1-500 | 501-551
Part
1 1| Most már sohasem hagyjuk el egymást - vélekedtek.~Pedig
2 1| beleegyeznek abba, hogy a férfiak el vannak ragadtatva az új
3 1| nagy csókokkal borította el a nő kezét, átnézegette
4 1| akik sohasem felejtették el végleg.~Évek múltával is
5 1| zárdanövendéknek mondhat el a vasúti kocsi folyosóján.~
6 1| elkényeztetett tekintettel néztek el Szindbádunk feje fölött;
7 1| valamely titokzatos okból el kellett hagynia a földszinten
8 1| szolgabíró nem szökhetett el az irodába), a kisasszonyok
9 1| kapni, amit azelőtt soha el nem mulasztott.~Majd ahelyett,
10 1| kését köszörülte. A kötél el volt metszve egy pillanat
11 1| templomtornyok maradoztak el, egy léknél a folyó hátán
12 1| meg az orrát. Ezért maradt el a csók... De később, miután
13 1| vagyunk. Az ördög vinné el, nekünk itt semmi szórakozásunk
14 1| Szindbád vállára:~- Te, gyere el estére a tánciskolába. Az
15 1| kéteshírű hölggyel, hogy el ne felejtsem.) A mi kis
16 1| ígérted, hogy sohasem hagyod el?~Szindbád az álomtalan álomból
17 1| visszatérjen - úgy indult el Szindbád keresni az ifjúkori
18 1| egy teljes esztendő múlott el forró, érzéki levelezés
19 1| a másvilágon sem felejti el Szindbádot és szerelmét.
20 1| hogy még nem felejtette el ifjúkori szerelmét - talán
21 1| bujdosott. Nagy fák futamodtak el szeme előtt, amely fáknak
22 1| Kis bakterházak szaladtak el a sötétségben, mint az éjszaka
23 1| látszottak. Csöndesen ment el a ház előtt, az ablakok
24 1| amelyet csak könyökéig takart el a pongyola ujja, felemelte,
25 1| azt következtettem, hogy el akar mondani valamit...
26 1| Ugye, még nem utazik el?~Szindbád a fejével intett,
27 1| kapzsisága miatt veszítette el vagyonát. Pedig nem így
28 1| kedvére való asszony lépkedett el mellette.~A nőket kereste
29 1| magasból, sötét árnyak suhantak el a hóvilágította téren, a
30 1| hogy a fojtogatott zokogás el ne némítsa hangját. A kendő
31 1| dünnyögte.~Néhány perc múlott el. Az éjszaka, a hajnal nagyon
32 1| jeges nyugalommal fordult el sokszor látott női szemek
33 1| több, gyermekes családanyát el nem szöktetett Párizsba, "
34 1| kitűzött óra nem röppenhet el fecskeszárnyakon".) Tehát
35 1| finom kis bajusza volt), és el nem vették volna onnan semmi
36 1| füstcsomót pöffentve suhant el a gyorsvonat; félszemmel
37 1| büszke örömmel magyarázta el a Szerda megveszésének történetét,
38 1| tréfáit telihangon mondta el (a kántor tiszteletteljesen
39 1| elhatározással helyezett el az ülés alatt, hogy hazáig
40 1| és se kutya, se macska el ne vesszen az ő úriházától,
41 1| csillogó szempár kíséri el útjában a pénzestárcát -
42 1| nagyvilágban, sohase felejtse el, hogy a mulatozásban a csendesség,
43 1| olyan bujasággal leptek el a bokrok, mintha az lett
44 1| Szindbád sohasem jutott el ezekre a helyekre barátnője
45 1| történt.~Egy perc múlott el vagy egy óra... valaki csendes,
46 1| és tíz esztendő iramodott el azóta. Mit csinált Szindbád
47 1| bolondságokat nem követett el életében" - mondogatta a
48 1| szigeten kincset rejtettek el, amelyért egykor visszatérnek.~
49 1| olyanformán helyezkedett el a régi, vénséges ház-anyókák
50 1| pillantott Szindbádra:~- Higgye el nekem, uram, hogy azok a
51 1| hiszem, hogy már évek múltak el azóta, hogy valakire forrón
52 1| hatalmas inggallérok sodródtak el Szindbád előtt. A vége felé
53 1| Nagyon sok idő tellett el, amíg az ifjút a rózsaszínű
54 1| a halálos ágyán mondana el valaki őszintén, igazán:
55 1| fuvarozó tótok foglalták el, és a nagyszakállú bormérő,
56 1| firhangos üvegajtó választott el a söntéstől.~Nagy, dagadt
57 1| algimnázium igazgatója szánta el magát a havas estén, hogy
58 1| mutatott.) Csak néha határozom el magam arra - mert hiszen
59 1| csaknem egy hónap múlott el azóta, és néha visszhangzott
60 1| egy kis táncosnő lebbent el előtte... Mindenkire gondolt,
61 1| ágyban. És csak akkor aludtam el, amikor a névjegyét a párnám
62 1| édesanyám hangja. És így aludtam el minden éjszaka. Sok-sok
63 1| s csak az élet rontotta el.~ ~A "kismadár" tehát Pesten
64 1| legpolgáribb házakhoz adta el a falubeli fiatal leányokat,
65 1| alázatosan, finomkodva foglalta el a szolgálatot. Szindbádot
66 1| Hát persze hogy vedd el tőle, nyanya. És vigyázz
67 1| dolgokkal. Az ördög vigye el azt a bolond teremtést.~
68 1| cilinderkalapok sebesen szaladtak el a fák teteje felett, a nagy
69 1| félhomályában úgy maradoztak el a rohanó vonat mellett,
70 1| sírkövet Dobieczkinek nevezett el a telegráfista kisasszony,
71 1| a legnagyobbra határozta el magát.~- Helyes, én magára
72 1| ezzel annyi időt töltött el Szindbád, hogy néha a gyümölcs
73 1| függöny mellől. S így ment el sok vonat... Közben az is,
74 1| elgondolkozva ballagott el az egyemeletes városvégi
75 1| szokás szerint nem hitte el, amit Szindbád mondott.~-
76 1| Ugyan, nem felejtett még el engemet?~Majmunka kivette
77 1| hittem, hogy sohasem hagyja el az ecetfákat ott a budai
78 1| cirkuszba, és azóta sem vitt el. Egyedül pedig én már nem
79 1| evőeszköz nélkül fogyasztották el. Csemcsegve, ujjukat nyaldosva
80 1| mosolygású leány nem hagyta el végképpen Szindbádot. Többször
81 1| a fülébe súgta:~- Jöjjön el este az orfeumba.~Majmunka
82 1| de a haragos pír nem tűnt el arcáról. Az ősz és hallgatag
83 1| sem felejtettelek volna el soha. Miután ilyen szerencsétlenül
84 1| mintha egy legyet hessegetne el.~- Fiam, én nem szoktam
85 1| meghódítani, hogy nyomban el is hagyja. A meghódítás
86 1| aki végül mással jegyzi el magát...~- Ördög vagy, Majmunka.
87 1| asszonyféle bukfencezett el a szíve tájékán... Felébredt,
88 1| álomképbeli nők úgy tünedeztek el a félhomályban, mint a lámpás
89 1| látott, mert szinte már el is felejtette. De most ismét
90 1| mily hőstetteket követett el, a vonat az állomásra ért,
91 1| közé gurult, vonatok mentek el felette, tüzes hamut lapátolt
92 1| keresztet húzott a kapura, hogy el ne tévessze a házat, ha
93 1| is volt, hogy már régen el nem szökött a régi gazdájától.~
94 1| már csak látogatóba járkál el a piros levelű lugas köré,
95 1| mindig élt, alig múlott el nap, hogy Szindbád ne gondolt
96 1| mint a Málcsi szeme.~- Tedd el a kalapot - mondta Tini,
97 1| csak tegnap váltak volna el.~- Azt hittem, hogy már
98 1| néniék ezt nem hiszik már el magának se. Az utóbbi években
99 1| beszélt, mintha nagyon régen el akarta volna mondani mindazt,
100 1| majd a Tini névit veszi el. Egyszer aztán egy estve
101 1| papból. Legyen a tied, vigyen el benneteket az ördög.~Egy
102 1| volt, hogy Karolint veszi el a pap. Tovább kártyáztak,
103 1| veszekedtek, hogy most már vegyen el engem a pap feleségül, mert
104 1| csak néha homályosították el a könnyek a szemét, főként,
105 1| tarka tolla nem szálladozott el többé ablaka előtt.~[1911]~ ~
106 1| nagyapák és ősapák nem mentek el innen. Tavasszal az eleven
107 1| hogy az magánkívül menekült el a házból, éjfél lett, és
108 1| kardal: Sziklautakon - vezet el a nyom...~Gyorsan hajtó
109 1| szekéren (a hintó Etelkát vitte el) felkeresni az asszonyt,
110 1| fésületlen asszonyok mondták el egymásnak álmaikat. Egy
111 1| gyorsan fizetett, és már el is ment, pedig szívesebben
112 1| huszonötkrajcárost csent el az anyjától. Itt kezdődött
113 1| keskeny, kedvetlen ránc vonult el. Csak a nefelejcs-kék szempár
114 1| trónus mellett fogyasztotta el, amely trónusból a bárókisasszony
115 1| szárnyaival barna árnyként repült el a hó felett.~Szindbád csendesen
116 1| kastély a hó alatt úgy terült el, mint az örök enyészet.~
117 1| Ó, hányszor felejtettél el azóta!" De azért mégis jólesett
118 1| Szindbád mellét -, jöjjön el velünk a pincébe. Kápolnai -
119 1| egymásnak kiabáltak, hogy el ne vesszenek.~- Maguk csak
120 1| lebélyegeztetem a jegyeket a főnökkel. El ne kóboroljanak, mert mindjárt
121 1| kövér dáma.~- Semmi. Csak el ne vesszen semmi.~Tízen-tizenketten
122 1| előkelőséggel foglalták el a legvilágosabb asztalt
123 1| írta. "A bálra nem mehettem el, mert nagyon meghűltem.
124 1| minden Ilkát így képteljen el magában, miután a kisleányt
125 1| megszúrt ember itt vérzik el a kapunk előtt a havon.~
126 1| káromkodást mormogott:~- El is vitte az ördög a dolgát.
127 1| De nem! Az ördög vinné el a céda fejemet. Pestre kellett
128 1| szalonkabát feszesen helyezkedett el a férfiún, mint közgyűlésre
129 1| zokogásoknak. Sokan mentek el innen, akiknek koporsóját
130 1| egymást - többé sohase mentem el más férfival. A tó, melyen
131 1| mindenféle titkos utakkal látták el a házat és környékét: egy
132 1| kiosontak volna a házból, el éjszakára...~Vajon ki lakik
133 1| lelkiismeretfurdalás nélkül hagyott el elcsábított nőket... Vagy
134 1| tegnap, tegnapelőtt ment el az utolsó lakó, egy félbolond
135 1| húzott... Hát nem foglalja el régi kvártélyát, Szindbád?
136 1| nem felelt. Unottan hagyta el a házat, hol másfél esztendeig
137 1| ember létére sohasem hitte el, hogy van olyan hölgy a
138 1| ujjával. Nagy F betűk lepték el az asztalt Szindbád tekintete
139 1| mintha tegnap ment volna el, a kakas a helyén vigyázott,
140 1| fiatalságunkban simítják el az enyhe bánatot homlokunkról.
141 1| fölöttük, hogy így szótlanul el tudtak menni. Még csak azt
142 1| meg, hogy miért hagynak el! Csak elmentek...~- Mert
143 1| Miért is hagyott volna el engem örökre?~A dajka sóhajtozva,
144 1| élete végéig nem felejt el? - Szindbád, midőn régi
145 1| ruhafodrok között sohasem tévedt el keze. Meghalni hívta a nőket
146 1| szívébe zárta, és soha el nem felejtette.~ ~Utolsónak
147 1| fülébe. Sok esztendő múlott el az első boldogító hazugság
148 1| szerelem oly halkan múlik el, mint a távolodó zokogás
149 1| Azokat senki sem veheti el sem tőlem, sem tőle. Ugye,
150 1| megvénültek, sohasem árulták el egymásnak Boldogfalviné
151 1| megfelelő tanáccsal látnák el az ügyes-bajos férfiút.
152 1| Szindbád -, jó háznál helyeztem el.~- Gonosz ember ön! - szólt
153 1| gyávaságból megy előre, hátha el lehetne kerülni a rosszindulatú
154 1| ajkukat, szájukat nem dugták el, midőn Szindbád merően odanézett;
155 1| arckifejezéssel haladnak el mellette, míg tompa kábulattal,
156 1| kapaszkodott. Olykor percek múltak el, míg a halál nehézkes szédüléséből
157 1| történjék a dolog, ahol nyomban el lehet temetkezni. - S éjfélkor,
158 1| pillantások elől szökik el a városból. S lenn a sziget
159 1| homlokát, Erzsi. És Isten vele, el ne felejtsen...~Eleresztette
160 1| lépést tett a falu felé.~- El ne felejtsen! - mondta hangosan.~
161 1| városvégi fogadó mellett hajtott el a postakocsi, amelynek szép
162 1| szenvedélyük, hogy egymástól csípik el az udvarlókat, széptevőket,
163 1| posztón, midőn utoljára csente el a régi aranyakat atyja szekrényéből,
164 1| megérni, hogyan hidegülnek el a szemsugarak körülöttünk,
165 1| hogy nem felejtettek-e el valamit Isten szolgájának
166 1| Azt senki sem hitte volna el a gyanús kapuról, amelyre
167 1| címzett fogadót nem hagyhatta el. Bizonyos zavart csinált
168 1| együtt táncolták. "Hagyjon el, menjen el, rossz kedvem
169 1| táncolták. "Hagyjon el, menjen el, rossz kedvem van!" - mondta
170 1| csak a hangjáig jutottam el. Egy lócsiszárnak volt azóta
171 1| midőn egy félvér kancámat el akarta csalni.~Szindbád
172 1| látszólag boldog ember hagyta el a fővárost nemsokára ezután
173 1| zubbonykájára. Évek múltak el, és nem akarta megtudni,
174 1| a padsorokban, mindenki el volt foglalva a maga bajával,
175 1| egy ó-recept szerint járt el, midőn nőismerőseit elhagyott
176 1| suttogva, de értelmesen mondta el a képeken lakó szentek élettörténetét,
177 1| denevér-szárnyakon suhan el közöttük az aggszüzek, epekedő
178 1| megszerzése végett indulnak el a hajnali útra, az ég felé.
179 1| örökké szeretni fogja, soha el nem hagyj.~Aztán karjára
180 1| hosszas rábeszélés után csalt el Budára, sétálni, szerelmet
181 1| őt buzgón, hogy felejtse el önnek esküvését, amelyet
182 1| férfiak. Sohasem árultak még el senkit. A titkokat csöndben
183 1| MARGIT NEM JÖTT EL~Szindbád egy időben szentképet
184 1| hazudjon nekem; mondja el azt, amit már más, tán sok
185 1| bolondságokat elkövettek. Mondja el, uram, hogy mit tett ön,
186 1| tudni, hogy melyikük vész el a tó hullámaiban, de azért
187 1| minden rossztól. Fogadja el tőlem zálogul.~Szindbád
188 1| szemüvegét, ásítást fojtott el:~- Nem érdemes, nagyságos
189 1| koldulna. "Ott követtem el a szamárságot, hogy szóhoz
190 1| egész élete azzal telik el, hogy arról fecsegnek, ami
191 1| felolvasónőre, hogy hallgasson el a gonosz történettel...
192 1| és egy falánk süllő nyeli el a víz alatt a lápvirággá
193 1| emlékeket sohasem nyelik el a hullámok, a szél el nem
194 1| nyelik el a hullámok, a szél el nem ragadhatja... Az övé,
195 1| megtanult imádkozni. Ne felejtse el, Szindbád, az alapítványt,
196 1| minden, mi többé nem hagyjuk el egymást. Ugye, soha többé
197 1| Ugye, soha többé nem válunk el!~A könnyei bőségesen omlottak,
198 1| háztetők.~- Sohasem hagyjuk el egymást - felelt Szindbád. -
199 1| és furcsa nők ténferegtek el mellettem görbe, gonosz
200 1| másfél esztendő óta töltötte el a szívét és életét. És másfél
201 1| főutcai templomnál haladtak el.~- Megesküdjek itt a templom
202 1| hogy többé sohasem hagylak el? - kérdezte Szindbád, és
203 1| mikor az életünk úgy múlott el, mint a madarak élete...
204 1| szárnycsapkodásokkal hagyja el a régi várost. Hiszen, ha
205 1| egyetlen pisztolyt nem sütnek el a kedvükért. Be jó megöregedni!~[
206 1| gazdasszonyok sem gondolkoznak el sem a piszkafa különös árnyékán,
207 1| Utolsó Szerelemnek nevezett el magában.~Leánya vagy testvére
208 1| Tudja, azóta sok ősz múlott el, és őszi estéken a kötött
209 1| meglehetős eredményeket ért el a becsinált malac hangsúlyozásával.
210 1| oly ügyesen sajátítottak el, hogy legalábbis romantikus
211 1| akasztófákat senki nem kerülhet el, aki nők kezébe tette az
212 1| előterjesztésemet, miszerint szökjünk el Miskolcra...~Mielőtt e mondatot
213 1| részeges fráter volt - röppent el a szó Bella szájáról. -
214 1| azt hitték kegyedék, hogy el lehet felejteni ily drága
215 1| amilyenekben a nagymama érte el a századik életévét - de
216 1| ujjait is figyelmezteti, hogy el ne felejtsék azokat a nótákat,
217 1| alkudozás után határozná el magát valamire:~- Nem bánom,
218 1| fejét, hogy mit se mulasszon el az eseményekből.~Az ajtón
219 1| meg.~- Kár, hogy jobban el nem találták. Ilyenkor még
220 1| olyan formában helyezkedett el az asszony előtt, mint egy
221 1| mikor a haldokló gazda el akar tőlük búcsúzni.~A ködmönös
222 1| elől, akik dalolva mennek el kapum előtt... Egy férfi
223 1| való barchentet adott-e el?~- Én most már csak álmomban
224 1| dolgokról is beszélgetni. Akinek el lehet szavalni a Goethe-verseket,
225 1| angyali mosolygás terült el arcán; úgy simult az asszony
226 1| legyek a kalendáriumnak, és el ne tévesszem se az Andrást,
227 1| amelyeket hű barátok mondanak el a mindig bánatosnak látszó
228 1| házipapucs-viseletről tanúskodott) tűnt el az ablak mellől. Valahol
229 1| méltatott, és ezt nem felejtem el halálom órájáig. Meghívom
230 1| repkedett, mintha ezzel örökre el volna felejtve minden bánat,
231 1| bőven a hegy, nem kísérte el idáig étvágya vagy szomjúsága?~
232 1| lyukas harisnyában kerülök el valamerre, valahová. Megnyírta
233 1| talán csak nem ez forgatta el fejét asszonyodnak?~- Esküszöm...~-
234 1| elmegyek érte, hogy jönne el meggyógyítani az én egyetlen
235 1| kedves barátnőjét venném el, hanem valaki mást, aki
236 1| csengettyűszó alakjában érkezett el Szindbádhoz: - vásárosok
237 1| tudnék addig meghalni, amíg el nem búcsúztam tőled.~És
238 1| mintha egy legyet hajtana el, vagy otthon a feleségével
239 1| Szindbád ezután követte el a legnagyobb sérelmet, amelyet
240 1| Most megállás nélkül haladt el a keresztutak nyavalyás
241 1| elbúsult lótolvajok hajítanak el maguktól, miután nem sikerült
242 1| lehet, amíg a hó és eső el nem föd minden hiábavalóságot...~
243 1| amelyeknél sohasem haladt el Szindbád anélkül, hogy a
244 1| megcsiklandozza. Illatokat vitt el magával, amely illatokról
245 1| legalábbis a Duna folyam válassza el a kellemetlen almásiaktól! "
246 1| esztendős korában vette el feleségül, ugyanezért a
247 1| rajta beszélgetve töltse el életét az ember.~- Hiszen
248 1| hogy rossz házakba cipeli el a fiamat, ahol majd a kiskakast
249 1| majd a kiskakast nevezik el a fiamról, miután az öregkakast
250 1| Énrólam is sok kakast neveztek el valaha az országban, mégse
251 1| megmentésében.~Így érkeztek el P.-be, ahol a fogadósné,
252 1| olyan bizonytalanul repdes el a kert felett, mint első
253 1| beszél az ember, nem hiszi el úgysem.~- Mit akar neki
254 1| első ibolya helyezkedett el trónusára. - Szindbád fia,
255 1| Ejnye, nézze, fiatalúr, el is felejtettem kérdezni,
256 1| egymást, hogy sohase válnak el az életben... mindegy az,
257 1| bevallott bűneik mondják el csak kiről-kiről, hogy ki
258 1| csak apró bűnöket bírnak el postaútjukon. - Egy régi
259 1| te vezekeltél, te mondtad el értük a jó páterektől kiszabott
260 1| bűnöket nem te követted el, hanem én. És én elloptam
261 1| lesütött szemmel. - Mindenáron el akartam csábítani egy gyermekkori
262 1| kedves kis kedvesét... Talán el is csábítottam. És lopott
263 1| Mindig csak rosszul sülhet el a dolog, ha az asszonyok
264 1| szivarvégekkel. Ki pipázhatná el ezeket a szivarvégeket,
265 1| pendelyét és csókját veszik el...~Még oldalról nézve annyi
266 1| Csodálatosképpen a kocsik nem gázolták el a mindenütt Szindbád nyomába
267 1| ő dolguk. Nem hallgatták el tehát kevésbé hízelgő megjegyzéseiket
268 1| napnyugati országokból indult el kelet felé. És a hölgy köpenyének
269 1| szőnyeg pedig már akkor kopott el, amikor a nádorispán járkált
270 1| szárnyas frakk nem foglalta el a helyet, a hölgyet leültette,
271 1| nyíltan bevallanák érzelmüket.~El kellett vándorolnia ismeretlen
272 1| kóborló zenészek mentek el az ablakai alatt. Vagy pedig
273 1| utcában, de amint hazajön, el fogom küldeni a megadott
274 1| sebesült hölggyel nem sokat ér el a vitatkozással, ezért tovább
275 1| engem is így csábított el. De különben se nyúljon
276 1| részében, akik nem felejtik el bábáikat. Mondhatom, asszonyom,
277 1| gyerek kedvéért látogatott el oly gyakorta a házhoz, hanem
278 1| melyik szobába helyezze el őnagyságát... A vendégfogadónál
279 1| ablak alá aztán estefelé el lehetett menni, hogy az
280 1| Sajnos, a nők már nem bújnak el a ruhásszekrénybe, ha a
281 1| álmaiból való kert terült el a püspöki palota mögött.
282 1| mindaddig, amíg az orgonák el nem hervadnak.) Légyóvó
283 1| csízeimnek? Ki ültetné el a tulipánokat, mikor azok
284 1| Szindbád nem mosolyodott el fiának mondásán:~- Nagyon
285 1| hívek között.~És ezzel már el is érkeztek vala a kolostor
286 1| azt lesse, hogy mikor megy el a csendlegény a csárdából,
287 1| mindenáron házasodni akar: vegyen el egy feddhetetlen, tiszta
288 1| olyan szélesen terpeszkedik el a rét füvén, mint valamely
289 1| álmokat sohase mondanak el senkinek. A hatodik csak
290 1| nem tud aludni, altassátok el, két pengő forint napszámot
291 1| valamikor középen választotta el a haját, mint a borbélyok
292 1| gondolnia, hogyan csalogatja el valamely sötét erdőbe a
293 1| Szegény uram ott követte el a hibát, hogy mindig elszaladt
294 1| Krantz, ha adó dolgában el kell járni a hatóságoknál -
295 1| volt, hogy a látogatónak el kellett tökélve lenni arra
296 1| cárok nevéről keresztelték el fiaikat és agaraikat. Szindbád
297 1| ujjnyival a szívem fölött suhant el a halál, és jó paraszt-természetem
298 1| nyugodtan mondá, hogy kísérjem el lakására, mintha régi menyasszonya
299 1| akart venni. Drótostót ment el mellettem, és azt várta,
300 1| lábaktól sem ájultam mindig el, ha azokon szép harisnya
301 1| valóban a lábával ért volna el mindent, ami eredményt eddig
302 1| véletlenen múlott, hogy egyszer el nem gázolt a villamos. Életem
303 1| után majd a konyhakés végzi el a maga teendőjét. - Csak
304 1| ember elől azért bújnak el, mert megöregedett. Rendben
305 1| legfeljebb a mesemondás férhetett el. Szindbád mindjárt észrevette,
306 1| lószerszámos kamrában férhet el, ama régi nyergek, gyeplők,
307 1| hány lovat adott volna még el életében, ha egyszer szerencsétlenségére
308 1| lehet bocsátani. Higgye el, urambátyám, elég nagy baj
309 1| akik egymagukban indulnak el az élet rengetegében, nem
310 1| hiszem, az egyik acéldarab el is törött, mert vérzik a
311 1| Gyertyát még nem adtam el életemben, de ezentúl gyertyaárusítással
312 1| ezen a helyen tévesztette el Szindbád a dolgot.~Valahol
313 1| ebecskék, amelyek nem mehetnek el játszadozni a gyermekekkel.~
314 1| Magyarok fája" mellett vitt el, és letelepedett Szindbádhoz
315 1| mi társaságunkban, hogy el ne felejtse teljesen a gyönyörű
316 1| megszabadult örökre. Nem jön el többé kísérteni az álmaiba.
317 1| Szindbád tegnap utazott volna el a fogadóból.~- Az, aki mindig
318 1| mert íme, alig helyezkedett el Szindbád a numeró tízben (
319 1| senkinél, csak nálad. Gyere el hozzám a Régi Fejedelemhez,
320 1| hogy miért veszítettelek el darab időre - folytatta
321 1| tartogatott, hogy az ne mehessen el sehová. Hortobágyi kisasszony
322 1| papucs bizonyára nem mennek el innen vizitbe más vendégszobákba,
323 1| amelyeknek az egyik fele el van zárva a háziak holmijával,
324 1| másik szobába helyezzék el, mert vannak még komoly
325 1| kürtőn, zajtalanul helyezte el a fahasábokat a kályha belsejében,
326 1| jószagú emlékeket vihet el magával a házból, amely
327 1| azzal vetne véget: "Tegyük el magunkat holnapra, bizonyosan
328 1| amikor a pálinkának jött el az ideje, hogy az ember
329 1| kiadós lábnyomokat helyezett el szorgalmával a kertben,
330 1| kamrácska képtárát. Azonban még el sem készülhetett az arckép-csarnok
331 1| nő volt. Ezért nem gurult el semmiféle tárgyacska a kamrában,
332 1| után komoly eredményt értek el.~Azt hitte a kamrácskájában
333 1| Gazember, sorsát nem kerüli el a pestvidéki törvényszék
334 1| De hát miért is mentél el mellőlem, amikor minden
335 1| viszontagságaira felkészülten hagyta el a kamrácskát... S alig várta,
336 1| előcsapat, helyezkedtek el a búcsújárásban. De hát
337 1| lábán.~Tehát nem mehetett el a plébánia mellett, hogy
338 1| megjegyzését nem hallgathatta el, mielőtt azt elfelejtené
339 1| vajdának is, habár nem jöhetett el a keresztelőre.~Szindbád
340 1| tudakozódtak, lábujjhegyen mentek el a kötéltáncosnő ajtaja előtt,
341 1| Vajon miért szaporodtak el a tyúkszemvágók Óbudán? -
342 1| is, aki lábát nem hagyta el se a napóleoni, se a közel
343 1| sekrestyés nem utasította el kellő eréllyel és eszéllyel
344 1| látják.~De már egy hét múlott el, amennyi idő alatt még a
345 1| Semmi esetre sem maradok el egyetlen helyről sem, ahol
346 1| addig a hajó mélyén telt el, tűzrakás közben, szénporban
347 1| Szindbáddal azt hitették el, hogy lehetetlenség az ilyen
348 1| haja alatt: az nem pirult el mint a női fülek szokták!
349 1| lakodalomban.~Muzsikaszóval mentek el a cigányok a messzire lakó
350 1| ritka, régi nótát játszott el az asztalnál mellette ülő
351 1| zárdában mindig úgy képzeltek el a kisasszonyok, hogy olyan
352 1| színigazgató éppen akkor találta el a pesti publikum ízlését,
353 1| amelyet az ellenségtől vettek el, mint valami skalpot a vad
354 1| tölteléket adják.~- Ne siessük el a dolgot - szólt közbe az
355 1| lakói nem felejtkeznének el méltatlanul elhagyott kollégájukról.
356 1| pénzbeszedőkkel volt baja, hadd mondja el teljes egészében tapasztalatait.
357 1| Szindbádot. Kezét kezébe adta, és el sem bocsátotta sokáig, mert
358 1| éppen elég időt vesznek el a holtak az eltemetésük,
359 1| vadász figurája is volt, hogy el ne felejtsem) valóban megtelt
360 1| felé vezető utat zárják el a sorompó őrei). Akármilyen
361 1| hosszú-hosszú sorban kísértek el idáig az úton, amíg idejutottál
362 1| kérdést, hogy ne távolodjon el messzire, régi sorompóőrök
363 1| legnagyobb egyszerűséggel, hogy el kellett neki hinnünk, hogy
364 1| nadrágszíjat nyisszantott el. Ez volt minden tennivalója,
365 1| igazi kappané, amelyért el lehet utazni egyik városból
366 1| fürj-fogyasztó nyugodtan el lehet készülve a kappanhájra,
367 1| bizalmainkat még nem veszítettük el.~- A "hónapos retek", amelyet
368 1| sors akaratából induljon el a gyalogösvényen, amelyre
369 1| belefájdult, nem rontották el dolgukat egy visszatarthatatlan
370 1| Harminchárom szépleány ment el a sarokkő mellett, és a
371 1| szépleány egyike így mondta el élettörténetét:~- A nagymama,
372 1| Váci utcából szöktették el a kalaposlányokat gróf Podmaniczky
373 1| Podmaniczky, lovat nevezett el róla a lóversenytéren. "
374 1| hogy egyedül magát fogadom el leányomul. A mamát legfeljebb
375 1| hozott" utcának nevezzék el. ("Ugyanilyen erővel kérhetett
376 1| hangjai nem távoztak volna el bokájából és sarkából.~Szellő
377 1| milyen nagy hibát követett el, midőn nem csókolta meg
378 Alom| magasra, hogy azt ember el nem érheti. Az álom mezőin
379 Alom| kényszeríteni. Hiába nyomjuk el a szívet álom közben: a
380 Alom| álmában annyi rosszat követ el, hogy napközben~alig győzi
381 Alom| hány állatot pusztított el az éjszaka, és ezért lármáztak.
382 Alom| Emberünk nappal hiába ment el bocsánatot kérni az akasztófadombhoz:
383 Alom| így szólott hozzá:~- Gyere el mához egy hétre hozzám.
384 Alom| tudom, hogy egy hét múlva el fogsz jönni. Semmi csalárdság,
385 Alom| következő történetet mondá el:~- Akkoriban egy hölgy megbízásából
386 Alom| semmi jutalmat nem fogadtam el, kivéve tán annyit, hogy
387 Alom| keresztúton, amelyen a kísértetnek el kell vala haladnia... Hiába
388 Alom| egy légy alakjában kezdi el zümmögését az alvó felett -
389 Alom| külsőleg mi sem árulja el tulajdonságát. De ha beköszönt
390 Alom| pattogó~pádimentumoknak el kell hallgatni, mert a garast~
391 Alom| a női nemen helyezkedett el az odvas fog, akkor ugyanaz
392 Alom| tanításában sem tiltotta el a halaknak a fogdosását.
393 Alom| ismeretlen tartományokon utazik el az ember, amely tartományokból
394 Alom| más, mint a nagy hal vitte el olyan idegen, soha nem látott
395 Alom| álmodó, akkor sem kerülheti el azt, fogy legalábbis koporsót
396 Alom| újhold tűnne fel az égen~El kell nekem mondanom, édes
397 Alom| álombeli nő sírva panaszolja el gyermekeit, akik a másvilágra
398 Alom| hogy hány görcsöt helyeztek el alsószoknyájuk zsinórján (
399 Alom| ebben az álomban vesznek el különböző gombok, amelyeknek
400 Alom| asszonyoknál, akik mit sem követtek el arra nézve, hogy őket boszorkányok
401 Alom| mindenki, öreg és fiatal el van ragadtatva. Addig táncol,
402 Alom| tejjel megitatja. Higgyék el, hogy a megitatott férfi
403 Alom| álom tartalmával indulnak el a hajók a tengeren át...
404 Alom| olvasgatása folytán jutottak el hozzánk. Sokan ajánlják
405 Reg| alakját bő bohóc jelmez födi el. Mi a Francia kastély szomszédságában
406 Reg| Annyira sohasem válhatunk el egymástól, hogy éjnek idején
407 Reg| Szindbád az asszonyhoz -, el kell tökélnie, hogyan fogadja
408 Reg| és sohasem felejtették el egymást. Mariett büszke
409 Reg| táncos helyen fogyasztja el.~Távolabb régi házak, ódon
410 Reg| kísérteties gyorsasággal tűnt el a folyópart kanyarulatánál.~
411 Reg| módjára eleget tett, akár el is utazhatik a hajnalban
412 Reg| többé már úgysem felejthetem el. Élni fogok talán, de örökös
413 Reg| akartam mondani. És most már el is megyek.~Szindbád mélyen
414 Reg| olyan bájosan helyezett el, hogy a városi nők ezt mondták: "
415 Reg| könnyelműségeket nem követhettek el nála a tagok. A színészek
416 Reg| kalapot.~- Mégis, mivel töltik el életüket?~A színésznő tükre
417 Reg| kandallók mellett mindig el vannak foglalva. Knopf és
418 Reg| német és francia könyvet ád el, mint magyart, de a regényekből
419 Reg| széket olyanformán helyezte el, hogy mindig láthatta a
420 Reg| jártam, és örömmel tölti el szívemet itt a téli hó,
421 Reg| kisasszony, a színház tagja néha el szokott jönni hozzánk ebben
422 Reg| múltával elmerengve jött el a régi házból. A csodadoktorral
423 Reg| szinte csodálkozva maradoztak el Szindbád úr mellett, hisz
424 Reg| ebben igaza van) nem ismeri el a kalap szükségességét,
425 Reg| szereppel. Az ördög vigye el Shakespeare-t! Azok a lehetetlen
426 Reg| és harminc forintot vitt el érte Stronszky - mint Kisfalviné
427 Reg| szokott) nemigen cserélném el a Somogyi direktorné briliánsaival.
428 Reg| tanulták a táncot.~- Hagyja el! - legyintett Márta. - Pálházi
429 Reg| a tehetséget tőle senki el nem vitathatja -, hogy Pálházi
430 Reg| vérbeli úr képes erre, higgye el, kedves Szindbád.~Szindbád
431 Reg| emlékezetes szalont veszítek el, midőn a virágokat elfogadom -
432 Reg| mégiscsak Pálházi áraszt el napok óta a drágábbnál drágább
433 Reg| úr. Kérem, nem felejtjük el önnek. Már úgyis barátunknak
434 Reg| arca körül, és ez hitette el vele, hogy nem álmodott.~
435 Reg| Még néhány perc múlott el, és Pálházi ritkás, fekete
436 Reg| hírére sokkal többen jöttek el az étterembe, mint máskor.
437 Reg| arculcsapást nem viselheti el a város.~Pálházi olyan unottan
438 Reg| mellett rugalmas alakja árulta el, hogy a rokkantságtól még
439 Reg| nyomban hízelgő mosoly terült el az arcán, amint Pálházi
440 Reg| kantinban huszonegyesen nyerik el egymás gázsiját, a tiszti
441 Reg| hisz hány nagyúr vett már el színésznőt feleségül, csupán
442 Reg| néhány halk szó hangzott el a levegőben, aztán Pálházinak
443 Reg| terem füle hallatra mondott el egy kalabriász-esetet, amely
444 Reg| meghatározni, hogy mennyi idő múlik el a regényben egyik fejezettől
445 Reg| reménytelen szerelmestől fogadnak el a nők legtöbb szolgálatot.~-
446 Reg| olyanformán helyezkedett el, mint egy fűben figyelő
447 Reg| Szilvu plé - merszi. Higgye el, hogy éppen elég ennyit
448 Reg| A gazember! - szólta el magát Szindbád. - Nekem
449 Reg| maga fölindultsága foglalta el, későbben mégiscsak észrevette
450 Reg| mert nyugodtan utazott el a yorki herceg őfenségével,
451 Reg| olyan csendesen szundít el a fehér kályha mélyében,
452 Reg| füled mitől megrezzene.~Hidd el, szerelmem, csak fülemile.~
453 Reg| laktak, és meghatottan mennek el régi fogadók előtt, ahol
454 Reg| és a tapsot azzal érte el, hogy mozgatható bajuszt
455 Reg| Sok karzati jegy kelt el ma - mondta unottan a direktor.~
456 Reg| a városban. Azok jöttek el, szegények, a színházba.~
457 Reg| öreg Fátyolomról bizony már el nem mondható.~A direktor
458 Reg| lepke-fürgeséggel sietett el Szindbád mellett, mintha
459 Reg| mintha most jött volna el az alkalom, hogy kiválóságáról,
460 Reg| kisasszony sohasem mulasztotta el megdicsérni a Híradóban
461 Reg| hogy többé sohasem megy el a Régi trombitásba. De jött
462 Reg| szerezte, majd mások mondták el, amit legjobban tudtak,
463 Reg| valamelyik nihilista követte el.~Szindbád, miután Lenszkyt
464 Reg| az esze!... Kérlek, küldd el a portást.~A portás behúzta
465 Reg| azon ház előtt vezetett el útja, ahol doktor Corvinusz
466 Reg| doktort másnapig, hogy addig el ne illanhasson, midőn is
467 Reg| kedvéért nem mulasztotta volna el a Mályva szokásos társas
468 Reg| szobájából.~- Csak olvasd el - biztatta Stánczy. - Ha
469 Reg| csalódott, keserű szívvel hagyta el a Francia kastélyt, arról
470 Reg| Szindbád helyéről sem mozdult el az előadás alatt, és halovány
471 Reg| Hirtelen könnyek lepték el a szürke szemeket, és kezét
472 Reg| Kérem az urat, hagyja el a termet... Ezeket a szavakat
473 Reg| az ügyvéd, ez a véreb, ha el nem áll szándékától.~- Uram,
474 Reg| hosszú negyedóra múlott el, amíg Szindbád magányosan
475 Reg| volt arra, hogy úgy kapja el az ügyvéd búcsúra nyújtott
476 Reg| és jóízű nevetéssel dőlt el a kanapén.~Szindbád nem
477 Reg| Pálházinak sem sikerült. Ő is el akart ásni bennünket a régi
478 Reg| hogy soha, soha nem hagyom el.~- Valamely lóverseny-toalettről
479 Reg| játszottam. Kérem, helyezze el ezt a gyűrűt megfelelő helyen.~
480 Reg| őszes kapitány nem indult el bolond fejjel a világba.
481 Reg| saját segédtársam rontja el a dolgokat. Katonákkal van
482 Reg| csapszékben holtan terült el az ivóasztal alatt? Ezeken
483 Reg| a legboldogabb férfi is el tud viselni. Csak hadd párbajozzanak
484 Reg| de az öregek se kerüljék el Fodor mester termét, hisz
485 Reg| egy percig sem eresztette el. A haját e napokban nem
486 Reg| azonban itt nem végezhetünk el. Négyszemközt szeretnék
487 Reg| És féltékenységből vált el tőle, holott úgy szereti,
488 Reg| kártya nélkül már nem lehet el, Georgináról sohasem veszi
489 Reg| ördögbe! Én nem csábítottam el Georginát!~- Ezt is tudjuk,
490 Reg| Szindbád kezét. - Higgye el, hogy nem érdemelte meg
491 Reg| vágyakozott. Asszonyom, fogadja el a szívemet. Mariett, ne
492 Reg| szeretem.~- És nem felejt el soha? - kérdezte halkan
493 Reg| pengék csörrenve hagyták el a hüvelyt. A bátorság atyamestere
494 Reg| hangja: "... és nem felejt el?" Nem, sohasem felejtlek
495 Reg| Nem, sohasem felejtlek el, gondolta forrón álmodozva.~
496 Reg| egyszerre - amit úgy képzeltem el, hogy a főorvos egyik fülére
497 Reg| aki elég jóindulattal bánt el csontig lesoványodott testemmel.
498 Reg| lábamat, se nyakamat nem törte el a pokrócba való burkolás
499 Reg| tevékenységét úgy kezdi el az országban, hogy cipészek
500 Reg| amelyet egészséges ember el tudna talán végezni.)~Nézzük
1-500 | 501-551 |