Part
1 1| hitetlenkedve olvasnak. Ó, majd megismernek ők is
2 1| megtartotta esküvését? És, ó, hányszor kínálták ékszereiket,
3 1| szent budai templomokban: ó, sokat foglalkoztatták Szindbádot,
4 1| csirkét és kacsát nevel...~- Ó, te gazember! - kiáltott
5 1| Szindbád. - Hazug kígyó! Ó, hányszor felejtettél el
6 1| fehér felhőfoszlányok... Ó, egykor nagyon tetszett
7 1| Maupassant-ról beszélgettek.~- Ó, én nagyon szeretem a költőket -
8 1| öregségemre lányokat nevelni!... Ó, de nyomorult is az én életem.~
9 1| benyitottam az ajtón.~- Ó, ne higgye, jóuram - kiáltott
10 1| mulató társai után költözött. Ó, ha még egyszer megszólalna
11 1| függesztette a hallgatóra: "Ó; nem a te életedet mesélem,
12 1| jókedvemmel mulattatok. Ó, sohasem kerülhet párbajra
13 1| halkan sírdogálni kezdett. Ó, hogy szeretett volna Szindbád
14 1| pályára óhajtott lépni. Ó, ma az ajkak vonaglása,
15 1| vándorszínészek tetszését kinyerjem. Ó, be szégyellem magam.~-
16 1| azzal vigasztalgatták: "Ó, én is sokszor sírdogálok
17 1| Lássa, ez a hely, ez az ó cukrászbolt azért van e
18 1| Most segíts meg, Mária! Ó, irgalmas Szűz Anya!" -
19 1| hangzott, mint a hajókürt:~- Ó, én nem tehetek arról, hogy
20 1| valóban szeretetre méltóak? Ó, szegény nők, okuljatok
21 1| a bogarak ástak: "Mondd, ó, mondd, hogy lehettél olyan
22 1| fel most koporsójában.~- Ó, az anyám! - felelte Emma
23 1| vagyunk toalett dolgában. Ó, hogy szégyellem, hogy a
24 1| készületlenül a szemrehányás:~- Ó, asszonyom, csak nézzen
25 1| vagyok már én is téve.~- Ó, asszonyom - sóhajtotta
26 1| Szindbád hitetlenkedve. - Ó, ha igaz volna, hogy ezekben
27 1| amely ismét bekormozza:~- Ó, a vetőkártya csak amolyan
28 1| akarnál ebből a teából inni?~- Ó, jaj nekem! - felelt Szindbád,
29 1| kérdezte szepegve Szindbád.~- Ó, sokan vannak előtted...
30 1| asszonyság hevesen védekezett:~- Ó, nekem nincs senkim a barátnémon
31 1| parkett-táncost választanék. Ó, milyen jó lehet az, amikor
32 1| harangozni kezdtek.~- Ó, már megint azért a Lubomirszkyért
33 1| kisasszony vezénylete mellett. Ó, hányszor csókolgattam meg
34 1| akik közöttük megfordultak. Ó, nem csüngött itt alá a
35 1| valamely vétket elkövessünk. Ó, azt gondoltam magamban,
36 1| börtönből elszöktessem.~- Ó, gonosz, képes volna ezt
37 1| feleségül mehessünk hozzájuk. Ó, ha egyszer megkérne egy
38 1| szíve felett viselhesse... Ó, én tudom, nagyon jól, hogy
39 1| szoknyák. Valéria nevetett:~- Ó, maga vén bolond, aki mindig
40 1| lemondok az örökségről.~- Ó, te borjú! - kiáltott fel
41 1| voltam szerelmes belé!~- Ó, maga gazember! Engem akar
42 1| időre a levegőbe emelték. (Ó, hogy riadoznak ilyenkor
43 1| fentebb elmondott titkait?~Ó, nem kell mindjárt azt gondolni,
44 1| kocsmában") töltötte.~- Ó, a "magánháztartások" -
45 1| akarna elérni... De mondd, ó mondd nekem, hogyan volna
46 1| ahol tanyámat felütöttem! "Ó, ha hozna fején piros, fekete-bojtos
47 1| külsejében viselő úrnőnek. "Ó, úrnőm, Kamcsatkába is elkísérném,
48 Reg| A színésznők, nemde?~- Ó, mások is. Homonnai tanár
49 Reg| némileg rekedtes hangon.~- Ó, kérem, mi tudjuk, hogy
50 Reg| tördelve fölkiáltott:~- Ó, miért tetted, Georgina!~
51 Reg| helyekről gondoskodjon.~- Ó, mostanában üres az expressz -
52 Reg| tányéron az ágyához vigye. Ó, ön nem tudja, hogy mi történt!
53 Reg| gondolkoztam még ezen.~- Dehogynem. Ó, hogy a férfiak mindig abban
54 Reg| kedve szerint meghalt volna. Ó, hányszor átkoztam ezt a
55 Reg| kárpótlásául intéztek hozzá.~- Ó, már el is felejtettem,
56 Reg| esküdni egyik-másik előtt. - "Ó, én gazember" - gondoltam,
57 Reg| esztendőben se fordul elő.~- Ó, nagyságos kisasszony, nem
58 Reg| férfiakat állati önzésükkel.~- Ó, milyen boldog lehet Karvalyi
59 Reg| szentekben vagy T. káplán úrban. Ó, milyen botorság!~De mondjuk
60 Reg| Inkább egy városligeti padon.~Ó, mennyire tévednek azok,
61 Reg| érdeklődésről úgyse lehetett szó.~- Ó, Szindbádkám - mondta a
|