Part

 1    1|         szitán.~A kolostor mellvédei lassan elmaradtak, sárga és piros
 2    1|           lila színű árnyék húzódnék lassan a folyó tükrére.~És ekkor
 3    1|            Háttal fordult feléje, és lassan, fáradtan evezett vissza
 4    1|             még távolabb, a töltésen lassan, meggondoltan, egyhangú
 5    1|          Szemét, haját, fehér nyakát lassan végignézte, és formás kis
 6    1|             szomorú voltam.~Szindbád lassan simogatta az asszony tenyerét,
 7    1|           hatalmas sírás maradványa. Lassan, fojtva felelt, hogy zokogása
 8    1|         Pityi Palkó" hasábjairól így lassan leszorult kántorunk alakja,
 9    1|           volna. Aztán írni kezdett, lassan, megfontoltan, gömbölyű
10    1|       pillanatokban kinyújtották, és lassan, de erősen átkulcsolták
11    1|           közrefogták Szindbádot, és lassan, csendesen megindultak a
12    1|       fuvalomhoz hasonlatos derengés lassan folydogálta körül a fehérköpenyeges
13    1|      háromszor elolvasta a nevet, és lassan kibontakozott lelkében a
14    1|              és a gondolatok kelméje lassan növekszik, most egy virág,
15    1|            gördült, és a rövid bunda lassan átmelegítette Szindbádot
16    1|       kocsiban a "kismadár" mellett.~Lassan kinyújtotta a kezét a leány
17    1|          végigfolytak az arcomon, és lassan álomba ringattak. Aludj,
18    1|           megelégedett mosolygással, lassan ereszkedik le a magas lépcsőkön.
19    1|            magányos szobájában, mert lassan mégiscsak magához tért,
20    1|            főhercegekkel társalogva, lassan lehunyta fáradt szemét.~
21    1|           hogy a függönyt felhúzzák.~Lassan megtelt a terem...~És a
22    1|             kézzel veri a karmester, lassan csillapodik a nézőtéri susogás,
23    1|             elmondta, míg a hallgató lassan a saját életére, életének
24    1|             a bolthajtásos ebédlőben lassan besötétedett. Ritka az olyan
25    1|          természetrajzuk ilyenformán lassan kialakulna, s többé nem
26    1|   körülnézett.~Egyedül volt a hídon.~Lassan leereszkedett a Dunába,
27    1|             megmozdulva, egyik lábát lassan kidugta a takaró alól.~A
28    1|      életében, mint az idegen házban lassan, szinte az álom halk ritmusára
29    1|       helyébe a maga arca emelkedett lassan. Szindbád komolyan, szomorúan
30    1|         asszony kiszállt a hajóról s lassan visszanézett, Szindbád fütyörészni
31    1|          búcsút Szindbádnak.~A kocsi lassan eltűnt egy utcakanyarulatnál.
32    1|              válott volna. Kimérten, lassan beszélt:~- Értesz az ördögűzéshez?~-
33    1|           sokáig nézett maga elé, és lassan eltakarta a két kezével
34    1|    legrosszabb esztendőben is terem. Lassan, meggondolva hordják a követ
35    1|             világháborúban.~Így lesz lassan sánta mindenki Óbudán, amíg
36 Alom|         többé a szőlőt, hivatalomnak lassan vége lett. És akkor egy
37  Reg|              a gyöngéden halovány és lassan hervadó arcon csupán a friss
38  Reg|         szavaira? Mióta idekerültem, lassan átalakultam, ma olyan vagyok,
39  Reg|           volna Szindbád tekintetét, lassan felemelte hosszú pillájú,
40  Reg|          megkötött félcipőcske volt, lassan a szoknyája alá visszahúzta.~-
41  Reg|            hálókocsi ajtaját. A mama lassan kapaszkodott a lépcsőkön,
42  Reg|         váltott Georginával.~A vonat lassan megindult, a kocsik lágyan
43  Reg|            Enyhén emelkedő lépcsőkön lassan fölballagni, olykor visszanézegetni,
44  Reg|        árulkodhatott volna.~Szindbád lassan diáknak érezte magát, aki
45  Reg| elhallatszott a vad rohamozás, amely lassan távolodott.~Mint később