Part
1 1| került. "Látja? Ennyire szerettem én magát!" - mondta fájdalmasan,
2 1| meg a leány. - Még sohasem szerettem senkit. Csak annyit tudok,
3 1| Ugyan kérlek, hát mikor szerettem én az ékszert? Régen, bolond
4 1| érthetetlen asszony vagyok. Beléd szerettem ezelőtt tíz évvel, és nyomban
5 1| a magáé voltam.~- Nagyon szerettem.~Paula kissé meghajtotta
6 1| kora nem számít, fiam.~- Szerettem, lángoltam, rabja voltam.
7 1| A nőktől, akiket eddig szerettem, hűséget követeltem. Nem
8 1| őszintén, mondhatnám halálosan szerettem. S ugyanazt mondta ő is,
9 1| romlott volt, és éppen ezt szerettem - szólt Albert, és könnyes
10 1| Szerelmes voltam, szerettek, szerettem, adtam, kaptam. Sírtam.
11 1| Magyarországon. Mindig nagyon szerettem a hidegvizet, a tisztaságot,
12 1| tucat nőt öltem meg, mert szerettem... Elmondhatnám, hogy a
13 1| annyit, hogy szeretett, szerettem... A pattanásokat kinyomkodta
14 1| növendékem van. Sohasem szerettem az egynejűséget.~ ~- No,
15 1| Csak az olyan várost nem szerettem, ahol az asszonyok a piacon
16 1| én a borjúhúst akkor sem szerettem - mondá most Szindbád némely
17 1| szerelmes belém. Nagyon szerettem az efféle asszonyokat elhívni
18 1| hazámban, a férfi, akit szerettem, méltatlannak bizonyult
19 1| milyen önzők a férfiak:~1~- Szerettem azt az angyalképű lányt,
20 1| kezét tudta mozdítani.~- Szerettem Carter úr éjszemű hölgyét,
21 1| dicsőségteljes indulóba vágott.~ ~- Szerettem előadás után az orfeum söntésében
22 1| az öltözők ládáiban: itt szerettem Valeryt, a kötéltáncosnőt.~-
23 1| házakban. Én például azt szerettem volna, hogy fürdőszobám
24 Reg| Útonálló az úr? Már régen szerettem volna öntől megkérdezni,
25 Reg| magának akarok élni. Úgysem szerettem még senkit, csak magát,
26 Reg| fejest ugrani az utcára. Szerettem őt, nem tartottam valószínűnek,
27 Reg| merénylete~Faluhelyen nagyon szerettem valaha a kutyákat, ezeket
28 Reg| éberek legalább a kutyák. Szerettem őket, mikor rövid vizitjeik
29 Reg| letargiának. (Pedig én azt szerettem.)~Sári doktorkisasszony
30 Reg| dunai hulla, mint ahogy néha szerettem volna, de nem lehetek félbolond
|