1-500 | 501-842
Part
1 1| hogy egyetlen nőt sem ölt meg életében. Midőn a kocsi
2 1| mennyi öreg apa és édesanya meg apró gyermek nevével együtt
3 1| gondolatvilágában."~"Isten áldjon meg benneteket, drága jó nők,
4 1| színlelt. Hányszor eskették meg Szindbádot a hosszú élet
5 1| hitte, hogy most találta meg az igazi szerelmét, amint
6 1| nőket, hogy kivel csalták meg távozása után. A fájdalom
7 1| tisztelettudóan emelték meg a sapkájukat a pirosbor-arcszínű
8 1| csak olyanformán emelte meg előtte, mint Müller papírkereskedő
9 1| ünnepélyesen, tekintélyesen rázta meg a csöngettyűt, mintha tőle
10 1| piros palástjában hódította meg egyszer Kacskó Annát, midőn
11 1| és csak akkor haragusznak meg, ha kozmás lett a leves.
12 1| csendesen és feketén vonult meg, mint egy tó vize. Künn,
13 1| mintha rák csípte volna meg a lábát, a mozdulatlan vízre
14 1| mert ebben a percben érezte meg, hogy mi történt valójában.
15 1| hamvas arcát világította meg a lámpa sárga fénye.~A leány
16 1| lóháton vagy kocsin. Télen meg kell elégedni a láthatatlan
17 1| friss kalács illata ütötte meg az orrát... Persze, persze,
18 1| láttára seregestül rohanták meg, valamelyes rendet csináljon.
19 1| elutazott, ilyenformán érkezett meg egy napon a határszéli városkába,
20 1| emeletes házikók húzódnak meg szorosan egymás mellett,
21 1| Krakkói kalappal nagyon meg voltak elégedve.~Szindbád
22 1| teremtés volt. És egy év múlva meg is halt. Szindbád akkor
23 1| kellemetlen, csípős szag ütötte meg az orrát. Ezért maradt el
24 1| és egy Ferenc nevű pappal meg az orvossal. Ebben az időben
25 1| helyezi, akiket valami okból meg akar büntetni. Én színész
26 1| asszonyok táncolnak, mi meg nézzük a dolgot. Valahogyan
27 1| mulatságnak. De uram, gondoljuk meg, hogy a Kárpátok között
28 1| még öntudatlanul igézte meg Szindbádot, későbben, évek
29 1| leányfélék kalap nélkül jelentek meg. Ím, itt egymás mellett
30 1| tavaszi zápor - szólalt meg egy kis csengő.~Egy fehér,
31 1| az ablakokban rózsaszínű meg fehér csipkefüggönyök látszottak.
32 1| Egy szőnyegajtó nyílott meg, és Szindbád előtt japán
33 1| vagyunk, hozzánk csak falusiak meg szegény emberek járnak.
34 1| Már elmegy? Nem várja meg az uramat?~Szindbád az asszony
35 1| tárcájába, és a vonaton, de meg azután is, gyakran gondolt
36 1| kellemes kíváncsiság csillant meg a furcsa idegen láttára.
37 1| Asszonyom, nem mutatná meg nekem azt a medaillont közelebbről,
38 1| többnyire a hold világította meg, amikor éjszakánkint Sztambul
39 1| csodák világa nem hatotta meg szívét, de felvillant a
40 1| keresztül az izgalom, úgy állott meg Szindbád az ablak alatt,
41 1| volt, és gyakran hódított meg nőket hevességével vagy
42 1| Szeretnék meghalni, és nemsokára meg is fogok halni.~Szindbád,
43 1| nők többnyire itt tanultak meg táncolni, és a valcert mindnyájan
44 1| felállott, és olyanformán hajolt meg a kis virágárusnő előtt,
45 1| Azért kértem. Bocsásson meg.~A kendőt az arcára húzta,
46 1| megállottak.~- Isten áldja meg önt, köszönöm, hogy elkísért -
47 1| elválunk egymástól? Hisz még meg sem ösmerkedtünk! Engedje
48 1| sem ösmerkedtünk! Engedje meg, hogy szobájába kísérjem,
49 1| Szép gyermekem, nem bánja meg, ha szeretni fog...~- Máskor,
50 1| végén senki se dicsérte meg a lovakat. Igen valószínű
51 1| hajlékony férfiút tisztelték meg, mert hiszen természetszerűleg
52 1| asszonyoknál, és házánál mindig meg volt téríve az asztal fehérrel,
53 1| Szindbád véglegesen még meg sem érkezett. Portobányi
54 1| ünnepnapon -, a vidékre tért meg, ahol még az emberek romlatlanok,
55 1| gazember csak azért betegedett meg, hogy engem kijátsszon.~
56 1| késő délutánig nem jött meg a városból.~Az esperes úr -
57 1| színészpajtásomat fogtam meg a városon. Penzióban van
58 1| esztendőnként egyszer ereszkedik meg az ablak vasalása. Mozdulatlanul,
59 1| vagy Mária Terézia hált meg), csak olyankor mozdítják
60 1| csak olyankor mozdítják meg helyéről, a függönyös bolthajtás
61 1| Portobányi úr. - Ne mételyezd meg hazugságaiddal Szindbád
62 1| Neked azt kell énekelni meg szavalni, amit az írók elibéd
63 1| gúnyos mosolyt reszkírozzon meg, mondván:~- Paszuly és badacsonyi.
64 1| csak azt mondom, hogy adjuk meg a gyomornak, ami a gyomoré...
65 1| amelyet szekéren tettünk meg tél derekán Virágvölgyi
66 1| rezedaolajjal illatosította meg. Nyakkendőjét bodrosan a
67 1| nyugalmazott színész kötötte meg, míg Portobányi úr piros
68 1| tagadhatatlan, hogy kissé meg volt hatva) bizonyos gyorsasággal
69 1| meztelen nyakak jelentek meg előtte a keskeny résen,
70 1| a Szindbád kezét, kissé meg is rázta.~- Isten önnel,
71 1| A fehér felöltő valahol meg is érintette testét, és
72 1| vállára csapott:~- Tanulja meg, kis gazdám, hogy az előttünk
73 1| elmondott szavakat? Adjuk meg a fülnek is, ami őt megilleti,
74 1| esztendős korában gyakran leste meg az árok mélyéből a bokrok
75 1| vízbe ugrás előtt nézné meg valaki az óráját... K. Nagy
76 1| hallgatás után szólalt volna meg valaki. De az utolsó szótagnál
77 1| odabent Galamb Irma szólalt meg, és korántsem érzett nagyobb
78 1| háttérben homályosan villant meg egy ovális tükör, és az
79 1| amelyet enyhén csillogtatott meg a hátulról jövő derengés,
80 1| kiterjesztett karral állott meg a szoba közepén. A köpenyege
81 1| csöndes, borongós kedvvel telt meg. "Vajon eszedbe jutottam-e
82 1| szerelmes voltam, és meg akartam halni. Maga nem
83 1| levelein bágyadtan villant meg a napsugár. Az ablakok keskenyek
84 1| közül a kezét becsülte volna meg legjobban. Egy falegyezőt
85 1| gondoltam éjnek idején - máskor meg azt hiszem, hogy még mindig
86 1| volt. Tőle örököltem soha meg nem őszülő hajam. Csak az
87 1| ostoba asszonyok őszülnek meg.~A fejét félrefordította
88 1| Ugye csodálkozik - szólalt meg csiklandozó, nevető hangon
89 1| ebből az időből maradott meg valami véletlen folytán,
90 1| bor olyan pirosan csillant meg a pohárban, mintha éppen
91 1| már öregember, nem épít. Meg aztán minek is ide az országútra
92 1| Tehát, máskor jobban gondold meg, amit mondasz - tette hozzá
93 1| élénken az igazgató. Tudja meg, uram, hogy Fánika éppen
94 1| rendkívüli lénynek ítéltem meg, akiért kár volna, ha itt
95 1| megtanulni. Próbáljuk csak meg. De előbb igyunk kedves
96 1| és bort ád az igazgatónak meg Ferenc páternek... A vonat
97 1| Szeret?~- Nem tudom - szólalt meg a leány. - Még sohasem szerettem
98 1| volt annak, hogy Morvainé meg nem mérgezte a csalfa hölgyet.~
99 1| ennek a dolognak... Aztán meg szeretem is szegénykét.~
100 1| hogy nem néz felénk. Most meg pisztolyt találtam a párnája
101 1| eltemettük. Isten áldja meg, ifjúuram.~Szindbádnak megállott
102 1| tiszteletére állottak volna meg a hajók a kis falu alatt. (
103 1| tiszteletteljesen, röviden zörrent meg, mintha egy nagyon tisztelt,
104 1| borospalackok villantak meg, a szakács fehér sapkában
105 1| kalauzok hetykén állnak meg a lépcsőkön... (Szindbádunk
106 1| látott mosolygás jelent meg. Ugyanekkor kék, fehérpettyes
107 1| van... És senki sem tudja meg a dolgot. A szüleinek majd
108 1| harisnyás női láb maradott meg legtovább az álmából. És
109 1| világon, tehát nemsokára meg fog halni.~Azon a napon,
110 1| hagyta békében a nőket, amíg meg nem szerették. És így történt,
111 1| bonyolította. S ezért történt meg az, hogy az élet folyamán
112 1| már többé nem kergették meg a vérét a velük való gondolatok,
113 1| komoly Majmunka maradt meg, aki semmit sem akart sohasem,
114 1| félig a vadászkürt, félig meg a kereplő hangjához hasonlított.~
115 1| ha a szemem láttára csal meg, Szindbád.~Szindbád esküre
116 1| De lépjen be, hadd nézzem meg közelebbről.~A sötétes előszobából
117 1| Majmunka. És most mondja meg, hogy mit csinált azóta,
118 1| szerelem a világon. Tudd meg, fiam, hogy a nő a legutolsó
119 1| manapság. Fiam, én nem tűröm meg, hogy a lakásomba férfi
120 1| foglalkozzam. Így tudtam meg minden léptedet, járásodat,
121 1| a cselédeket - jegyezte meg élesen Szindbád.~- Ahhoz
122 1| közöd sincs, hogyan tudtam meg e dolgokat. Figyelj ide!
123 1| tartózkodik, ahol előkelő urak is meg szoktak jelenni.~Szindbád
124 1| mindjárt, talán egy óra múlva meg fog halni.~Hamarosan felöltözködött,
125 1| kanapéra ült. Eleinte nagyon meg volt ijedve, mert titokban
126 1| szomszédban beszél valahol.~- Meg fogok mindjárt halni - mondta,
127 1| igen. A Bignio-fiú szólal meg mostan is a szomszédban.~
128 1| megmerevedett szempilláit ismét meg tudta mozdítani, és a szívgörcs
129 1| fehér női testrész villan meg a tekintete előtt, mint
130 1| végigtekintve, három hivatalon akadt meg a szeme, ahol véleménye
131 1| Szindbád csupán ennyit jegyzett meg a válaszokból, amelyek a
132 1| Azt mondják: sose halunk meg, van elég arany a hegyekben. -
133 1| félénk Zaturecky úr húzta meg magát, ha odabent a házban
134 1| egy kántor-féle ember adta meg a jelt igazában, aki zöldre
135 1| nézett a falra.~- Ő gyón meg helyettünk, mert én csak
136 1| vidáman, hol szomorúan, hol meg mintha mérgesen kérdezte
137 1| régimódi zöld ruha feszült meg kövér termetén, és mert
138 1| keresgélés után találta meg Szindbád, pedig mennyit
139 1| kománk, Beretvás kománk! Az meg Tininek adott éjjeli zenét,
140 1| görögökhöz léptünk be, ott meg oroszul énekeltünk. A néniék
141 1| hogy az ember nem maradhat meg a saját vallása mellett.
142 1| pedig akkor még nem is halt meg egészen a felesége. Mély
143 1| kártyát nézte, a másikkal meg a Tini nénire meredt, hogy
144 1| szobájába, és ezalatt Karolin meg Mályvai Ferkó szépen megbarátkoztak.
145 1| maga kis töltött galamb", meg hasonlókat, amelyeket azelőtt
146 1| átkarolta a férfi nyakát.~- Csak meg ne lásson senki - mondta
147 1| egy majálison ismerkedtem meg vele. Sohasem láttam színpadon.~-
148 1| még mindig nem érkeztek meg. Szindbád elgondolkozva
149 1| megígéri, sohase mondja meg senkinek, hogy engem trikóban
150 1| lépegető kocsisember adta meg. Nagy bőrbunda volt a felfelé
151 1| megelégedéssel állottak meg e ház előtt, ahol már gyakran
152 1| bakról, duhajkodva rángatta meg a csengő karikáját; a rekedt
153 1| nyomban zongora szólalt meg valahol. A kulcs gyorsan
154 1| bizalmaskodva veregette meg Szindbád hátát, amint az
155 1| veszedelemből szabadult volna meg, mélyen, hangosan fellélegzett.~
156 1| jólesett, hogy nem találta meg nyomban Paulát, amint utána
157 1| beszélgetés végén jegyzett meg ennyit:~- Igazán benőhetett
158 1| ijedten, mozdulatlanul állott meg az út közepén. A szívalakú
159 1| szentjánosbogarak emelgették meg szárnyacskájukat, és egy
160 1| megcsókolni!... Lássam. Forduljon meg. Hadd nézzem meg tetőtől
161 1| Forduljon meg. Hadd nézzem meg tetőtől talpig. Hm. Semmit
162 1| finom... Hadd szagoljam meg a haját! Mutassa a cipőjét,
163 1| titkon, melegen szorította meg a Szindbád kezét.~- De örülök,
164 1| messzi határállomáson esett meg. Nagy vasúti étterem volt
165 1| arcaikkal, olyanformán jelentek meg Szindbád képzeletében, mintha
166 1| helyes kiejtésére tanította meg a hölgyeket. Volt ugyan
167 1| teleírt oldalakon beszéltek meg eseményeket és regényeket,
168 1| lelkiismeretességgel tették meg a három lépést előre és
169 1| asszonyom, mely darabok nyerték meg tetszését?~- Csak nyáron
170 1| megkopott asztaltárgyakkal rakja meg az ebédlőasztalt, ódon asztalkendők
171 1| saját szemével győződött meg a dolgok mibenlétéről.~Valóban,
172 1| ilyenkor barna vérrel telt meg - az ember kíváncsian, ijedten,
173 1| Riska tehenünket is tartsd meg nékünk, ámen" - mondta mindig
174 1| fejüket emelgetve álltak meg a ház előtt. Tündöklő báli
175 1| asszony. Maradtam volna meg falusi nőnek, férjhez mentem
176 1| előparancsolta Kleint.~- Maga sem éri meg, hogy a nap rásüssön - mondta
177 1| pókoktól. Hamarább haltam meg, mintsem megismertem volna
178 1| vittem. Lefektettem, és újra meg újra megnézegettem, hogy
179 1| csillagokkal ekkor ismerkedtem meg, és azóta tudom, hogy a
180 1| kegyetlen férfiak rohanták meg, akik a határon túlról vagy
181 1| útját mégsem szakította meg a barna, falba épített kapuk
182 1| még mindig nem elégelte meg a hazugságokat, amelyeket
183 1| kalapkáján bánatosan hajolt meg egy kis madárszárny, a fátyolán
184 1| fecskét. A halottak nem látják meg a változást az élőkön. A
185 1| fiúnak a sapkáját varrják meg. Míg a szeretők a fehérhajú
186 1| haj üdén, vasárnapiasan meg volt fésülve.~- Szegényke,
187 1| Még csak azt sem mondták meg, hogy miért hagynak el!
188 1| hasonlatos hang nem szűnt meg nótáját fújni Szindbád úr
189 1| volnék! Dehogyis verném meg a zenészt, aki kedvesemet
190 1| férfiakkal a pincéket látogatta meg, és a nevét éppoly vidáman
191 1| bajuszpedrőjük szagáról különbözteti meg. A bajuszok mindig magasan
192 1| Sok férfival ismerkedett meg, s mindegyiknek kedvére
193 1| ebédet a Medvénél rendelték meg, ahol Szindbád ez idő tájt
194 1| Boldogfalviné.~- Bocsásson meg, uram. Idegen nő vagyok
195 1| legalább becsülete maradjon meg... A nemes szerelem oly
196 1| midőn lehorgasztja... Mondja meg neki, hogy a legszebb szerelmek
197 1| Szindbád részvéttel szorította meg az új barátja kezét.~- Istenemre -
198 1| hitte, hogy őt tisztelte meg először a különös kifejezéssel
199 1| ugyanazt mondta ő is, sőt meg is esküdött, hogy én vagyok
200 1| csöndes éjszakát. Engedd meg, hogy sohase halljam, mit
201 1| hivőjére. Istenem, engedd meg, hogy virág legyek a kertben,
202 1| képzelte, hogy hirtelen lepi meg. Mint egy messzi földről
203 1| forgatagában, akit ezer közül meg lehet majd ismerni. Kellemetlen,
204 1| mélyet lélegzett, "így halok meg egyszer", gondolta magában,
205 1| De még egyelőre nem halt meg Szindbád, bár a különös
206 1| és csak olykor csörrentek meg a falevelek egy ébredő madár
207 1| alakjaihoz. Csak jól nézzétek meg őket, gyönyörködjetek a
208 1| tegnapot a tegnapelőttel; vajon meg tud-e neki bocsátani a kiskalapos,
209 1| azzal álmodik" - állapította meg Szindbád. Holott csak egészségesen,
210 1| haragosan.~- Legalább azt mondja meg, hogy kicsoda maga? A külsejénél
211 1| És most hadd csókoljam meg a homlokát, Erzsi. És Isten
212 1| közül melyek valósultak meg, kedves barátom? - beszélt
213 1| Legalább a gyermekeimet nézze meg.~Néhány perc múlva három
214 1| anyjuk cukorral jutalmazta meg őket.~- Istenem, ha nekem
215 1| beszéltek, és azoknak ezer meg ezer nagyszerű tulajdonságát
216 1| ahol kéthetenkint érkezik meg a divatlap, vándorszínésznők
217 1| nőket, akiket mindenáron meg akart hódítani.~Mici megfeszült,
218 1| és csak akkor nyílik meg az ajtó előttem, ha erősen
219 1| szokatlan hangon szólal meg a déli harangszó, az erkélyes
220 1| taplószínű utazókalapkát pillant meg Szindbád, amelyhez hosszú,
221 1| Vagy gyermekei haltak meg ragályban, és ő éjszaka
222 1| Franciskához:~- Nem bántad meg, hogy éltél? Boldog voltál
223 1| friss hidegvízzel lepett meg mosdótálamban, és a faleveleken
224 1| most már mindegy. Mondd meg, ha van valami kívánságod.
225 1| volt; olykor maga fejte meg a rúgós tehenet, és már
226 1| cipőjének sarka alól menekült meg a hajós, baljóslatú találkozások
227 1| csak inkább nem terhelem meg a lelkiismeretemet!" - Csak
228 1| Irén. - Sohasem csókoltam meg álmában. Hisz mindig mondta,
229 1| szentelt vízzel érintette meg a homlokukat, és a karzaton
230 1| felé. Tehát itt eskette meg Mitrát, hogy örökké szeretni
231 1| találkozhassunk, hogy senki meg ne tudhassa, hogy egymást
232 1| hogy áprilisban a nők arcán meg lehet számlálni a tavaszi
233 1| a szent király bocsássa meg önnek előbbi esküjét, adja
234 1| mintha furcsa szédület lepné meg. - Az imádság alatt eltűnt
235 1| sötét kapu. Jöjjön, csókolja meg a számat a mai délután emlékére.~
236 1| Budapesten.)~"Most segíts meg, Mária! Ó, irgalmas Szűz
237 1| egy hajó-úton ismerkedett meg. (Sokáig néztek egymás szemébe
238 1| helyesnek vélte, hogy olykor meg kell korholni a nőket.~-
239 1| hogy egy tucat nőt öltem meg, mert szerettem... Elmondhatnám,
240 1| tejtől duzzadva jönnek meg a legelőről; midőn a gyermekét
241 1| szemügyre, aki láthatólag meg volt elégedve felöltőjével.~-
242 1| hogy a hölgy nem érkezett meg idáig.~Később az utazó jókedvűen
243 1| gonosztetteimen, sohase adjátok meg magatokat hosszú és heves
244 1| csak a szerelem marad meg... zengő, keserves, örökké
245 1| ostoba izgatottság hajtotta meg a szíve kerekét, mint a
246 1| csontkoponya együtt teszik meg az utat.~- A pisztolyomat
247 1| Szindbádról sem felejtkezett meg:~- Majd elmegyünk egyszer
248 1| a hajamat sohasem húzta meg, hanem mindig simogatta.~-
249 1| öngyilkosságot kísérlett meg. A halászok úgyis kifogják,
250 1| toalettben az idegen nő?~Bocsáss meg, Szindbád, hogy külsőségekről
251 1| különös szagok csapták meg az arcomat, és furcsa nők
252 1| az embert nem szólítja meg senki, ha tisztességesen
253 1| boldogan néztünk egymásra, meg nem unt szerelemmel... mikor
254 1| hogy majd együtt halunk meg.~- Meghaljunk? - kérdezte
255 1| kis állomástól. Lefeküdt meg felkelt, szórakozottan számlálgatta
256 1| volna, hosszú utazásból tér meg, a falusi nyárfák a nagyanyai
257 1| Vigyázz, hogy e honvéd meg ne szökjön a háztól - figyelmeztette
258 1| csak késő öregségében tudta meg, hogy a nők mindig látják
259 1| a hold előtt úszott, és meg volt győződve, hogy a jáspisszínű
260 1| előhúzásához; mikor okosodnak meg végre a szegény, szentimentális
261 1| Most veszem észre - jegyzé meg az elmondottakra -, hogy
262 1| suszterekkel ismerkedik meg; felvigyáz, hogy a szerződés
263 1| volna, ha ezt nem kérdezed meg tőlem, aki nők miatt szenvedve,
264 1| megtalálhatnák, akárhányszor nyomják meg a forgópisztoly ravaszát.~
265 1| történik: már nem szólalnak meg a kakasok este nyolc órakor
266 1| kazlak tetején.~De nem ugrott meg a találkozás elől, amikor
267 1| Sohasem csókolhattam meg a kezét sem. Engedje meg,
268 1| meg a kezét sem. Engedje meg, hogy legalább a kendőjét
269 1| nézzen a szívébe, és gondolja meg, hogy vajon mindig igazat
270 1| személyvonaton nem kísérelhették meg a szomszéd fülkében hortyogó
271 1| csábító szavaira, és maradjon meg békén otthonában, ha megszakadna
272 1| Boriskát nem szöktethette meg Miskolcra.~- Gyerünk vissza
273 1| kezét, és oly hangon szólalt meg, mintha valamely fogadalmat
274 1| miskolci útról, de mondja meg igaz lelkére, mi értelme
275 1| esküszöm - sohasem tapogatta meg se az én lábam, se a barátném
276 1| szívünkön. De nem becsülte meg magát. Mindenféle fürdetlen
277 1| valamely olyan hangon szólalt meg, amely mintha nem is az
278 1| szemtükrében igazgatták meg a hajukat, ha komoly sikert
279 1| télikörtével hajigáltak meg.~- Kár, hogy jobban el nem
280 1| tőlem, mért nem hajigálnak meg körtével a helybeli nők?
281 1| amelyeket a művelt embereknek meg kell bocsátani! Miről írnának
282 1| szagokat.~- Mennyiben változott meg a természete? - kérdezte
283 1| mintha az nem érdemelné meg, hogy hozzányúljon.~Szindbád
284 1| amelyeket hiába tanult meg Selmecen, itt semmi hasznát
285 1| Akivel lehet Schubertről meg más bolond muzsikusokról
286 1| az asszony.~- Hát mondja meg nekem, mert én még nem találkoztam
287 1| öreg édesanyja.~Nyugodjunk meg tehát abban, hogy Szindbádról
288 1| udvarházak kerítésénél ugatja meg az unatkozó házőrző a holdvilágot,
289 1| azonban sohase komolyodnak meg. Én hálás vagyok azért,
290 1| lapjain utoljára csillant meg a hunyó napsugár. A közeli
291 1| előtt alkonyattal állott meg a postakocsi az utazókkal,
292 1| idegen nőkkel, akiknek újra meg újra elmondhatnám azokat
293 1| szavai állították volna meg.~Az asszony a tűzhöz lépett,
294 1| atyád is szívbajban halt meg. Ismerem... A Vág-folyó
295 1| asszonyokhoz. Akkor tanultam meg, ami keveset tudok. Vannak
296 1| anyádnak? Nem hiszed, hogy meg tudlak gyógyítani? Csak
297 1| csóválgatta:~- De azt mondd meg már végre, hogy mit főzött
298 1| alattomosságát.~- Sohasem csókolta meg a szájamat.~- Mert bizonyosan
299 1| kezét nézte:~- Gyógyíts meg, anyám, kérlek, gyógyíts
300 1| anyám, kérlek, gyógyíts meg...~Az öregasszony a kártyáiba
301 1| véletlenül a fedelem alatt halnál meg.~- Mikor halok meg? - kérdezte
302 1| halnál meg.~- Mikor halok meg? - kérdezte szepegve Szindbád.~-
303 1| szakállas férfi is előtted hal meg... talán csak nem ez forgatta
304 1| Hagyjuk... Hadd tapintom meg a szíved.~- Itt, itt van
305 1| Az övé a Kisisten-földje meg az Öregisten-földje ebben
306 1| is van Etelkának, máskor meg egy szál fűzfavesszőt sem
307 1| amely fehérneműekről könnyen meg lehetett ítélni a házban
308 1| elvesztegettem az időmet; néha meg minden különösebb ok nélkül
309 1| járna a világon? Javuljon meg, uram, én mondom magának,
310 1| előtt. "Hát már sohasem áll meg egyetlen fogat sem?" - kérdezte
311 1| hiszem, hogy mégsem házasodom meg - mondta csendes, rezignációval. -
312 1| rezignációval. - Eljárt az idő, és meg kell nyugodnom árvaságomban.
313 1| Majd én csak magam főzöm meg reggelenként a teámat, nem
314 1| férfias kalapját pillantják meg a hó lepedőjén. Szindbád,
315 1| holtembert, vajon nem indul-e meg makacs elhatározásában,
316 1| És talán éppen azért halt meg Szindbád, hogy végleg megszabaduljon
317 1| legtöbbször azt énekelte: "Egye meg a fene magát, ameddig ér
318 1| és színéről mindenfelé meg lehetne ismerni a környéken,
319 1| hiábavalóságot...~De nem állott meg a nyikorgó talyiga ama betyárzsíros
320 1| hogy a vén juhásznéktól meg ne kérdezze, hogy nem vittek-e
321 1| miután nem itthon haltál meg - mondá az asszony, a férje
322 1| Az a kérdés, hol fúrják meg a hordókat - válaszolta
323 1| Sokkal jobb, ha én ismertetem meg a madárijesztőkkel és vándor
324 1| kezében. Mérgesen felemelt meg visszacsapott egy fedelet
325 1| Azt akarom, hogy tanulja meg az életet - felelte ásítva
326 1| Szindbád szavaitól sem ijedt meg:~- Maga taníthatja azt a
327 1| amely még nem ismerkedett meg lovasával. A száján még
328 1| között nem lehet eltiltani. Meg aztán Vénusz szíve se volt
329 1| szeretni. Senki se halt meg szerelemből. A mi életünk,
330 1| alatt magába fojtott. - Tudd meg, te cudar, hogy a szolgáló
331 1| hiszem. Több nő már nem hal meg értem.~ ~...Fiát maga mellé
332 1| útszéli rablót; nem ismerjük meg a dúsgazdag polgár arculatát,
333 1| hercegnők és királyok gyónták meg bűneiket - ahonnan a bűnbánat
334 1| sört adnak, és ahol majd meg lehet igazítani a kocsi
335 1| csak menjen P.-be, álljon meg a cókmókkal annál a fogadónál,
336 1| folytatta:~- Mert jegyezd meg magadnak, hogy a harangozás
337 1| melyik harangját szólaltassa meg. Más harangot kell meglódítani
338 1| kalendáriom kéznél, akkor is meg lehet állapítani a harangszó
339 1| ifjúnak, gyermeknek látta meg Szűz Máriát, amilyen az
340 1| Valentinnal kötni? - szólalt meg most a dióspatkó. - Lám,
341 1| eddig a fiát - jegyezte meg az egyik asszonyság, mintha
342 1| egy krajcárért vendégeli meg zsendicével, juhtúróval
343 1| egy apostol képéről bámult meg az anyja.~Szindbád tovább
344 1| valamikor az életemet mentetted meg. Kihúztál a lékből, ahová
345 1| Matematikus, csókold meg a kezét a barátomnak, aki
346 1| csak a homlokán jelentek meg a vándordarvak vagy a csapatostul
347 1| káromkodtam, nem tartottam meg a böjtöket, templomba nem
348 1| Hullaszínű öregasszony jelent meg, aki olyan félelmetes volt,
349 1| ez a látomány nem érte meg, hogy olyan nagy bűnbe keveredett
350 1| még az én bűneim sem érnek meg annyit, hogy ezért engem
351 1| módozatok között. Így tehát meg kell ismerkedned Szerenádi
352 1| gyötörnek, hogy fejtsem meg az álmaikat?~- Korántsem -
353 1| amely ládikók színültig meg voltak tömve szivarvégekkel.
354 1| errefelé már nem étetik meg az utazókat, hogy azok a
355 1| vagyunk.~ ~- Csak jól nézd meg itt a házakat, az ablakokat,
356 1| kitaníthatnálak, hogyan lepjed meg ügyünk érdekében a kiszemelt
357 1| kiáltott föl Szindbád. - Engedd meg, tisztelt barátom, hogy
358 1| adóhivatalnok, útmester meg tud házasodni, ha ehhez
359 1| karodra Sárikát, és nézzétek meg a kertet, amíg én a tanár
360 1| bánat miatt nyúlott volna meg, szinte piszévé változott,
361 1| haragos köhögéssel állott meg darab ideig az ablak alatt.~
362 1| és egyszer sem sebesült meg. Mégis, egy titkolhatatlan
363 1| feleségi jogon harapta meg őket. Pálma ugyanis szerette
364 1| gazember, már megint kivel csal meg, hogy hetek óta nem látom?" -
365 1| szerint készültek - jegyezte meg Szindbád.~- Mit tehetek
366 1| olyan mindentudó, mondja meg nekem, hogy mi történik
367 1| olyan ruhában látogatott meg, amely az én ízlésemnek
368 1| ahol azóta sem fordultam meg, de leánykám, elment oda,
369 1| Ó, hányszor csókolgattam meg ezeket a szegény, kis elgyötört
370 1| világosodni kezdtek. Akkor szánt meg, mielőtt elment volna mellőlem,
371 1| arca nem szelídült, szája meg nem nyílott, keze simogatásra
372 1| a nagy utazó sem fordult meg. Így például azoknál a néptörzseknél,
373 1| csőrében, ahol minden bizonnyal meg lehet találni a bábaasszonyt,
374 1| egy gazdátlan egér pörget meg egy földre esett diót.)
375 1| az esti vonattal érkezett meg egy vidéki ismerőse, aki
376 1| fia örömmel állapította meg magában, hogy láthatatlan,
377 1| sárga függöny nem mozdult meg az asszonyság lakásának
378 1| járkáltak volna, máshol meg soványak ők, mint a nyűtt
379 1| itthon kell lenni, várja meg az én lakásomon." A jószívű
380 1| vidéki ismerős szállott meg nála. Hátha elvégezte már
381 1| hordozni a házakhoz. (Szindbád meg nem állhatta, hogy egy jól
382 1| a nő. - Mindaddig, amíg meg nem ismerem magát, amíg
383 1| az első bábaasszony jött meg, akinél Szindbád fia az
384 1| szeszélyesek, és nem becsülik meg mindig azokat a kezeket,
385 1| vetőkártyáival segítsen meg nagy bajomban. Mondhatom,
386 1| kötni minden trafikosnéval meg kasszírnővel?~Szindbád felsóhajtott:~-
387 1| tudhatni, hogy kinél találjuk meg a szerencsénket.~- Hagyja
388 1| Vajon nem bolondul-e meg a szubrett tarlatánszoknyájáért,
389 1| minden valamire való háznál meg lehetett volna állni, hogy
390 1| Egy percig sem állott meg, amikor atyja csaknem a
391 1| pásztor-gyűrűt csókoljam meg.~Mielőtt azonban a hűvös
392 1| eljutottak, Szindbád még egyszer meg akart retirálni a feladat
393 1| körutamon nem feledkeztem meg róluk. Kegyelmes atyámnak
394 1| mintába kapott sajtot, hogy az meg ne romoljon.~A püspök aranyszínű,
395 1| mutatóujjával megjelölt:~- Mondd meg annak a Kandúrnak, hogy
396 1| hogy csak azért rendelem meg műveit, hogy leszoktassam
397 1| istentelen írásokról. Tudja meg, hegy egy püspök is olvasgatja
398 1| szent ember nem érdemli meg, hogy ellene valamely vétket
399 1| málnabokrot, hogy üzenje meg a virágágyakban ébredező
400 1| és a leheletén nem érzik meg valamely kövér hentesasszony
401 1| bizonyos nő, aki miatt nekem meg kell halnom? - borongott
402 1| olvasta.~- Úgy gondolom, hogy meg kell szökni magam elől.
403 1| babonázásaikat konyháikon... De meg kell adni, hogy a búcsújáróhely
404 1| a beteget egymagában is meg bírja forgatni az ágyban.
405 1| ebben a házban próbálja meg, hogy vajon utánatalálnak-e
406 1| Magának már nyugodalomra meg egyéb kényelmes dolgokra
407 1| akik úgysem nyugodnának meg abban, hogy itt egy öregember
408 1| létére nem állapodhatott meg egyébben az özvegy kocsmárosnéval,
409 1| akarja, hogy az ördögök meg ne találják.~ ~- Az ördögök! -
410 1| nekik? Azt úgyse értené meg soha férfifül. Csak annyi
411 1| csalánbokrok indultak volna meg az éjszakában. Lehemperedtek
412 1| sem. Azért is jegyezzék meg maguknak, hogy hiába susognak
413 1| hölgy viszont azért dicsérte meg Szindbád orrát, mert az
414 1| előbb a kutyájukat hódítja meg: ez a harapás nem eredhet
415 1| mint női harapástól. Mondja meg őszintén, melyik szolgálóval
416 1| magamon, hogy valaha is meg tudtam fogni ezt a kezet.~
417 1| felébressze a nőben.~- A fiával meg éppen tisztában vagyok.
418 1| kimerültségében is:~- Még nem haltam meg, hiába csinálja már a ravatalomat!~ ~
419 1| beteg nő valóban nem is halt meg, ellenben, mint mondá, napról
420 1| töri a nyakát. Csak mondja meg őszintén, hol és merre randevúzott,
421 1| és milyen házaknál állt meg hölgyével valamely kanálisszagú
422 1| térdepelt... Csak mondja meg őszintén, hogy a Kamara-erdőben
423 1| haragos asszony kocsmájából. Meg kell tartani úgy a böjtöket,
424 1| után is hamis lópasszusokat meg egyéb írásokat gyártott.
425 1| delet közelegni. Még azt is meg tudja mondani a rab, hogy
426 1| pecsenyét süti... Kérdezze csak meg becses férjétől: vajon hazudtam-e?~
427 1| valaha a földi életben? Nézze meg ezt a kacsát. Akkor se volt
428 1| megelégedéssel figyelte meg a sütőben levő kacsán, hogy
429 1| csak a tüzet igazította meg, hogy a kacsában kár ne
430 1| kanalas ember tud ezüst meg arany házassági évfordulókat
431 1| fordult Szindbád fiához. - Meg kell törni a makacs asszonyt.~
432 1| elkövetett bűneiért...~- Magát meg szokták verni a nők? - kérdezte
433 1| megvernék? Miért nem házasodik meg az ilyen ember?~Szindbád
434 1| másért. Elment kocsmárosnék meg más nőszemélyek izgató beszélgetését
435 1| hozzányúlhattam volna. Ő vert meg engem, holott a verést inkább
436 1| verést inkább ő érdemelte meg. Nem is lehetett másféle
437 1| azon bosszulhattam volna meg a férjem igazságtalanságait.
438 1| TOLLFOSZTÁSBAN NEM SZAKAD MEG AZ EMBER~- Szakítani kell
439 1| arra is kitérne, hogy ekkor meg ekkor udvarhölgyként volt
440 1| mert gallyai nem bírnák meg a kötelet, amelyre magát
441 1| és remegő hangon szólalt meg:~- Engedje meg, zárdafejedelemnő,
442 1| hangon szólalt meg:~- Engedje meg, zárdafejedelemnő, hogy
443 1| kezemmel az ingeimet, hogy meg ne érezze rajta a kövér
444 1| kezében olyan vidáman lendült meg a legyező, mint mikor a
445 1| éppen azért nem égették meg eddig, mert nem mer hittérítéssel
446 1| csodálkozott, hogy nem hívom őt meg magamhoz, holott a vak zenészeknek
447 1| Tollfosztásban nem szakad meg az ember.~[1925]~ ~
448 1| azt a dombocskát csókolja meg a kezükön, amelyet a kesztyű
449 1| formájától, amíg pontosan meg nem tudtam, hogy voltaképpen
450 1| szempontjából, hogy nézzük meg egy asszony lábát, aki itt
451 1| hasonlítsanak... Nézzük meg Ripnét, hogy újra feltámasszuk.~
452 1| Hogy a reális fiatalember meg ne érthessen minden egyes
453 1| tetszett, mert nem ijedt meg, akárhány vendég részére
454 1| nagydobos nem haragudhatna meg. Piros szattyán papucs volt
455 1| vagy amott találkozzunk. Meg kellett nyugtatni a hölgyet
456 1| végre is azzal nyugtatta meg magát: "az öreg egész életében
457 1| szoktam érintkezni, hogy meg nem szűnő tiszteletemről
458 1| hazugságokat...~- Sohasem tudta meg egyik se.~- No és mi lett
459 1| ellenőr... Sohase tudtam meg, hol ellenőr a jó fiú, mert
460 1| torkig vagyok a savanyított meg kovászos uborkákkal, valami
461 1| ugyanezért nem engedte meg, hogy annak idején férje
462 1| amit egy gyenge asszonynak meg lehet bocsátani. Higgye
463 1| ízes részeket, és nem ijedt meg a keserű epéktől és más
464 1| a konyhán délelőtt...~- Meg lehet győződve róla, hogy
465 1| magamat. Rablók támadtak meg, kigyulladt a háztető a
466 1| állatvért. A nemüktől fosztják meg a szegény állatokat.~- Csak
467 1| dicsekedett, csak egyszer jegyezte meg, hogy már öt esztendeje
468 1| kedvemre valóan ebédelek meg vacsorázom ebből a könyvből.
469 1| hosszúszárú lábbelieket meg tarka alsószoknyákat teregetne
470 1| fürdőhelyen, egész nap unatkozunk meg éhezünk. Már csaknem egymást
471 1| Már csaknem egymást esszük meg a dologtalanságtól... Mi
472 1| nekilendült.~- Mit ne tenne meg az ember külföldön egy magyar
473 1| olyan tájra, amelyen őt meg nem találhatni.~Hová menjen
474 1| vendégfogadókban nem találják meg a szokott kísértetek, mert
475 1| vendégfogadókban telepedett meg, ahol az utasok egész éjszaka
476 1| csak olyan utasok fordulnak meg benne, akiket más kvártélyon
477 1| ezért csak ritkán szólalt meg a szöktetés alatt. A szeretők
478 1| esztendők. Nem találom én meg a boldogságomat senkinél,
479 1| olyan pontossággal érkezett meg, mint mindig azelőtt. Olyan
480 1| az a régi gyermek? Engedd meg, hogy az öledbe üljek, egyetlen
481 1| néha beléjük is rúgtam... Meg aztán olyan szemérmetes
482 1| szobaasszonyhoz:~- Jegyezze meg, kérem, hogy én nem tűröm
483 1| személyvonat sem állott meg hosszabb ideig, mint egy
484 1| felett a nagy padlás rogyásig meg volt rakva rozzsal, mert
485 1| mögött méhest pillantott meg. Ez a napkeletről való templom
486 1| ügyességétől függ: hogyan csípesse meg magát az orvossal.~Viszont
487 1| asszony:~- Igen, itt írom meg mindazon szenvedéseim történetét,
488 1| kezdett a fájdalomtól, és meg sem állott a pincéig, amelyet
489 1| a tűzoltószerek. Valóban meg is találta az üveg-lopót,
490 1| vendégek se próbálkoztak meg azzal a művelettel, hogy
491 1| pelyheivel töltötték volná meg őket. Előbb gyanakodva nézett
492 1| is inkognitóban húzódott meg a sarokban, miután valamely
493 1| megcsíptem Fifit - szólalt meg félhalkkal Szindbád, mint
494 1| elégedetlenséggel jegyezte meg: "Vadkacsa nincs, de légy
495 1| éppen Garibaldit pillantotta meg Szindbád egy fametszet alakjában,
496 1| amely fütyülésre a fene ette meg a szobaleányait, mert tapasztalatból
497 1| derékfűzőjétől szabadította meg magát.~ ~Az acélpántos,
498 1| ablakon, hová jutnánk, ha meg nem tanultuk volna, hogy
499 1| hanyagságából, aki még nem kapta meg a félig szívott szivarokat,
500 1| akit még nem kérhetett meg Szindbád arra nézve, hogy
1-500 | 501-842 |