1-500 | 501-925
Part
501 1| találkozunk itt és itt... De a magas bakon, ahol Szindbád
502 1| hogy a nő látna bennünket. De mégiscsak ide, a lábakhoz
503 1| Párizsban, amelyből Paul de Kock regényt írt: ellátogatott
504 1| mézeskalácsot, dióskiflit, de olyan mennyiségben, mintha
505 1| nem is voltak a vendégek, de néhány százan bizonyosan
506 1| ülő Magyary Imrének.~No de elhozta magával Debrecenből
507 1| csalódásban szenvedett. De a fátyol alól is úgy perzselt
508 1| választotta menyasszonyának.~De kireggeledett az idő, a
509 1| mond a levélpapiros, de sejteni lehetett, hogy az
510 1| hajviseletű, nagy keblű, de vékony lábszárú asszonyság,
511 1| zsírosak, friss vagy füstölt, de mindenesetre fűszeres ételek
512 1| kezdett véleményt mondani, de annál gyarlóbb, sőt naivabb,
513 1| szerelmeseknek adott igazat.~De most táplálkozásról van
514 1| zöldséges csirkebecsinált. De már engedelmével, mélyen
515 1| Ez nem pártkérdés, uram, de a gyomornak egyszerű tiltakozása
516 1| megvásárolják a fiatal libát, de mennyi minden történik az
517 1| fenyegetőzik a hideg liba, de most már a déli uborkasaláta
518 1| felelt az Úriember. - De mit meg nem tenne az ember
519 1| volna a konyhai illatokat, de Szindbád némi rábeszéléssel
520 1| enni egy nyári délután, de lábvizet kell használni
521 1| valamint a kefélő kéz után, de ez már elkerülhetetlen.
522 1| tiszai kis rák története.~4~- De megálljunk csak! - kiáltott
523 1| lettem tartományi gróf, de még báró sem az országban:
524 1| az idősebb úriemberekkel; de nem ácsoroghat cél nélkül
525 1| amelyek most adják ki utolsó, de legtermékenyebb erejüket.
526 1| tavaszukat, fülledt nyarukat, de most késő ősszel, mintegy
527 1| is a vénkisasszony korú, de a megszokás folytán legszebb
528 1| éneken át kell megtalálni. De ott bizonyosan valamely
529 1| szerelmi mámort, amely öl... - De nem baj - mond Szindbád
530 1| legérzékenyebb, alig hervadó, de már dércsípett, aszúszőlő-édes
531 1| mint egy vidéki kasszírnő, de amellett pontosan, körülményesen,
532 1| ácsorgott, mint annyi más leány, de a hajós akkoriban nem törődött
533 1| akár szerelmi bánatában. "De diplomája van!" - intette
534 1| ember volt" - mond Bettina. "De addig is váltsa be ígéretét,
535 1| egészen mást akarna elérni... De mondd, ó mondd nekem, hogyan
536 1| hallottunk és láttunk, Orsolya, de vajon tudnád-e megnyomogatni
537 1| rosszindulatú hitelezőktől, de még a földön maradt asszonyságoktól
538 1| régen megértek a halálra, de nagyon különböző tárgyalásokat,
539 1| lefoglalják a nők gondolatait.~De persze hogy a babonás öltéseknek
540 1| áztatja egy tálban...~- De velem kötekednek tovább
541 1| egészében tapasztalatait. De Iréne váratlanul fordított
542 1| megtörölgetni verejtékező homlokát, de hát ezek a nők nem mindig
543 1| nőül vegyem, Iréne. No, de sohasem ijedtem meg a pisztolyoktól.~-
544 1| tartottak, és vevő után néztek - de régi szokásomból azt még
545 1| angyalkák figurái voltak, de amelynek fűtéséhez múlhatatlanul
546 1| eperfa pedig csak sóhajt. De az akácfa a legjobb barát
547 1| persze: a férj és feleség, de ilyen favágópárhoz ritkán
548 1| favágópárhoz ritkán jut az ember. De megteszi a magáét két régi
549 1| nagyon szeret ellenállni. De amint az első fejszecsapást,
550 1| emberekkel? - kérdeztük. De Szindbád most már megmaradt
551 1| udvar végében darab ideig, de hókoszorúval a fején észrevéteti
552 1| tél folytatása elé néztem, de elveszítettem a kedves kis
553 1| durrantása~- Összedűlt a boglya, de legalább kéznél volt a tüzelő -
554 1| bajuszomat már pödörtem. De az akác gyorsan növekedik,
555 1| szobára találhattam volna. De mit meg nem tesz az ember,
556 1| kalapokat táncoltat a sárban, de mindent átzúg a kályhában
557 1| lángnyelvek fényénél megjelenik. De ha jó szemed van: ha jó
558 1| magányos szobába.~- Igen ám, de most kézről van szó, nem
559 1| deszkakereskedést elhalasszam. De én csak a szokatlanul nagyra
560 1| életében. Megbolondul ő maga, de megbolondít másokat is.~-
561 1| hogy kell bolondítani, de a fűtésről, melegítésről
562 1| melegítésről még sejtelme sincs. De akkor belebomlottam a virágzó
563 1| többet a megszokottnál. - De az az egyszerű jóízűen elfogyasztott
564 1| rendelt, sohase többet, de kiélvezte a vendégeskedésnek
565 1| Úriember.~- Természetesen, de az ételek közül ne az ártatlan
566 1| elfogyassza, még böjtben is. De hát ahol még töltik is a
567 1| a vitakereső Úriember. - De azért még se kell elhízni.~
568 1| lehetőségei~- Nem kell elhízni, de jóformán kikerülhetetlen,
569 1| kappanok hizlalásához értenek, de némely ember nagyszerűen
570 1| végigélheti éveit a földön, de legkésőbb hatvanesztendős
571 1| hizlal ugyan egy kanál leves, de ha az úgy van elkészítve,
572 1| meghízhat a tyúklevestől, de a majorannás egyszerű krumplilevestől
573 1| paradicsommártás és tojássárgája. De vadászatok, utazások, téli
574 1| mert enni mindig jó.~- De hát hogy van az, hogy éjjel
575 1| életmódjáról nem sokat tudok, de annyit bizonyosan, hogy
576 1| kevés bort, igen kevés sört, de annál több pálinkát isznak,
577 1| éjjeli foglalkozásuk közben. De nem rossz a fagyos, rétesben
578 1| paradicsommal (vagy fordítva), de rizskásával tálalnak. A
579 1| készülve a kappanhájra, de nem így például az uborka-fogyasztó,
580 1| Hadik Sándor vagy a kisétű, de változatos Szemere Miklós
581 1| Szűcs Pátriba vagy a röpke, de zamatos Küry Kláriba vetett
582 1| emberek vágya teljesülne. De mit csináljunk a régi "retekkel",
583 1| mindennapi életet folytató, de igazában szerelem nélkül
584 1| felhőket. Az öregúr elment, de az ódon fapad a helyén maradt,
585 1| rozsvetéssel, napraforgóval, de a mindenütt imádott vadalma-
586 1| vándorlegények szénájára is. De a történet további része
587 1| amikor kevés volt a mák, de annál több a széplány. -
588 1| örökbe fogadnom - mondta, de később eszébe jutott, hogy
589 1| borbély azt megengedné. De a borbélynak is élni kell,
590 1| szavakat Szellő Szilviánál, de a varázsló szavak is olyanok,
591 1| szenvedtek már néhanapján, de talán kevesebbet, mint azóta,
592 1| a síri virágcserepekről, de félszemmel az özvegyembert
593 1| végződtek házassággal. - De Szindbád szerelmet s nem
594 1| királynét is Szilviának hívják, de ebben a lányban semmi sincs
595 Alom| álom tavaszi mezőségein, de az ikrek, azok a várva várt
596 Alom| láttuk valahol, valamerre, de ébrenlétünkben azokra sohase
597 Alom| módjára a jobb oldalán alszik. De ahhoz már bizonyos bátorság
598 Alom| akár egész életére is - de álmát könnyelműen elfelejtette.
599 Alom| bocsánatot kért a fáktól. De azok szomorúan néztek rá -
600 Alom| rángatták kötőfékjeiket, de bántalmazta még a fiatal
601 Alom| sarjút vitt nekik ajándékba. De az állatok szeme továbbra
602 Alom| amikor találkozott vele. De hiába volt a sírás, a legjobb
603 Alom| kellemetlen folyadékokat önteni, de korántsem azokra, akik lóháton
604 Alom| hiába kérdezett volna.)~...De mégis minden pirosság mellett
605 Alom| elkövetkezik a hosszú őszi nap, de még nincs foga a napsugárnak.
606 Alom| inkább nagyobbnak látszik, de csak holdsugárnál, napvilágnál
607 Alom| sem öregember nem vagyok, de már a vándorlegénységről
608 Alom| szorosabbra fogtam botomat, de a bekövetkezendő eseményeken
609 Alom| amelyben kísértétek tanyáznak, de még mindig jobb dolog fedél
610 Alom| Álmoskönyvek nyámmogásait, de sohase árthat elgondolkozni
611 Alom| árulja el tulajdonságát. De ha beköszönt az éjszaka,
612 Alom| kísértetről.~Nagyon ritkán, de már az is előfordult, hogy
613 Alom| kapargatásának a helye nem látszik, de még csak az ókuláré szára
614 Alom| nagyon rossz álmuk volt. De mit csináljanak azok, akik
615 Alom| hozzányúlni a fájó foghoz. De nemcsak felkötözi a spárgát
616 Alom| kvártélyt kereső katona.~De nagyon gyakori az odvas
617 Alom| meleg fürdővel, igen ám, de a fürdővíz telve van mindenféle
618 Alom| csengetést hall ajtaján, de odakint nem az öreg levélhordó
619 Alom| kapun dörömbölést hallani. De a kapu előtt nem a postaszekér
620 Alom| gondolkodni. Ez lehet napközben. De éjszakának idején, mikor
621 Alom| ajtaját a rimánkodó szívre.~De nem kap pardont a gyomor
622 Alom| finom falatokat mérnek, de az odvas fog rádörren:~-
623 Alom| kapaszkodik, amikor álmodni kezd, de a gyomor csak gyalogosan
624 Alom| szombatra virradó éjszakákon. De még máskor is megválogatják
625 Alom| éjszakán beszélek neked, de előre is mondhatom, hogy
626 Alom| valamely bezárt ablak alatt. De még az se hoz okvetlen gyönyörűséges
627 Alom| szeretnek beszélni a nők. - De ismétlem, hogy ezeknek az
628 Alom| akármennyire töri is rajtuk fejét.~De még egyéb titkaikat is elmondják
629 Alom| mint valami égő házból, de nem lehet, mert az ajtó
630 Alom| ennie), mint egy gyermekfej. De az álomban a vöröshagyma
631 Alom| ember nyakába akaszkodnak. De az álomban üldözik az embert
632 Alom| álmokat okozó lidércek közé. De hát nem lehet mindenki öregasszony
633 Alom| bika vagy a kos szemével. De a szégyenkezés érzetét csakhamar
634 Alom| a borozgató hajósembert.~De van egy felejthetetlen álma
635 Alom| és ha egyébbel nem is, de tejjel megitatja. Higgyék
636 Alom| a piros kocsmaablakokra, de még azokra a terjedelmes
637 Alom| érez vonzadalmat az álmodó, de ami még rosszabb, a borok
638 Alom| túlharsogni a különböző hordók, de nagyon gyakran okozója a
639 Alom| csizmaszárba a kellő időben.~De mit szólna az okos ember
640 Alom| van az álomvilágban is. De jónak mondják azokat a hosszadalmas
641 Reg| Bár mi sehová sem járunk, de mindent tudunk odahaza.
642 Reg| emberi kéz útján jut hozzám, de azt a kezet nem használhatom.
643 Reg| Azt hiszem, többször. De mióta Mariett nálunk lakik,
644 Reg| magasak volnának másnak, de nem Sármainak. Kérem, csak
645 Reg| gálya bíbor vitorlái alatt, de mendegélt gyalog, porosan,
646 Reg| Vonatra ülök, messzire utazom, de magát többé már úgysem felejthetem
647 Reg| felejthetem el. Élni fogok talán, de örökös vágyakozásban, álmodozásban,
648 Reg| legyek.~Az asszony erre lágy, de vonakodó lépésekkel közeledett.
649 Reg| Hamletet, Leart, Coriolánt, de miután a drámai előadásokra
650 Reg| együtt búslakodott a Békában, de estére megjelent Szalánczi
651 Reg| már elhelyezte a hervadás. De finom, jóízlésű teremtés
652 Reg| haja sohasem volt boglyas, de a nagyszabású frizurát sem
653 Reg| páholyban szoktak ülni, de előbb információt kérnek
654 Reg| a páholy függönyei mögé, de Szindbád nyomban megismerte
655 Reg| gyermekes jókedvvel mer nevetni, de csakhamar tetten éri magát,
656 Reg| páholyában a leányai között, de hirtelen csupa készség,
657 Reg| és mindenütt ünnepeltek, de ilyen furcsa várost eddig
658 Reg| könyvet ád el, mint magyart, de a regényekből csak az ábrándozást,
659 Reg| felelt bókolva Szindbád. - De hát a Pálházi kastélyban
660 Reg| helybeli vízre, levegőre, de a csengő megszólalt, fölvonása
661 Reg| füllentett valamit anyjának, de hisz rövidesen kiderül minden,
662 Reg| Georgina rózsaszínű arcát, de nem vette le szemét Mariettről
663 Reg| föltárásánál.~A szíve csendesen, de boldogan dobogott, hisz
664 Reg| rápillantott Georginára, de miután észrevette, hogy
665 Reg| alatt őszült volna meg, de maradtak sötétszürke fürtök
666 Reg| lézengő ritterek már kihaltak, de azért mégis félig-meddig
667 Reg| lehettek ön felől, midőn... De erről ne beszéljünk. Remélem,
668 Reg| merészelem bátorításnak venni, de mégiscsak arra szolgált,
669 Reg| festett, nagyon barátságos, de öreg kocsmacégérek üdvözölték
670 Reg| barátságosan integet Szindbádnak, de a jeles férfiú, aki néhanapján
671 Reg| és ünnepélyes tanyája ez, de vasárnaponként vígan szól
672 Reg| mesterségünkhöz tartozik. De azelőttiben mégiscsak elismerte,
673 Reg| nem magyarázom a dolgot, de a hat neveletlen árvát vajon
674 Reg| dicsérve.~Fátyol Márta hervadt, de gömbölyű arcán fájdalmas
675 Reg| némi megindultsággal -, de sehogy se tudom elhinni,
676 Reg| nálunk az öreg Kerékjártó. De már Kerékjártónak megmondtam,
677 Reg| színlapot vándorszínész korában, de én már mégiscsak a legünnepeltebb
678 Reg| briliánsaival. Könnyű neki! - De nincs is hat egészséges
679 Reg| van a Pálházi hölgyeknek, de holmi táncosnők vagy ugrándozó
680 Reg| Feketeszakállas, egykedvű, életunt, de mindig gavallér. Gárdatiszt
681 Reg| érdekelték a jóravaló úriemberek. De nem is érdemes más emberekkel
682 Reg| nemcsak a báli közönség, de a zenekar tagjai és szolgák
683 Reg| Az sem perdülne egyet, de még csak a táncosnőjére
684 Reg| nyúljon a nőnek? Nyúl, nyúl, de bizony én másképpen tanultam
685 Reg| esze, hogy elcsábítson, de a legjobb szerepeket mégiscsak
686 Reg| mint Szentpétervárra - de mi köze mindehhez Morfokinak?
687 Reg| nemcsak ódon kéziratok, de mindenféle régi ékszerek
688 Reg| volna a feslett barátokat! De hogy azért megharagudjon
689 Reg| divat és irodalom dolgaihoz, de vajon hol is tanulhatták
690 Reg| évfolyamaiból másolják a divatot. De azért nagyon kedves, derék
691 Reg| tudom, honnan is tudnám... De hát mégiscsak Pálházi áraszt
692 Reg| napon hallana! Georgina - de Georginával már nem merészelt
693 Reg| a séták első gyümölcse. De hát most honnan vegyem elő
694 Reg| tornyai... Szép dáma volt. De Georgina szebb. Sokkal szebb.
695 Reg| tornyocskák, az ölebecske, de maga az igen hosszúlábú
696 Reg| tokjába.~- Lázas, igaz, de nem kell mindjárt megijedni.~
697 Reg| keze. Kevés szakértelemmel, de annál több rajongással hallgatta
698 Reg| percben fájó szívvel ugyan, de megosztotta a Pálházi úr
699 Reg| negyvenesztendős volt akkor Pálházi, de éppen úgy lehetett nyolcvan
700 Reg| térparancsnokék asztalánál, de nyomban hízelgő mosoly terült
701 Reg| publikuma, amely jól ismerte őt, de akiktől mindig idegennek
702 Reg| volt ismeretes a városban.~De Számmer nem felelt.~Az ügybuzgó
703 Reg| pezsgőjét. Mint a cigányok...~De nyomban elmúlott a fölháborodás,
704 Reg| térparancsnokék asztalánál vizitelt, de ott igen rövid ideig maradt,
705 Reg| kisietett az étteremből, de Szindbád megelőzte. Szindbád
706 Reg| idevaló urak a fogadóssal. - De a mindentudó Berci sem tudott
707 Reg| hogy mi történt közben. De ne ijedjünk meg, Szindbád
708 Reg| Pardon, ne vegye kérkedésnek, de gróf volt és barátom volt.
709 Reg| már talpra állt Szindbád, de még mindig mosoly volt az
710 Reg| csodát művelt a fiúval.~- De a tőzsde? - szólt közbe
711 Reg| nemes és a legdrágább szív, de a pénzhez annyit ért, mint
712 Reg| nem vonta vissza kezét, de nem is viszonozta Szindbád
713 Reg| szorítását.~- Színésznő leszek, de úri dáma maradok.~- A maga
714 Reg| színésznő volt fiatal korában, de egy darabig nem dicsekedtünk
715 Reg| és húzzon térdnadrágot. De éppen jön.~Mariett szokása
716 Reg| hogy a könnyen szürkülő, de fiatalos arcú férfiú rosszban
717 Reg| nem tanulhattam egyebet! De tudok néhány Ibsen-szerepet
718 Reg| kezeket reménykedve fogadta. De az asszony felsőstestével
719 Reg| méltóságával ez nem fér össze, de élénken figyelt...~Valóban,
720 Reg| magam ura szeretek lenni. De ha egyszer itt tönkretesznek
721 Reg| koromhoz illő e szerep, de én még azoknak a híres régi
722 Reg| állítólag sohasem sírt emiatt. De hát, uramfia, az én szegény
723 Reg| lát senki a kocsmában! - De ha lehetne, minden este
724 Reg| öltözőkbe is benézegetek Pesten. De itt? Ezeket nézzem? Isten-uccse,
725 Reg| nagyon sietős dolga volna. De aztán megállott, és a prémgallért
726 Reg| mint népdal-költő működött, de a rendőrök már ismerték,
727 Reg| ugyan egyes kocsmákban, de voltak ellenpárti kocsmák
728 Reg| megy el a Régi trombitásba. De jött szombat este, midőn
729 Reg| pohár sört a Három Hollónál. De negyven fillérért nem ír
730 Reg| tőle telhetőleg helyeselte, de mégis aggódott, hogy a fösvény
731 Reg| csupán vasárnap közöl verset, de darabjáért egy pengőt fizet
732 Reg| pengőt néha nehéz kihúzni. De ő a legtekintélyesebb lap.~
733 Reg| éjfél után még nem jártak, de hisz a többség már volt
734 Reg| vele valamin összeveszett, de még távozás előtt kibékült...~-
735 Reg| Igen tisztelem a sajtót, de megmondhatod a barátaidnak
736 Reg| úgy, amint jónak gondolja. De az az asszony már csaknem
737 Reg| csóknak az íze, illata, de azért mégiscsak megrázta
738 Reg| padlásig mindent fölkutatott, de a doktor süket gazdasszonyán
739 Reg| egy népdalköltő vagyok, de még én is kitalálom. A doktor
740 Reg| tudna melegedni irányában. De másnap nem gondolt többé
741 Reg| dame-ot színpadán fölléptetni, de némelyek mégis kíváncsiak
742 Reg| kapott.~A keze megremegett, de aztán dacos, szinte kihívó
743 Reg| rendes helyére igazította. - De hiszen nem is ez a fontos
744 Reg| föllépés elhalasztására, de miután ügyfelemtől, Alexandriából
745 Reg| kétségen kívül ünnepélyes, de végeredményében olyan sajnálatos
746 Reg| mérsékletes férfiú volt mindig, de most igen nagy kedvet érzett
747 Reg| kár volna a puskaporért, de Pálházi egy dúvad, akit
748 Reg| legalább egy ujját kitöri.~De az ügyvéd nem nyújtotta
749 Reg| sértéssel akart válaszolni, de még idejében eszébe jutott,
750 Reg| dörmögte kedvetlenül Pista. De aztán szó nélkül vette a
751 Reg| amit az ügyvédtől kap, de nem lehet tudni, hogy leányom
752 Reg| szabónőnél! Ő már olyan asszony! De hát ön eleget forgolódott
753 Reg| kalapot hozatott Bécsből. De én, uram, ahogy engem most
754 Reg| előtt, amennyit akartam. De azért Klarissz sohasem vonta
755 Reg| leányom ragyogó, szép, fiatal! De még én se vagyok olyan öreg,
756 Reg| nyugtalankodik sorsom miatt, de én bizonyos vagyok abban,
757 Reg| nyolcszázadik lépésnél tartott, de Szindbád, bármiként szeretett
758 Reg| mit is kellene mondani... De Georgina elvonta a kezét
759 Reg| vörös bajuszú férfiú volt, de ártatlan kék szeme arca
760 Reg| balszerencsével küzdött.~Elaludt, de talán percek múlva fölébredt.
761 Reg| vért, a saját vérükből. De azért mégis szamárság verekedni.
762 Reg| parancsolnak velem, itt vagyok. De a felemet nem engedem kiállani.
763 Reg| Szindbád másik oldalán, de nem tagadhatott meg néha
764 Reg| párbajozzanak a fiatal férfiak, de az öregek se kerüljék el
765 Reg| szívesen ragadott volna kardot, de már nem volt kiért harcolnia.~
766 Reg| hozott valami üzenetet. De ki nem állhatom azt a monoklis
767 Reg| nem beszéltek a dologról, de Szindbád ennyiből is megértette,
768 Reg| könnyedén elpirulva Georgina. - De azért ne bántsd a Triesztet,
769 Reg| ilyenkor a kocsi bakjára ült, de féloldalt csupán, és a "
770 Reg| elnevette magát:~- Köszönöm, de nem segíthetek rajta.~-
771 Reg| ember? - kérdezte Mariett, de nyomban elpirult. - Uram,
772 Reg| aki senkit se szeretne.~- De van egy, Georgina. Georgina
773 Reg| Én mindig féltem tőle, de Pálházi talán jobban féltette.
774 Reg| szeretett még asszonyt, de elvált tőle, mert attól
775 Reg| azóta megötszöröződött... De még ma is, bárhol, bármerre
776 Reg| sétákról? Az ő kezei hosszúak. De feltétlen úriember, és ezért
777 Reg| Georginát!~- Ezt is tudjuk, de nem magán múlott - felelt
778 Reg| Keskeny, finom, hosszúkás, de nem csontos és sovány. Füle
779 Reg| igézne meg egy bohó ifjút, de egy komoly férfiú csak imádattal
780 Reg| Megengedem, hogy a többség az. De lássa, én tisztában vagyok
781 Reg| csak szunnyadozott bennem, de most egyszerre fölébredt,
782 Reg| Nem vagyok mai gyerek, de ilyen izmokat ritkán láttam.
783 Reg| izmokat ritkán láttam. Tyű, de nem szeretnék az ellenfélnek
784 Reg| és félvállról felelt:~- De benne van az én föltételeimben.
785 Reg| Ezért a fiúért kár volna. De megyek is már, mert az ellenfél
786 Reg| vette szemügyre. Még izmos, de már kissé elhízott férfiú
787 Reg| fele támadásában bizakodva.~De Szindbád nem mozdult.~-
788 Reg| drótok alól. - Az apádat!~De Szindbádnak csak Mariett
789 Reg| fölneveltem, akkor értem jöhet. De addig nem.~Mariett"~És ezután
790 Reg| valamint történeteimet - de főleg azokat a dolgokat,
791 Reg| folyamatos igazmondásaimat, de főleg hazugságaimat.~Mikor
792 Reg| versenyló volt a maga idejében, de emberi formájában a Cipész
793 Reg| öklömmel kezdtem verni a falat, de a szerkezetek ellen ez nem
794 Reg| embereket maga alá gyűrje. De mint mondtam, doktor Cipész
795 Reg| Ferenc a bakásan nyírt, de a küzdelemben felborzolt
796 Reg| váratlanságon - töltöttem napjaimat. De a pokrócoknál kényelmesebb
797 Reg| doktor pokrócai között, de nincs sok idő a visszaemlékezésekre,
798 Reg| pirospozsgás császárzsemlyének, de még a közlegényi sorban
799 Reg| sem árnyéka, sem feje, de nincs megtapintható alakja
800 Reg| zsebtolvajok bolondítására, de egyiknek se volt kedve a
801 Reg| semmi lefoglalható portéka, de halott koromban nyilván
802 Reg| és lármás leányasszony, de mégis szomorkás, mint a
803 Reg| halált és a betegséget, de az életet és annak örömeit
804 Reg| FEJEZET~A veres megjelenése~De az orvosdoktorok társaságában
805 Reg| életnek és halálnak titkait, de nem találtak megbízható
806 Reg| lelki és testi érzéseit - de mindig gondoskodott arról,
807 Reg| kissé hízottnak látszó, de roppant erélyes és mégis
808 Reg| fennálló erkölcsi törvények, de még a büntető törvénykönyv
809 Reg| hitetlenül.~- Én is, barátom, de erről most ne vitatkozzunk.~ ~
810 Reg| alakja suhant el előttem. De erről majd későbben beszélünk.)~
811 Reg| mint a többi doktorok, de barátom se mert lenni. Hallottam
812 Reg| beszélt, mint egy egyén, de Sári se hagyta magát.~-
813 Reg| beteget halálra kínozni.~De akkor riadtam csak meg igazán,
814 Reg| körüli piszkos tennivalókat, de ezzel szemben gyűlölik a
815 Reg| járta a vidéki városokat. De ennek most vége. A gazdák
816 Reg| ugyan részvéttel hümmögött, de mégse mondott le a díványról,
817 Reg| gyomorbeteg asszony volt Gyöngyi, de roppant hajlamos a szép
818 Reg| mondta Gyöngyi a csalódott, de mégis szerelemre termett
819 Reg| senkit, még egy kutyát se.) De nem így Zöldné és később
820 Reg| látszik ki a szeg feje.~De Pista bácsi még be sem fejezte
821 Reg| beszélni ugyan illetlen, de meg kell magyarázni, ki
822 Reg| mint szegény személyemen.~De valahol a folyosón az óramutató
823 Reg| többi orvostársai előtt, de voltaképpen mégiscsak szeret -
824 Reg| tanújelét nyíltan nem adta. De hitem és meggyőződésem volt,
825 Reg| Madámra magamban gondoltam.~De a Beteg ember fantáziája
826 Reg| utóbbi megállapításhoz, de megint csak nem védekezhetek
827 Reg| borzasztó, csontos markaiból...~De végre megjött a Madám, és
828 Reg| reszketett kicsit a hangja, de nem sírt, nem jajveszékelt,
829 Reg| jelképezte a vasember.~(De most az én álmaimban az
830 Reg| ruhákat varratta Pesten - de otthonában slafrokban járt-kelt,
831 Reg| világ mostani állapotát. De hát mit volt mit tenni,
832 Reg| a levelet János nénihez.~De zilált gondolataim közepette
833 Reg| a vasemberes ház állott, de még a ház száma se, mint
834 Reg| veres nézett rám komolyan, de nem árulta el egy szóval
835 Reg| egy boldogat Retyezáti.~De ugyanígy tudott örülni téli
836 Reg| fognának lehetetlenségbe.~De Retyezáti a hátán vinne
837 Reg| iránt érzett megvetését. De nagy erejét is, amellyel
838 Reg| lehet eleget gondolkozni... De, ha még hozzávesszük, hogy
839 Reg| szanatóriumban szolgált, de onnan alig mozdult ki, megmaradt
840 Reg| feléje, mint megmentőm után. De a jövevény nem szólott,
841 Reg| kellett volna ezen a dolgon, de miután a komor, komoly,
842 Reg| mindjárt leesik a szoknyám!" - de azért jószívű, megértő ember
843 Reg| amelyért most szenvedek.~De Sári nem hitt semmiféle
844 Reg| rövidesen félálomba merülve, de a hangokat a kert magas
845 Reg| a zárdából megszöktetni, de a háziszolgák megakadályozták.~
846 Reg| vetettem a tálcájára elmenőben.~De mit csinálhattam volna helyzetemben?
847 Reg| hittek, ő csak vak volt, de én bolond voltam. S ugyanezért
848 Reg| felháborodást, alvást színlelve.~De ugyanekkor egy idetévedt
849 Reg| életre-halálra vigyáz a betegére, de a folyosóra érve zápfogai
850 Reg| Ennyiben állatbarát vagyok, de a dívány alá korbácsolnám
851 Reg| azt is meghallottam volna. De valamiképpen pók nem volt
852 Reg| nyomja a lelkiismeretét.~De a kutyák kegyelmesebbek
853 Reg| ajtómon is ilyen tábla volt, de hát én komolyan beteg voltam,
854 Reg| eladni a szanatóriumba.)~De mégis általában nyugalom
855 Reg| hátha történik vele valami, de semmi egyéb, mint az alkalmazottak,
856 Reg| kifestett, terjedelmes, de fiatal asszonyság, akinek
857 Reg| megszökött Karvalyi úrtól, de a nők gyakori szemérmetlenségével
858 Reg| láthatólag nyugtalanította.~De ugyanilyen nyugtalan lett,
859 Reg| tőle megszökött egy fiatal, de állás nélküli inzsenőrrel,
860 Reg| állás nélküli inzsenőrrel, de kosztpénzért és hasonlókért
861 Reg| odaállni egy hajdanán szép, de most mocsokkal teli női
862 Reg| szerencsétlenségemben elfelejtettem. De vajon mi közöm van nekem
863 Reg| borjúhúst tömködték magukba, de hajlamosak voltak a különböző
864 Reg| magamban világos perceimben. De aztán felhangzott a Pénzt
865 Reg| felidézett, múltbéli hölgyek, de szerencsére jött újabb kellemetlenség,
866 Reg| vonni - gondoltam éppen, de semmiféle észbontó szerelembe,
867 Reg| egyenletesen trappolva, de később rohamozva, mintha
868 Reg| A párna alá menekültem, de odáig is elhallatszott a
869 Reg| Apró tárgyak merénylete~No, de elkeserítés, bosszantás,
870 Reg| apró tárgyak szekatúrái, de milyen kész prédájuk nekik
871 Reg| íróasztalához vagy a boltjába.~De maradjunk a nadrággombnál,
872 Reg| valamerre elmeneküljek. De a nadrággomb dolga felbőszített,
873 Reg| szívesen vesznek a kézbe, de a trágyát kihordják a szántóföldre.
874 Reg| hogy hatásukat kipróbálják, de én úgy utáltam az italt,
875 Reg| bevenni egyetlen kortyot is. De Zöldné, ez a gonoszságban
876 Reg| szekrényajtó és köztem, de csak évek múlva jöttem rá,
877 Reg| megkínozhasson nappali teendőimért.~(De erről majd később, mert
878 Reg| gondolkozó ember előtt, de annál fertelmesebben az
879 Reg| pedig más kalandom volt, de az ugyancsak fejem épségét
880 Reg| harang kondulásai közepette.~De a lélekharang, ez a sikoltozó,
881 Reg| ilyen vörösorrú zümmögve, de fölényesen nagyképű fontoskodással
882 Reg| senkinek sem szabad dohányozni, de az orvosok és ápolók elviselhetetlenek
883 Reg| második versének hallatára, de a fejem mindig beleütöttem
884 Reg| fejem.~Fölemeltem a fejemet, de a márvány homlokon vágott.
885 Reg| amikor erőm és az emberek, de még az élettelen tárgyak
886 Reg| színésznőét.~Sajátságos, de úgy van, hogy éppen a könnyűvérű
887 Reg| Egy nem sikerült hitvita, de a vége nem rossz~Mint már
888 Reg| legmodernebb tudományokat, de a hajdani ördögűzéseket,
889 Reg| hozzá megfelelő bűnösök, de úgy látszik, az egész világ
890 Reg| pörögni kurta szoknyájában.~De éppen elég volt ennyi is,
891 Reg| egykori színészpár fia (de magam is) elcsodálkozott
892 Reg| katasztrofálisan válik el a testtőt.) De a káplán hamarosan visszanyerte
893 Reg| nem felejt el az ember... De most betegségemben, mikor
894 Reg| levő kereszti agerencával. De mit kell tenni, mit tegyek
895 Reg| tartozó ifjú pap szeméből, de elegendő volt ahhoz, hogy
896 Reg| lelkipásztor. - Most elmegyek, de holnap újra eljövök. Addig
897 Reg| tavaszi virágok a földet.~De könnyíti a töredelmet a
898 Reg| pillantást se vetettem.~De már a virrasztást nehezebb
899 Reg| tán Zöldné tetszését is.~De Zöldné szokás szerint felém
900 Reg| kormos, csorgó tetejű, de mély udvaros, egyik utcáról
901 Reg| karikalábú, agyagszínbajszú, de megtermett úriember, aki
902 Reg| egyszer az ördög karmai közt~De ez volt talán az utolsó
903 Reg| úrban. Ó, milyen botorság!~De mondjuk el, hogyan történtek
904 Reg| mikor házat akartam venni, de aztán elfelejtettem, beteg
905 Reg| Inkább alvást tettettem, de most már nem a jóságos szentekre
906 Reg| esetleg segítségemre legyen. De most elment ő is, a legjobb,
907 Reg| valami elásott pénzről, de nem mindig lehet az ilyen
908 Reg| megrögzött vétkezőt megjavítani, de ami sok, az sok: ott már
909 Reg| ahogy néha szerettem volna, de nem lehetek félbolond szökevény
910 Reg| hogy tán egy nagyratörekvő, de elbukott regényhőshöz hasonlítok
911 Reg| hinni lehessen múltjukban.~De hát akkor kihez hasonlítok,
912 Reg| szélhámoshoz, aki a betegségével, de a halállal is huncutkodni
913 Reg| halállal is huncutkodni akart, de az orvosok és a papok, a
914 Reg| sorsomat. Ármányos, tolvajos, de nevetős és egyben barátságos
915 Reg| még a saját rovására is, de főként olyankor, amikor
916 Reg| ostobaságokból valami haszna volt. De még az arcjátékakor mutatkozó
917 Reg| esztendők óta nem láttam, de akire az utóbbi időben gondoltam,
918 Reg| korteshangján így folytatta:~- De hát manapság már kiment
919 Reg| mint valami ereklyére, de kortársaira is, mert ugyan
920 Reg| most is hálni jár a lelke!~De én nagy nehezen a pad karjába
921 Reg| megvételére vonatkozólag. De már kezdtem magamhoz térni,
922 Reg| Egy kacsintás eredménye~De nagyot nézett Zöldné is,
923 Reg| törődött beszélgetéseimmel.~De a könnyebb természetű hölgyeken
924 Reg| igazán Blankónak hívták, de olyan magatartása volt,
925 Reg| verestől kellett búcsúzni, de ő kézlegyintéssel felelt:~-
1-500 | 501-925 |