Part

 1    1|           ha a király többé nem néz rá? Bánatában elalszik, és
 2    1|           úr szolgálatkészen kezdte rá:~- Elment egyszer a cigány
 3    1|            tőle, nyanya. És vigyázz rá, mint a szemed világára.
 4    1|            adja, hátha szükség lesz rá még valamikor. Színész!
 5    1|      vadgerle.~- Az első? Emlékszem rá: Jeney, akit később bankócsinálásért
 6    1|         kisvárosban - nem emlékszik rá?~- Szindbádnak hívták -
 7    1|          Remélem, hogy sohasem lesz rá szüksége - felelt a hajós.~
 8    1|            a férfiak még emlékeznek rá, hogy a forradalomban a
 9    1|        ember.~- Bizonyosan oka volt rá.~- Ah, Kisunyomi - röpködött
10    1|         színpadon. Még mindig illik rá a régi mondás, csak addig
11    1|       utálja a számokat. Alig értem rá egy-egy regény elolvasására,
12    1|       üldözőbe Szindbádot.~ ~Lesett rá a Nagyopera árkádjai alatt,
13    1|            a szekrényben, de azt is rá lehetett fogni, hogy egy
14    1|           kaput, pedig ő maga verte rá a lakatot besötétedéskor.
15    1|        elfoglaltsága miatt nem érne rá magot adni a tengelicéimnek,
16    1|            Kamara-erdőben térdepelt rá egy hangyabolyra, mire a
17    1|         mindenféle nőkkel - dörrent rá Szindbád a fiára. - Egyél,
18    1| szemöldökfáin; nyilván nem fizetett rá a harangozó, hogy háromkirályok
19    1|      érdemelne. Korántsem ijesztett rá a vendégszoba lakójára,
20    1|          még fejtörés után sem jött rá, hogy miféle fából szokták
21    1|           hogy az orgona fújtatását rá lehet bízni; vagy talán
22    1|             a mulatságokra, amelyek rá a fővárosban várakoznak,
23    1|      jelentőlegét.~Csak sokára jött rá, hogy a két lábnyomás a
24    1|        szerint bűvölve függesztette rá szemét. Talán a Kossuth-családot
25    1|      mielőtt a láng hirtelenségével rá ne világítana. És te alig
26    1|            akácfa lángja világított rá hirtelen a sötétben körülötted
27    1| választottam ki arra, hogy felkötöm rá magam, nem gondolva arra,
28    1|           feltétlenül szüksége volt rá.~Szellő Szilvia cifra kis
29 Alom|            De azok szomorúan néztek rá - mit sem ért a bocsánatkérés,
30 Alom|         barát csak szomorúan nézett rá, mintha tudta volna, hogy
31 Alom|           csak késő öregségére jött rá, hogy a mindenféle álmok
32 Alom|             ható csikorgással zárja rá a kamra ajtaját a rimánkodó
33  Reg|         színésznőt.~- Most nem érek rá, mert végig a felvonáson
34  Reg|     nagybajuszú vén inasra kiáltott rá:~- Nem kell mindjárt megijedni!~
35  Reg|      titkolt fölháborodással meredt rá, hogy még Brankovicsné is
36  Reg|              Már magam is gondoltam rá.~Georgina kerekre nyitotta
37  Reg|               Ön már tudja? Gondolt rá?... Nem értem.~- Pedig igen
38  Reg|           is, ott is furcsán néznek rá az emberek. A boltokból
39  Reg|      melegen.~- Talán szükségük van rá? - kérdezte meglehetősen
40  Reg|           asszonyságot.~- Még nincs rá szükségünk. Talán nem is
41  Reg|      Ferencet.~- Mert még nem adtak rá parancsot! - felelt Ferenc
42  Reg|           megmentse. Visszagondolva rá, inkább tanítónőnek látom,
43  Reg|           míg én ügyet sem vetettem rá.~Én csak a veres mosolygó
44  Reg|             már magam is emlékeztem rá, mint karmesterre egy nem
45  Reg|    ugyanezért komolyan nem is lehet rá haragudni. Egy elbolondított
46  Reg|           de csak évek múlva jöttem rá, hogy mindez azért történt,
47  Reg|         halmoz a régi mellé.)~Tehát rá kellett jönnöm akár akartam,
48  Reg|            évek múlva is emlékeznek rá.~A lélekharangot rendszerint