Part

 1    1|            futását.~Nyáron az elsuhanó fák és háztetők vigasztalják
 2    1|             feketéllő tájakat, ahová a fák sűrűsége miatt még a hó
 3    1|               is, ahol egymásra boruló fák között visz az út a folyócska
 4    1|          mögött a hold bujdosott. Nagy fák futamodtak el szeme előtt,
 5    1|         kuglizó dobjához. A nők a zöld fák alatt üldögéltek, és a napsugár
 6    1|           könnyű léptekkel ment a nagy fák alatt.~A lámpafény még megcsillant
 7    1|              ábrándozva nézett a sötét fák közé, míg Portobányi úr
 8    1|              van Winklében. A harmatos fák között fölröppent valamely
 9    1|              pillanatra hátranézett. A fák ritkuló lombjai között a
10    1|              éjszaka, alvó házak, alvó fák között, a lelkében, mint
11    1|           hajdan királyok laktak, és a fák még nem nőtték be teljesen
12    1| cilinderkalapok sebesen szaladtak el a fák teteje felett, a nagy kerekek
13    1|                a megtört, bánatos téli fák között, mint talán a csatavesztes
14    1|             nyögésében, sőt az útszéli fák integetésében is gyakran
15    1|             minden lépésnél - "vajon a fák emlékeznek-e rám?"~Málcsi
16    1|             kacérkodna hervadt dáma. A fák fösvénykedve rejtik a hó
17    1|              bokrok és eltakaró lombos fák! Mintha mindig csak a nyulak
18    1|             idegen, a hegyek másoké, a fák barátságtalanok - messzire
19    1|                 Ősz volt, deresedtek a fák: szegénykék téli állomásukra
20    1|         kíváncsibb volt arra, mi van a fák kérge alatt, mint a felesége
21    1|                volt, a hold benézett a fák alatt, mint egy inspekciós
22    1|               öltöznek napszálltakor a fák, bokrok, háztetők.~- Sohasem
23    1|             párnáim mondták éjszaka, a fák zúgták az ablakom alatt,
24    1|       tündökölni; megviseltek voltak a fák, mint akár a télvizet járó
25    1|                világon a legbánatosabb fák állonganak, leánykám hűséges
26    1|            alatta. Barátságosak ezek a fák; még sohasem hallottam,
27    1|             Szindbádot. Az árokpart, a fák szembehúzott kalapjainak
28    1|        mellcsontjának a színe, a kerti fák között bolyongó esti ködök,
29    1|               aki a szabadban, jószagú fák, hársak, platánok, orgonafák
30    1|             Hegyoldali szívek, amelyek fák és bokrok alakjában élték
31 Alom|              az erdőben elfűrészelte a fák derekát, hogy azok majd
32  Reg|            ember megállott messzire, a fák sárgulása pedig szinte természetfölötti
33  Reg|                ősz. A nap sütött, és a fák mégis hervadtak, a levelek