Part
1 1| úgy beszélgetnek róla. - Igaz, hogy ezután nyomban a divat
2 1| elpukkantotta a hajdú mozsarát. (Igaz, hogy csak felényi puskaporral.)~
3 1| nem az én természetem. Igaz, hogy szép a nagyváros csillogása,
4 1| tudjak. De a többi mind igaz, amit mondtam.~- És a színházak,
5 1| homloka, és nyögve mondta:~- Igaz, az öreg tekintetes úr mindig
6 1| Hej, Ferenc nagy kópé! Igaz, Ferenc, nagy kópé vagy?~
7 1| mert én pótoltam a hiányt. Igaz, hogy ráment az egész szegénységem.~-
8 1| megpróbáljuk - felelt Szindbád.~- Igaz, hogy a hercegek nekem tapsoltak,
9 1| tanulásban elfáradt...~- Nem igaz - kiáltott föl hevesen Bánatiné. -
10 1| éjjelen egy hűtlen férfiért? Igaz, hogy amíg megvoltak, nem
11 1| odaadással, mint Boldogfalviné. Igaz, hogy amint az évek múltak,
12 1| a párnáján talált.~- Nem igaz - felelt szigorúan Irén. -
13 1| nagyon régen volt, tán nem is igaz.~ ~- Szindbád - mondom -,
14 1| Boriskával került szemközt. Igaz, hogy Boriska már a föld
15 1| hölgynek volt. Arcképe - igaz, hogy fotográfiában - a
16 1| amíg az felejteni kezdett. Igaz, hogy nehezen ment, amíg
17 1| miskolci útról, de mondja meg igaz lelkére, mi értelme lett
18 1| Szindbád hitetlenkedve. - Ó, ha igaz volna, hogy ezekben a naplójegyzetekben
19 1| Majd én meggyógyítalak... Igaz, hogy legegyszerűbb dolog
20 1| kályha mellett üldögéljen. Igaz, hogy néha a kályhából kihallatszott
21 1| hallgatóban ébreszteni. Igaz, hogy a falusi délután aluszékonyságát
22 1| régen eltörölték?... Vajon igaz volna-e, amit mindig ígérgetett,
23 1| kihurcolta Szindbádot a szobából. Igaz, hogy Szindbád haja a földön
24 1| elveszítettem én azóta... Igaz, hogy ezen a bizonyos hetvenöt
25 1| nagyságodról... Valóban igaz volna, hogy a legszebb hangja
26 1| nélkül sietnek át a lángokon. Igaz, hogy újult erővel kezdtek
27 1| azért tovább beszélt, az igaz, hogy hangfogóval.~- A szegény,
28 1| eléggé praktikus volt.~- Igaz, hogy magyar ember otthon
29 1| olvasgatásánál mindennap jóllakom. Igaz, hogy csak Rézi néni írta
30 1| vendégszobában, amelynek igaz történetéről majd bővebben
31 1| órában született Budán, igaz, hogy nem a palotában, hanem
32 1| megfelelő rendet csináljon.~Igaz, hogy félórákig tartott
33 1| elkezdeni a házaséletet. (Igaz, hogy befejezni sem.) És
34 1| Ugyan miféle baj lehet az igaz szerelemből? - ellenkezett
35 1| szíve fölött viselt. Az igaz szerelem boldogságát érezte...
36 1| elterelje.~De Carmen ott ült, igaz a legutolsó asztalnál (holott
37 1| álmát nem valósíthatta meg.~Igaz, hogy amint szakálla megnőtt,
38 1| eddigi találkozásokkor.~Igaz, hogy nyomban az asszonyság
39 1| bakra felszállni látta őket.~Igaz, hogy ez az ismeretség nem
40 1| találódott egy üres szék (igaz, hogy néha a harmadik szomszédtól
41 1| születésnap május havára esik. Igaz, hogy ilyen napra megvásárolják
42 1| egyetlen leves sem a világon. (Igaz, megéri a fáradságot.)~Szindbád
43 1| megtörten állott a temetőben. Igaz, hogy betegségeiben, amelyek
44 1| ráklevestől meghízik az ember. Igaz, hogy meghízhat a tyúklevestől,
45 1| bolondságok) pártján voltam. Igaz, hogy a tavaszi időben nyúlványossá
46 1| van a feltűnésen kívül. Igaz, hogy szeret csókolódzni;
47 Reg| vagy Pálházi szándékáról?~- Igaz, hogy emberi kéz útján jut
48 Reg| türelmetlen mozdulatot tett.~- Igaz, hogy még messze van éjfél,
49 Reg| nevető hangon kérdezte:~- Igaz, Szindbád, hogy maga amolyan
50 Reg| ezen a vidéken, kocsiján (igaz, csak két lóval) bejárt
51 Reg| még nem látott életében. Igaz, hogy az én alakom - karcsú,
52 Reg| Pálházinék körül. Vajon mi igaz abból, amit Edit kisasszony
53 Reg| vissza tokjába.~- Lázas, igaz, de nem kell mindjárt megijedni.~
54 Reg| kocsmát ismert közel és távol. Igaz, hogy Stánczy Pista csak
55 Reg| széket is emelt leányomra! Igaz, hogy másnap hat gyönyörű
56 Reg| Szindbád válla felett.~- Igaz, beszéltél Pankotaival?
57 Reg| az ellenfél sebesül meg. Igaz, Gránitz?~A híres párbajsegéd
58 Reg| esztendőkig mutatkozni. Igaz, hogy izmai is voltak a
59 Reg| búcsúzott is a lábától. Igaz, hogy ekkor már reszketett
60 Reg| csendesebben folytatta:~- Igaz, hogy elájult az operáció
61 Reg| dolgozott volna betegei között. Igaz, hogy hangosakat kiáltott,
62 Reg| végigtotyogott a folyosón, igaz, hogy nyomban elrejtőzött,
63 Reg| szavakkal.~- Hja - felelt igaz fájdalommal Karvalyi úr
64 Reg| tucatszekrény részéről.~Igaz, hogy én magam sem tudom,
65 Reg| reszketve az ajtó nyílásakor.~Igaz biz az, hogy alkonyattal,
66 Reg| ugyancsak ellenem szövetkezett. Igaz, hogy vallásom szerint imádkozhattam
67 Reg| Pesten, hogy már nekünk, igaz katolikus embereknek kellene
68 Reg| Nem tudtam megmaradni az igaz úton, a töredelem, a lelki
|