Part

 1    1|       sejtelmei meglepték, nyomban Majmunka jutott eszébe azok közül
 2    1|           csupán a katonás, komoly Majmunka maradt meg, aki semmit sem
 3    1|         egy magányos házban lakott Majmunka, messzire, Budán, a vám
 4    1|       okulárén át kinyomozta, hogy Majmunka más vidékre költözött.~-
 5    1|           a kávéházból, amikor még Majmunka a házban lakott.~- Hát hogy
 6    1|            gallyakat.~- Ejnye, hát Majmunka megváltozott volna? - kérdezte
 7    1|       kérdezte magában.~Elindult a Majmunka alacsonysarkú, fekete félcipőjének
 8    1|     félcipőjének nyomát keresni.~ ~Majmunka - akit Szindbád Budától
 9    1|      Szindbád nyomban megismerte a Majmunka hangját, mert Magyarországon
10    1|           fejét, és megvárta, amíg Majmunka kegyesen int neki. Szabad
11    1|           a negyedik emeletre ért.~Majmunka az előszoba ajtajában állott,
12    1| előszobában egy székre telepedett.~Majmunka szokás szerint nem hitte
13    1|           kezét.~- Magát kerestem, Majmunka, mert már nagyon régen nem
14    1|          felejtett még el engemet?~Majmunka kivette a szájából a cigarettát.~-
15    1|            a régi bútorok, a falon Majmunka öregapjának a képe, aki
16    1|       akinek valaha nagynénje volt Majmunka, majd egy kis kézimunka
17    1|          leült a karosszékbe, amíg Majmunka gondosan begyűrte a lapot
18    1|           volna a művészi pályára, Majmunka?~- Nem, fiam - felelt komolyan
19    1|           Csak semmi szemrehányás, Majmunka. Volt maga lánykorában eleget
20    1|    Szindbád! - szólt közbe borúsan Majmunka. - Hisz tíz év előtt ígérte
21    1|     előrehajolt, és megsimogatta a Majmunka kezét.~- Mi már eleget láttunk
22    1|       láttunk komédiát az életben, Majmunka. Hisz maga is táncolt a
23    1|           gazember! - kiáltott fel Majmunka, és sírva, nevetve, boldogan
24    1|           Százszorta jobb - felelt Majmunka, és a szeme olyan fényes
25    1|            fűben heverünk.~- Igen, Majmunka. És most mondja meg, hogy
26    1|        Jöjjön el este az orfeumba.~Majmunka persze nyomban észrevette
27    1|             A hivatal kezdődött. A Majmunka ebédjénél éltek csupán maguknak.~-
28    1|        könnyelmű leányok! - kezdte Majmunka, midőn Szindbáddal egyedül
29    1|       tiszteletre méltónak találta Majmunka életmódját. És ezt nyomban
30    1|           nyomban közölte is vele.~Majmunka a dicséretet elfogadta,
31    1|    szerettelek - felelte Szindbád.~Majmunka legyintett a kezével.~-
32    1|      meglátod, hogy mindent tudok.~Majmunka a szekrényhez lépett, és
33    1|           Az tisztességes nő volt.~Majmunka legyintett a kezével, mintha
34    1|          el magát...~- Ördög vagy, Majmunka. Erről a nőről mindig úgy
35    1|            a párnába rejtve arcát.~Majmunka rideg, hivatalos hangon
36    1|       fejét.~Nemsokára megérkezett Majmunka, és kezével gondosan lenyomkodta