Part
1 1| Szindbád, akit ön várt, asszonyom.~Az asszony idegenkedve
2 1| marad a cukrásznéval...~- Asszonyom, nem mutatná meg nekem azt
3 1| finomkodva megkérdezi: "Asszonyom, nem parancsol még valamit?"
4 1| eső visszatér éjszakára.~- Asszonyom! - mondta Szindbád.~- Uram! -
5 1| Reviczkyt.~- És a színházban, asszonyom, mely darabok nyerték meg
6 1| Majd mindjárt meglátja asszonyom, hogyan esik össze, mint
7 1| megvilágítja. Akarja látni, asszonyom?~Most estve éppen róla beszélgettek
8 1| Önnek kell legjobban tudni, asszonyom, hogy ki ez a valaki...~-
9 1| harmadik házasságomban?~- Asszonyom, maga sokféle alakban járt
10 1| És kivel volt boldog, asszonyom?...~- Az elsővel - felelte
11 1| Szindbád vállat vont.~- Kérem, asszonyom, ha azt kívánja, hogy önnek
12 1| előbb szomorúnak látszott, asszonyom, midőn az érseki város kupolái
13 1| szemmel a veszedelembe.~- Asszonyom - felelte Szindbád rövid
14 1| bólintott.~- Megvárom önt, asszonyom, bár tudom, hogy eddigi
15 1| zsebkendőjében, kedves nagyságos asszonyom?~A hölgy, aki a megboldogult
16 1| készületlenül a szemrehányás:~- Ó, asszonyom, csak nézzen a szívébe,
17 1| szöktetni szokás? Ugyebár, asszonyom, Miskolcra a legtöbb hölgy
18 1| vagyok már én is téve.~- Ó, asszonyom - sóhajtotta Szindbád érzelgősen. -
19 1| Egyszóval végigélte, asszonyom, a gyermekkorát álmaiban?~-
20 1| Bizonyára igaza volt leányának, asszonyom.~- A leányom és köztem levő
21 1| Valaminek történni kellett, asszonyom?~Az idegen nő sokáig nézett
22 1| első jelentést tette.~- Asszonyom - kezdte Szindbád -, a maga
23 1| helyére sietett.~ ~- Kedves asszonyom - fordult Szindbád a siető
24 1| el bábáikat. Mondhatom, asszonyom, hogy szerelmi nyavalyám,
25 1| küldött.~ ~- Csakhogy itt van, asszonyom - mondá Szindbád most a
26 1| ezért így szólott:~- Nézze, asszonyom, mi, börtönjárt emberek
27 1| A szerdát elfelejtette, asszonyom.~- Szerda az én böjtnapom,
28 1| között:~- Mit tudja azt maga, asszonyom, hogy mily jólesik méltatlan
29 1| urunk latraira gondoljon, asszonyom.~Az asszony tovább merengett,
30 Reg| Miben lehetek szolgálatára, asszonyom?~A szevillai asszony nemes,
31 Reg| virághoz.~- Rendelkezzen velem, asszonyom - ismételte, és mélyen meghajtotta
32 Reg| Öltönye...~- Rendben van, asszonyom, ha szabad így neveznem?~-
33 Reg| szükségem, Szindbád úr.~- Asszonyom, velem rendelkezhet.~- Nos,
34 Reg| Mindent megteszek önért, asszonyom. Ne féljen, nem fogom kompromittálni.~
35 Reg| emelte föl a tekintetét.~- Asszonyom.~- Legyen szerencsénk! -
36 Reg| az asszony.~- Korántsem, asszonyom, és azóta ezerféle kötelék
37 Reg| hogy színész lett volna.~- Asszonyom - felelt nemes hévvel Szindbád -,
38 Reg| könnyűszerrel, mint kegyed, drága asszonyom. Mondja, ismeri Pálháziékat
39 Reg| megkönnyebbülve lélegzett fel.~- Asszonyom, engedje meg, hogy a kapuig
40 Reg| Mind a két kezét, imádott asszonyom. Boldog vagyok, hogy önnek
41 Reg| csendesen mosolygott.~- Asszonyom, ön legjobban tudja, hogy
42 Reg| Pankotai kiegyenesedett.~- Asszonyom, az én szerepem nemes és
43 Reg| bólintott.~- Igaza volt, asszonyom.~- Nagyon természetesen -
44 Reg| zavartan nézett körül.~- Asszonyom, az én szállásom kis legényszoba,
45 Reg| felelt mosolyogva Szindbád. - Asszonyom, tanuljon meg tőlem is valamit.
46 Reg| Így tesz?~- Így teszek, asszonyom, mert szeretem önt.~- Igazán
47 Reg| szívem mindig vágyakozott. Asszonyom, fogadja el a szívemet.
48 Reg| lábamat.~- A maga kedvéért, asszonyom, még ebbe is beleegyeznék -
49 Reg| Zöldnéhez szóltam oda!~- Mondja, asszonyom, nem volnának még Óbudán
|