1-500 | 501-925
Part
1 1| ajakkal, hitetlen mosollyal, de vágyakozó, elámult szívvel
2 1| boldognak lenni óhajtottak. De Szindbád nem tért vissza,
3 1| fehérnép térdepelt lábához. De most már soha többé nem
4 1| térségen nemcsak az öreg Isten, de Lubomirski György tiszteletére
5 1| tisztelte Lubomirski urat, de a kalapját csak olyanformán
6 1| bácsinak nem volt bajusza, de nagy, fekete, hamis leányának,
7 1| ezért sokáig szégyenkezett, de egyszer jött egy fiatal
8 1| csendesen felelt:~- Igen, de nem itthon.~- A leányaim
9 1| elaludhatott tanulókönyve felett. De Róza, aki éppen tizenhat
10 1| gyöngyházgombok csendesen emelkedtek.~De Róza csúfolódva a hátára
11 1| egyéb rossz tréfánál...~De a hely, ahol a folyó mintegy
12 1| Bokrok hajoltak a víz fölé, de a bokrok alatt csupán egy
13 1| teteje fehér a leesett hótól, de bévül, az erdő belsejében
14 1| valamelyes rendet csináljon. De könnyebb lett volna akkor
15 1| delet kezdenek harangozni. De a harangok hangjára már
16 1| Ezért maradt el a csók... De később, miután senkinek
17 1| direktor elkomolyodott, de csak azért, hogy titokzatos,
18 1| dolgokra ugyan nem emlékezett, de a tánciskola érdekelte.~-
19 1| legkisebb pesti mulatságnak. De uram, gondoljuk meg, hogy
20 1| is nekiindult a létrának, de az igazgató akkor már karonfogta
21 1| akkor bölcs lett Szindbád. De midőn a legbölcsebb volt,
22 1| itt jött az akácos úton. De már semmi sem jutott eszébe
23 1| azóta gyakran tapasztalta, De akkor, jogászifjú korában,
24 1| kancsalított volna a szemével, de ez csak akkor lett láthatóvá,
25 1| fehér alsószoknyában...~De most nem állott Irma a kerti
26 1| halálát érzi közeledni, de még a másvilágon sem felejti
27 1| illatos szájú hölgy volt. De legelsőbben mégis inkább
28 1| pontosan végzi a postán, de a régi templom felé már
29 1| ment... Lenke, Lenke... De mivel igen fáradt volt,
30 1| aznap este vagy másnap - de semmi esetre sem későbben -
31 1| poroszkáló juhászkutyának. De a kanyarodóknál, ahol a
32 1| úr?~- Most nincs itthon, de nemsokára hazajön. Tessék
33 1| szegény emberek járnak. De megélünk. Csak ketten vagyunk,
34 1| csillogása, fénye, pompája, de álmodozni, elmerengeni csak
35 1| színházakban szépen énekelnek, de nem alussza ki magát az
36 1| gyönyörűen repülnek a párok, de manapság már mindenféle
37 1| orvosságot, hogy aludni tudjak. De a többi mind igaz, amit
38 1| tárcájába, és a vonaton, de meg azután is, gyakran gondolt
39 1| aranyozása persze lekopott régen, de a dohányszínű függönyök
40 1| félcipőcskéje némileg kopott volt, de a szalagja friss és széles,
41 1| szeretné a gyermekeket látni, de nem merészeli. A barna nőcske
42 1| csinosabb nő viselte lábán, de tovább már nem jutott Szindbád.~
43 1| vagy talán még tovább is. De most a legközelebbi sarokig
44 1| nem hatotta meg szívét, de felvillant a szeme, ha egy
45 1| táncolták, mint azon idős, de még nem elvirult, hervatag,
46 1| nem elvirult, hervatag, de még szépségére büszke, hatalmas
47 1| Szindbád karcsú, nyúlánk, de elég izmos férfiú volt,
48 1| ködben közelgő léptekre: de Szindbád nem jött. "Azt
49 1| szorítva nézett utána), de a hirtelen, villámgyors
50 1| mintha álom lett volna, de a kocsizás végén senki se
51 1| szerencséje volt a nőknél, de mégiscsak nagyobb baj volt
52 1| képesalbumban lapozgatott, de a gondolatait mégsem tudta
53 1| csóktevésben nagy mester volt ő, de leghamarább mégis azokból
54 1| Szindbád ismerősei között, de ezek már nem éppen fiatalságuk,
55 1| majdnem egy egész télen át, de szombaton, szombaton estve,
56 1| megkötötték, gyógyították, de már segíteni nem lehetett.
57 1| megveszésének történetét, de Szindbád úrapja többé nem
58 1| kellett végleg elviselni, de a legkellemetesebb foglalkozás
59 1| elszekerezett hazulról, de késő délutánig nem jött
60 1| leszek bizonyos mértékig, de aztán ne tovább. Megmaradok
61 1| nagyrabecsült barátom-uram, de én mint olyan férfi, aki
62 1| nyugalmazott színész -, de a honszerelem után nyomban
63 1| kökörcsin a tavaszi mezőségen, de milyen más illata van a
64 1| érő hóban sétálgassunk... De emlékszem Metternich hercegné
65 1| mondta Portobányi úr, de az öreg hajdú az ebéd tálalását
66 1| esztendős ifjú volt akkor, de a bölcs öreg emberek nevelésében
67 1| helytelenítőleg csóválta a fejét, de az előadást az első taktustól
68 1| hintázott a lámpás sugárkévéje, de azt nem tudta, hogy kinek
69 1| barátom.~Egy-két lépést tett, de hirtelen visszafordult.~-
70 1| talán éjfél is elmúlott, de a cigányok fáradhatatlanok
71 1| sértődötten koccintott, de a poharát fenékig ürítette.~-
72 1| ócska csizmám) értesített, de a direktorné letépte a kontyát,
73 1| urakkal reggelig ivott, de ez a hangjának megártott.
74 1| tetszik nékem, puha haja is, de az álla már nem tetszik?...
75 1| fehércselédnek látszik, de az öreg tekintetes úr se
76 1| szívünk rothadó fűzfatuskó, de a fülünk ugyebár nagyszerű,
77 1| kinyújtották, és lassan, de erősen átkulcsolták az illető
78 1| hideglelősen reszketett, de nyomban talpra állott:~-
79 1| karját, hogy előrevigye... De nem az történt.~Egy perc
80 1| szólalt volna meg valaki. De az utolsó szótagnál már
81 1| a vállnál és a mellnél. De a zsinórok most feketék
82 1| A barna szempár álmosan, de kíváncsian tapadt Szindbádra,
83 1| akkora volt, mint mérföld, de azért cseppet sem látszott
84 1| boldogtalan teremtés voltam. De most boldog vagyok, mert
85 1| Szindbád gyorsan közeledett, de a színésznő megriadva hátralépett.
86 1| elmegyek magával vacsorázni, de kijelentem, hogy sem értem,
87 1| fiatalabb volt, mint szomszédai, de a tisztára söpört udvaron
88 1| régi operettekben táncolt, de a cipő piros sarka már fehér
89 1| elröpült fiatalságom miatt, de most még annyira közel van
90 1| legtöbbet már nem is ösmerem, de szeretem magam körül a szép
91 1| Rajongtak érte a nők... de most jöjjön közelebb. Ezt
92 1| bizony már kissé megkopott, de ugyebár felismer engem itt
93 1| szívének szegezte miattam. No, de menjünk tovább.~(A férfiak
94 1| meghatottan Irma. - "No de menjünk tovább."~Most a
95 1| már lekopott a vakolat, de ahol a vakolat megmaradott
96 1| cipőben. A keze piros volt, de formás, és kerek karján
97 1| igazgató úr is eljön néha, de persze csak ritkán. De Ferenc
98 1| de persze csak ritkán. De Ferenc páter mindennap itt
99 1| ahol a néném a vendéglősné. De az apám már öregember, nem
100 1| csodálkozással nézett Szindbádra, de aztán vállat vont, és nevetett.~-
101 1| elbeszélését folytatná -, de annyit itt is tudunk, hogy
102 1| felelt gyorsan a leány -, de ismerem, mint a tenyeremet.~-
103 1| középkori szentképeken látható, de a bágyadt szemek mélyén
104 1| tette hozzá tréfásan, de meglehetős szigorúsággal.~
105 1| Pesten is voltam... Hajh, de az már nagyon régen volt.
106 1| ehhez nem nagyon értek, de azt gondolom, hogy a legutóbbi
107 1| ablaknyíláshoz szorította a fülét, de a nyakába egy fehér szalag
108 1| megtanulni. Próbáljuk csak meg. De előbb igyunk kedves pesti
109 1| fejemre strucctollas föveg. De halljuk a dalt.~Kétszer
110 1| éjjel időm gondolkozni. De már korán este, amikor a
111 1| fogunk erre a helyre járni. De most még jó ez nekünk. Jó
112 1| falubeli fiatal leányokat, de ez többnyire a szülők beleegyezésével
113 1| akinek emlőjét szájába adta. De szerette még másért is.
114 1| fegyverét is használta. De Szindbád nem akart meggyőződni
115 1| Így beszélték a doktorok. De megyek is már.~ ~Szindbád
116 1| egy fiatal leány szemébe, de az ajtón diszkréten kopog
117 1| sorakoznak egymás után, de odabent az ablakok mögött
118 1| román asszonytól hűvösen, de finomkodva megkérdezi: "
119 1| ezredesének története", de mégis leginkább ez illenék
120 1| Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, de még mindig nagy tél volt
121 1| vidéki városból száműztek, de a határból is folyton a
122 1| helyen a szabadságharcban, de Szindbádot és a telegráfista
123 1| mennydörögtek az istentagadók ellen, de jöttek a katonák és megöldösték
124 1| esdeklő hangon Szindbád, de Mimi erre sem felelt.~Szindbád
125 1| folyosón töltöm az éjszakát, de magának pihenni kell. Jó
126 1| a függönyt félretolta, de Mimi még mindig nem szólt
127 1| vonatból a fekete téli éjbe.~De később mégis mást gondolt.~
128 1| Krisztinavárosban, a várban, de még a fővárost környező
129 1| becézőnevüket udvarlóikkal együtt. De ő mindvégig megmaradott
130 1| napon. Nem utálta őket, de már többé nem kergették
131 1| könyökölt az ablakban, és Paul de Kock regényét olvasta, mint
132 1| már szerencsém, és a Paul de Kock regényeket megint elölről
133 1| olvasás közben vétkezek. De lépjen be, hadd nézzem meg
134 1| volnék -, hanem az édesanyja. De ismerem is magát. Mintha
135 1| szekrénybe zárta.~- Ezeket a Paul de Kock-féle regényeket még
136 1| meglobogtatni tánc közben. De az utóbbi dolgokat megunta,
137 1| ruháim, drága kalapjaim, de azt majd csak akkor veszem
138 1| is. Kifestett arcú nők.~- De a lovak...~- Lovak, lovak!
139 1| éjjel-nappal mulatságon?~- De Szindbád! - szólt közbe
140 1| kocsmában a harmonika szól. De mi nem itt szállunk le,
141 1| keveredett, Amerikába ment, de ezt nem tudta senki, mert
142 1| amelyen finom cipő volt, de miután már a levesnél -
143 1| természetnek. Pláne, amíg fiatal. De még ha megvénül, se tedd
144 1| a dicséretet elfogadta, de a haragos pír nem tűnt el
145 1| szerelmedet. Te nem láttál engem, de én mindig láttalak. Még
146 1| sajnáltalak annak idején, de nem akartalak erőszakosan
147 1| és állítólag szeretsz. De menjünk tovább. 19** május.
148 1| szinte már el is felejtette. De most ismét látja, érzi meztelen
149 1| kontyfésű pályától sem. De az ember sohasem tudhatja
150 1| lehetnek egy ólomkatonának? De már lett volna fésű is az
151 1| próbálkozott a bemutatkozással, de Szindbád alvást színlelt,
152 1| polgármester, a pap, a tanító. De mire leszáll az este, kivilágítják
153 1| majd egyszer újra erre jár. De meghalt közben... Fagyöngy
154 1| közben... Fagyöngy lett. De a kaput mégis megtalálta,
155 1| fésű" - gondolta Szindbád, de aztán igyekezett észrevétlenül
156 1| kisasszonyok megvédelmezésére. De mégiscsak egy kántor-féle
157 1| fejére zuhan a kődarab. De általában nemes és tiszta
158 1| kopottabb lett a bundája. De a falon ott van a kékes-vöröses
159 1| Már volt luteránus is. De a pap tótul prédikált a
160 1| Most megint katolikus. De állandóan szidja a papot.
161 1| bokrok között csörög a szél, de benn a szobában rozmaringillat
162 1| belátta volna nénje igazságát. De aztán öklével tenyerébe
163 1| furcsán mosolygott.~- Igen, de a néniék ezt nem hiszik
164 1| Nemrégen katolikusok lettünk. De nem sokáig leszünk már azok
165 1| mindig csalogat a kertek alá. De már éppen elég volt a papokból.~-
166 1| néha-néha veszekedtek a néniék, de a vadászfegyverben nem volt
167 1| úgy veszekedtek egymással. De én kihallgattam, hogy miről
168 1| megsimogatta az arcomat, de aztán ők maguk küldtek a
169 1| ahol senki sem látott.~- De már nem fáj a szívecskéd? -
170 1| A pincéből bort hozatok.~De Szindbád már nem akart maradni.
171 1| Az emberek kicserélődnek, de ugyanolyanok ülnek helyükbe.
172 1| halovány, csendes asszony. De Szindbád nagyon jól tudta,
173 1| feltűnően rossz kedve volt, de az Etelka arca piros volt,
174 1| az úton mély sár volt, de a sárban alattomos kövek
175 1| kávéházban leskelődött, de csakhamar megunta a köpködő
176 1| hogy Irmának hívják... De Szindbádnak akkorára az
177 1| megtapintotta a revolverét, de a kocsis csupán jókedvéből
178 1| fürkészve figyelte Szindbádot, de mert csupán gyűrött józanságot
179 1| apám üzletember Budapesten. De hát télen mit csináljak
180 1| Melyik a nótája? Doktor úr!~De erre már választ nem kapott,
181 1| hogy kiáltoznak utána, de most már szökött. Az ajtót
182 1| lágy volt, omlatag volt, de frissen fésült, mint ahogyan
183 1| egy kis vonat kapaszkodik. De most hófúvás van a hegyek
184 1| divatos, szűk szoknyája, de amint Szindbád őt megközelítette,
185 1| egykor kasszírosdáma Pesten, de most figyelmesen olvasgatta
186 1| lakodalomhoz.~- Jól van. De ne igyák le magukat, Zsiga -
187 1| Szindbád dióbarna szeme -, de kérem, ne haragudjon ezért
188 1| gyufát próbált meggyújtani, de többet nem mondott Pauláról.~
189 1| menyecskék rejtve, félve, de boldogan, míg a vártemplom
190 1| múlt héten vagy tegnap. De én sok bolondot összeálmodok.
191 1| hányszor felejtettél el azóta!" De azért mégis jólesett neki
192 1| meg a Szindbád kezét.~- De örülök, hogy ismét együtt
193 1| találták magukat szemközt.~De a hegyoldalból idáig látszott
194 1| felé megy innen a vonat, de még magyar területen vagyunk.
195 1| lehettek, amint nagy zajgással, de egy rajban betolongtak a
196 1| helyettesítették a társaságnál. De a kiskutyák is illedelmesen
197 1| díszlett, és csendesen, de jól mulattak, amint a kis
198 1| hercegek nekem tapsoltak, de mégiscsak többet érne, ha
199 1| Moszkva igen szép városok, de Budapest a legszebb.~- Odamegyünk.~-
200 1| előkeresett egy angol regényt, de mielőtt olvasni kezdett
201 1| estére, önfeledten, boldogan, de teljes úri magatartással
202 1| nyelvét könnyedén kezelte, de, sajnos, az ortográfiában
203 1| messziről nem látszott szépnek, de közelről kiderült, hogy
204 1| antik gyűrűje és hervatag, de sok jószívűséget kifejező
205 1| voltam ugyan orvosnövendék, de ez a tudomány kevés egy
206 1| bajom nincs világéletemben. De nem! Az ördög vinné el a
207 1| lányokat nevelni!... Ó, de nyomorult is az én életem.~
208 1| már meghalt, hallottam, de mégis álmodtam? Miért nincs
209 1| leroskadtam a súlyos teher alatt. De azért vittem. Az ágyamba
210 1| mindent mondtak azóta... De mindenki hazudott, csak
211 1| az ágya szélére ültek, de Bánatiné durcásan nyomta
212 1| felül a ravatalon a halott. De a második uram sokat vert.
213 1| ugyancsak férfit rejtegetett, de akkor még Artémiza anyja
214 1| halottak mindent tudnak, de útját mégsem szakította
215 1| feketekendős leányokról beszélt? De mily öreg lett?~Szindbád
216 1| sóhajtásokat, kancsalításokat, de volt érzéke az őszinte gyűlölet
217 1| nevére már nem emlékezem, de ha felvetette a szemét az
218 1| sírtam soha egyikért sem. De ma szeretném őket mind végigsiratni,
219 1| Ez nagyon szimpatikus, de csak addig, amíg a szerelem
220 1| férfi a drága kegyekre. - De elment, elment, s nem alkalmatlankodott
221 1| a hosszú lovaglás alatt, de kék szeme porcelán-fényben
222 1| a fejét, és folyékonyan, de kissé szégyenkezve, titkon
223 1| szőke volt, máskor barna. De a férfiak, bármennyire megvénültek,
224 1| lelőnének egyszer valakit. De ez csak hiú óhajtás. A regényekben
225 1| lehetett fiatalkorában.~- De a lelke - sóhajtott Albert.~-
226 1| úgysem törődött életében. - De még egyelőre nem halt meg
227 1| hölgy egyszer meglátogatja, de nem találja lakásán, a kesztyűt
228 1| életben, még a halálért sem." De hallgatott, mert helyette
229 1| vigyázatlanságom következtében... De én nem hallgatok most már...
230 1| Szegény, kis mostoha! De azért még szép és hosszú
231 1| Magam varrom a ruháimat. De ez a legrosszabb, mert az
232 1| felelgetett az utazó kérdéseire, de amint a városbeli nők után
233 1| helyét a templom falán, de az álmodó szűz ajkán megmaradott
234 1| mormogta elmerengve Eugénia. - De én még látni akarom önt,
235 1| a kezét a gyermek után, de csak egy falovacskát talált
236 1| gyomlálni mennek a kertbe, de mindig találnak valahol
237 1| Mici meglehetős kacér, de ügyetlen mozdulattal hellyel
238 1| nyitott kályha vasrostélyán, de csak a hangjáig jutottam
239 1| megsimogatta Szindbád arcát:~- De azért nem haragudtam komolyan...
240 1| szerettél volna, eljöttem volna. De most már mindegy. Mondd
241 1| csendes délutánokon, suttogva, de értelmesen mondta el a képeken
242 1| egymást. Régi iskola ez, de lépten-nyomon tapasztalom,
243 1| megbocsátottam magának. De itt e szent falak, tiszteletre
244 1| illatát beszélte hozzájuk, de közben a teozófiát sem felejtette
245 1| panorámában a klárisok, de mégis meghallgatjuk őket.
246 1| vész el a tó hullámaiban, de azért menni, menni, nyitott
247 1| pirosra fösti az orrát, de egy napon kedvesem karjaim
248 1| lejtett a Trombitásnál, de nedves tavaszkor néha kis
249 1| rendje... - kezdte Szindbád, de hirtelen elhallgatott, mintha
250 1| kedves szava, kedves emléke, de Szindbádról sem felejtkezett
251 1| kalandozik vad társaival, de érkezésemet megérzi, és
252 1| Gyermekség - dohogott Szindbád, de tagadhatatlanul jólesett
253 1| legyinteni akart kezével, de félt a fáradságtól.~- Az
254 1| nélkül a harmadik emeletre... De ez már nagyon régen volt,
255 1| történeteket mesélgetni, de Szindbád csak annyiban vehetett
256 1| találkozásokat rendezett. De hajh, a bodzafák és a szomorúfüzek
257 1| mintha üdvözölni akarná, de Szindbád lehunyta a szemét,
258 1| szoktak a kazlak tetején.~De nem ugrott meg a találkozás
259 1| Boriska már a föld alatt volt, de sírját magasszárú virágok
260 1| kivételesen mondtak valamit, de akkor nagyon sokat beszéltek.~
261 1| elfelejtett férjhez menni.~De lehetett lánya is a sír-látogató
262 1| elszakadna a harisnyakötőjük... De vannak nők, akik magukban
263 1| önfeláldozó jó barátnőnek. De ezt könnyű volt elintézni...~-
264 1| kedves Bella.~Bella nevetett, de csak oly csendes rezignációval,
265 1| Nos, tessék!~Könnyed, de nem túl gyors mozdulattal
266 1| szerelmesével.~- Becsinált malacot, de csak a csontos részekből -
267 1| holtak sóhajtásaitól eredne, de végül mégiscsak elérkeztek
268 1| Dalondai Boriska előkelőségét, de járását is örökölte.~Bella
269 1| mennyit szenvedtünk önért. De én voltam az erősebb. Addig
270 1| lebeszélhettem a miskolci útról, de mondja meg igaz lelkére,
271 1| másvilági figyelmeztetés. De már későn volt, Bella ajkán
272 1| térdét az asztal alatt?~- De igen. Gyanakodtam.~- Kisunyomiét -
273 1| koppantott a szívünkön. De nem becsülte meg magát.
274 1| el a századik életévét - de bizonyos vidékeken nagyon
275 1| Káposztám"-nak mondjuk őket, de bizony megesik, hogy hallgatnak
276 1| köszönt volna ez alkalomból, de kalapja régen benőtt öreg
277 1| fel a Lengyel-nyeregre, de viszont az ő névjegyét is
278 1| mint aki elevenbe vágott, de a ködmönös nő most már ragaszkodott
279 1| Parasztikus viselet, de praktikus olyan asszonynál,
280 1| megkönnyebbülni látszott. De abbahagyta Szindbád is a
281 1| ing kellett volna neki. De bölcs volt, mert nyomban
282 1| öregemberek vaskos udvarlása. De Malvin hátra sem fordult,
283 1| növendék volna az apácáknál.~De csakhamar észrevette háziasszonyos
284 1| volt, pedig se vasárnap, de majális sem volt a városban.
285 1| Néhány szeplő van az orrán, de a nyakán is, ami határozottan
286 1| olcsón szeret vásárolni. De én csak fél füllel hallgattam
287 1| a nő lehet a legdrágább, de úgy látszik, hogy asztalkendőt
288 1| bizonyos bolondságokra, de a férfiak idő jöttével rendszerint
289 1| legfőbb gondja a világon. De egyszerre feleszmélt, mert
290 1| Szüret van, vagy mi a szösz.~De szégyenkezve lecsúszott
291 1| utasnak kedve szottyan néma, de annál bensőségesebb felköszöntőt
292 1| jutnak az emberek eszébe, de nem a nőkébe, akik ezeket
293 1| túlsó partra járt-kelt. De sohasem jutott eszébe elindulni
294 1| csak a fejét csóválgatta:~- De azt mondd meg már végre,
295 1| parasztjaimmal csinálom - de én magam sem hiszek a kártyában,
296 1| a menyasszonyi ruhámban. De mit látok? Egy szakállas
297 1| csak nem állana ki belőle. De majd hozok neked valakit,
298 1| lányok bábuinak a fejét. De az arckép csak szelíden,
299 1| hájat kivett a testéből, de a külön faragott karosszéket
300 1| házasítani vágyó asszonyságot, de hirtelenében nem jutott
301 1| feleséget keres ezen a tájon, de nem hiszem, hogy találna,
302 1| feljegyzik csókjaik idejét, de a rossznyelvek szerint,
303 1| odaragasztott gyertya... De csattogva mentek ezek a
304 1| után kedve volna lefeküdni (de Szindbád egyelőre csak a
305 1| hogy az ágyhoz cipelje, de csodálatosképpen nem bírta
306 1| cinkostárs tartaná a zsákot - de az ostor regényesen, lakodalmasan,
307 1| eszébe jutna elkötni. Hej, de sokszor szerette volna,
308 1| mondta Terka a lónak.~De most bizonyos részvéttel
309 1| felberzenkedett, mint a gácsér tolla. De mégis minden nagyobb baj
310 1| amelyen már Cézárina, gazdag, de koros felesége, a tenyeres-talpas
311 1| fordulnia a rossz talyigáról, de így, tetszhalott korában
312 1| minden hiábavalóságot...~De nem állott meg a nyikorgó
313 1| az terem, mint a gyerek. De Szindbád hasznos, öreg kakas
314 1| udvarban és nyeríteni kezdett. De ugyan nyeríthetett, Terkának
315 1| elhozatni a kálvinista papot. De az öreg úr jól kinevelte
316 1| sóhajtotta Stuart Mária -, de rosszak ebben a házban a
317 1| cigánykacsa próbálkozott a partig, de az is inkább a víz alá merült,
318 1| Annak is ibolyaszeme van. De ne merje ezt megmondani.
319 1| megenyhült a fogadósné, de a kis fazékkal azért közölte
320 1| szekrények csukva voltak, de véletlenül nem azért, hogy
321 1| is megismeri a csalódást.~De hát amíg az "öregek" beszélgetnek
322 1| ilyenkor szokásos káromkodás... De, amint a két kipirult fiatalt
323 1| amely úgyis elfonnyadt már?~De már jött is a kékfestő.~
324 1| homlokát végigsimítva. - De a korcsolyáidat azután sem
325 1| Valentin felvillant:~- Igen, de nem ingyen tettem. A vállalt
326 1| múlt időbe a füstökön át. De nem volt dohányos, azért
327 1| csizmám mindig mocskos, de a legényé gyakran van kitakarítva.
328 1| tud mindjárt megszólalni.~De beszél helyette a jóravaló
329 1| pisztolygolyó nyoma...~- De azt hiszem, akkor járnánk
330 1| futott keresztbe az úton. De Szindbád mégis elégedetlenül
331 1| állatbőröket szárított.~- De hát miért akarja, hogy mindenáron
332 1| a kiszemelt szívecskét. De mégse ezt szándékozom tenni,
333 1| Ferencet mutatta a kép, de jobbfelől nézve bízvást
334 1| fiatal vadászkalapja mellől. De mégis némi gonoszság mutatkozott
335 1| közeledett az öreg lókötőhöz, de az le sem tette kezéből
336 1| fortyant föl a tisztelt úr, de most már korántsem volt
337 1| volt egy rossz zongora.)~- De hát tudtommal: sohasem értettél
338 1| zongorához!~- Most sem. De valahogy megélek belőle.
339 1| ahhoz, hogy fiam szülessen. De ha fiam volna, azt úgy nevelném,
340 1| asszonyságot hordozta karján. - De még az alhadnagy, valamint
341 1| férj volt Pálma mellett. - De bizonyosan akadtak még mások
342 1| utolérje a menekülő férfit, de Pálma rákiáltott: "Ne merjen
343 1| rendőrlegények nemcsak a lovat, de rendszerint a nőket is összeverik. -
344 1| szemközt futamodó Szindbádról, de ezeket a megjegyzéseket
345 1| fel a hegyre szerelemből (de annál inkább féltékenységből),
346 1| jó urat hívta segítségül. De a miniszter ritkán járt
347 1| Ecetfához volt címezve, de a ravasz cím nem vezette
348 1| szőkéket; kövérkés volt, de nem a zsíros koncoktól,
349 1| elmenekedett az oldalajtón, de a szegény "kövér asszony"
350 1| elhelyezkedett a koporsóban, de mielőtt kényelmesen kinyújtózott
351 1| akármit is gondol felőlem, de felkeresem, hogy személyesen
352 1| néhányszor a szekrényben, de azt is rá lehetett fogni,
353 1| okosság görög istenasszonyáé, de reményleni lehetett, hogy
354 1| itt is ruha nélkül járni, de tudom, hogy ez lehetetlenség
355 1| Embert (nagy e-vel) szeretem, de sehol se találom. Azért
356 1| gyónás végett őt felkeresték. De most minden biztatás hiábavaló
357 1| azóta sem fordultam meg, de leánykám, elment oda, ahol
358 1| skálázni egy elszegényedett, de jó családból való felvidéki
359 1| bájos arculatát nézegessem. De ezek a dolgok már néha túllépték
360 1| váratlanul rosszul lettem. De most elhagyott. Már hat
361 1| nekividámodva az idegen nő. - De mintha nem is kézzel simogatnának,
362 1| szájukat, amikor szeretnek; de annál inkább foglalkoztatják
363 1| lámpásokat felgyújtják. De ugyancsak bámulják egymást
364 1| barchent alsószoknyái sem. De még csak címtábla se volt
365 1| ezzel nem sokat törődött, de mindenesetre felvette lexikonába
366 1| csend volt az ablak mögött, de valami láthatatlan fuvalom
367 1| szerelmi csalódást jelent.)~De lexikonja szerkesztésénél
368 1| több ötven kilónál sem, de mégis leginkább egy állatszelidítő
369 1| itt a szomszéd utcában, de amint hazajön, el fogom
370 1| elmúlásra jöttek erre a világra. De a sárga függöny nem mozdult
371 1| lakásban is megfordult, de erről most nem beszélt.
372 1| engem is így csábított el. De különben se nyúljon hozzám,
373 1| amelyek rajtuk segítettek, de a férfiak sohasem felejtenek.
374 1| kopottabb a kapufélfáján, de ő maga olyan nyájas és szelíd
375 1| tartott szemével nem is, de cipője tartásával és harisnyája
376 1| orgonák éppen virágzottak, de csak azért, hogy a májusi
377 1| Kandúr Gyula műveit árusítom, de magának bevallom, hogy azért
378 1| Szindbád az ismerkedést.~- De hiszen a püspök unokahúga
379 1| intézett bizonyos nőkhöz. (De ez nem tartozik a történethez,
380 1| Nagyon helyesen beszélsz, de a búcsújárásokat azokra
381 1| is vághat a bicskájával. De estére, mire a szenthelyre
382 1| virrasztásra valók a bakterek, de azok sem teszik.~A búcsúvezér
383 1| szentmise végeztéig nem esznek. De maga, mint afféle úriember,
384 1| szoktam enni vacsorára, de maga csak egyen, amit akar -
385 1| babonázásaikat konyháikon... De meg kell adni, hogy a búcsújáróhely
386 1| mint a kovászos uborka, de szemének volt valamely villanása,
387 1| fogadójának a vendégszobájába is, de Szindbád fia nem engedélyezte
388 1| odavetőleg Búcsú bácsi. - De erre a helyre nem mernek
389 1| illetlenségre gondolna. De Szindbádnak eszébe sem jutott
390 1| sötétségbe kívánkozzék, de azért Szindbád fia hűségesen
391 1| mondá a beteg az ágyban -, de az én eszemen még nem járt
392 1| amulettekben szokás viselni. - De még senki se mondta erre
393 1| vigyázni fog az orrára, de a beteg nő rövidesen egészen
394 1| kezét a szentelt vízbe, de a beteg nő csak gúnyosan
395 1| atyja a vádakkal szemben. De Szindbád csak áhítatosan
396 1| akik leimádkozzák a bűneit. De majd kitalálom én azt az
397 1| kacskaringós utcákban... De a beteg nő tovább folytatta
398 1| keresztelve a városrész, de voltak benne olyan kocsmák
399 1| szoktak elmúlt dolgok fölött. De a főztemre kibékülnek, és
400 1| visszaadja a férjének a verést. De azt nem értem, hogyan engedheti
401 1| regarddal nincs a női nem iránt. De én még a régi gavallér iskola
402 1| a fal látnivalói között, de ez egy sötétebb sarokba
403 1| megbocsátó arcot vágott, de a hölgy egykedvűen nézett
404 1| visszatértem az életbe. De hát most hogyan folytassam
405 1| kiáltott Szindbád a fia felé, de az mozdulatlanul maradt,
406 1| vastag selyemharisnyám volt, de mindenesetre elhelyeztem
407 1| nekem akarja hagyományozni. De én köszönettel lemondok
408 1| magukhoz akarnak varrni)... de mit tudod te, hogy milyenek
409 1| méltatlankodva nézett fiára.~- De a lábaktól sem ájultam mindig
410 1| és ha szavaiból nem is, de kézlegyintéséből, valamint
411 1| valahová vidékre tették. - De hát miért beszélünk mi itt
412 1| kifogásokkal megtagadtam. De hallottam keserű csuklását
413 1| esteágában se volt a házasság, de a régen ismert asszonyság
414 1| hozzák a révészek a rákot, de mindig csak estefelé, ugyancsak
415 1| beszélgetés folytatását.~- Igen, de nem így, húslevesben és
416 1| hölgy szívhajlandóságában.~De ekkor hirtelen fölállott
417 1| hadába, ha véletlenül ismeri, de Szindbád gyermekkora óta
418 1| nem adtam el életemben, de ezentúl gyertyaárusítással
419 1| amelyet nem is használt, de engedelmeskedett atyja parancsának,
420 1| szokott útnak ereszkedni; de már csak bízzuk magunkat
421 1| szél pártfogására bízták, de Szindbád nőjére már nem
422 1| nem teszi be a lábát.~ ~De másnap már újra ott volt,
423 1| szeretné foglalkozását, de a hölgyvilág errefelé még
424 1| társaságunkba.~Viola mit sem felelt, de estére, midőn boltját bezárta,
425 1| van Magyarország! - mondá, de sóhajtását visszafojtotta.~-
426 1| pedig valamely nevezetesség, de én igen kedvemre valóan
427 1| pisztrángot még csak megeszem... De hát mi az a pisztráng a
428 1| marhapörkölt került az asztalra, de amúgy magyarosan elkészítve,
429 1| jövedelmezőbb foglalkozást is, de nem áldoztam föl függetlenségemet,
430 1| láthatólag a szívéből jöttek, de éppen ez a körülmény volt
431 1| szöktetett egy pesti úriasszonyt.~De most, mikor újra eljött
432 1| hiszen babonás vagyok..." De Szindbádot más dolgok tartották
433 1| kedvesebb nők a világon, de én ismerlek téged legjobban
434 1| viszonoztam a kézszorításodat. De ígérem, hogy ezentúl másképpen
435 1| szeretőd leszek. Nem titkon, de nyíltan.~Szindbád csak meresztette
436 1| is minden esetben halált, de mindig hosszabb-rövidebb
437 1| szoktak új szerelmükkel. De, kérlek, ne vedd komolyan
438 1| valaha feleségül akart venni.~De még az alsószoknyánál is
439 1| járni, legfeljebb szánnal. De az veszedelmes, mert általában
440 1| harisnya valaha fehér volt, de a dugó azóta nagyon sokszor
441 1| valamely nagy borszakértőnek, de a pókhálók állásáról, a
442 1| tulajdonosnője Fifi volt, de a kézbirtokosnőt az akkori
443 1| ideig maradjon a háznál.~De a füstölőnek nyoma sem volt
444 1| barátságos kályhakönyökön, de még a sült almahéjnak sem,
445 1| lábzsák bíborpirosságába, de még a paplan gombjain is
446 1| így leveles szűzdohányra, de gyanús fehérneműkre is gondolhat,
447 1| szeretnék tölteni az éjszakát. De a zsebkendőből biztosan
448 1| mosdóasztal nem volt hivalkodó, de szegény sem.~Meglehetős
449 1| ködismerősök viselkedése, de még a bornak az íze is biztosabb
450 1| közlekedett. "Hó!" - kiáltott fel, de nem nagy lelkesedéssel,
451 1| kemencék körül érvényesül. De annál gyorsabban eszébe
452 1| sziesztájából krákogva, köpdösve, de friss erőben, új vállalkozási
453 1| akarna a szomszédjával, de vannak itt apró töltelékek
454 1| a kanapéig tartó sétára, de amint egyszer, egy hajnalon,
455 1| esős, késő őszi időben, de télire mégiscsak azok a
456 1| jegyezte meg: "Vadkacsa nincs, de légy még mindig van a házban."~...
457 1| házi tyúkok látogatására, de néha legény-nyomot is találni
458 1| járni madárnak és embernek. De Szindbád minden kegyes elhatározása
459 1| pattogó kutyabőrkesztyűket - de nyakán fodorintott pelyheket,
460 1| hosszú veszekedő nyelvét, de még suhancos fütyülési tehetségét
461 1| kapcsok csattintgatása, de annál gyorsabban ment a
462 1| az újságra szegeződtek, de lélegzése, szívdobogása,
463 1| csavargó úrnak, Ibi-ubi, de leginkább Pest környékén,
464 1| hölgyismerőse küldte a javakorabeli, de még mindig féltékenységtől
465 1| szélhámosait számon tartják... De hát miért is mentél el mellőlem,
466 1| múltját itt-ott homály fedi. De Szindbádnak a tapasztaltak
467 1| tennivalói voltak azelőtt. De a feljegyzésekből majd megtudjuk,
468 1| idejében is helyén volt, de hogy alapítási éve egybeesik
469 1| tudnak, mint az emberek.)~De nem ébredez olyan korán
470 1| mentek erre Visegrádra?~ ~De már indul is a két zöld,
471 1| Főnöknőnek mondták őt Óbudán, de szebbek a régi kifejezések
472 1| helyezkedtek el a búcsújárásban. De hát ugyan kiknek is lett
473 1| haszontalannak érezte már önmagát is. De sajkája léket kapott, vihart
474 1| ünnepi öltözetek révén, de némelyek még a cseresznyeréteshez
475 1| vályogot vetni vagy muzsikálni, de aztán hirtelen elgondolkozott.~-
476 1| rajongtak az orfeumért.)~De mikor a velencei üvegből
477 1| meleget a téli estéken, de ott volt melegítés szempontjából
478 1| aki anya lehetett volna, de a sors megtagadta tőle ezt
479 1| javíthatatlan kövezettől. (De bezzeg, tudtak délcegen
480 1| öreganyját is elvehette. De a forradalmi házasságokból
481 1| Szindbádot a plébánia "titkaiba".~De ennek is nemsokára elkövetkezett
482 1| orgonánál való ültében, de ezt a kézmozdulatot bizonyára
483 1| plébániai városban senki, de senki nem volt, akivel hasonló
484 1| tartózkodik az orgonázástól... De a sekrestyés ezt úgyse értette
485 1| szerelemmel, ha azt nem látják.~De már egy hét múlott el, amennyi
486 1| gondunk.~- Ez is álláspont, de addig is, amíg a pénz tart,
487 1| hátán lovagolni akarnának.~- De a vasparipa-versenyen mindenesetre
488 1| előadása után. Rossz ómen.~- De a színdarab mégsem bukott
489 1| lovai versenyeznek érte. De érdekesebb ennél a mezei
490 1| mondogatták Carmen ismerősei, de Carmen csak legyintett,
491 1| a beszédtémát elterelje.~De Carmen ott ült, igaz a legutolsó
492 1| építész bocsánatkérését.~De Carmen egykori szép szemével,
493 1| akkora, mint egy ruháskosár. De nem... A szomszédban most
494 1| életében vágyva-vágyakozott, de fűtői mesterségénél fogva
495 1| előle a mosókonyhát!~...De az építész még mindig nem
496 1| és reszketett a bal lába.~De a nagyhasú építész még mindig
497 1| igazságát a leánnyal szemben. De a végén ő is egy pengőt
498 1| szerepet vállalhattak volna, de szerelmi költeményben teljes
499 1| Kossuth-kultusznak szenteli életét. De lába még nem öregedett meg
500 1| Bercsényi Dánielné szüretjén...~De Szindbád nem gondolt az
1-500 | 501-925 |