Part

 1    1|           látott maga mögött.~"Mégis furcsa - gondolta magában -, hogy
 2    1|               mint a virágokat, mint furcsa, gyenge, sokszor kifosztott,
 3    1|             között a vasúti kocsiban furcsa dolgokat rajzolt az előkelő
 4    1|         mozdulatot, egy illatot, egy furcsa szót, egy sóhajt... Hisz
 5    1|              a vízben. Szindbád csak furcsa púpját látta egy másodpercig
 6    1|        fehérarcú leánykát meglátván, furcsa gerjedelmek ébredtek fel
 7    1|    fiatalasszonyok fehér ruhája alól furcsa izzadságszag terjedt, nyomban
 8    1|        esztendővel ezelőtt dobogott.~Furcsa, hogy semmi sem változott
 9    1|              város végén lakott, egy furcsa kis utcában, amelynek az
10    1|        hajszálvékonyságú vonalkái.~- Furcsa... ön olyan ismerős, uram -
11    1|           kerül ide? Istenem, milyen furcsa a véletlen játéka! Sohasem
12    1|        mielőtt meghallgatta volna... Furcsa, gondolta Szindbád, lehetséges,
13    1|             És ugyanakkor mindig egy furcsa, erős parfőmnek az illatát
14    1|           kíváncsiság csillant meg a furcsa idegen láttára. Halkan,
15    1|       ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a
16    1|           medaillonban. Nini, milyen furcsa bajusza volt akkor, és a
17    1|    receptjével a zsebében, egyszerre furcsa hangon kezdett beszélni
18    1|      holdsütésben.~- Hogy is hívják? Furcsa neve van. Igen: Szindbád...
19    1|             szél fújdogálta volna.~- Furcsa ember! - mormogta csendesen.~
20    1|             csupán a két idős férfiú furcsa szuszogását hallotta, amíg
21    1|             az ember a párnájával.~- Furcsa, hogy itt van, Szindbád -
22    1|              is eltévedtek.~- Milyen furcsa, hogy most itt van, Szindbád,
23    1|       gondolkozva nézte a leányt, és furcsa gondolatok bogarásztak a
24    1|         nézett körül, ki látja őt és furcsa ismerősét?~- Hogy kerül
25    1|         kistermetű és hamis szemű és furcsa mosolygású leány nem hagyta
26    1|             sohasem változtatott. Én furcsa, magamnak is érthetetlen
27    1|            Málcsi lehunyt szemmel. - Furcsa, hogy én is gondoltam magára
28    1|            helyükbe. Mintha csak egy furcsa tréfa volna a születés,
29    1|            Később a cigányok jöttek, furcsa, világosszínű keménykalapjaikban
30    1|         kisvárosokba elutazott, hogy furcsa, a világtól elrejtett nőkkel
31    1|             a házak árnyékától -, és furcsa, kis fénylő ködöt látott
32    1|         botját eldugta a pad mögé.~- Furcsa - sóhajtott az aranymívesné -,
33    1|      cimbalomra hajtotta a fejét, és furcsa barátja, akinek csak a keresztnevét
34    1|         lovagjára, mosolyok, csókok, furcsa csiklandozások, szent hazugságok
35    1|      vaníliaszínű függönyök mögött a furcsa szavakra gondoltak, amelyeket
36    1|          óhajtana szolgálni az álmok furcsa alakjaihoz. Csak jól nézzétek
37    1|              őket, gyönyörködjetek a furcsa figurákban, a kedves mosolyokban,
38    1|        nyugalmazott lovaskapitány és furcsa figura egy angol regényből -
39    1| megelevenednek az imádság-lepkék, és furcsa, színes levegőként lengenek,
40    1|            széttárta karjait, mintha furcsa szédület lepné meg. - Az
41    1|              halkan nevetett.~- Mily furcsa férfi ön. Jobban hisz az
42    1|       temetőjéből, senki sem olvasta furcsa szórakozottsággal a fejfákról,
43    1|          gyermekeké sírás közben, és furcsa, zokogó hang tört fel a
44    1|           csapták meg az arcomat, és furcsa nők ténferegtek el mellettem
45    1|             elhagyni engem - felelte furcsa bizalommal az asszony, és
46    1|              színésznő udvarlóját, e furcsa vőlegényét az áhítozott
47    1|            megállapítani, hogy olyan furcsa termete van a leányzónak,
48    1|               mert ott árulják azt a furcsa orvosságot a régi ráctemplom
49    1|         színét viselni illik?~- Mily furcsa kérdés! - kiáltott fel az
50    1|             sokkal többet, mint az a furcsa ismeretség, amelyet egy
51  Reg|             már régen ismerek, amint furcsa barátaival a Francia kastélyban
52  Reg|              egyszerre egy kalandos, furcsa helyzet teremtődött előtte,
53  Reg|             Az őszfejű direktor azon furcsa, régimódi emberek közé tartozott,
54  Reg|         semmi. Csak érdekelnek, mert furcsa népek, két elvált asszony,
55  Reg|       mindenütt ünnepeltek, de ilyen furcsa várost eddig még nem ismertem.
56  Reg|            Pista, a népdalköltő...~- Furcsa emberek, akiket néha ablakomból
57  Reg|        szívemet itt a téli hó, amely furcsa alakban rakódik le a háztetőkre,
58  Reg|       tartani.~Georgina ekkor valami furcsa pillantást vetett Szindbádra,
59  Reg|         valami nagy szükség. Ebből a furcsa pillantásból értette meg
60  Reg|            elsikkasztanom. Mégiscsak furcsa, szinte komikus dolog lett
61  Reg|                folytatta Szindbád. - Furcsa nő, nem tudtam vele tisztába
62  Reg|          Stánczy Pistának pedig az a furcsa természete volt, hogy mindent
63  Reg|         melegen nézett Szindbádra.~- Furcsa ember maga - mondta csendesen -,
64  Reg|           még köszönetet érdemelne a furcsa csodadoktor, ha ugyan Szindbád
65  Reg|              állandóan vállalkozik e furcsa szerepre - mondta Georgina,
66  Reg|         ottani kis cukrászdák, apró, furcsa kávéházak, rejtett kocsmák
67  Reg|     rangjához méltóan élni? - mondta furcsa nevetéssel az öreg asszonyka. -
68  Reg|              Szegény anyám, ő nagyon furcsa asszony. A fejébe vette,
69  Reg|              Triesztet, mama. Mindig furcsa, regényes érzéseim támadnak,
70  Reg|             gondolkozástól.~(Abban a furcsa betegségben voltam, amikor
71  Reg|             TIZENEGYEDIK FEJEZET~Egy furcsa szerelem keletkezése~Ezek