Part

 1    1|      Szindbád ifjúurunk csillámló tekintetét, és szemrehányólag kérdezte:~-
 2    1|         haját, búskomollyá válott tekintetét és fehér homlokát, amely
 3    1|        mereven szegezte megkopott tekintetét Szindbádra. Lavalière-nyakkendők,
 4    1|           leányok az iskolában. A tekintetét áhítattal és tisztelettel
 5    1|       Málcsi csendesen odavonta a tekintetét, ahol Szindbád ült. Barna
 6    1|    Szindbád látta fátyolos, ijedt tekintetét. A nézőtérről megszólalt
 7    1|       Majd felvetette csendesen a tekintetét. "Nem haragszom!" - mondta
 8    1|   halottja a parton, és eltorzult tekintetét a csillagokra szegezi, amelyeket
 9    1|   vadszőlő-levelekre fordította a tekintetét, mint Irén kivágott nyakú
10    1|         váratlanul könnybe borult tekintetét.~- Engem a konyha nem nagyon
11    1|           közömbösen elfordította tekintetét a futamodásukról. Megálltak
12    1|        öreg nő Szindbádra vetette tekintetét, figyelmesen, megvetőleg,
13    1| visszahozta a másvilágra szállott tekintetét, olyan guggoló mozdulatot
14    1|         beteg nő szívós, billogos tekintetét, valamint hallotta hangját,
15    1|         féltérdre ereszkedett, és tekintetét sem vetette fel (amit bizony
16  Reg|         erkélyig ért, fölemelte a tekintetét.~- Haragszik rám?~Az asszony
17  Reg|     boldog mosollyal emelte föl a tekintetét.~- Asszonyom.~- Legyen szerencsénk! -
18  Reg|         Midőn visszavette volna a tekintetét, a boltajtón át a Türm úr
19  Reg|          megérezte volna Szindbád tekintetét, lassan felemelte hosszú
20  Reg|        darab idő múlva emelte föl tekintetét, amelyben búskomoly álmodozás
21  Reg|         amint Szindbádra emelte a tekintetét.~- Az Istenért, hogy került
22  Reg|       felfogta a veres rám vetett tekintetét, és első másodpercben -