Part

 1    1|            Szindbád. Sokat sírdogáltam magamban... És nem tudom, miért?
 2    1|               én is sokszor sírdogálok magamban, kedves barátom." A falusi
 3    1|            elfelejtő érzelemmel tudnék magamban elsóhajtani, mielőtt elfújnám
 4    1|             Lássa, én is azt gondoltam magamban, hogy egy nekem való ember
 5    1|         ételhez, az álomhoz; gondoltam magamban, hogy kell valahol keresni
 6    1|          elkövessünk. Ó, azt gondoltam magamban, hogy legalábbis lecsukat
 7    1|         folytassam tovább? - kérdeztem magamban a néma éjszakákon, amikor
 8    1|               és egy nótát dúdolgattam magamban... Ismétlem, nagyon boldogtalan
 9 Alom|               Mire álmomat fejtegetném magamban: máris kiderült a különös
10  Reg| szónoklataikkal. (Én ugyan megfogadtam magamban, hogy bambuszbottal megyek
11  Reg|            vádlott vagyok! - gondoltam magamban, amikor a széken elhelyezkedtek
12  Reg|          szívére elhelyez! - gondoltam magamban, amikor a verest orvosaim
13  Reg|     nyakszirtemen ért... Azt gondoltam magamban, hogy doktor Cipész nyilván
14  Reg|          szörnyű napokban! - mormogtam magamban olyan fogcsikorgatva, hogy
15  Reg|                felelte Pista bácsi.~...Magamban néha azt gondoltam, hogy
16  Reg|           okoztam neki.~- No - mondtam magamban elég világos ésszel -, azért
17  Reg|         eddigiekkel, amelyet a Madámra magamban gondoltam.~De a Beteg ember
18  Reg|              jelenségeivel foglalkozom magamban, hanem érdekelni kezd a
19  Reg|               helyzetben mit gondoltam magamban. Ha pedig búcsúzásnál azt
20  Reg|               Retyezátira. Lerajzoltam magamban magyaros csizmáját, amelyben
21  Reg|            vagy ilyenféléket gondoltam magamban, amikor lehunyt szemmel
22  Reg|            mindig üldöznek - gondoltam magamban, és fölemelkedvén nagy nehezen
23  Reg|             sors közbelépett - mondtam magamban az élet apró örömeit élvezve,
24  Reg|            ilyen fajta nőn - gondoltam magamban világos perceimben. De aztán
25  Reg|               megyek bele - vélekedtem magamban még mindig Karvalyi úr hatása
26  Reg|                 csak onnan mérgelődtem magamban. Ez a gomb is bizonyára
27  Reg|             tőle, miután azt többé sem magamban, sem a közhasználatban levő
28  Reg|           ismeri az életet - gondoltam magamban a betegek ravaszságával,
29  Reg|         eltépett köpönyegét emlegettem magamban, Zöldné megismételte szavait:~-
30  Reg|               Aquincumban? - kérdeztem magamban, miután hirtelen nem voltam
31  Reg|               történetében - gondoltam magamban Zöldné előadása alatt -,
32  Reg|                bizonyultál! - gondolám magamban az első percekben, kimeresztett
33  Reg|           felszólaló.~- No - gondoltam magamban -, most már csakugyan a
34  Reg|          holnapig se élek! - gondoltam magamban.~- Ma még nagyon fáradt
35  Reg|            gyógyítják meg! - gondoltam magamban, és engedtem, hogy a megalázkodott
36  Reg|               sétányútról? - kérdeztem magamban, mert beláttam, hogy a veres
37  Reg|                repülhessen - gondoltam magamban.~Még jobb indulattal azt
38  Reg|               indulattal azt gondoltam magamban, hogy tán egy nagyratörekvő,
39  Reg|               értesítette? - gondoltam magamban.~- Nem értesített engem
40  Reg|      állapotáról, és miután azt hiszem magamban, hogy még mindig a régi