Part

 1    1|              Nos?~- Semmi. Csak azt hittem, hogy az uramra is kíváncsi
 2    1|            lássam. Valamikor nagyon hittem önnek, és a hangjában volt
 3    1|      legjobb papucsban járni.~- Azt hittem, hogy sohasem hagyja el
 4    1|       tegnap váltak volna el.~- Azt hittem, hogy már soha többé nem
 5    1|  megtapogatta.~- No lám. Én még azt hittem, hogy utazó! - mondta félhangosan.~-
 6    1|          női kéz?~- Honnan jön? Azt hittem, már meghalt, hallottam,
 7    1|          igazat, Szindbád. Ah, hogy hittem magának. Mint egy istennek,
 8    1|           házból a zenészt, bár azt hittem, hogy hívásomra felül a
 9    1|              Különös, hogy néha azt hittem odalent a sírban, hogy miután
10    1|        lángoltam, rabja voltam. Azt hittem, hogy már nem jön utánam
11    1|           szomorú voltam, mikor azt hittem, hogy már vége az életemnek,
12    1|          mikor megpillantottam, azt hittem, amit valamikor szegény
13    1|          körülnézett:~- Valóban nem hittem volna, Szindbád, hogy arra
14    1|       elszaggassák kötényeiket. Azt hittem, hogy már benőtt a fejelágya
15    1|            elhibázott életén?~- Azt hittem, hogy örökké tart a mámor -
16    1|        papucsát is, pedig erről azt hittem, hogy szívem fölé tétetem,
17    1|             maga nélkül, akiről azt hittem, hogy mindenem, lélegzetem
18    1|             fiatalember voltam. Azt hittem, hogy mindig fel kell emelni
19 Alom|         megidézni lehet. (Ugyancsak hittem bizonyos varázslatokban,
20  Reg|          tett egyszerre, holott azt hittem, hogy szívem már halott,
21  Reg|            vöröses szemeivel.~- Azt hittem, már a folyosóra ment, hogy
22  Reg|         jelentő merengésben sokszor hittem, hogy Zöldné nem is az ajtón
23  Reg|       titkos virrasztásommal), mint hittem volna, mert gonosz szemekkel
24  Reg| pillantottam meg a szemhatáron. Azt hittem, hogy Lakicsban jobban megbízhatom,