Part

 1    1|           háromszáz esztendeje függ csöndes mozdulatlanságban.~Szindbád
 2    1|           volt boldog, itt, ebben a csöndes, félig középkorias városkában,
 3    1|             Anna, ott abban a szűk, csöndes utcácskában, amikor estenden
 4    1|            a temető tájékán egy-két csöndes és hosszú csókot váltsanak...
 5    1|             sorjában, mint megannyi csöndes, öreg asszonyságok a templom
 6    1|     másiknak gyöngyvirág a kezében. Csöndes, ábrándos mosollyal néznek
 7    1|             gyorsan pattogva - mint csöndes tó vizén a tavaszi zápor -
 8    1|        elmerengeni csak itt lehet a csöndes otthonban. A színházakban
 9    1|      Szindbád így bandukolt végig a csöndes városon, és egy utcasarkon
10    1|             hajadont ébresztett föl csöndes álmaiból, és az árvácska
11    1|   felrobbant az a bolond - mormogta csöndes egykedvűséggel.~Már estére
12    1|       mormogta Szindbád, és a szíve csöndes, borongós kedvvel telt meg. "
13    1| elveszítette volna. Ha elhaladtál a csöndes ablakok alatt és bepillantottál
14    1|             Künn sűrű hóesés, amely csöndes, mintha régi sírok fölött
15    1| elgondolkozik. Hervatag, búskomoly, csöndes és halk teremtésnek szokta
16    1|      ábrándozással töltött éjszakák csöndes emlékei gyanánt maradtak
17    1|    meghalnál, hát legyen nyugovásod csöndes, te szegény.~Keresztet vetett
18    1|    megbocsátás, a jó magaviselet és csöndes ábrándozás. Benne volt az
19    1|          egy kis hegedű hangját egy csöndes emeletről... hogy a tornyok
20    1|         napon visszatért a házba, a csöndes Vízivárosba, mintha tegnap
21    1|                adjál nyugodt álmot, csöndes éjszakát. Engedd meg, hogy
22    1|             a port és pókhálót.~- A csöndes életben majd megnyugszom,
23    1|      paradicsommal. Viola egyszerű, csöndes kis otthonában most már