Part

 1    1|           pisztráng tán emlékezett is Szindbádra abból az időből, midőn még
 2    1|           zsaroló pillantással nézett Szindbádra. Végre is Portobányi úr
 3    1|         álmosan, de kíváncsian tapadt Szindbádra, mintha valami elröppenni
 4    1|               barátságosan pillantott Szindbádra:~- Higgye el nekem, uram,
 5    1|           elkeseredéssel pillantottak Szindbádra. Az előtérben füvön ült
 6    1|         szegezte megkopott tekintetét Szindbádra. Lavalière-nyakkendők, boglyas,
 7    1|           elégessék a ládát.~A szemét Szindbádra szegezte és csöndesen, elmélázva,
 8    1|             és hosszúkás, nagy szemét Szindbádra szegezte.~- Szereti ön a
 9    1| tiszteletteljes csodálkozással nézett Szindbádra, de aztán vállat vont, és
10    1|            fürkésző pillantást vetett Szindbádra.~Kiment a szobából, ahol
11    1|       harmatosan, szégyenlősen tapadt Szindbádra. Félszegen, kissé komikusan
12    1|     leskelődve nézett a szemhéja alól Szindbádra.~Szindbád legyintett a kezével.~-
13    1|             érdeklődéssel tekingettek Szindbádra, sőt egyik-másik kidugta
14    1|          asztalnál, és furcsán nézett Szindbádra.~Málcsi gyöngéden kivette
15    1|          melegen és bizalmasan nézett Szindbádra, mintha csak tegnap váltak
16    1|               a szeme úgy ráragyogott Szindbádra, hogy az szinte meglepetten
17    1|             Az asszony tekintete most Szindbádra téved. Elsápad a homloka,
18    1|               mondta, és úgy nevetett Szindbádra, mintha már nagyon régen
19    1|          tekintett üdén és fiatalosan Szindbádra, aki kalapját megemelte. (
20    1|               tekintettel szegeződött Szindbádra, hogy szinte könnyesnek
21    1|          vizsgálódó pillantást vetett Szindbádra, mint aki már úgyis tudja,
22    1|                könnyes szemmel nézett Szindbádra.~- Köszönöm, hogy elém utazott.
23    1|                 Maga férfi - kiáltott Szindbádra -, mért nem tud segíteni
24    1|            asszony dobogó szívvel, és Szindbádra gondolt.~- Tehát a kerítés
25    1|        tanárnő hosszasan, meglepetten Szindbádra nézett. Halkan mosolygott,
26    1|              öklelő pillantást vetett Szindbádra, midőn észrevette, hogy
27    1|          elsötétült tekintetet vetett Szindbádra.~- Azt is mondhatnám, mert
28    1|               amely oly hatással volt Szindbádra, hogy csaknem a bőréből
29    1|              idegenkedve pillantottak Szindbádra, midőn a füstös "Lipót-csillag"
30    1|              a könyvet, és részvéttel Szindbádra nézett:~- Asszony vagy leány
31    1|         asszony, és mosolyogva nézett Szindbádra. Ma éjjel meghalunk együtt.~-
32    1|        Megzavarodva, félve pillantott Szindbádra, mint a gyermek tanítójára:~-
33    1|             Malvin hátra sem fordult, Szindbádra szegezte a szemét, és áhítatosan
34    1|             fotográfus pózban állongó Szindbádra nézett ismét.~- Ha akarja
35    1|    pecsenyeforgatást.~Elámulva nézett Szindbádra:~- Hová az ördögbe menne?
36    1|            fürkésző pillantást vetett Szindbádra, és minden harag nélkül
37    1|        nyeregben töltötte, rákiáltott Szindbádra:~- Hát a kövér embert hol
38    1|      fogadósné olyam elképedve nézett Szindbádra, mint az árván maradt rózsakaró.
39    1|    szemöldökét, és féloldalról nézett Szindbádra.~- Hát a paráználkodással
40    1|             egyetlen pillantást vetne Szindbádra vagy a fiára. Nem, ez a
41    1|            sohasem árthat.~Az öreg nő Szindbádra vetette tekintetét, figyelmesen,
42    1|             könyvet, amint félszemmel Szindbádra sandított:~- Miféle szél
43    1|             Gyűrű gazdag szeme nézett Szindbádra kezéről. A fülledt selyemszoknyából
44    1|            szobába, és komoran nézett Szindbádra:~- A régi időben, amikor
45    1|        konyhája ajtajában, és az öreg Szindbádra hosszadalmas, elgondolkoztató
46    1|          meglepett tekintettel nézett Szindbádra, mintha valamely titkos
47    1|               egy erkölcstelen csikót Szindbádra rásózzon, amiért aztán nagy
48    1|          látogatására érkezett volna. Szindbádra egyetlen pillantást sem
49    1|               gyakorolni a tehetetlen Szindbádra, egyenként húzogatta a férfi
50    1|               gyermek keresztapaságát Szindbádra bízzák.~Már jött is a plébános
51    1|          jelentőségű kifejezést Szabó Szindbádra vonatkozólag, hogy a figyelmet
52  Reg|             Az álarcot félrevonta, és Szindbádra egy komoly, harmatos, elszánt
53  Reg|               férfiú ügyet sem vetett Szindbádra, aki pedig a félhomályból
54  Reg|              pisztoly csövével együtt Szindbádra. - Távozzon!~- Szeretem,
55  Reg|         gyorsan Georgina, és hirtelen Szindbádra pillantott.~- Igen, a testvérbátyám
56  Reg|             rejtett pillantást vetett Szindbádra, ama éjszakai kalandra célozva.~ ~
57  Reg|     legalábbis régen haragudott volna Szindbádra. Nem, a grófnő nem haragudott,
58  Reg|          szinte búbánatos lett, amint Szindbádra nézett, majd besietett a
59  Reg|               megértéssel tekintettek Szindbádra. Igen, úgy volt az akkor
60  Reg|          ellenséges pillantást vetett Szindbádra, mintha ez most az ő mesterségébe
61  Reg|              Valóságos megváltás volt Szindbádra, midőn lépéseket hallott
62  Reg|              furcsa pillantást vetett Szindbádra, amely tekintetből Szindbád
63  Reg|            tulajdonképpen itt magára, Szindbádra sincs valami nagy szükség.
64  Reg|         helyére. Harmatos szép szemét Szindbádra függesztette, és szinte
65  Reg|             előrehajolt, és rászólott Szindbádra:~- Rövidesen kitekerik az
66  Reg|               hosszan, melegen nézett Szindbádra.~- Furcsa ember maga - mondta
67  Reg|   hosszadalmas pillantást vetett néha Szindbádra, amint a jó háziorvosra
68  Reg|            meglepetten, bambán nézett Szindbádra.~Aztán megindultak a gondolatai:~-
69  Reg|               asszony harmatos szemét Szindbádra emelte:~- Én teljesen megbízom
70  Reg|              vándoroltak végig, amint Szindbádra emelte a tekintetét.~- Az
71  Reg|           Doktor! Vér! - kiáltott, és Szindbádra mutatott.~Ebben a pillanatban