1-500 | 501-1000 | 1001-1028
Part
1 Inc| ifjúkor szemével láttam?~Én már nem is emlékezem pontosan
2 1| mondták, holott Szindbád már becsomagolt az utazásra.~-
3 1| legközelebb - ígérték, midőn már másik nő várt a hajósra
4 1| hajósra egy állomáson.~- Most már sohasem hagyjuk el egymást -
5 1| vélekedtek.~Pedig a vitorlákat már kifeszítették, és Szindbád
6 1| poharakból issza! A hajós már pontosan tudta az esküformát,
7 1| férfiaké lettek, holott ő már régen elutazott a városból.~
8 1| kacajt, és a művésznőt, aki már sokat szeretett. Az életörömtől
9 1| Bizonyára elfelejtették már, hogy jó párszáz esztendővel
10 1| térdepelt lábához. De most már soha többé nem húzza le
11 1| bizonyossággal?~ ~A hercegnek már csak azért se köszönt valami
12 1| férjhez is menjenek.~Ezután már nem volt más tennivalója
13 1| megfordítani a könyvben, pedig már egészen jól tudta azon az
14 1| pillanat alatt, és a csónakot már vitték lefelé a gyors habok,
15 1| Meg-megállott, az evező már régen a sekély Poprád kavicsos
16 1| korhadt fenyőgerendát talált.~Már késő délután volt, a nap
17 1| folyosóbéli képrámából, és már közeleg is tömött, veres
18 1| fiú vagy. És ezért most már örökké szeretni foglak.~[
19 1| látja a falról, ahol talán már háromszáz esztendeje függ
20 1| a vörös derekú tornyot már annyira utolérték (mert
21 1| De a harangok hangjára már nem emlékezett... A Poprád,
22 1| emberekre is emlékezik, akikre már én sem emlékezem", gondolta
23 1| Persze, persze, Szindbád most már emlékezett, hogy huszonöt
24 1| felé az utazót.~És most már arra is emlékezett Szindbád,
25 1| nevetős és szürkeszemű, már nem volt fiatal leány. Este
26 1| is halt. Szindbád akkor már nem a városkapitánynál volt
27 1| felszentelt szerzetes létemre. Már fel is léptem Rimaszombaton,
28 1| is léptem Rimaszombaton, már énekeltem is fehér nadrágban,
29 1| hiszem, hogy Szindbád úr már jobban is szórakozott életében,
30 1| Eldorádó-kert volt. Beszéltem már neked az Eldorádó-kertről,
31 1| fejét. Ezt a kacagást ő már hallotta valahol, valaha...
32 1| táncmesternek:~- Kezdjük már. Az idő későre jár! - kiáltotta.~
33 1| létrának, de az igazgató akkor már karonfogta Szindbádot.~-
34 1| egy éjszakán. - Voltál-e már azon a helyen, ahol a temető
35 1| korszakához, amidőn körülbelül már mindent megpróbált, ami
36 1| sem a jelen, sem a jövő már nem izgatta gondolkozásra,
37 1| jött az akácos úton. De már semmi sem jutott eszébe
38 1| későbben, évek múltával már sokkal öntudatosabban közeledett
39 1| csöndesen szuszogott körülötte. Már elérte azt a kis közöcskét
40 1| de a régi templom felé már nem sétál. Aztán egyszer
41 1| szólt, pedig az asszony már előtte állott, olyan közel,
42 1| nyugodtan az asszony, és most már összekulcsolta fehér kezét,
43 1| repülnek a párok, de manapság már mindenféle új táncok járják,
44 1| nyújtotta az asszonynak.~- Már elmegy? Nem várja meg az
45 1| Nos, eljöttem, és most már tudom, hogy mi történt tíz
46 1| Szindbád, mint mindig.~Szindbád már éppen esküdni akart, midőn
47 1| ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is - sarkantyús legény
48 1| zsalugáterek foglaltak helyet. Már akkoriban eltűnődött ezeken
49 1| friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt
50 1| faházikóba rejtett óra.~- Most már csak Amália hiányzik - gondolta
51 1| kopasz, pápaszemes emberke már előbb eltűnt észrevétlenül
52 1| kezét a kezében.~- Férjes már? - kérdi.~- Igen, és két
53 1| viselte lábán, de tovább már nem jutott Szindbád.~A szegénységben
54 1| sejtette, hogy most is, mint már annyiszor, valamely leány
55 1| Harminc esztendős volt, és már tizenöt esztendős kora óta
56 1| fogok halni.~Szindbád, bár már sokszor hallott ilyent a
57 1| karjába.~- Ezen az úton már egyszer megtámadtak... Azért
58 1| nézett a leányra:~- Nos? Már elválunk egymástól? Hisz
59 1| elég izmos férfiú volt, már gyermekkorában megtanulta
60 1| budai utcácskában, midőn már leereszkedőben volt a téli
61 1| véletlen műve volt, hogy már több, gyermekes családanyát
62 1| akik húsos, vonagló ajkukat már az első percben bajusza
63 1| ha egyetmást megpróbált már az életben. Mindezekből
64 1| ismerősei között, de ezek már nem éppen fiatalságuk, tudatlanságuk
65 1| Szindbád, mert hiszen a hölgyek már az első őszi napokon gyakorolták
66 1| közepette a kocsi ablakán, mert már megszokta, hogy ilyenkor
67 1| megkötötték, gyógyították, de már segíteni nem lehetett. Portobányi
68 1| nevelését. Szindbád úrapja akkor már csak egy megvető pillantásban
69 1| Portobányi öreg író körülbelül már akkor került a házhoz, amikor
70 1| történt.~Portobányi úr ugyan már hajnalban elszekerezett
71 1| csöndes egykedvűséggel.~Már estére hajlott az idő, amikor
72 1| se anyja, se semmi dolga már a világon. Vállalta, hogy
73 1| házban fog lakni.~- Gyere már no, te vén gazember komédiás -
74 1| kövér esperes, aki ilyenkor már félálomban csibukozott,
75 1| tizenhat esztendős is elmúlott már, és mindazokat a tudományokat
76 1| A nyugalmazott színészt már nem lehetett letorkolni.
77 1| hatalmas hársfák. A színészek már délelőtt kugliztak, és a
78 1| indítványával.~- Az ostromot most már komolyan megkezdjük. Holnap
79 1| borral. A színházi előadásnak már régen vége volt, ám a nevelők
80 1| Köszönöm a csokrot.~Most már turbékolt a hangja, amikor
81 1| elkísérjen...~Szindbád - bár már tizenhat esztendős elmúlott -
82 1| magyar nótákat. Az asztala már megtelt üres boros- és savanyúvizes
83 1| földesuraság ugyanis körülbelül már egy órája indulóban volt,
84 1| pipáját, és az arca, orra már lila színű volt. Mintha
85 1| puha haja is, de az álla már nem tetszik?... Ezt mondta
86 1| csak azt gondolnám, hogy ha már idáig nevelgettük az ifjú
87 1| ablak alatt... A szemünk már rossz, Portobányi úr, a
88 1| villogott, mint a rókáé:~- Ha már idáig elnevelgettük Szindbád
89 1| De az utolsó szótagnál már világos volt Szindbád előtt,
90 1| mert ugyan mi történhetik már ezután velem az életben?...
91 1| veszedelmeket szívesen kereste, és már a nőket sem gondolta többé
92 1| kedves nevelőim nincsenek már itt a szomszédos sörházban,
93 1| hetykén mondta a nevét:~- Már Mira.~[1911]~ ~
94 1| táncolt, de a cipő piros sarka már fehér volt és a szalag összezsugorodott.
95 1| tűntek Szindbád elébe.~- Én már csak az emlékeimnek élek -
96 1| őszintén feleltem, hogy én már a limlomjaim nélkül nem
97 1| beszélnénk... Lehet, hogy már régen, néha azt hiszem,
98 1| régen, néha azt hiszem, hogy már évek múltak el azóta, hogy
99 1| falon? Bizony a legtöbbet már nem is ösmerem, de szeretem
100 1| fityegtek, amelyeknek aranybetűi már elkoptak. Az asszony megsimogatta
101 1| megnézni. A fotográfia bizony már kissé megkopott, de ugyebár
102 1| illatával... S ezután Szindbád már kissé elandalodva nézegette
103 1| hozzám diktált... Az óra már éjfélre járt, amikor végre
104 1| volna?...~Jó messzire járt már, midőn egyszerre megállott,
105 1| Szindbád titka - miután a hajós már úgyis régesrégen meghalt,
106 1| Szindbád kezébe került, midőn már halántékán olyan fehér volt
107 1| öreg varjú, amely talán már Szindbád gyermekkorában
108 1| ódon kolostort határolta, már lekopott a vakolat, de ahol
109 1| és árva kertbe.~A leány már jött is a borral. Az üveg
110 1| vendéglősné. De az apám már öregember, nem épít. Meg
111 1| ahová a piros függönyön át már fehér és piros fényt szórt
112 1| Ugyan, ne bolondozzon már.~Hirtelen felemelte lesütött
113 1| a fogadóban, ugyanezért már biztosan tudta a helyét
114 1| is voltam... Hajh, de az már nagyon régen volt. A sors,
115 1| rendtárssal, az öreggel már évek óta nem lehet beszélni.
116 1| Fánikánál, a szent szemű páter már learatta e kis mezőcske
117 1| gondolkozása ebben az időben már hasonlatos volt a szövőgép
118 1| tudta, mert hiszen a borral már régen megérkezhetett volna),
119 1| operettáriát.~ ~Szindbád már régen elfelejtette a határszéli
120 1| hó. És a tizedik lépésnél már újra elfelejtette Szindbád
121 1| akarok-e színésznő lenni? Már nagyon régen meguntam a
122 1| éjjel időm gondolkozni. De már korán este, amikor a vendégek
123 1| intett a fejével.~- Hiszen az már mindegy lehet önnek... Tehát
124 1| vezetett.~- És evett ma már valamit?~- Bizony arról
125 1| kismadar"-at bevezette. És most már nem gondolt többé arra,
126 1| Szindbádot dajkálta, és már többször Pestre jött a messzi
127 1| egy-két hónap múlva Morvainé már fiatal parasztleányok társaságában
128 1| szegénykét.~Morvainé erre már nem felelt semmit, csendesen
129 1| legyintett a kezével.~- Volt ez már másoknál is, nyanya. Ne
130 1| a doktorok. De megyek is már.~ ~Szindbád nagyon sokáig
131 1| gyóntatóbarát csak egyet mordult, és már megjelent az ajtóban az
132 1| látogató lépne a tájra, akit már nem szükséges hosszasan
133 1| hogy a következő percben már csak a hegyek közül hangozzék
134 1| van...)~Majd köhögve és már messziről zörögve bukkan
135 1| pipájából...~Nem, a tehervonatra már nemigen gondolt Szindbád,
136 1| cigarettázó Szindbádot.~- Ugye, már nem szeret, megbánta, hogy
137 1| Szindbád, talán tizedszer, mert már nemigen tudott egyebet mondani.~
138 1| kalapját, mert a mozdony már rekedt, rövid füttyel jelezte
139 1| jutott eszébe, hogy miután már mindent megpróbált e világon,
140 1| kezével: "ugyan ne bolondozzon már, kérem". - Persze ez még
141 1| Belefáradt a dologba, és már új kaland izgatta vérét,
142 1| napon. Nem utálta őket, de már többé nem kergették meg
143 1| kerestem, Majmunka, mert már nagyon régen nem láttam.
144 1| most három éve nem volt már szerencsém, és a Paul de
145 1| megint elölről olvasom. Én már csak olvasás közben vétkezek.
146 1| öregapjának a képe, aki már évek óta csupán a falról
147 1| rövid hallgatás után -, néha már úgy szeretem magát, mintha
148 1| korán kelt, és arcfestékkel már nagyon régen nem kendőzte
149 1| könnyelmű nő Pesten, hogy már szégyell közibéjük tartozni.
150 1| Szindbád a múlt időkből ismerte már az ilyen formában elindított
151 1| lovak! Elég lovat látott már az életben. Igazán nem értem,
152 1| vitt el. Egyedül pedig én már nem megyek sehová, fiam.
153 1| megsimogatta a Majmunka kezét.~- Mi már eleget láttunk komédiát
154 1| kérdezősködik. A budai hegyek felől már szagos levegő áramlik a
155 1| a budai rác bankban, és már régen házat akarunk venni
156 1| öccsének! - dörmögte.~- Most már mindegy. Visszaköltöztem
157 1| volt a társaságban, azon már említett öreg úr, aki házisapkában
158 1| falról a történendőket, és már évek óta nem szólt bele
159 1| finom cipő volt, de miután már a levesnél - tyúkleves volt
160 1| ugyanezért az ebéd többi fogását már evőeszköz nélkül fogyasztották
161 1| undorodását, ahogyan az már elvárható volna egy ilyen
162 1| viselni a hölgyeknek. Pedig már ígértek nagy pénzt avégből,
163 1| hölgyek vagyonos udvarlóit. Én már utálom a pénzt. Csak egyet
164 1| megmondhatom neked - ha már benne vagyunk -, hogy ismerem
165 1| voltam vele, hogy ez most már így marad végig egész életemen.
166 1| hiszen tudtam, hogy nélküled már nem élhetek.~- Hm, megvesztegette
167 1| élesen Szindbád.~- Ahhoz már most neked semmi közöd sincs,
168 1| éjszaka - ősz volt, sőt már télre hajlott, odakünn csendesen
169 1| dolgot, bár az utóbbi időben már súlyos beteg volt, és a
170 1| virágosdézsáit. Hajnalodott, a város már elaludt, és a feje körül
171 1| régen látott, mert szinte már el is felejtette. De most
172 1| kezét.~- Az új esztendőt már csak megéli, apám. Új esztendő,
173 1| gondolta, hogy bár jönne már a gyors halál, hogy az apja
174 1| unalmas élete volt. Most már sajnálta, hogy nem választott
175 1| kívánkozó férfiú. Szindbád már csaknem felcsapott ólomkatonának,
176 1| rózsafüzért derekán viselte, már idősebb volt ahhoz, hogy
177 1| levezekelje bűneit. Most már gyakran sajnálta, hogy nem
178 1| lehetnek egy ólomkatonának? De már lett volna fésű is az utca
179 1| kegyes nővér oldaláról, ahol már csaknem kopottá dörzsölte
180 1| fülébe súgta: ha majd egyszer már öreg asszony leszek, ha
181 1| Szindbád kinyújtózkodott - már amennyire egy gyöngy ezt
182 1| milyen szamár is volt, hogy már régen el nem szökött a régi
183 1| titokban és csendesen már falun volt, korai őszi nap
184 1| kocsi, amelynek bőrfedelét már régen nem lehetett felhúzni,
185 1| nagyvárosi modern férfiak már nem hordanak bajuszt. Tisztaság
186 1| Mindig a vallásával van baja. Már volt luteránus is. De a
187 1| papot. Nem beszél kedvére. Már irtunk is a püspöknek, hogy
188 1| délutánokat, midőn a napocska már csak látogatóba járkál el
189 1| volna magához. - Vettünk már neki hálószoba bútort, kelengyét.
190 1| szeretnék.~- Ugyan hallgass már - szólt mogorván Tini. -
191 1| volna el.~- Azt hittem, hogy már soha többé nem látom az
192 1| a néniék ezt nem hiszik már el magának se. Az utóbbi
193 1| lettünk. De nem sokáig leszünk már azok se. A pap a gyónás
194 1| csalogat a kertek alá. De már éppen elég volt a papokból.~-
195 1| kopogott a köveken, hogy mindig már messziről tudtuk, hogy mikor
196 1| néni Karolinnak:~- Nekem már elég volt a papból. Legyen
197 1| szépen megbarátkoztak. Most már úgy volt, hogy Karolint
198 1| belőle.~Egyszer aztán a pap már nem mondja nekem, hegy "
199 1| arról veszekedtek, hogy most már vegyen el engem a pap feleségül,
200 1| maga a papot?~- Nem tudom már... Szépen beszélt velem,
201 1| ahol senki sem látott.~- De már nem fáj a szívecskéd? -
202 1| bort hozatok.~De Szindbád már nem akart maradni. Felszállott
203 1| volna egy kissé. Lehet, hogy már sírt vagy ismét sírni készült.~
204 1| Kápolnai vállat vont.~- Már nem lehet. Megígértem neki.~
205 1| utcasarkon, mint akiknek már minden mindegy. Egy-egy
206 1| olyan régiek voltak, mintha már Szindbád gyermekkora óta
207 1| eszébe, gyorsan fizetett, és már el is ment, pedig szívesebben
208 1| HÓFÚVÁSBAN~Szindbád egyszer - már nagyon régen történt ez -,
209 1| helyeslően bólintott, most már régidő óta rendes, dolgos
210 1| állottak meg e ház előtt, ahol már gyakran megfordultak éjnek
211 1| zongorást.~Strucc úr pedig most már állandóan nevetett. Romlott,
212 1| nótája? Doktor úr!~De erre már választ nem kapott, mert
213 1| nevetett Szindbádra, mintha már nagyon régen ismerte volna. -
214 1| kiáltoznak utána, de most már szökött. Az ajtót sikerült
215 1| első fogásra felnyitnia. Már kinn volt a havas, sötét
216 1| kis színésznő - akit pedig már egyszer elfelejtett - éppen
217 1| útnak indult - bár a haja már szürke volt, mint a zajló
218 1| között, és a kis vonat talán már nem is kapaszkodik.~Valahol,
219 1| mint férjezett hölgy, aki már nem kíváncsi az idegen urak
220 1| óráját. Tízre járt. A kávés már feltette fekete sapkáját
221 1| kávéházban.~Vajon elutazott már az az úr?~A kis vaskályha
222 1| Gurultak a kerekek talán már órák hosszáig, amidőn Szindbád
223 1| Igazán benőhetett volna már a fejelágya az úrnak. Mit
224 1| bolondot összeálmodok. Most már emlékszem: együtt játszottunk
225 1| mióta nem láttam. Egy éve már. Emlékszik? Hajón utaztunk
226 1| vetett Szindbádra, mint aki már úgyis tudja, hogy az idegen
227 1| után kiáltunk - mert aztán már nincs Magyarország. A rövidkéményes
228 1| a sínpárnak, amely most már magányosan nyúlik befelé
229 1| nyúlik befelé a hegyek közé. Már az a dértől csillogó sín
230 1| maradj mellettem.~A nők már inkább éltették a divatot -
231 1| mutatóujján viselt, mert már szeretett volna öreg úr
232 1| mondta Szindbád.~- Én már látok is egyet.~Leültek,
233 1| onnan jövök.~- Szánkóznak már?~- Egy hónapja leesett a
234 1| sapkájukat...~- A mi vonatunk már indul. A viszontlátásra -
235 1| karban voltam! Böske.~És már föl is emelkedett a tollas
236 1| játszotta, és a nők arca már kipirosodott a tánctól.
237 1| előtt, a fogadó túlsó részén már javában dolgozott a városi
238 1| vendégeket. És a folyosón már érezhető volt az a különös
239 1| Szindbád bánatos feje (amely már gyakran érdekelte hölgyeket
240 1| a folyosóra menjen: hisz már eddig is bizonyára nevetségesebb
241 1| bólintott.~Az oszlopok mögött már nem ült egyedül a bányakapitány,
242 1| fedele - és a hörgés most már a közelben hangzott.~Szindbád,
243 1| frizurája és francia kártyája már oly ismerős volt Szindbád
244 1| elmaradt borravalóit.~Ezzel már talpra is állott madame,
245 1| midőn kinullázta őket...~- Már mondtam, hogy maga ehhez
246 1| nőkeresést csak bízza reám, én már sok előkelő dámának vagyok
247 1| keresztet vetett a legényre, aki már nem mozdult.~Rózsaszínű
248 1| alkalmából gondos kezek rávontak, már divatját múlta. Falusi kántorok
249 1| akar valamit.~A vén cseléd már sokszor virrasztott halott
250 1| érkező első hópelyhek. Most már tél volt a drága főn, amelyet
251 1| Honnan jön? Azt hittem, már meghalt, hallottam, de mégis
252 1| boldogságát... És most, miután már régen nem vagyok, szeretném
253 1| özvegyasszony életét. Talán már a falakba is lyukakat fúrtak,
254 1| meglesi még az álmaimat is. Már álmodni sem merek. Tudom,
255 1| selyem paplant... Másnap már biztosan tudtam, hogy valóban
256 1| temetőkben valakivel, ahol az eső már lemosta a halottak nevét
257 1| mint a hercegnőké, akik már régen meghaltak, s egyéb
258 1| ismételte, hogy ő Bánatinét már csupán vigasztalni, jó tanácsokkal
259 1| szándékkal voltatok, hagyjatok már békében, vén latrok.~Ekkoriban
260 1| amelyet maga faragott. Többre már nem is emlékszem. - Halk,
261 1| bólingatott a fejével, hogy már nem neki kell a rejtett
262 1| jönni a piactéren, mikor már elhagyott, midőn elszökött
263 1| zsineggel. Gondoltam, ha már ez sem segít, végleg leveszem
264 1| Csaknem negyvenesztendős volt már akkor, midőn én elhagytam.~-
265 1| voltam. Azt hittem, hogy már nem jön utánam senki, aki
266 1| asztalra helyezett, a vadszőlő már nem bujálkodott a salétromos
267 1| mellénye volt. A nevére már nem emlékezem, de ha felvetette
268 1| térnek vissza, bár azoknak már szakálluk nőtt. És a halott
269 1| mellényében lengenek, ha már régen tűzre került fabütykök
270 1| sóhajtott magában az asszony. - Már gyermekkorom rózsaszínű
271 1| pengette a hangszerét, és már leszállott az éj a háztetőkre.
272 1| torkán: így énekelt Jocó már ebéd óta. Pedig langyos,
273 1| megkopogtattam. "Elég is volna már." Ám Jocó, akinek Szindbád
274 1| közelgett a falusi házhoz. Már itt zengett a szomszéd utcában,
275 1| zengett a szomszéd utcában, már hallatszott a bámulatosan
276 1| ablakhoz lopódzott. A holdfény már a ház mögött járt, a bolthajtásos
277 1| ruháikban. Ugyan miért nem szól már valamit ott az utca végén,
278 1| szellem a híd mellett, mintha már réges-régen le nem mosta
279 1| ébren tartsa. Ekkor azonban már könyvtárnyi volt azon regények
280 1| emlékezetébe följegyezte. És mikor már nagyon muladoztak az évek,
281 1| Szindbád elmosolyodott, mintha már nagyon régen ismerte volna
282 1| hivatkozik, holott erre már senki sem kíváncsi. Ön bizonyára
283 1| meghajolt, és kezet csókolt már életében, s hálatelt szívvel
284 1| önben... Estére, midőn én már nem leszek itt - szólt elmerengve,
285 1| tragédiával. Hisz a szegény nő már úgyis mindenét odaadta -
286 1| kis sarkantyú ezüsthangja már a Medve kőlépcsőin csengett,
287 1| sétálgatott. Az ódon templom már hosszú árnyékot vetett a
288 1| felvilágosította, hogy a hölgy már elutazott, felkiáltott:~-
289 1| oldalon van, a másik azonban már azt is sejti, hogy mit gondol
290 1| kifejezéssel az asszony. Pedig már sok gazduram járkált akkor
291 1| napokra emlékezett, amint már ez szokás. És oly fontosságot
292 1| jó uram, hogy Póli azóta már másnak is mondotta, hogy: "
293 1| ebédlőjét.~Éjszaka volt, már bagoly ült a kiszáradt ecetfán,
294 1| tekintetű idegen férfi, aki már messziről szemügyre veszi
295 1| Szindbádnak térde lankad, és már csak gyávaságból megy előre,
296 1| is fülébe hangzott, midőn már alaposan körülnézett a szobában,
297 1| Ah, itt senki sem kérdi már, hogy "miért"? Talán már
298 1| már, hogy "miért"? Talán már nem is gondolnak arra, hogy
299 1| még csak arra sem hajlandó már, hogy az utolsó találkozásra
300 1| fuldokolva köhögött.~A házban már mindenki megszokta a mester
301 1| fénypontocskák táncoltak már a szeme előtt; mindig Valériára
302 1| mind kívülebb csúszott, már a térd mutatkozott, mint
303 1| miért megy a folyónak? Most már megmondhatja. Mire befejezte
304 1| De én nem hallgatok most már... Azért teszem, mert megcsaltak,
305 1| érdeklődéssel Erzsi.~- A folyamba. S már napok óta keresem szegényt.
306 1| én gondolnék magára. Járt már Pesten? Este mily szép a
307 1| falun. Ha varrni tud, az már elég.~- Magam varrom a ruháimat.
308 1| parton.~A kovácsműhely előtt már megvasalták az utazókocsit.
309 1| megismerni az embereket. Voltak már ismerős lábai, amelyeknek
310 1| templomnál, midőn a hold már merőlegesen állott az erkélyes
311 1| r-betűnek különös ropogtatása már egy olyan hölgy tudása,
312 1| őket magányukban.~- Itt már sokat hazudoztak előttem
313 1| vasárnapi misén, s midőn már nem járnak a templomba,
314 1| fakad az almafán, amelyről már azt hitték, hogy csupán
315 1| karcsú volt derékban - "már lánykorában Bécsből hozatta
316 1| unatkozó asszonyok, akik már kora délután édességet,
317 1| fagylaltot, és estefelé, amikor már vendéget nem várnak, fokhagymás
318 1| éppen önre gondoltam.~- Én már régen halott vagyok - felelt
319 1| felelt Szindbád.~- Mert már régen meghalt, ezért merek
320 1| kis medvebocsot, akivel már ötéves korában nem bírnék.
321 1| téglával kirakott folyosón már hallatszik is a könnyű léptek
322 1| végleg.~- Leszokhatott volna már a hazugságokról, hisz tudtommal
323 1| leánykorában volt. Talán már bekormozott arcú rablók
324 1| eljöttem volna. De most már mindegy. Mondd meg, ha van
325 1| sem. Negyvenéves vagyok, s már évek óta abban telik örömem,
326 1| tisztelt, nagyrabecsült, hogy már szinte komikusnak látta
327 1| hölgyet, akinek a bokáját már régen szemlélik a bibliai
328 1| ütöttek volna. - Sajnos, én már öreg vagyok, hogy újra kezdhetném
329 1| meg a rúgós tehenet, és már megtanulta azt a nyelvet,
330 1| délutánokon -, ezzel a bűnnel már csak inkább nem terhelem
331 1| halála megrendítette Irént. Már azelőtt is képződött egy
332 1| gallyat lefűrészelje.~- Már megint megcsalták a nők? -
333 1| merészelte megkérdezni - már halála után, nyugtalanul
334 1| láthatatlan sóhajlepkék elfödték már gombostűhegynyire e boltozatokat,
335 1| egymást tapogatták, most már csak a lőrinci szeméttelepen
336 1| szenessel, sarki kofával, és már a rendőr is köszönt neki,
337 1| mondta egyszer odavetőleg. Már tizennyolc éves volt, s
338 1| Szindbád mozdulatlanul, mintha már meghalt volna, és a másvilágról
339 1| hanyagul követte a férfiút, a már csaknem besötétedett templomba.~
340 1| lehetne érni. Az én szívem már elcsendesedett, kihűlt,
341 1| imádkozzon.~A szent király már elhomályosodott az üvegfestményen,
342 1| régi szentképhez, amely már századok óta hallgatja az
343 1| hazudott a nőknek, és talán már minden tenyeret ismert Budapesten.)~"
344 1| ábrándozok... A regénykönyvek már nem mulattatnak, mert magam
345 1| öldöklések alatt Moszkvában már egyszer találkoztak, látták
346 1| írni. Néhány év óta az uram már nem szeret, és úgy érzem,
347 1| vagyok, hogy az én fülembe már nem fog hazudni többé senki
348 1| nekem; mondja el azt, amit már más, tán sok unatkozó asszonynak
349 1| úr, akinek arcát és nevét már elfeledtem, azt hazudta
350 1| Magam sem tudom most már, a teremtésit! - káromkodott
351 1| Szindbád elszánt hazugságai már aranyharmattal hintették
352 1| üvöltözött, hogy a régi temetőt már nem merészelték fölkeresni
353 1| hogy arról fecsegnek, ami már egyszer úgyis megtörtént...~
354 1| szavakat, mert estére hajlott már az idő.~- Okultam anyám
355 1| vén fejfák előtt, amelyek már sokszor hallották őt hasonló
356 1| múltról locsognak.~Ekkor már este volt, a hold benézett
357 1| özvegyasszony karjába:~- Már régóta vágyom, hogy falusi
358 1| És a nő nevét sem merte már kimondani a fizikai fájdalom
359 1| hasonlított. F. Ez volt már a nő neve, a többi betűre
360 1| a belvárosi utcákban.~És már a napokat számlálták, amikor
361 1| szerelmem ön, Szindbád, azután már nem érdemes élni, ha elhagyott.~
362 1| végtelen megadással, mintha már látná magát egy folyóban
363 1| régen alvó ablakok. - Most már nyugodtan a sorsomra bízhat,
364 1| Ugye, a temetőben voltál már te is, és onnan jöttél vissza,
365 1| mikor azt hittem, hogy már vége az életemnek, a kacagásomnak,
366 1| házunkat. Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem
367 1| velem farkasszemet... Hisz már nyár van, a nagyoperát bezárták,
368 1| Meddig mentem-mendegéltem? Már nem emlékezem arra, hogy
369 1| ujjongott a szívem, mert már éreztem, hogy közeledsz
370 1| nézett.~- Én tudom, hogy te már nem fogsz elhagyni engem -
371 1| reggel felkel a nap. Mi már nem vagyunk kíváncsiak a
372 1| az asszony -, és nappal már nem tudok többé meghalni.
373 1| voltam.~(Ugyan ki nem volt már orvos, betegápoló, asztalos,
374 1| beszélt Rozinának, hogy már gyermekkora óta keresi ezt
375 1| amellyel született, és már a bölcsőben ott ragyogott
376 1| elkomolyodással Szindbád -, én már többé nem tudnék maga nélkül
377 1| az első egérfogót, amely már elvégezte a dolgát, zsákmányával
378 1| hát azt akarja, hogy most már az udvarra se tehessem a
379 1| csendes volt. És Szindbád most már jogos szomorúsággal ballagott
380 1| volt, akiből a golyóbisokat már ki is szedte H. professzor.
381 1| színésznők viselt dolgait már régen elfelejtettem. Remete-rák
382 1| harmadik emeletre... De ez már nagyon régen volt, tán nem
383 1| ez Szindbáddal történik: már nem szólalnak meg a kakasok
384 1| látszott, hogy a kalandok most már végleg elkerülik a szerelmi
385 1| újításokkal az ifjúság. Én már nem tudom a helyet, ahol
386 1| szemközt. Igaz, hogy Boriska már a föld alatt volt, de sírját
387 1| nevetett. Ezt a megjegyzést már hallotta valaha oly felejthetetlenséggel,
388 1| szavak visszhangjai... Most már tudta a temetőlátogatóról,
389 1| Bécsbe, Velencébe, Miskolcra, már ahová a nőket szöktetni
390 1| másvilági figyelmeztetés. De már későn volt, Bella ajkán
391 1| kitódultak a szavak:~- Tehát már le akar mondani mindenről,
392 1| se a barátném lába. Most már bevallhatom, Szindbád, hogy
393 1| amelyek őszi színeikkel már előre példázzák, milyen
394 1| Kutyateremtette" névre is, amint ezt már megérdemlik. - Szindbád
395 1| mint az olyan házon, ahol már várják a szívtolvaj cigányokat,
396 1| háznál.~- És nem szeretem már a töltött káposztát sem -
397 1| vágott, de a ködmönös nő most már ragaszkodott a maga igazához:~-
398 1| így is jó. Szalmába vagyok már én is téve.~- Ó, asszonyom -
399 1| cseresznyebefőtt. S ilyenkor már megtudhatni, hogy a miskolci
400 1| barchentet adott-e el?~- Én most már csak álmomban lakom jól
401 1| meglátogatott egy régi hölgy, akire már esztendők óta nem gondoltam.
402 1| a férfinépsége. És íme, már az első órában a legnagyobb
403 1| töltött káposztájából egyek. Már régen elveszítettem a jó
404 1| ismét visszatért, mikor már azt hittük hogy többé sohasem
405 1| gyógyulást? Nem hiszünk már szerelmi csalódásaiban.~-
406 1| csalódásaiban.~- Pedig most már igazán nem szeret - mormogta
407 1| kertben, az esőcsatorna már megtelt száraz falevelekkel,
408 1| öregebb vagyok nála, és már sok színdarabot néztem végig
409 1| azt jelentette, hogy most már vége van mindennek, komaságnak,
410 1| Szindbáddal, akiről barátnőimtől már annyi mindent hallottam.
411 1| beszélt hozzám arról, hogy már hányszor csalódott a nőkben,
412 1| és a hamuszürke szem most már jóságosan nézett a Szindbád
413 1| kisasszonyok közé keveredett. Már javában hányta a bukfencet
414 1| kötényeiket. Azt hittem, hogy már benőtt a fejelágya vén ember
415 1| présház felé vezetett, ahol már megterítve, felvirágozva,
416 1| szüreti táj felett, mintha őt már ilyen csekélység nem érdekelné.~
417 1| elhitetni Szindbáddal, hogy most már így fog történni mindig
418 1| utazókkal, és a konyhában már nagy piros láng emelkedett,
419 1| természetű volt.~A kis fazék már javában kormosodott. Szindbád
420 1| kormosodott. Szindbád képzeletében már érezte a gyermekkori levesek
421 1| csóválgatta:~- De azt mondd meg már végre, hogy mit főzött neked?
422 1| barchentet sem kedvelte már, hanem selyemben járt olyan
423 1| nagyon fáj!~A kis fazék már forrott, pattogott, süstörgött,
424 1| nagyon fáj.~- Az én kezem már öreg, hiába simogatnám,
425 1| az ablakra pillantott:~- Már alkonyodik, anyám.~[1924]~ ~
426 1| vette az útját, aki tavaly már tizenkét kiló hájat kivett
427 1| környékbeli harangok mondogatták már a déli verset. "Nincsen
428 1| mert kissé idejét múlta már őkelme - folytatta Etelka,
429 1| mennek az ablaka előtt. "Hát már sohasem áll meg egyetlen
430 1| mély torokhangon, amint már ilyenkor szoktak, megszólalt:~-
431 1| legyintett:~- Az én feleségem már régen nem vár engem.~- Ha
432 1| kellett volna süllyednie. - Már megint csárdáslányok repedt
433 1| sarkán járatod az eszedet? Ha már én nem kellek neked, legalább
434 1| habár a temesvári lottót már régen eltörölték?... Vajon
435 1| lehet nekik hinni, amikor már meghaltak... És talán éppen
436 1| dünnyögte Terka, és most már javában arcára volt írva
437 1| ameddig ér ez a kabát!" - Már ahogy a gazdája fülébe szokták
438 1| sokszor szerette volna, már a rokonság révén is kivallatni
439 1| szisszentett a lónak, ahogy már máskor is hallotta Szindbádtól.
440 1| rossz talyigán, amelyen már Cézárina, gazdag, de koros
441 1| könyveket nyomják.~ ~- Hát ennek már, úgy látszik, kampec - mondá
442 1| gavalléros ostornyelet is.~ ~Most már aztán ment vissza Szindbád
443 1| hallatszott az ajtó előtt:~- Nyiss már ki, mert idekünn megvesz
444 1| özvegyasszonyt akar megszöktetni. Ha már férjhez megy az özvegy,
445 1| Legalább egy moziba is jussak már életemben - felelt keserűen
446 1| öregségére felszedett. " Már nem tudnám egyedül kimenteni
447 1| gazember lesz, mint maga! Már most is úgy kunkorodik a
448 1| jegy alatt született, hogy már az állatok is észreveszik
449 1| válaszolt, mert apjától már annyit megtanult, hogy nem
450 1| Szindbáddal tért vissza.~- Hiszen már ismerhetné a természetemet! -
451 1| természetemet! - hallatszott már kívülről Szindbád hangja. -
452 1| fecskékkel. Látom, hogy már sok új hagyma, retek, miegymás
453 1| Mostohád a levéltárcámban már nem talál női hajból való
454 1| pattogni, amelyet Szindbád fia már az előbb megfigyelt, hogy
455 1| rendcsinálás okából. Talán már a száján is volt az ilyenkor
456 1| lánya felé... Nem is bánta már, ha úgy megszeretik egymást,
457 1| pedig Vénusz, a megenyhült, már akkor sem tett szemrehányást
458 1| szerelmétől...~- Mehetnénk már - mondta Szindbád egy ebédnél,
459 1| nézett:~- Nem hiszem. Több nő már nem hal meg értem.~ ~...
460 1| kérdezte fiát, amikor már messze voltak a fogadótól.~[
461 1| vigasztalásunkra szolgál már az is, hogy a gyóntatószékhez
462 1| gyónok olyan helyen, ahol már előttem hercegnők és királyok
463 1| bűneiket - ahonnan a bűnbánat már olyan jól tudja az utat
464 1| Szindbád fiának, akit most már mindenféle csavargásaiban
465 1| bizonyos menedéke, ahol már a fenyőfanagyságú kapustól
466 1| harangozás búcsúnapokon, amikor már mindenki részeg, csak a
467 1| felé, hogy Szindbád fia már azt kezdte gondolni atyjáról,
468 1| A kolostorban - mint már ilyenkor szokás - harangozni
469 1| harangozni kezdtek.~- Ó, már megint azért a Lubomirszkyért
470 1| Ez az öreg Lubomirszky már emberemlékezet óta nem tud
471 1| utazó miatt - a poprádfelkai már jó ismerősökre talált, és
472 1| nyilván azt hiszi, hogy már megkönnyebbültem bűneimtől
473 1| amely úgyis elfonnyadt már?~De már jött is a kékfestő.~
474 1| úgyis elfonnyadt már?~De már jött is a kékfestő.~Csak
475 1| kolostorban.)~- Gyóntál már a böjtben? - kérdezte Szindbád,
476 1| Mit adhatok neked, aki már annyiszor megmentetted az
477 1| Marikából kiűzzük az ördögöt.~ ~Már éppen kezet akart fogni
478 1| amelyekkel benépesítették már a házat, hogy úgy az öregnek,
479 1| mekegett, mint a bárány:~- Már megint mindenféle vénasszonyokkal
480 1| mondá Szindbád fia, és most már öklelő kosnak képzelte magát,
481 1| A kocsmárosnék errefelé már nem étetik meg az utazókat,
482 1| pár csizmára. Nem érdemes már utazni Magyarországon. Vajon,
483 1| feleséget szerezni, hogy végre már magam is nyugalomba vonulhassak? -
484 1| özvegyasszonyok portáit, ahol már a fiatal kocsis olyan nagy
485 1| is. Mert ismétlem, hogy már végre kedvemre akarok élni:
486 1| az ágy deszkáiba. Engem már csak a fiatalság érdekel -
487 1| öregemberek szakállainak már nincs sok ráérő idejük,
488 1| Miféle szél hozott ide? Én már öregember vagyok, nem foglalkozom
489 1| föl a tisztelt úr, de most már korántsem volt olyan visszautasító,
490 1| kuncsaftok nagy részben már a másvilágra szökdöstek
491 1| az öreget. Szindbád most már nem is sokat teketóriázott:~-
492 1| eladogatsz?~- Régen eladtam már a hercegné papucsát is,
493 1| számú növendék is. Erre már Szindbád felállott a zongorától.
494 1| ablak alatt.~A növendékek már eltávoztak, Szindbád az
495 1| házasodni akar. Sárival már megegyezett a dologban.~
496 1| öregembereknek valók, akik már nem egykönnyen kaphatók
497 1| kérdezte Szindbád fia, és már megint a gödölye hangját
498 1| Szerenádi Szerafin erre már nem is tartotta méltónak
499 1| szerelem?~ ~Sz. Szerafin már búcsúzóra nyújtogatta a
500 1| mert a tudományos ember már második férje volt Pálmának,
1-500 | 501-1000 | 1001-1028 |