Part
1 1| tartóikban, mintha azóta emberi kéz sem nyúlt volna hozzájuk.~
2 1| totyognak, bokáznak, tántorognak emberi lábak, amelyek éjfélkor
3 1| sötétségébe menekültetek volna az emberi szemek elől? Hiszen tulajdonképpen
4 1| vadkacsa azt mondja a másiknak emberi nyelven, hogy az éjszaka
5 1| utaztad a világot, és az emberi szívek, szenvedélyek labirintusában
6 1| az öreg nyoszolyában az emberi kor legvégső határáig perceg
7 1| komiszabbak, alacsonyabbrendűek, emberi szóra nem alkalmatosak a
8 1| többé semmi köze se volna az emberi élethez, még csak annyiban
9 1| azokat a helyeket, ahol az emberi számítás szerint a rókák
10 1| katonatiszteké atilláikban: valaha is emberi fogyatékosságokat elárulna...
11 1| járnak Óbudán, miután az emberi kor véghatárait elérték,
12 1| amellyel megsántítja a rálépő emberi lábakat.~Sehol annyi sánta,
13 1| legyen öltözéke ott is, ahol emberi szem nem láthatja, így a
14 1| hónap a szerelem, azaz az emberi megújhodásnak hónapja. Minden
15 1| földekben tavaszkor. Az emberi szervezet éppen úgy mutatja
16 1| búzát a párkák, akik az emberi szívek sorsát kormányozzák.~
17 Alom| azért rendkívüliek, mert emberi hatalom nem tudja őket dirigálni,
18 Reg| szándékáról?~- Igaz, hogy emberi kéz útján jut hozzám, de
19 Reg| egy dúvad, akit kiirtani emberi kötelesség. Karddal vágni
20 Reg| volt a maga idejében, de emberi formájában a Cipész maradjon
21 Reg| valóban szólott is hozzám emberi nyelven, akinek kezét megfoghattam
22 Reg| módjára rohantak meg, amikor emberi gyűlölet, káröröm, gonoszság
23 Reg| világon, mint a legérzékenyebb emberi lelket, amikor a legerősebb
24 Reg| messzeségből, a csillagokból, az emberi képzelemből, a szentírásokból,
25 Reg| meg, mondja a mindennapi emberi érzelem, visszatartani senkit
26 Reg| tettem komoly erőfeszítést az emberi támadások visszaverésére.~
|