Part

 1    1|              könyvei fölé hajolt, míg egyszerre az elhagyott emeleten, ahol
 2    1|              mint odadobott halottak, egyszerre zúgni-búgni kezdett a szél...
 3    1|            Szindbád társaságában, sőt egyszerre diadalmasan és vígan így
 4    1|        amelyek huszonöt esztendő után egyszerre meglátogatták. Csak azt
 5    1|             háztetők fölött.~Szindbád egyszerre megállott, és hosszasan,
 6    1|              beteg és szomorú. A haja egyszerre fehéredni kezdett, és akkor
 7    1|        kalapját levette a fejéről, és egyszerre úgy érezte, hogy a szíve
 8    1|            nem volt feledékeny ember, egyszerre mindenre emlékezett. Lenke
 9    1|               receptjével a zsebében, egyszerre furcsa hangon kezdett beszélni
10    1|               valahol, és az ablakban egyszerre csak megjelent egy ifjú
11    1|              messzire járt már, midőn egyszerre megállott, és hangosan,
12    1|             hóesés csendes hangjaira, egyszerre valahol a házban ének hangzott
13    1|             tegnapelőtt történt, hogy egyszerre eszembe jutott kegyed. Eszembe
14    1|               Az nem jó, ha a leányok egyszerre nem álmodnak semmit. Amíg
15    1|           hullámaiban. A hűs habokból egyszerre meleg áramlat támad, és
16    1|              közepén járhatott, midőn egyszerre hátranézett, és az arcán
17    1|       Két-három nőnek volt a csillaga egyszerre a hosszú életen át. Addig
18    1|              út. Három lépcsőt ugrott egyszerre, amíg lihegve és kimerülten
19    1|             susogó sötétségbe - aztán egyszerre rövidszárú csizmácskában
20    1|             leszállottak, és Szindbád egyszerre úgy érezte, hogy megszabadul
21    1|         mentéről, be a városba, amely egyszerre ismerős lett előtte.~Hopp,
22    1|          férjhez adni! - kiáltott fel egyszerre Karolin, mintha csak most
23    1|               látom az életben, aztán egyszerre itt van! Ugyan mi jutott
24    1|              lámpafény, és a folyósón egyszerre három-négy nő is megjelent,
25    1|               befűthette volna. Aztán egyszerre odalépett a pálinkáspoharába
26    1|           álmok, álmodozások, amelyek egyszerre két szívet keltenek fel,
27    1|       Andersen meséiből megindulnának egyszerre a hóemberek. Szindbád csak
28    1|     könnyesnek látszott a szem. Aztán egyszerre gyáva, reménykedő mosoly
29    1|            két-három szeretőt tartott egyszerre, és mégis visszakívánkozott
30    1|           külvárosokban, ahol a házak egyszerre megkisebbedtek, hogy az
31    1|              és a vadszőlős ambituson egyszerre csak felhangzott a nóta,
32    1|              közömbös arcokat. Mintha egyszerre mindenkinek láthatatlanná
33    1|         csordás hazajön estére. Aztán egyszerre, mélyen, hosszan felsóhajtott
34    1|              az Emma sírján a leányka egyszerre azon vette magát észre,
35    1|                és szentanyám a képről egyszerre megszólalt, olyan érthetően,
36    1|          nehéz szívvel tovább mentem.~Egyszerre megszólalt mellettem valaki.
37    1|          legfőbb gondja a világon. De egyszerre feleszmélt, mert lacipecsenye
38    1|            egy földre esett diót.) És egyszerre mégis azzal ébred fel álmából,
39    1|                aki Szindbádot és fiát egyszerre rabságban tartotta, a fal
40    1| iskolaigazgatónak látszott messziről. Egyszerre csak azt látom, hogy a tekintélyes
41    1|              értik, hogy miért lettem egyszerre oly szenvedélyesen szerelmes
42    1|             értem, hogy mit akar most egyszerre a csípős paprikával.~- Ötvenedik
43    1|             segédje is lesz a boltban egyszerre. A jövedelem természetesen
44    1|              lehunyt szemek fényei. S egyszerre kinyitják a szemeiket a
45    1|        tisztelni és hevülten szeretni egyszerre Szindbád bácsit?" - Ezeket
46    1|              volt a barátja - és most egyszerre semmivé lesz, mert egy konyhaszolgáló
47 Alom|       álmodják~ugyanazokat a dolgokat egyszerre ketten és hárman is,~akik
48  Reg|         Szindbád regényeiben. És most egyszerre egy kalandos, furcsa helyzet
49  Reg|          egész nyugodalmas életünknek egyszerre vége van - mondta szinte
50  Reg|              Mit ér az egész élet, ha egyszerre céltalannak és üresnek kezdjük
51  Reg|      boldog-boldogtalan férfiúvá tett egyszerre, holott azt hittem, hogy
52  Reg|               A hangja, az egyénisége egyszerre megtölti a színpadot, nem
53  Reg|       városban tiz-húsz udvarlóm volt egyszerre, itt csak az öreg katonatisztek
54  Reg|              hatásáról az egészségre. Egyszerre, félvállról odafordult Szindbádhoz:~-
55  Reg|              egyéb teendője nem volt. Egyszerre Szalánczi kisasszony állott
56  Reg|           Tudom, hogy megvet - mondta egyszerre mély sóhajjal Szalánczi
57  Reg|         karjába kapaszkodjon, és vele egyszerre suhanjon be az ódon házba,
58  Reg|               visszhangzottak, mintha egyszerre titkos alagutak támadtak
59  Reg|               a Hófjágerben, és Pista egyszerre eltűnt a barátságos helyről,
60  Reg|       felejtik a tekintetüket, mintha egyszerre valami rendkívülit vettek
61  Reg|          szinte önkéntelenül. És erre egyszerre megkönnyebbült.~A Francia
62  Reg|          tapasztalta, hogy a fiatalok egyszerre elhallgatnak társaságában.~-
63  Reg|         asszonyságot régi nézeteiből. Egyszerre például bizalmasan Szindbád
64  Reg|         szunnyadozott bennem, de most egyszerre fölébredt, és meglátom önben
65  Reg|            elhangzó szavakat nevezte. Egyszerre kardot érzett a kezében
66  Reg|            kinyújtott kardjába. Aztán egyszerre tűszúrást érzett a homlokán...~-
67  Reg|             az éneklő rádió, mégpedig egyszerre - amit úgy képzeltem el,
68  Reg|              felé kinyújtani a kezét. Egyszerre megszabadulunk a földi élet
69  Reg|              dühöng, alkalmatlankodik egyszerre egyetlen emberért, akkor
70  Reg|              úr mellém telepedvén, és egyszerre ütött mind a két kezével
71  Reg|             itt, hogy börtönöm ajtaja egyszerre felnyílott előttem?~...Megvallom,