Part

 1    1|         kíváncsi lesz... Vagy talán mond valamit, ami megnyugtat,
 2    1|         beborozva virágos dikciókat mond a háznépre, ha engedelem
 3    1|        könyv nélkül tudta, hogy mit mond a madame pénteken este,
 4    1|         hogy valahol, valamerre nem mond igazat Fáni, csak azt nem
 5    1|         járják be a földön, akármit mond a világ... Elmennek a legszűkebb
 6    1|           az embert, ha csak annyit mond, hogy: nicsak, bicsak...~-
 7    1| mézeskalács-szívekről való verseket mond a szolgálónak?~- És a tavasz
 8    1|             nyakamat törtem volna - mond Valery a szálláson, abban
 9    1|          nem lenne vele gondunk!" - mond bizalmasan Imogén orvos
10    1|            a templomot feldíszíti - mond Szindbád a kerek kőasztalnál,
11    1|             a maga vezetése alatt - mond Szindbád, mert a régi időből
12    1|      maradjanak a gyászruha alatt - mond megfigyelése után magában
13    1|            hívták. - Ez jár nekem - mond Szindbád -, mert eleget
14    1|            én kedves nászuramnak! - mond Kóczé Anti, akiről dőlt
15    1|        században divatban voltak! - mond a félkeményre vasalt inggalléros
16    1|        barátságos összejövetelre" - mond a levélpapiros, de sejteni
17    1|             köszönni szoktam neki - mond Szabó, amikor névjegyét
18    1|           szomjazta a megifjodást - mond Szindbád a gyomorbajos Úriembernek,
19    1|        foglalkozhatom a kérdéssel - mond Szindbád, körültekintve
20    1| csodálatosságot ígérő májushónapot!~Mond Szindbád, és maga is gondolkozóba
21    1|   ötvenharmadik életévemet elérni - mond Szindbád egy napon, amely
22    1|          amely öl... - De nem baj - mond Szindbád felkészülődve még
23    1|             és hódító ember volt" - mond Bettina. "De addig is váltsa
24    1|               Idegen jár a házban - mond Iréne, amikor Szindbád az
25    1|       valakik, ha rákerül a sor!" - mond Szindbád a hátrafelé ülő
26    1|            öreg szívnek nyugalmat - mond a kalandor, amikor Gödöllői
27    1|           csakugyan nincs életben - mond Szindbád szemlesütve. -
28    1|          még valamit csinál velem - mond a hölgy visszanézegetve
29    1|             egy boglyafa életében - mond Szindbád, kicsit elborultan,
30    1|          nem is volt olyan nehéz! - mond Szindbád a legnagyobb egyszerűséggel,
31    1|           tessék figyelembe venni - mond Szindbád belemelegedve -,
32    1|   káposztalevelet vagy libanyakat - mond bólogatva a vitakereső Úriember. -
33    1|      kappanhájának az ápolását is - mond Szindbád elgondolkozva,
34    1|         valaki, hogy: "szeretlek" - mond Szindbád (régi barátunk),
35    1|           ehhez a megállapításhoz - mond Szindbád. - Csak maradjunk
36    1|           nők rábízzák titkaikat" - mond Szindbád, amikor hirtelen
37    1|            van kedve: elkísérhet" - mond, amint a békebeli úrnők
38    1|         Kedves volna kísérete..." - mond Musy (Irma) álmodozva, elgondolkozva,
39    1|         szokta nevenapját tartani - mond Szellő Szilvia.~Szindbád
40    1|             ha nem volnánk Óbudán - mond bizonyos hallgatás után
41    1|         személyliftet is a házba" - mond egy vicces hivatalnok az
42    1|             nagyon csinos összeg! - mond komolyan Szindbád, és levette
43    1|        egész világon divatba jött - mond Szindbád, midőn megrendülten,
44 Alom|            elhatározta, hogy igazat mond az álomfejtőnek.~- Akkor
45  Reg|           maga is hitte volna, amit mond. Később a térparancsnokék
46  Reg|           csakugyan hiszi azt, amit mond. Csak arisztokratikusan
47  Reg|        amelyeket Szindbád leányának mond.~A régi, ódon ház elhagyása,
48  Reg|            számít, majd kirúgjuk! - mond minden hosszadalmasabb vigasztalás
49  Reg|         értesített engem senki se - mond Lakics -, csak véletlenül