1-500 | 501-635
Part
1 1| különösen az érettebb nők, akik azt akarták elhitetni a hajóssal,
2 1| és a hajós mindegyikről azt hitte, hogy most találta
3 1| levagdalták volna, és mindig azt hitte, hogy igazat mondott.
4 1| majd egyszer meggyilkolja azt a nőt, kit legjobban szeretett.~
5 1| hol tréfásan megrázogatta azt. A diák jajgatott. Rózának
6 1| egyszerre meglátogatták. Csak azt érezte, hogy itt volt boldog,
7 1| rekettyés berkek felé, mintha azt hinné, hogy még mindig medvebőr
8 1| ismernék, a hangomat pedig, azt hiszem, így is, beszéd közben
9 1| igazgató csöndesen köhintett:~- Azt hiszem, hogy Szindbád úr
10 1| és tekintete állandóan azt a kövérkés, nevető leányt
11 1| temetőben valaki fekszik, akinek azt ígérted, hogy sohasem hagyod
12 1| szuszogott körülötte. Már elérte azt a kis közöcskét is, ahol
13 1| teljesen felébredni. Reggel azt hitte, hogy az egész dolgot
14 1| vagy szép kézelőgombja van, azt lehetőleg kitünteti a képen. (
15 1| nem így volna. És Szindbád azt kívánta magában, hogy szeressék
16 1| nagyot lélegzett. - Hiszen azt sem tudtam, hogy még él
17 1| elvakkantotta magát. Mintha azt mondta volna: Szindbád.~-
18 1| amelyet írt a születésnapomra, azt következtettem, hogy el
19 1| Nos?~- Semmi. Csak azt hittem, hogy az uramra is
20 1| Asszonyom, nem mutatná meg nekem azt a medaillont közelebbről,
21 1| külvárosában bolyongott.~Régente azt írták volna a meseírók,
22 1| vett a kezébe, és magában azt gondolta, hogy a szegény
23 1| de Szindbád nem jött. "Azt hiszem, beteg... Hajtson
24 1| Nem lehetett megmenteni azt a kutyát, Portobányi?~Portobányi
25 1| nem hallott -, told ide azt a nyúzott képed.~Erősen
26 1| vállára helyezte, mintha csak azt mondta volna: lássátok,
27 1| tudott végképpen megöregedni. Azt szokta mondani:~- Úgy vagyok
28 1| beleszólni az irodalomba? Neked azt kell énekelni meg szavalni,
29 1| Talán a színész? Azért csak azt mondom, hogy adjuk meg a
30 1| a lámpás sugárkévéje, de azt nem tudta, hogy kinek a
31 1| Pfuj - mondta -, igazán azt akarta?...~A másik halkan,
32 1| hogyan is mondta Irma? Nos? Azt mondta: a szeme és orra
33 1| arról van szó... Éppen csak azt gondolnám, hogy ha már idáig
34 1| öreg tekintetes úr mindig azt parancsolta, hogy bátornak
35 1| és a rács hiányos volt.~- Azt hiszem, a mogorva Gogolyák
36 1| kidugta a kezét, és az ifjú azt megcsókolta.~Aztán kétszer
37 1| meghódítani, és átvenni azt a csókot, amelyhez joga
38 1| amelyhez joga volt a múltból. Azt a csókot, amelyre azóta
39 1| öltözőbe küldte, magában azt gondolta:~- Ugyan mi történhetik,
40 1| kútra és a zöld lugasra, azt kellett gondolnod, hogy
41 1| Lehet, hogy már régen, néha azt hiszem, hogy már évek múltak
42 1| éjnek idején - máskor meg azt hiszem, hogy még mindig
43 1| hallok. A tükörbe nézek és azt kérdezem a tükörtől, hogy
44 1| kérdezte szomorúan Szindbád.~- Azt nem mondhatnám - felelt
45 1| ehhez nem nagyon értek, de azt gondolom, hogy a legutóbbi
46 1| estén klubjában a szolga azt jelentette, hogy egy hölgy
47 1| szeretett. Ha egy nőt megölelt, azt hitte, hogy azt halála napjáig
48 1| megölelt, azt hitte, hogy azt halála napjáig szeretni
49 1| makacsságával toppantott:~- Én pedig azt mondom neked, "nyanya",
50 1| megtörölgette a szája szélét.~- Azt gondolom, hogy jó volna
51 1| dolgokkal. Az ördög vigye el azt a bolond teremtést.~Morvainé
52 1| Igen, a kórházban, mert azt mondják, mérget ivott szegényke.
53 1| szót sem.~Szindbád eleinte azt hitte, hogy meghal bánatában,
54 1| SZINDBÁD ÁLMA~Szindbád egyszer azt álmodta, hogy király lett,
55 1| elindult, hogy felkeresse azt a nőt, akinek valamikor
56 1| amikor Szindbádot látta, és azt mondta neki: "én csillagom,
57 1| süket volt és vak volt. Azt hitte, hogy ez a régi betegsége
58 1| nekem adta a macskáját. Azt mondta, unja. Aztán a régi
59 1| nekem, emlékszik? Midőn azt akarta, hogy otthon, egyedül
60 1| legjobb papucsban járni.~- Azt hittem, hogy sohasem hagyja
61 1| ruháim, drága kalapjaim, de azt majd csak akkor veszem fel,
62 1| velünk szemben, akik mindig azt kérdezik, hogy messzire
63 1| volt ijedve, mert titokban azt hitte, hogy valahogyan elodázhatja
64 1| lépcsőkön a levélkével. Talán azt gondolta magában, hogy ismét
65 1| függesztette a lámpásra. Amíg azt a két villanykörtét látja,
66 1| baj. Tehát csak nézi, nézi azt a két lámpást, amely annyi
67 1| kétségbeesett szemét felnyitotta.~- Azt gondolod? - kérdezte, és
68 1| Ugyanakkor Szindbád magában azt gondolta, hogy bár jönne
69 1| szemű férfiúcskán; magában azt gondolta, hogy odafönt valóban
70 1| csaknem kopottá dörzsölte azt a szoknyát, mert csak fagyöngy
71 1| vigadni kezdenek az emberek. Azt mondják: sose halunk meg,
72 1| aranybányász Pestre jött, és azt kérdezte a Paula szüleitől:
73 1| megteheti -, és magában azt gondolta, hogy milyen szamár
74 1| az utca felett, miközben azt találgatja, hogyan került
75 1| Mert a szarka a sövényen azt jelenti. A villamoskocsik
76 1| útrakelt, hogy megkeresse azt a szarkát, amelynek tolla
77 1| nagyanyjának adott igazat, aki azt szokta mondani, hogy semmi
78 1| fülét, mintha mindenáron azt szerette volna megtudni,
79 1| integetésében is gyakran hallotta azt a mondatot: bizony, nincs
80 1| körül hentergett, és csak azt a nőt tisztelte, akinek
81 1| ismételte:~- És én mégiscsak azt mondom, hogy a lány sorsa
82 1| Mégiscsak eltétetem innen azt a papot!~ ~Szindbád délután
83 1| tegnap váltak volna el.~- Azt hittem, hogy már soha többé
84 1| úgy van, hogy a néniékről azt hiszi az egész világ, hogy
85 1| pappal mi volt?~- Jaj, még azt sem tudja! Hisz azért tértünk
86 1| mindig töltve volt. Akkor azt mondta Tini néni Karolinnak:~-
87 1| bort a pincéből", hanem azt mondja: "kisasszonyka, drágám", "
88 1| akartam. Félrevezették. Azt mondták, hogy tehetsége
89 1| vadszőlő levelei között.~- Azt tanácsolom, hogy ne vesd
90 1| megtapogatta.~- No lám. Én még azt hittem, hogy utazó! - mondta
91 1| egyszer megvizsgálta, és azt gondolta:~- Valami öreg
92 1| csillag. Hogy került ide?~- Azt álmodtam, hogy maga álmodik
93 1| megérkezni. Régen volt! Ki tudná azt manapság, hogy miért várta
94 1| gondos női kéz?~- Honnan jön? Azt hittem, már meghalt, hallottam,
95 1| Ugyan ki jár mögöttem? - Azt álmodtam, hogy a konyhán,
96 1| meghalt. Megsirattam-e? Azt hiszem, csendesen sírdogáltam
97 1| elzárt fiókban megtalálta azt a kis hajkoszorút, melyet
98 1| a házból a zenészt, bár azt hittem, hogy hívásomra felül
99 1| rajongott, és naplójába azt írta, hogy a perditapályát
100 1| mellbeteg muzsikusok; egyiktől azt tanulta, hogy éjjel mezítelen
101 1| szemébe:~- Nagyságod valóban azt gondolta, hogy én elhittem
102 1| mindent elhisznek. Talán még azt is, hogy egy nő megöli magát
103 1| lovag, akiről öregségükben azt beszélik, hogy sárga csizmában,
104 1| fejét:~- Különös, hogy néha azt hittem odalent a sírban,
105 1| lángoltam, rabja voltam. Azt hittem, hogy már nem jön
106 1| lábak, amelyek éjfélkor azt gondolják magukban, hogy
107 1| el tudtak menni. Még csak azt sem mondták meg, hogy miért
108 1| megszorította Szindbád kezét. - Azt mondta, hogy én vagyok Faust
109 1| vendégeit.~Mindenkinél eltalálta azt a mesét, amelyre a fül legszívesebben
110 1| Ez a ravasz asszony még azt is tudta, hogy mi lakik
111 1| éjszaka. Hát nem mindenki azt a mesét hallgatja legszívesebben,
112 1| te életedet mesélem, hisz azt nem ismerem. A másét mondom,
113 1| Szindbád elgondolkozott.~- Azt hiszem, mindig idejében
114 1| méltó figurák vagyunk. Ha azt kívánta volna Póli, hogy
115 1| van, a másik azonban már azt is sejti, hogy mit gondol
116 1| szegény, hiszékeny férfi azt hitte, hogy őt tisztelte
117 1| duruzsolt Szindbád.~- És azt véli, jó uram, hogy Póli
118 1| végül felsóhajtott:~- Tehát azt hiszi, Szindbád úr, hogy
119 1| Elmondta egész életét - csak azt nem vallotta be, hogy valaha
120 1| meglátogat? És ő mindig azt felelte, hogy én vagyok
121 1| Kérem, asszonyom, ha azt kívánja, hogy önnek hódoló
122 1| párnáról felemelte, mert azt hitte, hogy halála elkövetkezett.
123 1| szívekhez, szemekhez, mintha azt kérdeznék: honnan jöttök,
124 1| alvásukban is folytatnák azt a sajátszerű, látszólag
125 1| igazságtalanságokkal.~Majd azt vette észre Szindbád, hogy
126 1| gondolkozású férfiúhoz, azt vélte, hogy szebb női lábat
127 1| sziszegve, haragosan.~- Legalább azt mondja meg, hogy kicsoda
128 1| tekintetet vetett Szindbádra.~- Azt is mondhatnám, mert a tehenünk
129 1| tehenünk felfordult, s apám azt hihetné reggel, hogy az
130 1| először látom...~- És ha azt mondanám, Erzsi, hogy én
131 1| A szemek most hazudják azt, amit egykor igazán beszéltek;
132 1| Ah, mily unalmas a város, azt ön nem is képzeli, Szindbád -
133 1| az almafán, amelyről már azt hitték, hogy csupán mint
134 1| szalma alatt elbújjanak. Azt senki sem hitte volna el
135 1| csalódott, elkeseredett, s azt gondolta magában, mielőtt
136 1| tehenet, és már megtanulta azt a nyelvet, amelyen a falusi
137 1| Miért? Hisz nem szeretem. Azt sem tudom, mi az: szeretni! -
138 1| hordott, mert minden nőről azt hitte megismerkedése napján,
139 1| hazudjon nekem; mondja el azt, amit már más, tán sok unatkozó
140 1| unatkozó asszonynak elmondott. Azt mondják, hogy minden férfiúnak
141 1| és nevét már elfeledtem, azt hazudta nekem, hogy fiatalkorában
142 1| belém szeretett... És én azt mondom önnek, hogy az asszonyok
143 1| habok mit mondtak neki, azt még Szindbád sem tudhatta.
144 1| a villámok cikázása nem azt juttatja majd eszébe, hogy
145 1| nádasban egy öreg vadkacsa azt mondja a másiknak emberi
146 1| őrházat. Emmának hívták azt, akivel itt kegyetlenül
147 1| között:~- Menj haza, és tedd azt, amit Szindbád tanácsolt,
148 1| Nézze, nagysága, ne tegye azt... Mindenki megbánta, aki
149 1| a szobában tartózkodik. Azt mondta: "Ma látni fogod
150 1| nagyon szomorú voltam, mikor azt hittem, hogy már vége az
151 1| Nagyon-nagyon akartam tetszeni. Azt óhajtottam, hogy én legyek
152 1| mint a kocsisok... Talán azt gondoltam, hogy a magányos
153 1| nem mond igazat Fáni, csak azt nem tudta, hol végződik
154 1| legközönségesebben viselkedtünk, azt hittük, hogy mi vagyunk
155 1| holdból való lelkek: akkor azt ígérted nekem, hogy majd
156 1| elhágy, csakugyan elhágy?" Azt hitte e percekben, hogy
157 1| felé ballagott.~Szindbád azt gondolta magában, hogy akkor
158 1| ül a falevelek között, és azt szeretné eltalálni, mire
159 1| asszony dühtől remegve -, hát azt akarja, hogy most már az
160 1| csűrökben együtt játszottak. Azt mondhatnám, hogy a színésznő
161 1| szenvelgő férfiak, akik mindig azt hiszik, hogy egy női kéz
162 1| csendes rezignációval, amint azt előkelősége és a temetői
163 1| Vajon, komolyan gondolja azt, amit mondott? A nő olyan
164 1| a székben, és mindvégig azt mondogatják: Nem hiszem,
165 1| kesernyésen nevetett:~- Hát azt hitték kegyedék, hogy el
166 1| A KÖDMÖNÖS NŐ~Nehogy azt higgye valaki, hogy Szindbádnak
167 1| egy harangot, talán éppen azt, amelynek felavató-ünnepélyén
168 1| almaszagú kamrákban? Én azt hiszem magamról, hogy inkább
169 1| bejártuk az egész világot... Azt elfelejtette, úgy látszik,
170 1| kimegyek a fűtött szobából. Azt hiszem, maga is egészségesebb
171 1| Pedig mikor megpillantottam, azt hittem, amit valamikor szegény
172 1| embereknek?... Lássa, én is azt gondoltam magamban, hogy
173 1| a gyermek tanítójára:~- Azt hiszem, Petőfi írta, ő írt
174 1| PARADICSOMFOLT~Korántsem kell azt hinnünk, hogy Szindbádról
175 1| ismét visszatért, mikor már azt hittük hogy többé sohasem
176 1| csak kiadta az utamat. Azt mondta, hogy húsz évvel
177 1| írójának erre a vidékre, ami azt jelentette, hogy most már
178 1| tőle, hol ebédelt? Szindbád azt felelte: - A legdrágább,
179 1| nőnél a városban. Mire én azt feleltem neki, hogy a nő
180 1| Csakhamar fel is fedezte azt a formás asszonyságot, aki
181 1| elszaggassák kötényeiket. Azt hittem, hogy már benőtt
182 1| alatt feltűnő apró legyek azt jósolták, hogy nemsokára
183 1| a présház körül, mintha azt akarná elhitetni Szindbáddal,
184 1| Szindbád csak nézte, nézte azt a repkedő fehér kötényt
185 1| és minden harag nélkül azt kérdezte:~- Hazudni szeretne
186 1| tremolázva, hogy a hallgató azt hihette volna, hogy az előadó
187 1| fejét csóválgatta:~- De azt mondd meg már végre, hogy
188 1| az én varrógépemen varrta azt a ruháját, amelyben a legszerencsésebb
189 1| megjegyezni a nevét, csak azt vette tudomásul, hogy a
190 1| szabadba való kivonulást.~- Azt hiszem, hogy mégsem házasodom
191 1| aki ezentúli életcéljául azt tűzte ki, hogy mindig a
192 1| verjék a nyirkos homályban azt a hordót, amelyben a Szindbád
193 1| könnyes szemmel emlegetvén azt a napot, amikor Vácott a
194 1| talyigának, legtöbbször azt énekelte: "Egye meg a fene
195 1| ostortartóba dugva -, nyilván azt hitte gazdája, amikor idetette,
196 1| mondta a lónak, amíg befogta azt a talyigába, mint máskor
197 1| megközelítse a mesemondót, és azt jól megcsiklandozza. Illatokat
198 1| sétapálcái, bunkós botjai között azt a furfangos fokost, amely
199 1| lyukat fúrnak a hordóra, hogy azt senki észre ne vehesse.~
200 1| a cselédre, mert a segéd azt ír be a könyvbe, amit akar.
201 1| csendes elhatározását:~- Azt a sáros lábú nőszemélyt
202 1| fojtott hangon Vénusz.~- Azt akarom, hogy tanulja meg
203 1| ijedt meg:~- Maga taníthatja azt a fiút, amire akarja, mégis
204 1| fiút, amire akarja, mégis azt teszi, ami majd jólesik
205 1| felsóhajtott:~- Hisz éppen azt akarom tenni.~- A szolgálóval,
206 1| Orsolya... Lisztesen (mert azt is vásárolt), mint egy molnárleány
207 1| olyan elszántsággal, mint azt bizonyos körülmények között
208 1| szegény fián folytatja. Azt akarja, hogy ő is kísértetté
209 1| olyan nagy különbség, mint azt messziről hinnénk az áhítatosan
210 1| felé, hogy Szindbád fia már azt kezdte gondolni atyjáról,
211 1| Ez a jó ember nyilván azt hiszi, hogy már megkönnyebbültem
212 1| akarta felismerni az utazóban azt a bizonyos fiatalembert,
213 1| helyett a paprikába mártotta azt a kenyérdarabot, amelyet
214 1| vessek a kenyérre, mielőtt azt felszelném, mert azt hiszi,
215 1| mielőtt azt felszelném, mert azt hiszi, hogy akkor nem adhatna
216 1| Szindbád, aki darab ideig azt hitte, hogy ért az öregasszonyok
217 1| pisztolygolyó nyoma...~- De azt hiszem, akkor járnánk a
218 1| tenni, mert jobban szeretem azt a festék-szagot, amely festékkel
219 1| megmutatta az utazóknak azt a házat, ahol Szerenádi
220 1| szemöldökével egész életében azt az utat kereste, amelyen
221 1| úgy elhibázott életén?~- Azt hittem, hogy örökké tart
222 1| tisztelt barátom, aki még azt se szokta elhinni, amit
223 1| bezáratott, amikor a dáma azt kezdte hangoztatni, hogy
224 1| papucsát is, pedig erről azt hittem, hogy szívem fölé
225 1| zenedarabot eljátsszon, mintha azt maga a vén Szerenádi játszaná.~-
226 1| szülessen. De ha fiam volna, azt úgy nevelném, hogy tartózkodjon
227 1| Nos, ebben az esetben, azt vélném, hogy akkor cserélni
228 1| hogy férjhez menjen.~- Azt a vén duennát? - mekegett
229 1| barátom, hogy fia még mindig azt hiszi szavaim után, hogy
230 1| férfiakkal, akik rövidesen azt kezdték érezni magukon,
231 1| mit nem felelt a gróf, azt sohasem lehetett megtudni,
232 1| sok szerelmi csalódástól: azt sejtette, hogy az Ecetfánál
233 1| Pálma szemével is mindig azt fejezte ki, amit a szájával.~
234 1| csukta be a faliszekrénybe azt a bolond, öreg kísértetet,
235 1| néhányszor a szekrényben, de azt is rá lehetett fogni, hogy
236 1| szóval, gyorsan kimondja azt, amit magában gondol. No,
237 1| spanyol szigetekről, mert azt hallottam, hogy magának
238 1| mondhatnám, hogy boldog vagyok. Azt hiszem, hogy semmi sem érdekel
239 1| gyermekkorát álmaiban?~- Ha én azt tudnám, hogy mindez álom
240 1| színészetnek lehet nevezni azt, hogy engedtem egy céllövő
241 1| aki az ablakon betekint. Azt jelenti tán, hogy: "itthon
242 1| vagyok és várlak", vagy pedig azt jelenti: "ma ne gyere".
243 1| a mindentudó lexikonnak azt is kell tudnia, hogy miért
244 1| alsószoknyazsinórok. (A lexikon azt mondja, hogy a görcs mindig
245 1| adott igazat, akik mindig azt prédikálják, hogy nem jó
246 1| Miután atyjától mindig azt hallotta, hogy minden körülmények
247 1| hogy ismét csak fölkeresi azt az asszonyságot, akiről
248 1| az asszonyságot, akiről azt a hírt hallotta, hogy vidéki
249 1| senkit sem tisztelt, mert azt hitte, hogy jól ismeri a
250 1| tudtunk volna megélni. Örökké azt hiszem, hogy az a legboldogabb
251 1| megbízható nők szoktak lenni. Sőt azt is merném mondani, hogy
252 1| csábítója a férfiaknak. Tudja azt a jó bába, hogy a férfi
253 1| sürgölődő férfinak. Tudja azt a jó bába, hogy a komaasszony
254 1| férfiúval. A jó bába még azt is észreveszi, hogy az unatkozó
255 1| kézitáskáikkal.~- Majd megtanulod azt is - mondta Szindbád legyintve.
256 1| ÚTKÖZBEN~- Azt hiszem, valahol imádkoznak
257 1| merengő tekintet... Még azt sem tartottam rossz jelnek,
258 1| szakállú férfiút nézegetem, azt kell gondolnom, hogy ez
259 1| gondolnom, hogy ez mindig csak azt csiripeli a nőknek, hogy
260 1| szenvedélyekkel.~- Tudják azt maga nélkül is - legyintett
261 1| elébe, mint Szindbád; talán azt remélte, hogy ebből az úriemberből
262 1| csodatettet, hogy megtéríthesse azt az embert, aki olyan alattomosan
263 1| vesztőhelyre kerülne. Egyébként azt mondják, hogy tehetséges
264 1| valamely vétket elkövessünk. Ó, azt gondoltam magamban, hogy
265 1| kézimunka, amelyről minden férfi azt álmodná, hogy ennek a készítésénél
266 1| városba?~- A méltóságos úrnak azt mondtam, hogy Kandúr Gyula
267 1| valamely sohse múló sejtelem azt mondja bennem, hogy rövidesen
268 1| beszélni erről a dologról. Azt mondják, hogy vannak kegyes
269 1| kellett fordulni, ha Szindbád azt akarta, hogy még valamely
270 1| látszott. Bizony fölgyújtja azt, aki hátramarad, még ha
271 1| ujjáról, és kijelentette, hogy azt ama adományok között fogja
272 1| éjszakát. Ah, bolondság azt hinni, hogy virrasztani
273 1| arra, hogy féléjszakán is azt lesse, hogy mikor megy el
274 1| ég alatt kell aludnia, ha azt akarja, hogy az ördögök
275 1| abrosszal van letakarva, és azt várja, hogy mikor kezd zümmögni
276 1| mit nem mondott nekik? Azt úgyse értené meg soha férfifül.
277 1| Ugyan, megkapom-e atyámtól azt a tajték szivarszipkát,
278 1| őket - a másik nő viszont azt hozta fel Szindbád orrának
279 1| senki se mondta erre az orra azt, hogy árulkodó volna.~Szindbád
280 1| gyalogolnia, mert ott árulják azt a furcsa orvosságot a régi
281 1| fordítok. Tudom, hogy még azt a vörös barchent alsónadrágot
282 1| simogatja a lépcsőházban, és azt ígéri neki, hogy zöldségeskertet
283 1| a papucsát kereste, hogy azt a férfiú fejéhez vágja:~-
284 1| kunyerál az imakönyvéből, hogy azt mindig szíve felett viselhesse...
285 1| bűneit. De majd kitalálom én azt az átkot, amelyet ezek a
286 1| térdepeljenek a templomokban. Azt hazudják nekik, hogy veszélyes
287 1| én megmozdulni sem tudok, azt csinálnak velem, amit akarnak.~
288 1| meghódításához. - Tegye le rögtön azt a kalapot, engem hiába akar
289 1| lejártam a lábamat, amíg azt a házat megtaláltam" - fejezte
290 1| nadrágja gyűrődöttsége felől azt hozta fel mentségül, hogy
291 1| a sekrestyéstől megtudta azt az oltárt, amelyért a beteg
292 1| érdeklődést ébresztett, hogy azt hitte, megpattannak véredényei
293 1| konyhába, hogy megkeresse azt a nagy kést, amellyel a
294 1| kilyukadni a bölcs ember.~- Azt mondanám tehát - indítványozta
295 1| érzi a delet közelegni. Még azt is meg tudja mondani a rab,
296 1| kitört a flegmájából:~- Tán azt akarja rám fogni, hogy nem
297 1| mint a szemérmes nők.~Ez azt jelenti, hogy ez az ember
298 1| komától. A feleségének pedig azt mondja, hogy: "te pedig
299 1| Sokszor elgondoltam én azt a börtönben, hogyan kellene
300 1| lombjai között:~- Mit tudja azt maga, asszonyom, hogy mily
301 1| egy hercegnőbe? Mit tudja azt maga, hogy mily kibékítő
302 1| az emeletről? Mit tudja azt, hogy mily végtelen elégtétel
303 1| elgondolkodva beszélt:~- Azt még csak megértem valahogy,
304 1| a férjének a verést. De azt nem értem, hogyan engedheti
305 1| bezárt szobában:~- Mert éppen azt akarom mondani, hogy a mi
306 1| kulacsot. Vagy legalábbis azt hihette magában Szindbád
307 1| miután a botor Szindbád azt hitte, hogy sikerült kellő
308 1| örökké a nyakában viselhetné azt, mint valamely amulettet. (
309 1| francia-négyesben a rendező azt a figurát vezényli, hogy
310 1| akiről majdnem egy esztendeig azt gondoltam, hogy az öngyilkosságom
311 1| zárdafejedelemnő, hogy megcsókoljam azt a kezet, amellyel halált
312 1| életemet maga nélkül, akiről azt hittem, hogy mindenem, lélegzetem
313 1| éjszakának idején, amikor azt hiszik, hogy senki sem látja
314 1| messziről. Egyszerre csak azt látom, hogy a tekintélyes
315 1| utcasarkon. Nyár volt, és ő mégis azt kérdezte tőlem, vajon nem
316 1| hirtelen nagyon megmérgesedett. Azt kérdezte tőlem, miért nem
317 1| régi menyasszonya volnék. Azt feleltem neki, hogy egy
318 1| koppantotta kardját, és azt mondta, nagy kár, hogy nem
319 1| Drótostót ment el mellettem, és azt várta, hogy megszólítsam.
320 1| a lábukat, és már akkor azt hiszed, hogy valamit tudsz
321 1| lehajolnak... talán még azt is észreveheted, hogy milyen
322 1| az ütőerüket, vagy amikor azt a dombocskát csókolja meg
323 1| bókot kaptak ajándékba: azt egész életükre eltették
324 1| egy kertes házban, mert azt akarja, hogy lábai mindig
325 1| talpával, mert keveset koptatja azt nők után.)~- Én pedig elbocsátottam
326 1| elbocsátottam a Mári nénit... Tudja, azt a tenyeres-talpas, mezítlábas
327 1| megérthette Szindbád, hogy azt akarja neki mondani: "mióta
328 1| jobbra-balra szokták elhelyezni. Azt hiszem, ezt is valahová
329 1| mintha már előre éreznék azt a szerelmi gyönyörűséget,
330 1| bolond fiatalember voltam. Azt hittem, hogy mindig fel
331 1| kérdezné ön. Megmondhatom azt is. Egy hölgyismerősöm révén,
332 1| kígyó öleléssel átkarolták azt, hogy Szindbád a különös
333 1| telefonoskisasszony nagyon szenvedett.~- Azt hiszi? - kérdezte Ripné
334 1| azokat a szegény nőket, akik azt hitték, hogy az ő részükre
335 1| az újabb kínálás elől. - Azt hiszem, hogy nem lesz ártalmas
336 1| éjjel megmosakodnak, ha azt álmodták, hogy férjhez mentek
337 1| utazókabátjában, mintha mindig azt a szolgabírósági írnokot
338 1| a harisnyakötőn, mintha azt nem árulnák minden zsidó
339 1| mennyit kínozza utazásában... "Azt hiszem, az egyik acéldarab
340 1| sem éreztette Szindbáddal azt a kötelezettséget, hogy
341 1| bármilyen szerény is, ha azt darab időre elhagyta - kezdte
342 1| fürdőhely, ahol Szindbád azt a nőt akarta megtalálni,
343 1| nyelven megszólalt:~- Magam is azt hiszem, hogy kissé feltűnő
344 1| játékosboltban töltötte. Megszokta azt még Magyarországon, ahol
345 1| összevesszenek.~- Ismerem azt a nagy fát! - felelt Viola. -
346 1| gyönyörű magyar nyelvet. Azt a világért se tegye. Én
347 1| könyvből. Ma estére elolvasom azt a fejezetet, amelyben a
348 1| kezdte a szívét. Mintha azt a szívdarabot keresné, amellyel
349 1| szüretelni. Leszüreteli azt a kis szőlőt, amely valahol,
350 1| és a plafonon észrevette azt a tizenöt esztendő előtti
351 1| Szindbád. Magában pedig azt gondolta, hogy ettől a hölgytől
352 1| utoljára.~- Megismert a portás. Azt mondta, kezét csókolom,
353 1| fölényes voltam, mindig azt vártam a férfiaktól, hogy
354 1| miatt. Boldognak mondta azt a napot, amikor Rea bokájából
355 1| való templom kupoláival azt jelenti, hogy ezen a darabka
356 1| Szindbádnak, mint megkeresni azt a hordót, amelyen legrégibbnek
357 1| rongydarab a hordódugón azt jelenti, hogy a bor, amely
358 1| mondhatott egyebet, mint azt, hogy legutoljára napfényben
359 1| mögött, a sarokban észrevette azt a tárgyat, amely eddig figyelmét
360 1| előkotorta, és két kezébe véve azt: végig nézegette, mintha
361 1| kezét szendergésében, mikor azt képzelné, hogy a vendégszoba
362 1| az elkomolyodott urak is azt énekelték, hogy egyetlen
363 1| az asszonyi gazdálkodás azt mondta a kanapéról, hogy
364 1| főttkrumpli hámozásánál észreveszi azt a tagos szolgálóleányt,
365 1| vendég, mintha nem érezné azt szagáról teljes bizonyossággal.
366 1| megtalálják végre a fekvésnek azt a módszerét, amellyel nyugalomba
367 1| fagyos reggelen, nem találja azt a helyet sem az udvar végében,
368 1| kertben, amely bizonyára azt hitte már, hogy többé senki
369 1| nyitotta fel a borítékot, hogy azt ismét le lehetett ragasztani.
370 1| komoly eredményt értek el.~Azt hitte a kamrácskájában ábrándozó,
371 1| női erénynek tekintette azt is, hogy ujjain, körmein
372 1| azon a lehetőségen, hogy azt a címzettnek kezéhez juttatja,
373 1| keresztények megjelenésével, azt sokféleképpen bizonyítani
374 1| sem óbudai ember, hogy azt az óbudai harangozó meg
375 1| harangját, s úgy húzza, hogy azt a hétalvó sem tévesztheti
376 1| rovaralakú gondolat után, hogy azt idejében elcsípjék.~A plébániatemplom
377 1| feljegyzések készítője: azt hitte a lobogók felzöldülésekor,
378 1| hallgathatta el, mielőtt azt elfelejtené a plébániai
379 1| nézte a purdét.~Eleinte azt akarta felelni, hogy Fábiánt,
380 1| a férfiak:~1~- Szerettem azt az angyalképű lányt, aki
381 1| fogta Valery kezét, mintha azt soha többé elbocsátani nem
382 1| hogy eltalálja a kőnek azt a helyzetét, azt a fekvését,
383 1| a kőnek azt a helyzetét, azt a fekvését, amellyel megsántítja
384 1| tisztességes életre.~- Habár azt nem tudom kellő bizonyossággal,
385 1| vagy egymásnak), mintha azt akarnák bebizonyítani, hogy
386 1| szentéletű sekrestyés már maga is azt hitte, hogy Szindbád elérkezett
387 1| nők ajka és orra tájékán azt a titokzatosságot jelenti,
388 1| érdeklődését a szívébe zárja, és azt kellő alkalommal gyümölcsöztesse.~
389 1| Itt igazán őrizni kellett azt az önfeledt tekintetet,
390 1| hogy az orgonistanő csak azt teszi, amit ilyenkor a legtöbb
391 1| hozzá hasonló férfiak hiszik azt még napjainkban, hogy a
392 1| törődnek a szerelemmel, ha azt nem látják.~De már egy hét
393 1| más célt szolgálnak, mint azt, hogy nászutasok bennük
394 1| összetapossuk a bankókat, hogy azt még a Bankban sem ismerik
395 1| rendezünk a Vár alatt. Csak azt nem tudom, hogy hívják mostanában
396 1| hogy hívják mostanában azt a hölgyet, akiért már ötven
397 1| gangú házakban. Én például azt szerettem volna, hogy fürdőszobám
398 1| alsószoknyáját az én pincémbe dobni, azt felelte, hogy én már öreg
399 1| poharát, és bele-belenézett.~- Azt a leányt kellene látni előbb! -
400 1| ugyanezért megengedhette magának azt a "luxust" - mint később
401 1| hogy szemügyre vegye előbb azt a bizonyos leányt, mielőtt
402 1| a szalagok Szindbáddal azt hitették el, hogy lehetetlenség
403 1| titkait?~Ó, nem kell mindjárt azt gondolni, hogy a hajós valamely
404 1| jelenthetett volna mást, mint azt, hogy két óra múlva találkozunk
405 1| lenni, hogy helyrehozza azt, amit a többi lány vétett
406 1| hogy ilyenformán elmondja azt, ami a szívét nyomná, hanem
407 1| uracskám - felelt Mica, és azt hitte, hogy kacérságával,
408 1| táncot, és úgy megszerette azt, hogy nyomban kijelentette,
409 1| nyilatkozott...~- Mit tudják azt manapság, hogy egy kis "
410 1| ajkai között, amely mosoly azt látszott mondani, hogy: (
411 1| szanatóriumban is utoléri azt, aki előle menekül.~ ~És
412 1| gyomor örömeiben~1~- Mint azt már régen megállapították,
413 1| szív május jöttével, holott azt hittük, hogy már túlestünk
414 1| éppen a zöld fügébe bújtatta azt a szerelmi mámort, amely
415 1| fővárosi rajztanárnő, leírta azt a férfit, akihez feleségül
416 1| ismerné családi diplomáját, azt hihetné róla, hogy egyszerű
417 1| élete legfőbb céljának eddig azt tekintette, hogy a fejedelemasszonynak
418 1| alá látszik bujdosni.~- Azt hiszem, a mai napot a jó
419 1| úriemberrel.~- Igen, széltében azt beszélik, hogy mormon (vagy
420 1| törvényei ellen. Most majd azt is megérhetjük, hogy öregségére
421 1| Már csak azért se tehetném azt, mert nincs többé életben
422 1| néztek - de régi szokásomból azt még megtartottam, hogy hasábban
423 1| megbontják a kellő helyeken.~- Azt mondjátok, hogy könnyebb
424 1| házat bontanak. - Én pedig azt felelem erre, hogy nincsen
425 1| mert egy konyhaszolgáló azt jelentette, hogy fogyadozóban
426 1| boglyával együtt elveszítettem azt a bátorságomat, amellyel
427 1| nappali melegedésen kívül azt a passziót is magamnak,
428 1| elindult a maga útján. Én azt hiszem, hogy ezektől a megkívánt,
429 1| ételekről és italokról; azt mondhatni, hitvitákat. Egy
430 1| merném a magam részéről azt mondani, hogy egy falat
431 1| még mustárt is kevernek.~- Azt tessék figyelembe venni -
432 1| és a gombát nézzük, pedig azt hihetné az ember, hogy ezektől
433 1| amíg abból tészta lesz. Azt mondják, felér a fürjpecsenyével,
434 1| tavaszkor, minden tavaszkor azt mondja valaki, hogy: "szeretlek" -
435 1| láthatatlan asztaltárs.~- Azt mondta, hogy "szeretlek" -
436 1| természetszerűleg megjutalmazták azt, akit bizonyos ideig (amíg
437 1| lélekkel hagyományozhatná azt a nagy kapcsos könyvet,
438 1| kerül.~Nem messzire innen azt indítványozta Szindbád,
439 1| kellene nőni, ha a borbély azt megengedné. De a borbélynak
440 1| tudott többet róla, mint azt, hogy az elöljáróságtól
441 1| elöljárósági kérvényben Szindbád azt indítványozta, hogy utcáját "
442 1| és többször megcsókolta azt a helyet arcán, ahol a császárszakállnak
443 1| gyengédségével jobban kiérdemelte azt, mint az aszódi javítóintézetben
444 1| hitt, remélt, szeretett... Azt hitte, hogy szerelmi kalandocskákból
445 1| mellé csatlakozott, mégis azt vette észre, hogy a leánnyal
446 Alom| könnyűvé teszik a mérlegnek azt a serpenyőjét, amelybe szomorú
447 Alom| búzakalász olyan magasra, hogy azt ember el nem érheti. Az
448 Alom| valahol a múlt időben.~Hát azt az embert nem ismered-e,
449 Alom| az ember a szemét, mint azt éber állapotban tenni szokta
450 Alom| bakkecskével. Nyomban költsük fel azt, akit álmában sírni, sóhajtozni
451 Alom| amelyek csiripelésükkel mindig azt szokták megbeszélni, hogy
452 Alom| sem rendült meg, amikor azt vette volna észre, hogy
453 Alom| rettenetességei elől, felkereste azt az Embert, aki álmok kitalálásával
454 Alom| csikók vonhatják valamikor azt a nászhintót, amelyre élete
455 Alom| kalendáriumban a böjtös napokat, amit azt hiszem fejből is tudott
456 Alom| konyhám körül, valamint azt sem kedvelem, hogy éjszakánként
457 Alom| padláson. Vándorlegény korában azt jelentené a venyige, hogy
458 Alom| hatalmas venyige-pálcát, és azt kérdeztem Baranyaitól: "
459 Alom| lett. És akkor egy éjszaka azt álmodtam, hogy szép, hatalmas
460 Alom| beköltözött."~Nem akarom azt mondani, hogy elhiggyük
461 Alom| került darázzsal, mielőtt azt végleg megkötözné. A kísértet-félő
462 Alom| szeme.~Ám vegyük most végül azt az alig előforduló esetet
463 Alom| becsukódott szájban rejtőzik. Azt lehetne mondani, hogy bizonyos
464 Alom| a fogára, hanem kikeresi azt a régi pinceajtót, amely
465 Alom| valamely hűséges házikísértet. Azt mondják, hogy a lyukas fogra
466 Alom| dolgok után, amelyekről már azt hitte, hogy a halak útján
467 Alom| akkor sem kerülheti el azt, fogy legalábbis koporsót
468 Alom| királyi koromban én magam is azt hiszem, hogy vannak bizonyos
469 Alom| kínjában is tovább fújná azt a hosszú trombitát, valamely
470 Alom| embertől sétapálcáját, és azt sehogy se akarják visszaadni.
471 Alom| korosabb nőnek.)~Általában azt mondják, hogy azokat a nőket,
472 Alom| Az ember így megtudhatja azt is: vajon kinőtt-e már a
473 Alom| szükség van. Sőt leleplezik azt is, hogy öltözködés közben
474 Alom| harisnyakötőjük elszakadt, és azt siettükben egy darab cukorspárgával
475 Alom| álmodó között. Ő álmodja azt, hogy engedélyt kap a fejedelemasszonytól,
476 Alom| színészek is, akik valaha azt tartották a legnagyobb becsületsértésnek,
477 Alom| takarójára kénytelen hímezni azt, hogy "Jó éjszakát", mert
478 Alom| egyébként senki se mondja már azt neki. Ez az asszony gyakran
479 Alom| Így nagyon gyakran álmodja azt, hogy ő valamely nagy műhelynek
480 Alom| címzett kocsma cégérét, azt a borozgató hajósembert.~
481 Alom| ilyenformán szokott bekövetkezni: Azt álmodnád, hogy disznótorban
482 Alom| kínálgat az asztalnál, hogy már azt kezded hinni, hogy nadrágszíj
483 Alom| ölébe pottyansz, hogy már azt sem tudod, hogy mit csinálj,
484 Alom| teend a legjámborabb ember? Azt a fogadalmat teszi, hogy
485 Alom| áll az az álom is, amely azt mutatná, hogy egy férfiember
486 Alom| akkor is, amidőn az álmodó azt hallaná álmában, hogy odalent
487 Alom| újonckorát éli). Az ilyen álmokra azt mondják az álomfejtők, hogy
488 Alom| este többet szoktak inni. Azt mondják, hogy az álmodik
489 Reg| tudunk odahaza. Így például azt is megtudtuk, hogy ön ismét
490 Reg| habár a férjem elhagyott.~- Azt hiszem, a nevét is megmondhatja,
491 Reg| kéz útján jut hozzám, de azt a kezet nem használhatom.
492 Reg| mozdulatot tett.~- Uram, azt kezdem hinni, hogy tévedtem
493 Reg| Georgina elmélázott.~- Azt hiszem, többször. De mióta
494 Reg| Pálházinak nem szabad megtudnia azt soha, hogy egy bizonyos
495 Reg| szavakra.~- Tehát kérem, én azt gondolnám, hogy ön éjfélkor
496 Reg| gondoltam önre, midőn maga még azt sem tudta, hogy én a világon
497 Reg| férfiúvá tett egyszerre, holott azt hittem, hogy szívem már
498 Reg| legújabb darabok felől, midőn azt már csaknem az egész város
499 Reg| voltak számukra.~Egy este azt kérdezte Szindbád az öltözőben
500 Reg| a Pálháziék páholyáról. Azt hiszem, ezt mindenki észrevehette
1-500 | 501-635 |