Part

 1    1|              Szindbádot, amíg élt... Ám ruhátlanul egyformák a nők,
 2    1|            igazgató -, egyiken sincs ám nadrág...~A leánykák ügyetlenül,
 3    1|        polgármester vagy az alispán. Ám meglehet, hogy maga a derék
 4    1|       egyszer a cigány a zsidóhoz...~Ám a hangja és arckifejezése
 5    1|       negyvenöt esztendeig pályáztam ám a vidéken...~- Elég, vén
 6    1|      előadásnak már régen vége volt, ám a nevelők még mindig szokásos
 7    1|             és tűzkelyhű rózsácskát. Ám Szindbád gondolkozása ebben
 8    1|         csókolom, nem pénzért jöttem ám - aztán mégiscsak pénzt
 9    1|           Kár, hogy Miskának hívják. Ám azért bizonyos, hogy rokona
10    1|        szembe szúrják az ellenséget, ám ha oldalvást találják, nem
11    1| megkopogtattam. "Elég is volna már." Ám Jocó, akinek Szindbád ismeretségét
12    1|     kesztyűben végzi a takarítást; - ám idő múltával, midőn a toronyórán
13    1| találkoznának egymással a temetésén. Ám valószínű, hogy legtöbb
14    1|              még" - gondolta később. Ám valami anyjától örökölt
15    1|       szemléletével tölthette volna. Ám szerencsés csillag alatt
16    1|  csillapította az engedetlenkedőket. Ám régi egyházakban nem merészelnek
17    1|            életében" járatos vagyok, ám a színésznők viselt dolgait
18    1|        nagyokat káromkodott magában. Ám hajnalban, mikor növekedett
19    1|         gondoskodtál mulattatásáról.~Ám most megérkezett a második
20    1|             szerelmesét e helyre.)~ ~Ám Pálma fáradhatatlan volt
21    1|            fiának nyakába borult.~...Ám e helyen is hiábavaló volt
22    1|              egy fiatal lány kezébe. Ám ezek a szent emberek ezekből
23    1|       legnagyobb dolognak a világon. Ám néhányszor ebédet, vacsorát
24    1|          kapott a farmatringszíjjal, ám most, a sok mindent felejtő
25    1|              először kezdett utazni, ám a ládának még most is csizmaszaga
26    1|       rubintgyűrűt és pecsétgyűrűt - ám a nagyon fehér, szinte férfiasnak
27    1|           emléket hagyjon maga után! Ám most mondja meg ön, Szindbád
28    1|             magányos szobába.~- Igen ám, de most kézről van szó,
29 Alom|     asszonynak a keze. Felébredéskor ám hiába nyúlnak a szívük gödréhez,
30 Alom|            az a drágalátos női kéz - ám az álom velük marad darab
31 Alom|            vadlibavadászatok idején. Ám ez az Esterházy régen elszállott
32 Alom|             vörös valakinek a szeme.~Ám vegyük most végül azt az
33 Alom|       kezdődnek meleg fürdővel, igen ám, de a fürdővíz telve van
34 Alom|              kiszöknek karjai közül. Ám, ha nagyon praktikus ember
35 Alom|      cukorspárgával kellett pótolni.~Ám nem győzöm hangsúlyozni,
36  Reg|           hogy még messze van éjfél, ám előre akarom elhatározni
37  Reg|          Szindbád az éjszakai sétát. Ám a folyó fáradhatatlanul
38  Reg|               és tárcája után nyúlt.~Ám az egykori színésznő roppant
39  Reg|            kellett volna szólítanom. Ám haragban voltam vele, nagyon
40  Reg|          elviselhetetlen kínjaimtól.~Ám úgy látszik, Pista bácsi
41  Reg|        komolyan fogja fel hivatását.~Ám Lakics érdekelt, mert rájöttem,