Part

 1    1|            uram. Hogyan kerül ide? Istenem, milyen furcsa a véletlen
 2    1|     leányhang sokszor ismételte:~- Istenem, a harisnyakötőm...~Szindbád
 3    1|        majd a fehér női ruhákat.~- Istenem, a harisnyakötőm - siránkozott
 4    1|      mindig szép és fiatal vagyok. Istenem, én talán sohasem fogok
 5    1| udvariatlannak kell lenni! - Uram, Istenem, ha úgy ismernék a férfiak
 6    1|             Itt kezdődött romlása. Istenem, hová jutott!~Aztán hirtelen
 7    1|            búskomolyan mosolygott. Istenem, ismeretlen, petrezselymet
 8    1|         régi kvártélyát, Szindbád? Istenem, mily öreg lett kegyed!~
 9    1|         meghaltak, megöregedtek... Istenem, egykor mily boldog megnyugvással
10    1|     kártyáról kimetszett házikó.~- Istenem - gondolta magában Szindbád -,
11    1|       szájuknak nyalakodó csókját. Istenem, aki bölcs vagy, tanácsolod,
12    1|       mondanak. Sohasem szeretnek. Istenem, ott messzi a torony mögött,
13    1|         szent hazugságok hivőjére. Istenem, engedd meg, hogy virág
14    1|           hamis könnyeiket sírják. Istenem, kapufélfa legyek csupán,
15    1|        elvonulnak lovagjuk karján. Istenem, vigyázz reám, hogy sohase
16    1|            gyermek vagy felnőtt.~- Istenem, be nehezen virrad - mondta
17    1|    cukorral jutalmazta meg őket.~- Istenem, ha nekem gyermekeim lennének -
18    1|       Szindbád nagyot lélegzett.~- Istenem - gondolta -, Bánatváriné
19    1|         kérdezgeti a távolból: "Én istenem, miből élnek a komék?" "
20    1|           hónapja nem jön felém... Istenem, mi történhetett vele a
21    1|        vagyok arról, hogy az én jó Istenem megsegít, hogy betegségemből
22    1|        fejét aléltan lehajtotta:~- Istenem - rebegte -, mennyit kell
23    1|          mutatott Szindbád.~- Uram Istenem, adjál ennek az öreg szívnek
24 Alom|            kezét, tűnődve kérdezi: Istenem, hol jártam az éjszaka?~
25  Reg|           mélabúsan megjegyezte.~- Istenem - rebegte az asszony, ügyesen
26  Reg|        küldött nekem elég virágot. Istenem, milyen boldog is voltam
27  Reg|         görcsösen, szinte sírva.~- Istenem... Metternich Klarissz! -
28  Reg|     álmában sokszor feléje rúgtak.~Istenem, mennyivel finomabb, fehérebb,