Part

 1    1|          már segíteni nem lehetett. Portobányi úr végre előhozta rozsdás
 2    1|         tarka eb véresen elnyúlott. Portobányi úr ezután nyomban elszökött
 3    1|    merészelt a tanyáról visszatérni Portobányi úr, hogy folytassa az ifjú
 4    1|            megmenteni azt a kutyát, Portobányi?~Portobányi a megszólításra
 5    1|           azt a kutyát, Portobányi?~Portobányi a megszólításra büszke örömmel
 6    1|            ifjú uram - mondta tehát Portobányi úr Szindbádnak, és az asztaltól
 7    1|      Szindbádnak két nevelője volt. Portobányi öreg író körülbelül már
 8    1|    véglegesen még meg sem érkezett. Portobányi úr akkoriban vándorlással
 9    1|     installációk nem nélkülözhették Portobányi urat. Elhagyta Pestet, ahol
10    1| lovaglónadrágok a háznál, amelyeket Portobányi úrnak kellett végleg elviselni,
11    1|             gyakran helyettesítette Portobányi a ház urát. Ünnepélyes és
12    1|         komoly és megfontolt hangon Portobányi a tanulószoba csöndjében,
13    1|    tiszteletre méltó férfiút csupán Portobányi úrnak hívják.~ ~Ketvényi
14    1|             hangon kezdett beszélni Portobányi úrral. Fennhéjázó lett és
15    1|       asztal végén üresen maradott. Portobányi úr eleinte dúlt-fúlt mérgében,
16    1|     leszorult kántorunk alakja, míg Portobányi úr elcsendesedett, elgondolkozott,
17    1|            vagyunk az anekdotákkal?~Portobányi úr szolgálatkészen kezdte
18    1|            Taceat, amice.~Azonkívül Portobányi úr erősen nekifeküdt az
19    1|           Egy napon Szindbád úrapja Portobányi urat a városba küldte. Szivart,
20    1|         állandóan a puskaport, hogy Portobányi úr józanul és rendesen végezze
21    1|           minden másképpen történt.~Portobányi úr ugyan már hajnalban elszekerezett
22    1|         ámbitus alatt.~A kocsin ült Portobányi úr, orra, arca piros az
23    1|       gazember komédiás - kiáltotta Portobányi úr nyerítő hangon, amely
24    1|             jobbra-balra meghajolt.~Portobányi úr diadalmasan állott mellette,
25    1|                izé... amicénk.~Erre Portobányi úr is meghajlott.~Később
26    1|       amennyi beléd fér.~- Ne félj, Portobányi, nem vallasz velem szégyent -
27    1|            Szindbád felnevelkedett (Portobányi és Ketvényi Nagy Sámuel
28    1|          kimentette, amelyek fölött Portobányi úr és Ketvényi Nagy Sámuel
29    1|        kapott a késmárki líceumtól.~Portobányi úr a régi ház levegőjében
30    1|          fogatlan szájával (ha erre Portobányi úrtól engedelmet kapott) -,
31    1|            fecsegő! - dörrent közbe Portobányi úr. - Ne mételyezd meg hazugságaiddal
32    1|        ifjúurunk elméjét és szívét.~Portobányi úr ekkor kövér ember volt,
33    1|         helyreigazítólag a színész.~Portobányi megvető pillantással felelt,
34    1|   hangsúllyal Ketvényi Nagy Sámuel.~Portobányi úr megzavarodva észlelte
35    1|                kérdezte kivörösödve Portobányi úr. - A természet ellen
36    1|             Vén hazug! - csikorgott Portobányi úr.~A nyugalmazott színészt
37    1|      előadásra.~- Őrültség - mondta Portobányi úr, de az öreg hajdú az
38    1|            legelső páholyban ültek.~Portobányi félelmetesen forgatta kidülledt
39    1|            színész kötötte meg, míg Portobányi úr piros selyem zsebkendőt
40    1|          illett külsejéhez neve is.~Portobányi úr (tagadhatatlan, hogy
41    1|           ici-pici ki-i-is cicám...~Portobányi úr hümmögve tolta vissza
42    1|            öreg volt, mint nevelői: Portobányi, az öreg író és Ketvényi
43    1|       támadtak az ifjú Szindbádnak. Portobányi úr csupán erősizmú parasztlányokkal
44    1|        nagyságú tarka zsebkendőjét. Portobányi úr, aki a színészettel való
45    1|              A háttérben K. Nagy és Portobányi urak üldögélték, és a nyugalmazott
46    1|            regiszterekben működött. Portobányi úr állandóan helytelenítőleg
47    1|   megfogalmazására ezennel felkérem Portobányi igen tisztelt barátomat.~
48    1|               mondta a színész), és Portobányi úr levetette réges-régen
49    1|    részesült K. Nagy Sámueltől, míg Portobányi úr helyeslőleg kiáltozott: "
50    1|           kísérte a banda, miközben Portobányi úr (aki neveltjével, Szindbáddal
51    1|                Tehát: Irma üdvéért!~Portobányi úr kigombolta az inggallérját,
52    1|            csendesen és Szindbádról Portobányi úrra tekingetve beszélt.
53    1|        nézett a sötét fák közé, míg Portobányi úr hümmögve vakarta körmével
54    1|            nem ütöttek - vélekedett Portobányi úr.~K. Nagy kinyújtotta
55    1|            Neked talán nem tetszik, Portobányi úr?~A zsíros kabát szinte
56    1|            a kövér vállakon, amikor Portobányi úr lustán megmozdult:~-
57    1|               kiáltott felháborodva Portobányi úr. - Felébred, lármát csap,
58    1|                A szemünk már rossz, Portobányi úr, a szívünk rothadó fűzfatuskó,
59    1|           kiált? - aggodalmaskodott Portobányi úr, és izzadó üstökét megtörülte.~
60    1|           védelmet keresőlég nézett Portobányi úrra.~A kövér, lompos ember
61    1|        aludni menni - ásított hátul Portobányi úr.~- Én is álmos vagyok -
62    1|         nézett Szindbádra. Végre is Portobányi úr megsokallta a dúdolgatást,
63    1|      jókarban tartására - mormogott Portobányi úr, amíg a kis kapun belépdelt.~
64    1|        Négyszer szólott a kakukk... Portobányi úr elégedetlenül vonta elő
65    1|       rendkívüli módon csodálkozott Portobányi úr nyugalmán. Mintha a vízbe
66    1|          vezényelt.~- Most, most... Portobányi, emeld fel az ifjúurat.~
67    1|             újra hallani a múltból. Portobányi úr bölcselkedését újra felidézte