Part
1 1| falura költözünk.~Szindbád semmit sem szólott, csendesen,
2 1| mindjárt itt lesz) nem fizethet semmit. Helyes?~Szindbád nem felelt,
3 1| és talán nem is álmodik semmit, mert az ajka, szempillája
4 1| leányok egyszerre nem álmodnak semmit. Amíg az álmok, látomások
5 1| Morvainé erre már nem felelt semmit, csendesen elment, hogy
6 1| Majmunka maradt meg, aki semmit sem akart sohasem, csak
7 1| Az asszony vállat vont:~- Semmit. Én nem szoktam semmit sem
8 1| Semmit. Én nem szoktam semmit sem csinálni... Emlékszik
9 1| meg tetőtől talpig. Hm. Semmit sem változott.~- Pedig beteges
10 1| hogy éhen halunk. Az uram semmit sem keresett, a kártya asztalnál
11 1| Szindbád tehát jóformán semmit sem tudott egykori kedveséről,
12 1| emlékszem - nem csinált semmit, csak a drága jó időt lopta.~-
13 1| szarkafészeknek. Nem mondott ez az arc semmit annak, aki oldalról nézte.
14 1| mellett. Megbízhatna bennem. Semmit sem vennék drágán. Még szerelmet
15 1| beteg nő erre már nem szólt semmit, csak egyetlen ugrással
16 1| Sohasem kértem magától semmit, mert szerelmem önzetlen
17 1| hercegprímást, az nem látott semmit Pesten. Fel Budára, barátom!~-
18 Reg| tulajdonképpen nem tudok semmit, Szindbád. Abban az időben,
19 Reg| azt mondod, hogy nem tudok semmit. Hallgassa meg Szindbád
20 Reg| Nem, inkább ne fizessen semmit! Vagy fizessen egy kispörköltet,
21 Reg| Tudja, pénz nélkül nem ér semmit a fővárosi élet!~- Úgy tudom,
22 Reg| Georgina. - Ne siettessünk semmit. Én néha úgy érzem már magam,
23 Reg| vagyok kíváncsi arra az úrra. Semmit sem mondhat nekem, ami érdekelne.
24 Reg| beszél megint ez az őrült?~- Semmit, alszik - felelt a Madám,
25 Reg| pedig nem vétettem neki semmit. Mint ahogy azoknak az embereknek
26 Reg| nem hagyományoztam neki semmit legrosszabb pillanataimban
27 Reg| ugyan nem szoktam lehetőleg semmit se eltiltani a betegnek,
|