Part

 1    1|                nevetett.~- A tánciskola! - mondá csöndesen, mintegy a pohárnak.~
 2    1|                  köszönöm, hogy elkísért - mondá a leány, és a csengő gombját
 3    1|                dolgokat megunta, mert mint mondá, annyi a rossz és könnyelmű
 4    1|                Milyen fehér lett a haja! - mondá Franciska, midőn tetőtől
 5    1|                 folytathassam az életet" - mondá Szindbád, midőn az arannyal,
 6    1|                 egy erkélyen.~- Szenyóra - mondá mély elkomolyodással Szindbád -,
 7    1|                    jó könyveket szeretem - mondá olyan hangon, mintha darab
 8    1|                   vissza a vadkörtefához - mondá némi epedéssel, mintha valami
 9    1|               Igazán nem vártam vendéget - mondá az asszony, lábait hátrább
10    1|                    töltött káposztát sem - mondá a lehető legközönyösebb
11    1|                   végre...~- Vén Korhely - mondá hízelkedve, turbékolva,
12    1|               Majdnem odaégett a huncut! - mondá, és vidáman nyújtotta Szindbád
13    1|              tekintem az eljegyzésünknek - mondá bizonyos boldogsággal a
14    1|                 már, úgy látszik, kampec - mondá rövid vizsgálódás után Cézárina,
15    1|                    nem itthon haltál meg - mondá az asszony, a férje holmiját
16    1|                    még felfelé a fejjel! - mondá magában Szindbád. - Utóvégre
17    1|              nemhiába csergett a szarka! - mondá minden meglepetés nélkül
18    1|                  is segítségemre legyen" - mondá Szindbád a fiatalember anyjának,
19    1|               Szindbád fia kicsit zavartan mondá:~- Anyámat Johannának hívták.~
20    1|                   esetén merre menekülni - mondá a kis fazéknak Vénusz, és
21    1|                    földről...~- Te lator - mondá Vénusz a kis fazéknak. -
22    1|                  Ne aggódj miattam, fiam - mondá Szindbád a küszöbön megállva. -
23    1|              húsvéti gyónás elvégzéséhez - mondá Szindbád fiának, akit most
24    1|                megrontsa ezt a jó embert - mondá végül olyan hangon, mintha
25    1|                     Nagy kötnivaló lehet - mondá Szindbád fia, és most már
26    1|                 robognánk be Várpalotára - mondá fiának Szindbád, miután
27    1|                 maradtam.~- Én úgy tudom - mondá igen gúnyosan Szerenádi
28    1|                  kell tartanod a faluban - mondá Szindbád a remetének, amikor
29    1|                 első emeletről, mert, mint mondá, régen vágyódott vele megismerkedni.
30    1|              Csakhogy itt van, asszonyom - mondá Szindbád most a meglehetősen
31    1|           vándorszínészet van a városban - mondá bosszúsan Szindbád fia. -
32    1|                álmában meglepni óhajtják - mondá remegő hangon Szindbád,
33    1|                    csak egyen, amit akar - mondá Búcsú bácsi. - Van itt egy
34    1|         összeesküdtek az elpusztításomra - mondá a beteg az ágyban -, de
35    1|                   halt meg, ellenben, mint mondá, napról napra bizonyosabb
36    1|                kell eddigi életmódunkkal - mondá egy reggelen Szindbád a
37    1|                  pontosan nem hallaná... - mondá a hölgy a társalgási hang
38    1|                közeledett. Olyan nyugodtan mondá, hogy kísérjem el lakására,
39    1|            borjúhúst akkor sem szerettem - mondá most Szindbád némely féltékenységgel,
40    1| telefonoskisasszony is.~- Csak folytassa - mondá most egérfogó, fulladt hangon
41    1|                  magával összeköttetést! - mondá most egy felemelt kés alattomosságával
42    1|                      No ezt jól csinálta - mondá Ripné, miközben papucsai
43    1|                 frajlával?~- Egy délután - mondá most Szindbád gyónó, alázatos,
44    1|                   Szindbádot.~- No lássa - mondá Szindbád fia, mikor atyját
45    1|                    között veheti hasznát - mondá most Szindbád, nagyot pöffentve
46    1|              amikor átkelünk a gránicon" - mondá az idősb utazó a címert
47    1|                     Mindegy: magyar szag - mondá Szindbád. - Már láttam olyan
48    1|               kalapban.~- Miskájer-kalap - mondá most Szindbád fia. Ilyen
49    1|                 képzelte magát...~- Igen - mondá a komoly Viola -, mert a
50    1|                   mint ma este.~- Szívem - mondá idősb Szindbád nekimelegedve -,
51    1|               messzire van Magyarország! - mondá, de sóhajtását visszafojtotta.~-
52    1|            embernek éppen arra van dolga - mondá elkeseredve Szindbád. -
53    1|                  hozzátartozik a meséhez - mondá Szindbád, amikor a szemöldökfában
54    1|                    Szindbád.~- Van borom - mondá most a bazárosné, és egy
55    1|                    természetesen a magáé - mondá Szindbád elmenőben.~- És
56    1|                 aki önzetlenül szeretett - mondá Szindbád, amint ősz felé
57    1|               egész életemre ottmaradjak - mondá Szindbád egy napon, amikor
58    1|                   újesztendő éjszakáján" - mondá Szindbádnak. "Mert hiszen
59    1|               komolyan ezeket a dolgokat - mondá fiának Szindbád -, ezek
60    1|                árnyékába kell költöznünk - mondá Szindbád, akinek ekkor az
61    1|            szeretni, mint, "jobbkézről"? - mondá Szindbád Adventinek, akivel
62    1|                    ellen véteni merészel - mondá Szindbád, amikor az orgonistanő
63    1|                életemben összegyűjtöttem - mondá Szindbád Szellő Szilviának
64 Alom|                     a következő történetet mondá el:~- Akkoriban egy hölgy
65  Reg|               felelt konokul.~- Ismétlem - mondá jéghidegen Georgina -, mi
66  Reg|            amelyről azt hitte, mint később mondá, hogy Szomolenszky küldi
67  Reg|          információval?~- Őszinte leszek - mondá Mariett komolyan. - Doktor