Part
1 1| Fritz?~A körorvos szélesen nevetett:~- Valóban, a mi tánciskolánk
2 1| a sörét, és hangtalanul nevetett.~- A tánciskola! - mondá
3 1| ajtóhoz. Barátságosan, vidáman nevetett a látogatóra, és kétszer
4 1| tiszteletteljesen és meghatottan nevetett), és a szemét kérdőleg gurította
5 1| Nagy csöndesen, fulladozva nevetett, mintha a tüdejében egy
6 1| kezét zsebébe.~- Álmosság? - nevetett hangtalanul a vén színész. -
7 1| és fuldokolva, erőlködve nevetett: "Szindbád, a másvilágon
8 1| sörházban, akiken maga annyit nevetett...~- A nevelői? - kérdezte
9 1| Szindbád.~- Valakiért... - nevetett a színésznő. A nevetése
10 1| de aztán vállat vont, és nevetett.~- Pestre - folytatta, és
11 1| szoktam énekelni.~És furcsán nevetett ekkor.~- Kismadár - mondta
12 1| későbben Szindbád, és ő is nevetett csendesen.~ ~A kárpáti hóesésnek
13 1| fürtös. A szeme csillogott, nevetett, sárga, gyönyörű aranypénzeket
14 1| Majmunkának. Igen ritkán nevetett, sohasem kacsintott, és
15 1| lesz a Blanka - mondta, és nevetett.~Szindbád álmosan legyintett.
16 1| pedig most már állandóan nevetett. Romlott, fekete fogaival
17 1| Kérek teát! - mondta, és úgy nevetett Szindbádra, mintha már nagyon
18 1| álmodtam. Szindbád halkan nevetett, mint az erdő mélyén a vadgerle.~-
19 1| ember volt...~Szindbád úgy nevetett, mint az Éralja utcában
20 1| férfiért?~Szindbád csöndesen nevetett. Úgy érezte most, hogy mindig
21 1| büszkeségemet.~Szindbád alattomosan nevetett:~- Büszkeséged? Oh, csak
22 1| ekkor furcsán, gúnyosan nevetett Sz.)~Számos emlékkönyv őrizte
23 1| Még az álom is.~- Kedves - nevetett az asszony. - Ez nagyon
24 1| zengését?~Franciska halkan nevetett:~- Pörköltet szeretnék enni,
25 1| aranymíves leánya halkan nevetett.~- Mily furcsa férfi ön.
26 1| nőnek.~Margit előbb hangosan nevetett e mulatságos dolgon, majd
27 1| rád gondoltam.~- És én? - nevetett az asszony. - Az arcképedet
28 1| tudtam, hogy visszajössz - nevetett az asszony, és felemelte
29 1| volna...~Szindbád csendesen nevetett. Ezt a megjegyzést már hallotta
30 1| megcsókoljam, kedves Bella.~Bella nevetett, de csak oly csendes rezignációval,
31 1| fel.~Szindbád kesernyésen nevetett:~- Hát azt hitték kegyedék,
32 1| jutottál ehhez a házhoz? - nevetett Szindbád.~- Végrendelet-tanú
33 1| Ott a kísértet-szobában? - nevetett Szindbád.~- Akár ott, akár
34 1| imádkozni... A beteg nő gúnyosan nevetett:~- Talán a nyakkendője is
35 1| botütést érdemel.~Szindbád nevetett:~- A szerdai délutánt úgyis
36 1| legyezők és a szoknyák. Valéria nevetett:~- Ó, maga vén bolond, aki
37 1| Ripné olyan hamiskodva nevetett, mint valamely cifra fülönfüggő
38 1| Szindbád a régi remegéssel.~Rea nevetett:~- Törődöm is én már valakivel:
39 Reg| kérnek a darabról.~Szindbád nevetett.~- Sajátságos nők, úgy élnek,
40 Reg| mondta Szindbád és csendesen nevetett. - Jeles színigazgató volt
41 Reg| neje olyan keserű gúnnyal nevetett, amely nevetés legjobb szerepeire
42 Reg| férfiú felé, aki többet sírt, nevetett a színházban, mint élete
43 Reg| kocsmában ülnék!~Szindbád nevetett.~- Érdemes is!~- A legjobb
44 Reg| Bizony nagyon helyes - nevetett Pista, hogy a könnyei csorogtak.~
45 Reg| tovább!~Furcsán, betegesen nevetett, mintha valóban nagyon érdekelnék
46 Reg| A fehérhajú dáma halkan nevetett:~- Maga olyan álmodozó,
47 Reg| Szindbád elkeseredve nevetett.~- Remélem, jól ráijesztettek
48 Reg| volna...~Gránitz jóízűen nevetett.~- Minden párbaj szamárság.
49 Reg| férfiút nevezik, olyan vígan nevetett, hogy szinte kopasz feje
50 Reg| szeme volt, és az mindig nevetett, mint a nagyon okos embereké,
51 Reg| bosszantására még ő, a derék is nevetett:~- Tudja, ott hátul a parkban
52 Reg| amelyeken elsősorban ő nevetett jóízűen, míg a beteg pokolba
53 Reg| innen.~Lakics még mindig nevetett, mint aki tréfára veszi
54 Reg| majd miután ezen nagyot nevetett (pedig talán nem lett volna
|