1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1766
Part
1 Inc| szemével láttam?~Én már nem is emlékezem pontosan a dolgokra.~
2 1| Ó, majd megismernek ők is mindeneket; csodákat, amelyeknek
3 1| imádságukba - csodálkozhattak is odafenn, hogy mennyi öreg
4 1| hogy volt-e egyetlenegy is, aki megtartotta esküvését?
5 1| magukat "üzletasszonynak" is szokták nevezni, mily könnyen
6 1| válópere titkos iratait is a hajós őrizetébe adta:
7 1| csendesen várt, hogy mit is akarnak vele az asszonyok?
8 1| amint igazi szerelme volt ő is a nőknek, akik sohasem felejtették
9 1| el végleg.~Évek múltával is jöttek üzenetek a távolságokból.
10 1| visszatartotta, hogy bármikor is megtudta volna bocsátani
11 1| Akikre egyszerű látás után is úgy gondolt, mintha csak
12 1| ezen a réven a túlvilágról is beleszólása volt a hanyag
13 1| Ilyenformán még halottaiban is Lubomirski volt az első
14 1| Lubomirski György tiszteletére is elpukkantotta a hajdú mozsarát. (
15 1| egyszer-másszor hordó bort is küldtek a szentmiséhez,
16 1| barátokhoz jött.) Hogyan is volt ez a dolog teljes bizonyossággal?~ ~
17 1| a közigazgatást. A hasa is megnövekedett, és így szolgabíró
18 1| hogy valamikor férjhez is menjenek.~Ezután már nem
19 1| veszekedhessenek, midőn is a pán szolgabíró nem szökhetett
20 1| felváltották egymást abban is, hogy az egyedüllétben félős,
21 1| magát, hogy Rózát ezzel is bosszantsa.~- Ugyan, mit
22 1| vessző érintette volna, és az is meghalt volna nyomban, mint
23 1| mintegy álmát alussza, most is olyan csendes volt, mint
24 1| képrámából, és már közeleg is tömött, veres szakállával.
25 1| pisztráng tán emlékezett is Szindbádra abból az időből,
26 1| Kárpát hava, mintha nem is hó volna az, hanem valami
27 1| vendégfogadóban. Mintha most is látná maga előtt a bakon
28 1| akinek képét ugyan hol is látta valaha, valamikor?...
29 1| és eszébe jut a legenda is, hogy a vak pap a jó diákokat
30 1| diákokat minden vaksága mellett is látja a falról, ahol talán
31 1| hevertek az iskolakönyvek is.~Midőn ismét felpillantott,
32 1| bizonyára olyan emberekre is emlékezik, akikre már én
33 1| én ismerem... Ugyan kinek is a képe?~A fehérhajú, pirosképű
34 1| háromszáz esztendő elmúltával is vigyáz a templomban, a városházán
35 1| utazót.~És most már arra is emlékezett Szindbád, hogy
36 1| fogadós születésére nézve nem is volt idevalósi, faluról
37 1| pajkos kiáltását íme még most is hallja. Esténként kipirulva,
38 1| kerek térdekre íme még most is emlékezik. Igen, igen, abban
39 1| nőknél, pedig Annának a válla is kerek és fehér volt. Janka,
40 1| volt. És egy év múlva meg is halt. Szindbád akkor már
41 1| szerzetes létemre. Már fel is léptem Rimaszombaton, már
42 1| Rimaszombaton, már énekeltem is fehér nadrágban, lakkcsizmában
43 1| hangomat pedig, azt hiszem, így is, beszéd közben megítélheti,
44 1| társunkról, az öregről ne is beszéljünk - mondta a direktor,
45 1| Egyszer a toronyból, a lépcsőn is legurítottunk.~Szindbád
46 1| hogy Szindbád úr már jobban is szórakozott életében, mint
47 1| Egyrészt baj volt az is az én esetemben, hogy Rimaszombatban
48 1| határszélhez, a legkisebbnek is örülnünk kell... A tánciskola -
49 1| körül. A kis diákok most is olyan rosszul szabott nadrágokat
50 1| közben. Némely fiúból nem is látszott egyéb, mint egy
51 1| Habár, a múltkor ő maga is felmászott a létrán! Tudod,
52 1| néhány feketeruhás asszonyság is nekiindult a létrának, de
53 1| karonfogta Szindbádot.~- Ők is produkálni akarják magukat
54 1| ivott, és fillér nélkül is ődöngött. Volt hódítóan
55 1| legbölcsebb volt, akkor is szeretett nagyokat kurjantani
56 1| az erdőben. Egyszer sírt is, pénz miatt véres könnyet
57 1| arra kíváncsi, hogy mit is akarhat Szindbád a városkában,
58 1| torony, amely talán magasabb is volt, mint most. És a házikók
59 1| érzékien mosolygott volna akkor is, midőn a másik szeme komoly,
60 1| Szindbád még azzal vissza is térhet.~Szindbád megkerülte
61 1| elérte azt a kis közöcskét is, ahol egymásra boruló fák
62 1| világosság szüremlett ki most is, mint akkor... Ez a világosság
63 1| vonattal tehát elutazott.~- Így is, eddig is nagyot áldoztam
64 1| elutazott.~- Így is, eddig is nagyot áldoztam az emlékének -
65 1| sötétségében, sőt többször szájon is csókolta egy régi templom
66 1| ott állott maga a várúr is, talpig kőben, kőszakállal
67 1| fáradt volt, és különben is régen elfelejtette az ócska
68 1| reá, hisz születésnapját is számon tartotta.~Szindbád,
69 1| még ezüst szivarkatárca is kandít.) A legtöbb fotográfián
70 1| fölött kinyitottak, midőn is mindkét kezükkel megfogták
71 1| szeretik egymást manapság is, hisz elvétették volna képüket
72 1| rizspornak a körvonalai is meglátszottak, valamint
73 1| ön eszembe jutni... Miért is jutna az eszembe? És az
74 1| jutott eszembe. A kis kutyám is elvakkantotta magát. Mintha
75 1| lehetséges, hogy Lenke is a városka színházában tanulta
76 1| Hisz ismer: lánykoromban is mindig a tavalyi kalapomat
77 1| álmodozást és elmerengést is csak módjával szeretem...~-
78 1| azt hittem, hogy az uramra is kíváncsi lesz... Vagy talán
79 1| a vonaton, de meg azután is, gyakran gondolt Lenkére,
80 1| elutazott, mert a toronyórák is megállottak itt. Valami
81 1| bukkant, amelyeken már akkor is - sarkantyús legény korában -
82 1| Szindbád azelőtt messzi utakra is hajlandó volt, ha egy szoknyafodrocska
83 1| Margitszigetig vagy talán még tovább is. De most a legközelebbi
84 1| homályosan sejtette, hogy most is, mint már annyiszor, valamely
85 1| meghalni, és nemsokára meg is fogok halni.~Szindbád, bár
86 1| együtt a mondanivalóját is visszafojtotta. Szindbád
87 1| a polkát, és a nyeregben is megállotta helyét, ha rókát
88 1| megállott kocsijával, ugyan most is egy bizonyos átjáróház kapujánál,
89 1| gyakran üresen futó hintó is okozója volt annak, hogy
90 1| Szindbád akarata ellenére is kénytelen volt összehasonlításokat
91 1| fékezni, hogy egy pillanatra is elvette volna karját nyakáról,
92 1| Midőn aludt Szindbád, akkor is éreznie kellett, hogy szerelme
93 1| tanította csókolózni szerelmét is.~[1911]~ ~
94 1| Sámuel lábára. - "Gyere te is, vén komédiás" - dörmögte
95 1| lenézte még az esperes urat is. Legalább az ifjú Szindbádnak
96 1| Talán Szindbád úratyja is azzal a célzattal hozatta
97 1| lássátok, van még nálamnál is hátrábbvaló ember...~A kövér
98 1| amicénk.~Erre Portobányi úr is meghajlott.~Később így szólt
99 1| változás előfordulni. És nem is nagyon változott. Szindbád
100 1| talán tizenhat esztendős is elmúlott már, és mindazokat
101 1| rendelkezett, amiről bizonyítványt is kapott a késmárki líceumtól.~
102 1| vagyok az esztendőimmel is, mint a borral. Iszom, iszom,
103 1| iszom, akár három napig is, kapatos is leszek bizonyos
104 1| három napig is, kapatos is leszek bizonyos mértékig,
105 1| Adriai-tengerig, egyéb tudományokat is javallanék Szindbád ifjúurunknak.
106 1| ifjúurunknak. A nőkkel hogyan is vagyunk, tisztelt és nagyrabecsült
107 1| kötelességemnek ebben az irányban is? Fiatal cselédleányaink
108 1| bálitermek délszaki növényeivel is megismertessük. Szép a kis
109 1| Metternich hercegné budoárjára is, ahol sárga selyemmel voltak
110 1| valóban illett külsejéhez neve is.~Portobányi úr (tagadhatatlan,
111 1| kisvárosban lakott, midőn is esténként az első számú
112 1| helyeselt.~- Talán a gyűrűt is, melyet édesanyámtól örököltem,
113 1| folyóvíz a holdsütésben.~- Hogy is hívják? Furcsa neve van.
114 1| Szindbád kezét, kissé meg is rázta.~- Isten önnel, kis
115 1| H. Galamb Irma kétszer is végignézett az ifjú Szindbádon,
116 1| megreszketett, és a homlokán is olyanformán mozgott egy
117 1| fehér felöltő valahol meg is érintette testét, és érezte,
118 1| komolyan.~- Ketvényi urat is elhozzam? - kérdezte Szindbád.~
119 1| savanyúvizes üvegekkel, talán éjfél is elmúlott, de a cigányok
120 1| ragyabunkó, törpe nagybőgős is, és a félszemű kontrás megfeledkezvén
121 1| hegedű hangja jelenti neki is, hogy itt van a pillanat,
122 1| vagyok király...~- Ezt én is sajnálom - dörmögte a pipaszár
123 1| Volt valahol egy katona is, aki eladósodott, máskor
124 1| Valahol van egy fiacskája is... Talán éppen az öccse
125 1| hajdanában, azaz hogy nem is olyan régen, magam is sokat
126 1| nem is olyan régen, magam is sokat másztam be az ablakokon,
127 1| ablakokon, sokszor majdnem le is ütöttek.~- Nagy kár, hogy
128 1| csak, kis gazdám, hogyan is mondta Irma? Nos? Azt mondta:
129 1| tetszik nékem, puha haja is, de az álla már nem tetszik?...
130 1| a tenyerét -, hiszen nem is arról van szó... Éppen csak
131 1| éjszakán nyitva van, és nincs is nagyon magosan... Szindbád
132 1| szavakat? Adjuk meg a fülnek is, ami őt megilleti, hisz
133 1| jól sikerült nyújtózkodás is örömet okoz.~- És ha segítségért
134 1| megérzi... Az én időmben - nem is olyan régen - a nők mezítelen
135 1| hátul Portobányi úr.~- Én is álmos vagyok - vélekedett
136 1| nézett Szindbádra. Végre is Portobányi úr megsokallta
137 1| fölött csaknem úgy látta most is, mint a színpadi lámpa fényében,
138 1| Aztán az ujjak a hajhoz is eltévedtek.~- Milyen furcsa,
139 1| Mintha a gyermekek maguk is sárga virágok lettek volna...
140 1| felidézte magában: "Nem is igazi ember, aki bolondságokat
141 1| a csókot, amelyre azóta is gondolt néha álmatlan éjszakákon,
142 1| álmatlan éjszakákon, amidőn is minden megtörtént csókot
143 1| elkalandozott a tekintete, midőn is valamely régi szép regény
144 1| rózsaszín volt, az orra is a régi, kecsesen hajlott
145 1| hang, amelyet eleinte nem is nagyon hallott, mélyebb
146 1| bajusza lett! És a válla is szélesebb. Vékony, cingár
147 1| Ugye, megvénültem?~- Most is nyomban megigézett, mint
148 1| megmutatta a kezét. - Itt is... - mondta elmélázva -,
149 1| viziteknél szokás, végül is a szék alá dugta e felesleges
150 1| borzas volt, és arcát, nyakát is hanyagul borította a rizspor,
151 1| legyező. - A direktor mondta is, hogy miért nem hagyom ezeket
152 1| megöregszem, a templomba járok én is vezekelni, mellet verni
153 1| gondolkozott, hogy milyen színe is volt az Irma hajának akkoriban,
154 1| Bizony a legtöbbet már nem is ösmerem, de szeretem magam
155 1| Némelyik bizony a pisztolyt is szívének szegezte miattam.
156 1| halkan mesélte:~- Az éjjel is, amikor hazajöttem, legkedvesebb
157 1| jó darabig és még azért is okolta magát, hogy egyszer
158 1| meghalt, és ha látni vélték is őt némelyek tegnap vagy
159 1| tervrajzon megjelöltetik, most is azon a helyen állott, csak
160 1| óramutatók, mert még ma is ott ült az egyik mutatón
161 1| és a fehér szőrű bárány is Szindbádot látszik szimatolni.
162 1| kertbe.~A leány már jött is a borral. Az üveg harmatos
163 1| felfelé simított hajában is göndör fürtök látszottak.
164 1| Szindbád.~- Az igazgató úr is eljön néha, de persze csak
165 1| ahol ön lakik. A lublói is legalább háromszor akkora,
166 1| nem épít. Meg aztán minek is ide az országútra nagyobb
167 1| folytatná -, de annyit itt is tudunk, hogy nem valami
168 1| éppen tudni akarja.~- Ott is járt? - kérdezte szomorúan
169 1| románc, amely talán azzal is végződhetik, hogy Szindbád
170 1| keresztül az arcán. A hangja is fátyolozott volt, amint
171 1| későbben Szindbád, és ő is nevetett csendesen.~ ~A
172 1| uram. Én valamikor Pesten is voltam... Hajh, de az már
173 1| Némely szólószámokat magam is jól fújtam a divatos operettekből...
174 1| Gasparone melódiái mostan is fülembe csengenek. És itt
175 1| csalódtam. Fánikét magam is rendkívüli lénynek ítéltem
176 1| fehér kezét.~- Ezt mondom én is. Legyen színésznő, ne korcsmárosné.~
177 1| fenyőerdők között. A leány nyakán is nedves volt a göndörkés
178 1| egy kis vendéglőben máskor is megfordult, nőkkel titkon
179 1| lett, valamint a hónalja is, ahová eltévedt a Szindbád
180 1| De szerette még másért is. Szindbád, midőn ifjúvá
181 1| másodikat, sőt a következőket is megbeszélte Morvainéval.
182 1| Sőt még a gúny fegyverét is használta. De Szindbád nem
183 1| És lehetséges, hogy így is volt. Mert midőn teliholdas
184 1| hajós úgy érezte - hogy most is, sok év múltával éppen úgy
185 1| bajuszkás nőcske késő vénségében is eljárogatott hozzá éjszakánként,
186 1| mint a fal, és talán nem is álmodik semmit, mert az
187 1| dolognak... Aztán meg szeretem is szegénykét.~Morvainé erre
188 1| Volt ez már másoknál is, nyanya. Ne ijesztgessen
189 1| ifjúuram. Eljön az magától is.~...Nemsokára ezután Morvainé
190 1| beszélték a doktorok. De megyek is már.~ ~Szindbád nagyon sokáig
191 1| volna ekkor lenni; midőn is fehér kesztyűben lépne a
192 1| száműztek, de a határból is folyton a városból kihallatszó
193 1| sokáig látta, még akkor is, midőn királyi álmából felébredve,
194 1| fővárost környező községekben is gyakran mondogatták Szindbádnak:
195 1| el sok vonat... Közben az is, amely a fehér harisnyás
196 1| Szindbádot, amin akkoriban nem is nagyon lehetett csodálkozni.~
197 1| megvetéssel nézett még akkoriban is Szindbád szemébe, amikor
198 1| Az életben egyéb dolga is van az embernek, mint a
199 1| Hisz a régi utcácskába is huszonnégy óráig utazott
200 1| gyűrött párnától, midőn is Szindbád kedveskedve megszólította,
201 1| zúgva-dübörögve nyargal, hogy azzal is eltelik az idő, ha az álmatlan
202 1| az nyekkent bele.~- Nem is nyitok éjjel senkinek se
203 1| szeretem magát, mintha nem is a kedvese - eldobott, elhagyott,
204 1| az édesanyja. De ismerem is magát. Mintha én hoztam
205 1| egyedül olvasgassak. Nem is olvasok más regényt.~Szindbád
206 1| nézte az asszonyt, aki ma is olyan volt, mint tíz esztendő
207 1| Tizenhat-húsz éves korában kocsizni is szeretett, víg férfiakkal,
208 1| orfeumtól. Bohócok vannak ott is. Kifestett arcú nők.~- De
209 1| életben, Majmunka. Hisz maga is táncolt a karban... Én mást
210 1| szegénységem.~- A papirosok is?~- Úgyis a szekrényben tartottam
211 1| szeretett ebédet főzni.~Hogy is volt tovább?~Egyszer Majmunkánál
212 1| és egyik-másik könnyezett is. Ki tudja, mi jutott eszükbe?~
213 1| és csakhamar a többiek is összeszedelőzködtek, miután
214 1| hozzám a táncosnők. Nem is olyan könnyű hozzám bejutni.
215 1| sok tekintetben ő maga is tiszteletre méltónak találta
216 1| És ezt nyomban közölte is vele.~Majmunka a dicséretet
217 1| hogy ebben a pillanatban is másra gondolsz. Hisz ismerlek,
218 1| változtatott. Én furcsa, magamnak is érthetetlen asszony vagyok.
219 1| láttalak. Még mikor aludtál is, hosszasan elnéztem alvó
220 1| tartózkodik, ahol előkelő urak is meg szoktak jelenni.~Szindbád
221 1| meghódítani, hogy nyomban el is hagyja. A meghódítás azért
222 1| fényes szemű és tollas kalapú is eltűnik a messziségben -
223 1| Bignio-fiú szólal meg mostan is a szomszédban.~Persze csak
224 1| mozdítani, és a szívgörcs is engedett odabent.~Felállott,
225 1| látott, mert szinte már el is felejtette. De most ismét
226 1| kövérség, és egy lencse is volt valahol... Fényes,
227 1| Ugyanakkor felnyögött a társa is, mintha egy nagy beteg forgolódna
228 1| kékes-fekete árnyék a gömbön is láthatóvá válik, ugyanakkor
229 1| marad Szindbád továbbra is. Ezért lett fagyöngy a rózsafüzérben.
230 1| nagyon rossz helyre nem is kerülhet, asszonykéz tapogatja,
231 1| embernek még a halála után is jólesik. Sajnos, a nővér,
232 1| De már lett volna fésű is az utca lányának hajában,
233 1| pohár bort, még a padlásra is utánamegy az embernek, ahol
234 1| Midőn a másik öreg dáma is közbeszólott volna, hogy
235 1| fűtő, és egy zsíros papiros is került a szomszédságába,
236 1| egy pesti külvárosban. "Én is lehettem volna fésű" - gondolta
237 1| gondolta, hogy milyen szamár is volt, hogy már régen el
238 1| környéken még más úriházak is találódtak, Szindbád ellenben
239 1| útszéli fák integetésében is gyakran hallotta azt a mondatot:
240 1| vállvonogatva magyarázta, hogy ez is teljesen hiába jön a Zaturecky-kisasszonyokhoz,
241 1| egyik ablakon színes üveg is látszott, és az udvar közepén
242 1| baja. Már volt luteránus is. De a pap tótul prédikált
243 1| beszél kedvére. Már irtunk is a püspöknek, hogy küldjön
244 1| Korporatíve.~- Málcsi is? - kérdezte Szindbád, és
245 1| pontra a levegőbe. A száján is elhallgatott ilyenkor a
246 1| lehetne játszani.~- Talán nem is emlékezel Szindbád öcsénkre? -
247 1| gömbölyű, valamint az álla is. A kezén kopottas kesztyű,
248 1| nem találja.~Valóban jött is nemsokára Málcsi. Óvatosan,
249 1| maga előtt. Még a ruháját is megtapintotta, és annak
250 1| Például tavaly egy tanító is... Szép szőke ember volt,
251 1| pincében, pedig akkor még nem is halt meg egészen a felesége.
252 1| ebéden, vacsorán, még aludt is délután a díványon, mert
253 1| néni még a vadászfegyvert is lekapta a falról, alig bírtuk
254 1| nénjeit sajnálja még most is.~- Azután?...~A leány lehajtotta
255 1| szemmel. - Furcsa, hogy én is gondoltam magára mostanában.
256 1| vállát bámulta. Néha a szél is végigsüvöltött a tájon,
257 1| ebédel. Itt van a kántor is - a gyermekkori kántor...
258 1| menyegző. Az ősök ülnek most is az asztalnál. Asszonyban,
259 1| Kállás mezőbe... És aztán úgy is történik.~Asszony is volt
260 1| úgy is történik.~Asszony is volt a háznál.~Fiatal, halovány,
261 1| mert hisz a nagyanyjuk is ilyen volt. És bizony képen
262 1| egykori szerződése még most is a fiókjában hever. Ráparancsoltam,
263 1| jóéjszakát kívánt. És másnap nem is csodálkozott, hogy Kápolnai
264 1| tulajdonosa. - Mert nekem hiába is mondta volna. Nincsenek
265 1| gyorsan fizetett, és már el is ment, pedig szívesebben
266 1| tenyerét az első sorban. Mások is tapsolnak, és hangosan kiabál
267 1| mint az uraság, jobb helyen is eltöltheti az éjszakát...~
268 1| egyszerre három-négy nő is megjelent, amint kíváncsian
269 1| hogy tán az egész várost is befűthette volna. Aztán
270 1| fiatalember bizonyára a késsel is jól bánik. Szindbád olyan
271 1| élvezettel szívta mellére.~- Én is pesti vagyok - mondta himbálózva
272 1| cigarettát. Apa!~A zongorás is széket húzott az asztalhoz.~-
273 1| rosszkedvű. Tudom, hogy maga is szokott a lóversenyre járni.
274 1| hozta.~Hátranézett. Nem is üldözték.~[1912]~ ~
275 1| kis vonat talán már nem is kapaszkodik.~Valahol, valamerre
276 1| vagy talán még messzebb is menének a színészek, akik
277 1| szerette, ha ismeretlenül is udvarias és vallásos embernek
278 1| másodpercig - vagy talán tovább is - keresztüllibben a gondolatain
279 1| az a dértől csillogó sín is idegen, a hegyek másoké,
280 1| éltették a divatot - persze ők is a maguk módja szerint. Igen
281 1| társaságnál. De a kiskutyák is illedelmesen viselkedtek.
282 1| Szindbád.~- Én már látok is egyet.~Leültek, és az élesszemű
283 1| mutogatva közeledett. A táncosnő is nyomban megismerte.~- Róbert
284 1| voltam! Böske.~És már föl is emelkedett a tollas kalapjával,
285 1| promenádon. Egy Rohan herceg is találhatott volna feleséget
286 1| négyest rendezte, és később is gyakran látni vélte a hölgy
287 1| folyosóra menjen: hisz már eddig is bizonyára nevetségesebb
288 1| ország és Buda erkölcseit is megvitatták - a madame szerint
289 1| fölsóhajtott: "Óh, hiszen magam is a szegény elbukott nőket
290 1| káromkodást mormogott:~- El is vitte az ördög a dolgát.
291 1| borravalóit.~Ezzel már talpra is állott madame, és Szindbádot
292 1| tud nálam, férfidolgokhoz is konyít, a nőkeresést csak
293 1| És a Riska tehenünket is tartsd meg nékünk, ámen" -
294 1| madame. - A legmámorosabbak is kijózanodnak egy véres halottól.~-
295 1| madame barátja.~- Minek is költöztem én a fővárosba! -
296 1| nevelni!... Ó, de nyomorult is az én életem.~Emerencia
297 1| A flegmatikus Szindbád is elejtette a szivarkáját
298 1| városkában; vajon még most is ezen a néven hívják a férfiak?
299 1| kandi, leskelődő szomszédok is elkeserítik az özvegyasszony
300 1| életét. Talán már a falakba is lyukakat fúrtak, amelyeken
301 1| meglesi még az álmaimat is. Már álmodni sem merek.
302 1| igen, mikor meghalt, akkor is megálmodtam - folytatta
303 1| amely lehetett volna kastély is, magas kőfal és álmodozó
304 1| faragott. Többre már nem is emlékszem. - Halk, elszálló
305 1| elhisznek. Talán még azt is, hogy egy nő megöli magát
306 1| véget életemnek, s azonkívül is meglehetősen szenvedtem
307 1| volt, hogy akár tánc-cipőt is viselhetett volna, mint
308 1| észrevette, hogy más nőknek is van bokájuk, hajúk, szép
309 1| kikoptatott köveken manapság is járnak, totyognak, bokáznak,
310 1| szakálluk nőtt. És a halott apák is, ha éjfélkor felébrednek,
311 1| került fabütykök lettek is. Szindbád az aranymívesnét
312 1| Szindbád az aranymívesnét most is olyan szépnek látta, mint
313 1| üzengettél volna utánuk, akkor is elmentek volna. Hívta, várta
314 1| hogy egyszer eljön... Miért is hagyott volna el engem örökre?~
315 1| ablakot megkopogtattam. "Elég is volna már." Ám Jocó, akinek
316 1| tündököltek, ha csak rövid időre is a korzó lámpásai alatt.
317 1| úgy látta az arcokat most is maga előtt, mint a régi
318 1| csak a bókokra gondolt ő is, mint egy vénkisasszony,
319 1| regényírók segítsége nélkül is elmulattatta vendégeit.~
320 1| a ravasz asszony még azt is tudta, hogy mi lakik odabévül
321 1| enyém legyen. Még az álom is.~- Kedves - nevetett az
322 1| a másik azonban már azt is sejti, hogy mit gondol estve,
323 1| szerelemben X-nél és Y-nál is. Boldogfalviné például ha
324 1| Kedves bajtársam, magam is sokszor hallottam ilyesmit
325 1| szerettem. S ugyanazt mondta ő is, sőt meg is esküdött, hogy
326 1| ugyanazt mondta ő is, sőt meg is esküdött, hogy én vagyok
327 1| hogy Póli azóta már másnak is mondotta, hogy: "öreg gazduram?"~-
328 1| a legvénebb és orvosilag is helyben hagyott férfiakból
329 1| Szindbád úr, hogy Póli másnak is mondta a szerelem hevében,
330 1| dühös fény lövellt, midőn is Szindbád elhatározta, hogy
331 1| Holott, mint rendesen, most is nőkkel álmodott, hervatag
332 1| koporsózörgés még akkor is fülébe hangzott, midőn már
333 1| ugyanakkor más szemeknek a sugara is érint. A fövenyről szálladozó
334 1| hogy "miért"? Talán már nem is gondolnak arra, hogy mi
335 1| talán más öngyilkos nőkkel is megismerkedik útközben.~[
336 1| János.~Aztán a tanító is elcsendesedett, és Szindbád
337 1| alól, mintha alvásukban is folytatnák azt a sajátszerű,
338 1| Szindbád, hogy fiatal nő is alszik a szobában. Nem messzire
339 1| nézni, mintha Valéria nem is lett volna sohasem a világon.~
340 1| külsejénél fogva asszony is lehetne. Vagy leány?~- Egyik
341 1| vetett Szindbádra.~- Azt is mondhatnám, mert a tehenünk
342 1| ejtettek. Utálok mindenkit. Önt is, pedig először látom...~-
343 1| polgárokhoz, és még manapság is az a szenvedélyük, hogy
344 1| fiatal korában bérkocsisokkal is verekedett a Kékmacskánál.~-
345 1| unalmas a város, azt ön nem is képzeli, Szindbád - beszélt
346 1| elkerül. Eugénia tán ma estére is meghívta vacsorára? Neki
347 1| falba épített szekrény most is olyan nehezen nyílott, mintha
348 1| szomorú fénye mintha ma is álmatlan férfiak dúlt arcába
349 1| folyosón már hallatszik is a könnyű léptek bizonytalan
350 1| Szindbád még egy óra múltán is örök hűségről dadogott,
351 1| bekormozott arcú rablók is rátörték éjnek idején az
352 1| útvonalon, még a Krisztinában is, ahol egy ecetfás udvaron
353 1| bibliai aggok, akik Zsuzsannát is meglesték..." A lovaskapitánynak
354 1| vigasztalgatták: "Ó, én is sokszor sírdogálok magamban,
355 1| megrendítette Irént. Már azelőtt is képződött egy fájdalmas
356 1| sors kedvezhetett volna úgy is, hogy Irén szép, fiatal
357 1| zsidóasszonyokat, mert a főhercegnő is ezen a helyen szokott imádkozni,
358 1| hogy a férfiak manapság is a nők szemébe néznek. Lássa,
359 1| kofával, és már a rendőr is köszönt neki, amint hosszú
360 1| szeressen életében, hogy ne is csalódhassék oly keservesen,
361 1| sokszor vagyok egyedül, mikor is ábrándozok... A regénykönyvek
362 1| sötét fellegek tornyosultak is a látóhatáron, és a szél
363 1| várost, és a halottakat is ismeri, akik a temetőben
364 1| továbbhaladásban - még a szomorúfüzek is a szél leányaira bízták
365 1| ácsorgott, anélkül, hogy bármit is látott volna a kiállított
366 1| ládán ülve. - Ugye, maga is szereti az öreg urat? Mily
367 1| távolságból.~Fáni, mintha nem is hallotta volna az őrszem
368 1| töltést, vagy talán nem is gondolt a halálra.~Szindbád
369 1| temetőben voltál már te is, és onnan jöttél vissza,
370 1| érthetően, hogy talán más is hallotta volna, ha a szobában
371 1| szégyellem, hogy a kalaptollaimra is volt gondom, midőn a szívemben
372 1| életbevágó fontossággal.~- Lehet is magát elfelejteni - felelt
373 1| sincs, csak maga... Ha te is elhagynál, Szindbád, árva
374 1| akiből a golyóbisokat már ki is szedte H. professzor. Történt
375 1| férfiút, aki dalárdista is volt régebbi években a színésznők
376 1| játsszák a házaséletben is a trikós-szerepet, leples
377 1| aki majd ezüstlakodalmukon is újra megesketi őket?...
378 1| ugorkásüvegek, hogy nem is érdemes róla beszélni -
379 1| azokra, akikre a színésznő is haragszik, és ok nélkül
380 1| írni, még tán imádkoztak is a tapőr életéért. Hallottam,
381 1| nagyon régen volt, tán nem is igaz.~ ~- Szindbád - mondom -,
382 1| ének ezen a tájon akkor is felhangzik, ha szép és meleg
383 1| vagy ásott padok környékén is, amely padokon a szomszédság
384 1| aranypénz az ő szürke fejére is lehullott a szeptemberi
385 1| illesztve... Szindbád most is büszkeséget, elbizakodottságot
386 1| bírni... Szindbádnak most is kidagadt a melle, megroggyant
387 1| amilyent a holt asszony is igen kedvelt. Amelyben néha
388 1| ha ugyan voltak ilyenek is!), és ugyanabból az okból
389 1| menni.~De lehetett lánya is a sír-látogató a megboldogultnak,
390 1| még a legnagyobb magányban is úgy mennek, mintha ezer
391 1| magukban járnak még akkor is, ha majálison vannak, ha
392 1| a legszűkebb sikátorokba is, nem félnek belépni a leggyanúsabb
393 1| hogy íme, évek múltával is frissen csendülnek fel benne
394 1| francia-négyes következő figuráiban is. Az ajkához szorította a
395 1| miskolci kocsin először is hosszú, boldog csókot váltanak,
396 1| becsületszavamra mondom, még a folyosón is érzik, hogy aznap becsinált
397 1| mely drágalátos gondolatok is fodrozták e fürtöket, amelyek
398 1| Talán a megboldogult is jobban járt volna, ha meghallgatja
399 1| otthonában, ha megszakadna is szíve.~3~A vadkörtefáról
400 1| felelt:~- Itt fekszik ő is nem messzire. Ha kívánja,
401 1| követte hűségesen barátomi is...~Ezután meglehetős közönyös
402 1| nőéhez, aki még sírjából is olthatatlan szerelmet és
403 1| előkelőségét, de járását is örökölte.~Bella egy sírhalomra
404 1| mert magában Kisunyomit is okozta azért, hogy egykor
405 1| Milyen kényelmes dolog is beülni a "nem hiszem" hintaszékébe!
406 1| időben éppen úgy szerette ő is e kalandos szójárású, nőzavaró,
407 1| akár Boriska barátnője. Nem is lehet az, hogy jó barátnők
408 1| a nyakát szegte. Mondtam is, miért iszik bort az ilyen
409 1| lába helyett néha más láb is megtapogatta a térdét az
410 1| szólalt meg, amely mintha nem is az övé lett volna, hanem
411 1| önnel Miskolcra, ha maga is úgy akarja.~- Ez volt szívem
412 1| jutottak ama nőismerősei is, akik bizonyos jeladásnak
413 1| úgynevezett ködmön-viseletet is, ezt a rövid bundácskát,
414 1| a nőket gondolatainkban is azokon a neveken, amelyekkel
415 1| Kutyateremtette" névre is, amint ezt már megérdemlik. -
416 1| kereskedelmi utazók évek múlva is felkeresik azokat a cégeket,
417 1| szemöldök-fáról, hogy az ember nem is tudja másnap, hogy miért
418 1| legkövérebb vőlegény és holtember is kiférjen rajta), piroslani
419 1| piroslani kezdtek az ablakok is, mint az olyan házon, ahol
420 1| szolgáló még a lába ujjait is figyelmezteti, hogy el ne
421 1| emeleten a ködmönös asszony is, mint akár a piros ász -
422 1| eseményeket. Talán a torony is köszönt volna ez alkalomból,
423 1| helybeli nők? Egy külföldet is járt nőnek tudni kell, hogy
424 1| de viszont az ő névjegyét is leadtam abban a barlangban,
425 1| huzogálva. - Tulajdonképpen mit is néz a lábamon?~- Csak úgy
426 1| voltam, és néha az életemet is szívesen föláldoztam volna
427 1| szokásaimmal együtt a természetem is megváltozott - mondta Szindbád
428 1| borotválkoztak volna ők is. A névjegy-tartó ezüstdaru
429 1| látogató-jegyeiket. Még a székek is tisztábbak voltak, mint
430 1| amelyek a téli förgetegekben is odakünn alusznak a havon,
431 1| felsóhajtott, és a másik papucsának is engedélyt adott, hogy közeledjen
432 1| Persze hogy nem szeret... Mit is szeretne egy ilyen papucsos
433 1| szalmába öltöztetik, nekik így is jó. Szalmába vagyok már
434 1| Szalmába vagyok már én is téve.~- Ó, asszonyom - sóhajtotta
435 1| mindennek, napjában százszor is kimegyek a fűtött szobából.
436 1| szobából. Azt hiszem, maga is egészségesebb volna, ha
437 1| darabot ettem például az éjjel is álmomban. Miután ezzel készen
438 1| amit valamikor szegény uram is gondolt: no, végre nekem
439 1| akivel lehet művelt dolgokról is beszélgetni. Akinek el lehet
440 1| embereknek?... Lássa, én is azt gondoltam magamban,
441 1| hogy a másik vármegyében is beszélnek róla?~Szindbád
442 1| nevettek a különböző arcképek is a polcokon, mintha ők mind
443 1| De abbahagyta Szindbád is a sértő hahotázást, és angyali
444 1| hajjal és tapasztalt szemmel is bármikor készek meghalni
445 1| egyszer észbekapott, hogy itt is, amott is várnak reá a világban -
446 1| észbekapott, hogy itt is, amott is várnak reá a világban -
447 1| szerelemről a mi vidékünkön is. Őnagysága több szerelmes
448 1| egri apácáknál akkoriban is jól megtanították írni a
449 1| itt-ott előfordul az én nevem is!~- Előfordul - felelt Malvin,
450 1| van az orrán, de a nyakán is, ami határozottan árt megjelenésének..."~-
451 1| megjelenésének..."~- Erre nem is emlékszem! - kiáltott fel
452 1| öngyilkos lenni értük... - ťMost is éppen öngyilkosságon töröm
453 1| ruháit felpróbálja. Talált is egy sárga felöltőt, amely
454 1| Hátha még a bajuszát is kipederné, mint ő szokta!~
455 1| a javában álló szüretre is meginvitálta Szindbádot.~-
456 1| szőlőből. Csakhamar fel is fedezte azt a formás asszonyságot,
457 1| Ibolyka bármilyen megjegyzést is tehetett volna, Szindbád
458 1| présház körül, mintha nem is egyszerű szüretről, hanem
459 1| hallott képzeletében, mikor is piros derekú tornyok felé
460 1| ízletes falatot. - Maga is útonálló, mint az én szegény
461 1| után Szindbád. - Tán nekem is tudna valamely jó tanácsot
462 1| Szindbád.~- Igen, atyád is szívbajban halt meg. Ismerem...
463 1| messziről édesded tejszag is közeledett feléje, amilyen
464 1| alig fogott a fésű. Nem is tudott egyedül fésülködni,
465 1| selyemben járt olyan helyen is, ahová a férfiak sohasem
466 1| előtted... Itt vagyok én is, a menyasszonyi ruhámban.
467 1| látok? Egy szakállas férfi is előtted hal meg... talán
468 1| vásáron megcsalnak. Mit is mutatna még a kártya? Ej,
469 1| megríkatja a vén emberek szemét is, ha hozzájuk ér... Majd
470 1| Madár tiszaháti szolgabíró is, aki 182 kilós ember létére
471 1| unottan megjegyezte:~- Nem is értem, miért utazgat az
472 1| viszi őket. Néha száz holdja is van Etelkának, máskor meg
473 1| magaformájú emberhez, pedig most is kérők ostromolják odabent
474 1| hogy a menyasszony-jelöltet is szemügyre vegye. Halkan
475 1| megszólalt:~- Ha megházasodnék is, akkor sem kedves barátnőjét
476 1| feljegyzéseken elandalogjon... A nők is feljegyzik csókjaik idejét,
477 1| aluszékonyságát néha zenehang is kísérte, amely csengettyűszó
478 1| a legegyszerűbb sorsból is származnak vala, most az
479 1| dunyhás ágy felvetésére is, ha netán Szindbádnak az
480 1| kieresztette száján, nem is tudta, hogy milyen igazat
481 1| elhelyezkedni fognak, amikor is Szindbád "Édes Párom"-nak
482 1| ezernyi búcsú járó közül is felismerte őt (Terkát!)
483 1| aki még a mostani korában is kedvelte a férfiban a délcegséget
484 1| Milyen rongyos falu! Nincs is benne egy fogadó, amelyben
485 1| várakozott a rossz talyiga most is az udvar sarkában, mintha
486 1| lónak, amely különben arról is nevezetes volt, hogy fiatalkorában
487 1| volna, már a rokonság révén is kivallatni Terka ezt a tízesztendős
488 1| kötését, amelyet ruházatán is szokott alkalmazni.~- Hazaviszed
489 1| a talyigába, mint máskor is szokta, sötét téli hajnalokon,
490 1| lónak, ahogy már máskor is hallotta Szindbádtól. Az
491 1| más asszonyszemélyek után is mászkált, akiknek lábikráját
492 1| talyiga szokásos nótázását is hallgatta. Legalábbis bólongatott
493 1| valamerre a tollfosztóka is, amelynek mesemondásait
494 1| még tetszhalott korában is megremegett ettől a nőtől,
495 1| hullása idején még magától is pontosan ki tudta számítani,
496 1| után asztrakánsapkájától is megfosztotta Szindbádot,
497 1| a gavalléros ostornyelet is.~ ~Most már aztán ment vissza
498 1| papucsát kihajította az ablakon is, ha valakire megharagudott,
499 1| mondogatták -, hanem könyvtár is.~A honvédbajnok végre is
500 1| is.~A honvédbajnok végre is belehalt süketségébe, amelyet
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1766 |