318 1| úr!~De erre már választ nem kapott, mert megérkezett
319 1| imént hozta.~Hátranézett. Nem is üldözték.~[1912]~ ~
320 1| egyetlen bajusz, sem szakáll nem látszik a kis szív tükörén.~
321 1| és a kis vonat talán már nem is kapaszkodik.~Valahol,
322 1| Szindbádnak szinte jólesett, hogy nem találta meg nyomban Paulát,
323 1| bárókisasszony... Ha Paula nem volna, most utánamennék,
324 1| férjezett hölgy, aki már nem kíváncsi az idegen urak
325 1| csendesen megrázta a fejét: "Nem, nem lehet... legalábbis
326 1| megrázta a fejét: "Nem, nem lehet... legalábbis itt
327 1| lehet... legalábbis itt nem lehet..." "Pedig maga tetszik
328 1| csendesen a tekintetét. "Nem haragszom!" - mondta neki
329 1| halottak feküdnének, akiket nem jó felébreszteni. Gurultak
330 1| lehetett tudni, hogy valahol nem messzire, az országúton
331 1| tartózkodási helye délben, mert ő nem szokott a kocsmában ebédelni -
332 1| próbált meggyújtani, de többet nem mondott Pauláról.~Csak a
333 1| virágnak a színe.~- Hát nem várt? - kérdezte Szindbád. -
334 1| kérdezte Szindbád. - Nem álmodott velem?~- Egyszer
335 1| csinál, hogyan él, mióta nem láttam. Egy éve már. Emlékszik?
336 1| magába.~- A Gyokó.~- Remélem, nem hiába?...~- Kérem... Sohasem
337 1| tudnánk gondolkozni!~- Hát nem elég, hogy itt vagyok? Eljöttem
338 1| most pedig kísérjen haza, nem messzire lakom.~ ~A cukrászbolt
339 1| színésznőre kiáltott:~- Ugyan, nem várhatsz addig, amíg besötétedik?
340 1| vidéki férfiszínészek divatja nem változik. A kis súgó selypítve
341 1| állomásokról. A kebleket nem feszélyezte fűző, és a rövid
342 1| Köszönöm, hogy elém utazott. Nem szeretek egyedül utazni
343 1| Akármi legyek, ha ez nem a Kovács Böske, akivel a
344 1| Talán mégis jobb lesz, ha nem lépek föl Budapesten...~[
345 1| francia Sacré Coeur-ből nem kerülnek ki olyan gyöngéden
346 1| fiatalemberek, akiknek láthatólag nem tetszett Szindbád bánatos
347 1| idegen városokban), azután nem vezényelték táncosnőjükét
348 1| regényekben. Szindbád ugyanis nem ismerte személyesen a nőt,
349 1| barna nőcske volt, messziről nem látszott szépnek, de közelről
350 1| Az oszlopok mögött már nem ült egyedül a bányakapitány,
351 1| Szindbád. Amelie írta. "A bálra nem mehettem el, mert nagyon
352 1| megakadályozott abban - amiben önt nem akadályozta -, hogy jól
353 1| uram!"~Több levél aztán nem érkezett a Felvidékről.~[
354 1| nélküli, hajadonfős ember nem a legjobb állapotban dülöngőzött
355 1| maradó foltokat, mintha nem hitt volna a szemének.~-
356 1| A rendőr egyedül bemenni nem mer, többnyire szembe szúrják
357 1| ám ha oldalvást találják, nem messzire szabad járni a
358 1| mondtam, hogy maga ehhez nem ért, uram. Elismerem, hogy
359 1| be hozzám... Nézze csak, nem tud tovább menni. Talán
360 1| rendőr. Persze ilyenkor nem mutatkozik egy se. Be kell
361 1| kiáltott Szindbádra -, mért nem tud segíteni ilyenkor?~-
362 1| nincs világéletemben. De nem! Az ördög vinné el a céda
363 1| vetett a legényre, aki már nem mozdult.~Rózsaszínű pongyoláját
364 1| hogy ki ez a valaki...~- Nem tudom - felelt az asszony
365 1| És most, miután már régen nem vagyok, szeretném tudni,
366 1| megnyugtatta az asszonyt:~- Engem nem lát senki, mert hiszen én
367 1| járt karba fogódzva, midőn nem láttak az emberek? Járt-e
368 1| tó, melyen csónakáztunk, nem látta vállam fölött tükrében
369 1| egy ajtó, mintha valaki nem merné átlépni a küszöböt -
370 1| maga faragott. Többre már nem is emlékszem. - Halk, elszálló
371 1| ablakok a kisvárosban - nem emlékszik rá?~- Szindbádnak
372 1| amelyen bőrbojt volt; és én nem vertem ki a házból a zenészt,
373 1| tanulásban elfáradt...~- Nem igaz - kiáltott föl hevesen
374 1| bólingatott a fejével, hogy már nem neki kell a rejtett szobában
375 1| ahová néha egész télen át nem fűttetett be a kemény asszonyság...
376 1| elmúlott, és még mindig nem elégelte meg a hazugságokat,
377 1| magában Szindbád, és lehetőleg nem nézett az asszony vállára,
378 1| játéknak, tréfának indul. Néha nem nyílik idejében az ajtó,
379 1| elcsábított nőket... Vagy talán nem minden nő volna egyforma?
380 1| szobának, hisz szerelem nélkül nem élhettem. Csak éppen tegnap,
381 1| elhagytam.~- A nők kora nem számít, fiam.~- Szerettem,
382 1| voltam. Azt hittem, hogy már nem jön utánam senki, aki ugyanolyan
383 1| fogva a földön húzott... Hát nem foglalja el régi kvártélyát,
384 1| öreg lett kegyed!~Szindbád nem felelt. Unottan hagyta el
385 1| ember volt amennyiben térde nem lengett, és a szíve helyén
386 1| való amulettet hordott, nem pedig fekete gödröt. A szeme
387 1| helyezett, a vadszőlő már nem bujálkodott a salétromos
388 1| mellénye volt. A nevére már nem emlékezem, de ha felvetette
389 1| lehajtott fővel tovább megy.~Nem sokáig kellett várakoznia.
390 1| régi kapuzár, hogy többé nem lehet házőrző-eb, és a kikoptatott
391 1| kis fecskét. A halottak nem látják meg a változást az
392 1| bástyasétányon! Ma pedig nem tudok ebben megnyugodni.
393 1| megnyugodni. Miért, hogy nem vagyok fiatal? Miért, hogy
394 1| vagyok fiatal? Miért, hogy nem hullanak többé könnyeim
395 1| Igaz, hogy amíg megvoltak, nem sírtam soha egyikért sem.
396 1| komiszságaikat és a csalfaságukat. Nem haragudni, csak sírni, hosszan,
397 1| elhessegetve magától az árnyékot.~- Nem tudok élni - morgott a szellem.~
398 1| aranymívesné -, a férfiak szépsége nem olyan mulandó, mint a mienké,
399 1| nyögve kereste fekhelyét.~- Nem mer bejönni a halott - dünnyögte. -
400 1| cselédasszonyok. Szindbád úr nem tudott aludni, a cimbalomra
401 1| mind előbbre haladt, és ők nem mozdulnak vala az ambitusról.
402 1| malacsonkák ízéhez hasonlatos hang nem szűnt meg nótáját fújni
403 1| köszönhettem, és ilyenformán többé nem parancsoltam neki, a borosüveget
404 1| szép ruháikban. Ugyan miért nem szól már valamit ott az
405 1| kanyarodik az út, és lámpások nem világítanak? Vajon ki lehet
406 1| amelyet a nő élete végéig nem felejt el? - Szindbád, midőn
407 1| mintha már réges-régen le nem mosta volna a szappan és
408 1| órákban, más szavakban? - ez nem jutott a halott eszébe,
409 1| szívébe zárta, és soha el nem felejtette.~ ~Utolsónak
410 1| az álmatlan éjszaka. Hát nem mindenki azt a mesét hallgatja
411 1| függesztette a hallgatóra: "Ó; nem a te életedet mesélem, hisz
412 1| életedet mesélem, hisz azt nem ismerem. A másét mondom,
413 1| futott. (Boldogfalvi úr nem sokat törődött a felesége
414 1| sarokban, és fenyegető szemét nem vette le az asszonyról.
415 1| hátán, amelynek patkója nem hágy nyomot az országúton.
416 1| szerettem, hűséget követeltem. Nem tudok osztozni másokkal.
417 1| De elment, elment, s nem alkalmatlankodott tovább.~
418 1| közelében.~- Tehát, ugye, nem csalódtam önben... Estére,
419 1| Estére, midőn én már nem leszek itt - szólt elmerengve,
420 1| az erdőn... És bánkódni nem érdemes a múlt felett, hisz
421 1| érthetetlenül csodálkozik, hogy nem minden asszony oly nemes
422 1| komédiásköntösben az országutat. Ah, mit nem tesz az ember, ha szerelmes!
423 1| még fiatalember vagyok, s nem ismerem az életet - sóhajtotta
424 1| lassan kialakulna, s többé nem járnának titokzatos, rejtélyes
425 1| Amíg a férfiak őszinték nem lesznek egymáshoz, addig
426 1| lesznek egymáshoz, addig nem lehet megtörni a nők hatalmát.~
427 1| szelíden csillapította:~- Nem érdemes, fiam. Becsületszavamra,
428 1| fiam. Becsületszavamra, nem érdemes.~A vidéki fiatalember
429 1| egész életét - csak azt nem vallotta be, hogy valaha
430 1| szerettél azelőtt, amíg engem nem ismertél; valld be, angyalom,
431 1| valld be, angyalom, hisz nem tehetsz róla! Ki volt, akinek
432 1| mindig hazudnak. Igazat nem mondanak. Sohasem szeretnek.
433 1| felelt Szindbád. - Többé nem alkalmatlankodik.~Boldogfalviné
434 1| Vajon, gondol-e rám?~- Nem hinném - felelt hidegen
435 1| felvillanását, s ajkukat, szájukat nem dugták el, midőn Szindbád
436 1| megvetett, mert általában nem becsülte a férfiakat, mióta
437 1| életében. - De még egyelőre nem halt meg Szindbád, bár a
438 1| egyszer meglátogatja, de nem találja lakásán, a kesztyűt
439 1| hogy "miért"? Talán már nem is gondolnak arra, hogy
440 1| kisasszony a Dunában, mióta nem látta? Mi látott, hallott
441 1| takarékosan bánt illatával, nem vallhat szerelmet e helyen.)
442 1| halált hívta, amely bizonyára nem messzire állongott a háztól,
443 1| mert a dunnák, takarók nem mozdultak, csak egy öreg
444 1| nő is alszik a szobában. Nem messzire tőle, a földön,
445 1| hogy szebb női lábat még nem látott eddigi életében,
446 1| utazókocsin, a vezeklő-útban nem gondolt, szokása szerint,
447 1| sírsz, kedves testvérem? Nem érdemes sírni semmiért az
448 1| ostoba" - mondom majd neki. Nem szép a vízi-halál - beszélt
449 1| szemébe nézni, mintha Valéria nem is lett volna sohasem a
450 1| vigyázatlanságom következtében... De én nem hallgatok most már... Azért
451 1| ingecskében a monogram még nem látott férfitekintetet -
452 1| pincében, amelyet a valóditól nem lehet megkülönböztetni;
453 1| megeskette, hogy többé játszani nem fog sem kártyával, sem golyókkal
454 1| unalmas a város, azt ön nem is képzeli, Szindbád - beszélt
455 1| vasárnapi misén, s midőn már nem járnak a templomba, mintha
456 1| most búcsúzom öntől.~- Ez nem lehet - kiáltott fel Eugénia
457 1| sírdogáltam magamban... És nem tudom, miért? Talán magáért.
458 1| sok gyermeket szülnek, és nem ritkaság, hogy ötvenéves
459 1| Szindbádon: "Látom rajtad, hogy nem vagy átutazó kereskedő,
460 1| estefelé, amikor már vendéget nem várnak, fokhagymás szárazkolbászt
461 1| és elad... Csodálom, hogy nem hallottam a lépteit, pedig
462 1| akivel már ötéves korában nem bírnék. Aki zsinegre akasztaná
463 1| gondolkoznak a vezeklők, hogy nem felejtettek-e el valamit
464 1| ökörhöz címzett fogadót nem hagyhatta el. Bizonyos zavart
465 1| felé, és a Vörös ökörben nem maradt más, mint egy elhagyott
466 1| dörzsölgetik a kezüket, mintha még nem ábrándultak volna ki abból,
467 1| postakocsival a városba és nem mindig a falusi tanítóné,
468 1| fordult Franciskához:~- Nem bántad meg, hogy éltél?
469 1| Talán azért volt, hogy nem haltam bele sem a bánatba,
470 1| Szindbád arcát:~- De azért nem haragudtam komolyan... Csak
471 1| öregasszonyosan, mikor nem akart az alakja megjelenni
472 1| barátságban vagyok a halottakkal; nem alkalmatlankodik a házad
473 1| kísértet?~- A halottaktól nem félek, az élőktől sem. Negyvenéves
474 1| vagy a falusi származás nem fontos a házaséletben. Azonkívül
475 1| felelt a hajós, és többé nem látta őt a kapitány.~Váraljaiék
476 1| ajándékának, Szindbád, még nem vettem hasznát - mondta
477 1| asszonyságot leleplezne. Hisz még nem messzi a kor, midőn művelt
478 1| zubbonykájára. Évek múltak el, és nem akarta megtudni, hogy milyen
479 1| Váraljaihoz intézte a szót. "Nem - mondta az ördögnek, amely
480 1| a bűnnel már csak inkább nem terhelem meg a lelkiismeretemet!" -
481 1| találta, és a vendégszoba nem volt mindig frissen felsúrolva.
482 1| újságoknak, amelyeket évszámra nem bont fel az előfizető, hanem
483 1| jegenyefa száraz ága, s nem volt senki a háznál, aki
484 1| amelyet a párnáján talált.~- Nem igaz - felelt szigorúan
485 1| szájukról... "A templomban nem szabad kiabálni" - csillapította
486 1| engedetlenkedőket. Ám régi egyházakban nem merészelnek ellentmondani
487 1| szeretni fogja, soha el nem hagyj.~Aztán karjára vette
488 1| Elcsábított, megrontott. Nem tudom, hogyan kerülhetek
489 1| hűséget esküdtem. Miért? Hisz nem szeretem. Azt sem tudom,
490 1| tizennyolc éves volt, s még nem ábrándozott senkiről.~-
491 1| látogatóba.~Ismét: napokig nem törődött vele, és virágot
492 1| oltár előtt fogadott. Hisz nem mondta komolyan, nem hisz
493 1| Hisz nem mondta komolyan, nem hisz a szerelemben. Nem
494 1| nem hisz a szerelemben. Nem akarom, hogy ily nagy bűn
495 1| Szindbád -, ennél szebbet nem mondhatott nekem ma délután.~
496 1| MARGIT NEM JÖTT EL~Szindbád egy időben
497 1| ábrándozok... A regénykönyvek már nem mulattatnak, mert magam
498 1| Néhány év óta az uram már nem szeret, és úgy érzem, hogy
499 1| kell korholni a nőket.~- Én nem kezdem - sóhajtott az asszony. -
500 1| hogy az én fülembe már nem fog hazudni többé senki
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2160 |