Part

 1    1|          kopott kép, a vak pap képe; szomorú, félrehajtott keskeny fejére,
 2    1|         egészséges, és volt beteg és szomorú. A haja egyszerre fehéredni
 3    1| lecsillapított, és boldoggá tett, ha szomorú voltam.~Szindbád lassan
 4    1|      arckifejezése olyan keserves és szomorú volt, hogy az esperes úr
 5    1|          olyan gyönyörűen énekelte a szomorú nótákat éjjel az orfeumban,
 6    1|             mintha az evőeszköz csak szomorú életükre, búsan vidám foglalkozásukra
 7    1|         gondolkoztam, mint egy szép, szomorú álomról, amelyben néha felzokog
 8    1|                 Valaha az apja, szép szomorú apja feküdt az ágyon decembervégi
 9    1|              Málcsival az elhagyott, szomorú kertben sétált, ahol árva
10    1|             hosszú regényt olvas egy szomorú ember. Olyannak képzelte,
11    1|     hegyeslábú varróasztalka mellett szomorú szemű, szép édesanyja ül,
12    1|             címezve, és olyan sötét, szomorú volt, mintha valami régi
13    1|          régi, szinte baráttá válott szomorú gondolat térne vissza-vissza,
14    1|             varázsoltak, és a máskor szomorú kupolaboltozatban éppen
15    1|             kalandok végeztével, egy szomorú, nedves temető sóhajtozó
16    1|          meredt maga elé. Meglehetős szomorú volt a gyermekkorom. A mezítelen
17    1|           szempár tapadt rám. Kék és szomorú, megértő és megbocsátó,
18    1|              vagy, boldogtalan vagy, szomorú vagy?~- Nagyon szomorú vagyok,
19    1|               szomorú vagy?~- Nagyon szomorú vagyok, mert mindenki elhagyott,
20    1|         egyszer ölembe hajtaná szép, szomorú fejét a hajós! Ha még egyszer
21    1|            álmodik a saját életéről? Szomorú, bánatos szemét Boldogfalviné
22    1|             ki szíved bánatát, midőn szomorú voltál? Kivel terveztél
23    1|        kihallgatta, megtanulta őket, szomorú szenvedélyeiket, lealázó
24    1|       bolthajtás alatt a függőlámpás szomorú fénye mintha ma is álmatlan
25    1|       templomba - mondta Sz. komoly, szomorú arccal. - Önnek vissza kell
26    1|         sóhajtott az asszony. - Csak szomorú vagyok, hogy az én fülembe
27    1|          segíti a liszteszsákot, egy szomorú legény a tetőn éjjelente
28    1|               és visszatér a házhoz. Szomorú, öreg lova nagyapámnak nyugtalankodva
29    1|              elhagyott, mikor nagyon szomorú voltam, mikor azt hittem,
30    1|               nem akart találkozni a szomorú ismerőssel.~- Minek keseríteném
31    1|          jóságosan nézett a Szindbád szomorú arcába.~- Az asszonyok azonban
32    1|      ikertestvérnek (a balfelőlinek) szomorú mesemondás volt az arcában,
33    1|        végezte. Az orra, amely eddig szomorú volt, mintha valami örök
34    1|              Nem is lehetett másféle szomorú sorsunk:~Szindbád mézédes
35    1|             Kétszer is körüljárt égy szomorú kőrisfát, amelynek az a
36    1|              azonban korántsem olyan szomorú, mint a magányosan végzendő
37 Alom|       elfelejtette, és emiatt nagyon szomorú~Mindenki álmodik. Csak az
38 Alom|           azt a serpenyőjét, amelybe szomorú életsorsuk van vetve, a
39 Alom|            állatok szeme továbbra is szomorú maradt.~ ~Ez az ember még
40  Reg|           róla semmi rosszat. Inkább szomorú ember volt, mint vidám;
41  Reg|           asztalnál ültek, bolond és szomorú dolgokról beszélgettek;
42  Reg|           szavakra, amelyeket eddigi szomorú élete kárpótlásául intéztek