1-500 | 501-515
Part
1 Inc| ifjúkor szemével láttam?~Én már nem is emlékezem pontosan
2 1| Látja? Ennyire szerettem én magát!" - mondta fájdalmasan,
3 1| öklével az asztalra csapott.~- Én vagyok a szolgabíró! - kiáltotta.~
4 1| ki az irodában.~- Azok az én leányaim - felelte sóhajtva
5 1| is emlékezik, akikre már én sem emlékezem", gondolta
6 1| felkiáltott:~- Ezt a képet én ismerem... Ugyan kinek is
7 1| okból meg akar büntetni. Én színész akartam lenni felszentelt
8 1| hogy vagyunk itt, uraim?~- Én házas ember vagyok, négy
9 1| Egyrészt baj volt az is az én esetemben, hogy Rimaszombatban
10 1| magában:~- Vajon miért jöttem én ebbe a városba?~ ~Késő délelőtt
11 1| fejével bólintott.~- Igen, én vagyok: Szindbád, akit ön
12 1| hallgatom a nyárfa hangjait. Az én leghűségesebb udvarlóm az
13 1| ékszerekben gyönyörködni: nem az én természetem. Igaz, hogy
14 1| lágyan megcirógatta.~- Hiszen én csak a maga kedvéért jöttem
15 1| hozzám jött volna feleségül. Én másképpen szeretem az életet.
16 1| utolsó magyar komédiás. Mert én negyvenöt esztendeig pályáztam
17 1| nagyrabecsült barátom-uram, de én mint olyan férfi, aki a
18 1| Kovács Esztit vajon nem én tartottam lefogva, míg fiatalurunk
19 1| szénapadláson, vajon nem én? Talán a színész?~- Köszönet
20 1| tetszett ifjúurunknak, nem én voltam-e, aki a kukoricacsősz
21 1| nem vagyok király...~- Ezt én is sajnálom - dörmögte a
22 1| csókját ajakán megérzi... Az én időmben - nem is olyan régen -
23 1| ásított hátul Portobányi úr.~- Én is álmos vagyok - vélekedett
24 1| hangtalanul a vén színész. - Én sohasem voltam álmos. A
25 1| látszott félelmesnek. És ekkor én felöltöztem, az ablakhoz
26 1| szenvedélyesen beszélt.~- Én nagyon szerencsétlen voltam
27 1| hozta ide. Itt volt, és én boldog vagyok. Ha reggelre
28 1| gyermekes naivság... Hát én? Ugye, megvénültem?~- Most
29 1| tűntek Szindbád elébe.~- Én már csak az emlékeimnek
30 1| minek cipelem magammal. Én őszintén feleltem, hogy
31 1| őszintén feleltem, hogy én már a limlomjaim nélkül
32 1| megöregszem, a templomba járok én is vezekelni, mellet verni
33 1| fiatal vagyok. Istenem, én talán sohasem fogok igazán
34 1| írott S betűt fedezett fel. "Én voltam ez!" - mondta magában,
35 1| ajkát felbiggyesztette. - Én Krakkóban jártam az iskolába,
36 1| biggyesztette a száját. - Én nem szoktam énekelni.~És
37 1| dolgokra, mélyen tisztelt uram. Én valamikor Pesten is voltam...
38 1| mérleget helyre illeszti. Pedig én, uram, számolni sohase tudtam.
39 1| városkában, a kalapja, nos, hát én ehhez nem nagyon értek,
40 1| fehér kezét.~- Ezt mondom én is. Legyen színésznő, ne
41 1| szobában maradhasson, miután én itt vagyok, nincs egyedül
42 1| gondolta magában. - "Én nem bántalak, kismadár!" -
43 1| makacsságával toppantott:~- Én pedig azt mondom neked, "
44 1| nyanya", hogy örökké az én kismadaram mellett maradsz.~-
45 1| fűzőjét, tegye le kalapját... Én majd a folyosóra megyek,
46 1| határozta el magát.~- Helyes, én magára hagyom. A hideg folyosón
47 1| látta, és azt mondta neki: "én csillagom, én királyom".
48 1| mondta neki: "én csillagom, én királyom". Szindbád pedig
49 1| mondogatták Szindbádnak: én csillagom. Két-három nőnek
50 1| szóban és levélben mindig "én csillagom"-nak nevezte Szindbádot,
51 1| Szeretni fogom, amíg élek, az én királyomat. Akár látom,
52 1| tanulta leckéjét. "Mintha én volnék fiatal éveimben" -
53 1| mondta kissé borúsan. - Én nem szoktam olyara könnyen
54 1| megint elölről olvasom. Én már csak olvasás közben
55 1| ismerem is magát. Mintha én hoztam volna a világra.~
56 1| egyszer elvisz a cirkuszba. És én nem voltam tíz éve a cirkuszban,
57 1| aludni csak akkor tudott, ha én kezemmel simogattam. Akkor
58 1| sem vitt el. Egyedül pedig én már nem megyek sehová, fiam.
59 1| maga is táncolt a karban... Én mást mondok magának. Mire
60 1| nagyon boldog házaspár. Én nyugalmazott számtiszt vagyok,
61 1| asszony vállat vont:~- Semmit. Én nem szoktam semmit sem csinálni...
62 1| ezt nem tudta senki, mert én pótoltam a hiányt. Igaz,
63 1| kérlek, hát mikor szerettem én az ékszert? Régen, bolond
64 1| állott. Jöttek a grófok, és én repültem velük, mert hiszen
65 1| rugdosni kezdte a lábát. Fiam, én mondtam neki, hogy próbáljon
66 1| férfiak a nőket, ahogyan én ismerem őket. Soha többé
67 1| a vén nő manapság. Fiam, én nem tűröm meg, hogy a lakásomba
68 1| hölgyek vagyonos udvarlóit. Én már utálom a pénzt. Csak
69 1| kiöltözködve távoznak. Mert én becsületes vagyok. Nem kereskedek
70 1| gondolsz. Hisz ismerlek, mintha én szültelek volna. Tudom,
71 1| szerettél. Ez azonban az én szerelmemen sohasem változtatott.
72 1| szerelmemen sohasem változtatott. Én furcsa, magamnak is érthetetlen
73 1| Te nem láttál engem, de én mindig láttalak. Még mikor
74 1| legyet hessegetne el.~- Fiam, én nem szoktam hazudni. Amit
75 1| nélkül nem élhet... "Az én öregem nagyon derék ember!" -
76 1| egy pesti külvárosban. "Én is lehettem volna fésű" -
77 1| gyón meg helyettünk, mert én csak nem megyek ahhoz a
78 1| makacssággal ismételte:~- És én mégiscsak azt mondom, hogy
79 1| elismerőleg bólintott.~- Én nem pénzért jöttem - kezdte
80 1| vadászfegyverben nem volt patron. Én kiszedtem belőle.~Egyszer
81 1| veszekedtek egymással. De én kihallgattam, hogy miről
82 1| pappal... Azért nem akartam én magával arra a padra ülni.
83 1| szemmel. - Furcsa, hogy én is gondoltam magára mostanában.
84 1| hamarább férjhez megy. Aztán én mégis egy majálison ismerkedtem
85 1| lenni, elmehet színésznőnek. Én nem tartom vissza.~Szindbád
86 1| között jól érezte magát az én feleségem.~Szindbád hümmögött,
87 1| élvezettel szívta mellére.~- Én is pesti vagyok - mondta
88 1| megtapogatta.~- No lám. Én még azt hittem, hogy utazó! -
89 1| múlt héten vagy tegnap. De én sok bolondot összeálmodok.
90 1| bozontos üstökű férfiú -, én majd lebélyegeztetem a jegyeket
91 1| asztalt! - mondta Szindbád.~- Én már látok is egyet.~Leültek,
92 1| Moszkvába megyünk...~- Én onnan jövök.~- Szánkóznak
93 1| magyarázta társnőinek. - Az én anyám becsületes iparosember
94 1| Maupassant-ról beszélgettek.~- Ó, én nagyon szeretem a költőket -
95 1| nőkeresést csak bízza reám, én már sok előkelő dámának
96 1| barátja.~- Minek is költöztem én a fővárosba! - kiáltott
97 1| Ó, de nyomorult is az én életem.~Emerencia dühös
98 1| nem lát senki, mert hiszen én szellem vagyok. Csupán maga
99 1| Sokan mondták azóta, amióta én innen elmentem, hogy a lába
100 1| amelyen bőrbojt volt; és én nem vertem ki a házból a
101 1| Tudom. Mindig panaszkodott. Én szívesen elhittem panaszát,
102 1| védekezett az asszony. - Én ezért lettem kálvinista,
103 1| kártyapaklikat hordott a zsebében az én arcképem helyett. Pedig
104 1| letérdepelt az ajtókilincs alá. Én véletlenül benyitottam az
105 1| fel hevesen Artémiza -, én fontosan láttam önt jönni
106 1| valóban azt gondolta, hogy én elhittem az öngyilkosságot?...~-
107 1| negyvenesztendős volt már akkor, midőn én elhagytam.~- A nők kora
108 1| éj a háztetőkre. Csak az én kéményem füstölt, a ház
109 1| borokat hoz az ispán, és én ágyamban nyugtalankodva
110 1| Szindbád idejében - "az én időmben", szokták mondani
111 1| kezét. - Azt mondta, hogy én vagyok Faust doktor női
112 1| taktust a mondanivalójához:~- Én most innen tovább utazom
113 1| amíg a szerelem él. Amint én önt magam előtt elképzelem,
114 1| csalódtam önben... Estére, midőn én már nem leszek itt - szólt
115 1| nevű nőt emleget, jussak én eszébe, uram.~Szindbád habozás
116 1| regényekben történik.~- Ah, uram, én még fiatalember vagyok,
117 1| sőt meg is esküdött, hogy én vagyok az első...~- A nők
118 1| mindig azt felelte, hogy én vagyok az első. Sohasem
119 1| rosszat álmodott, mert az én gonosz két szemem nyugodott
120 1| igyekezett rendbeszedni.~- Lássa, én azért vagyok itt, hogy egy
121 1| hihetné reggel, hogy az én vigyázatlanságom következtében...
122 1| vigyázatlanságom következtében... De én nem hallgatok most már...
123 1| azt mondanám, Erzsi, hogy én magát szeretem. Szeretem,
124 1| szeretem. Szeretem, mert az én boldogtalan Valériámat látom
125 1| volna.~- Az anyámtól... Mert én mostohagyerek vagyok.~Szindbád
126 1| Ha egyszer Pestre jönne, én gondolnék magára. Járt már
127 1| elmerengve Eugénia. - De én még látni akarom önt, Szindbád.
128 1| oldalán őrködnek. Sajnos, én csaknem mindig egyedül vagyok,
129 1| éppen önre gondoltam.~- Én már régen halott vagyok -
130 1| bánatosan mosolygott:~- Én sohasem felejtettelek e1
131 1| ütöttek volna. - Sajnos, én már öreg vagyok, hogy újra
132 1| azzal vigasztalgatták: "Ó, én is sokszor sírdogálok magamban,
133 1| mintsem utol lehetne érni. Az én szívem már elcsendesedett,
134 1| más, csak a szentkép és az én szívem.~A kulcsárné csörgette
135 1| kell korholni a nőket.~- Én nem kezdem - sóhajtott az
136 1| szomorú vagyok, hogy az én fülembe már nem fog hazudni
137 1| látásra belém szeretett... És én azt mondom önnek, hogy az
138 1| gyermekét csókolja, s az én csókom jut az eszébe, s
139 1| hangzott, mint a hajókürt:~- Ó, én nem tehetek arról, hogy
140 1| Pedig olyan barna volt, mint én, amikor meghalt.~- És kegyed
141 1| hasonló szavakat mondani.~- Én nagyon hosszú életet éltem -
142 1| ha tudnák, hogy ki voltam én... Ámde annyit mondhatok
143 1| sírt, amiért meghalt... Én szeretem kegyedet.~A bagoly
144 1| álmodozva az asszony -, mert én szentimentális nő vagyok.
145 1| beszélget, ha az éjszakát én a tető alatt töltöm. Van
146 1| álmok megmagyarázása az én hivatásom. A régen lezárt
147 1| kérem, jöjjön velem, majd én hazáig elkísérem, tiszteletteljes
148 1| egymást - felelt Szindbád. - Én mindig rád gondoltam.~-
149 1| mindig rád gondoltam.~- És én? - nevetett az asszony. -
150 1| térek többé vissza.~- Lásd, én tudtam, hogy visszajössz -
151 1| tetszeni. Azt óhajtottam, hogy én legyek a legszebb, akit
152 1| erősen a nő szemébe nézett.~- Én tudom, hogy te már nem fogsz
153 1| szerettél, mikor mindened én voltam, mikor a lábaimnál
154 1| Szindbád, mintegy önmagától. - Én ismerem a halált. Nőknek
155 1| elkomolyodással Szindbád -, én már többé nem tudnék maga
156 1| dologért felkelni a kanapéról.~Én azonban tovább kérleltem
157 1| újításokkal az ifjúság. Én már nem tudom a helyet,
158 1| dacosan így szólott:~- Igen, én tanácsoltam neki, hogy ne
159 1| mennyit szenvedtünk önért. De én voltam az erősebb. Addig
160 1| sohasem tapogatta meg se az én lábam, se a barátném lába.
161 1| az almaszagú kamrákban? Én azt hiszem magamról, hogy
162 1| jó. Szalmába vagyok már én is téve.~- Ó, asszonyom -
163 1| barchentet adott-e el?~- Én most már csak álmomban lakom
164 1| való embereknek?... Lássa, én is azt gondoltam magamban,
165 1| érzem. Vajon miért tanultam én a töltött káposztát úgy
166 1| Hát mondja meg nekem, mert én még nem találkoztam utazásaimban
167 1| ház falához:~- Hát lássa, én éppen azért jöttem ebbe
168 1| városkában.~- No, jó leszek én itt bírónak - gondolta magában
169 1| vidékbeliekkel... Szerencsére, én sohase írtam magának egyetlen
170 1| naplójegyzetekben itt-ott előfordul az én nevem is!~- Előfordul -
171 1| olcsón szeret vásárolni. De én csak fél füllel hallgattam
172 1| ki élete megmentőjének. Én erre megkérdeztem tőle,
173 1| legjobb nőnél a városban. Mire én azt feleltem neki, hogy
174 1| sohase komolyodnak meg. Én hálás vagyok azért, hogy
175 1| hogy nem látom szívesen. Az én vendégszeretetem híres messzi
176 1| Maga is útonálló, mint az én szegény uram volt.~[1924]~ ~
177 1| Csak rám hallgass, csak az én szájamra figyelj, úgy megetetlek
178 1| a főzés teteje:~- Majd én meggyógyítalak... Igaz,
179 1| parasztjaimmal csinálom - de én magam sem hiszek a kártyában,
180 1| vannak előtted... Itt vagyok én is, a menyasszonyi ruhámban.
181 1| elhiszem. Te mindig az én gyermekem maradtál, hiszékeny,
182 1| van és nagyon fáj.~- Az én kezem már öreg, hiába simogatnám,
183 1| jönne el meggyógyítani az én egyetlen fiamat. Bizonyosan
184 1| Ilyenkor mindig ott voltam én a jó tanáccsal. És az én
185 1| én a jó tanáccsal. És az én varrógépemen varrta azt
186 1| legszerencsésebb volt.~- Eljön?~- Majd én megtanítom, hogy úgy fésülje
187 1| úgy fésülje a haját, mint én leánykoromban, ne essen
188 1| kérdezgeti a távolból: "Én istenem, miből élnek a komék?" "
189 1| világon? Javuljon meg, uram, én mondom magának, még nem
190 1| nyugodnom árvaságomban. Majd én csak magam főzöm meg reggelenként
191 1| fájdalmasan legyintett:~- Az én feleségem már régen nem
192 1| járatod az eszedet? Ha már én nem kellek neked, legalább
193 1| fejét a jászol felől.~- Csak én vagyok, te! - mondta Terka
194 1| szeretődhöz, a Terkához, én bizony nem bíbelődöm a temetéseddel,
195 1| Nem, Szindbád, nem voltam én olyan boldog, mint messziről
196 1| maradjon, ha kedve tartja. Én az esti vonattal Pestre
197 1| semmi bajom. Sokkal jobb, ha én ismertetem meg a madárijesztőkkel
198 1| felelte ásítva Szindbád. - Én a szemléltető oktatásnak
199 1| nőket... Magukat. Akiktől én valaha olyan nehéz leckéket
200 1| ágyat húzni a vendégeknek!~- Én majd segítek - ajánlkozott
201 1| megvendégelni.~- Még nem gyóntam. Én ezt mindig nagypéntekre
202 1| üzletkötéshez is:~- Nézd, Valentin, én látom a te kék szemedből,
203 1| gyermekkorunk óta nem változott. Én pedig most is úgy ülök itt
204 1| egymáshoz a szavak hímzéseit:~- Én sohasem tudom neked elfelejteni,
205 1| volt a Poprád lelkének, az én sapkám fekete báránybőrből
206 1| nem te követted el, hanem én. És én elloptam tőled a
207 1| követted el, hanem én. És én elloptam tőled a zacskót.~
208 1| kérdezte hosszadalmasan.~- Én voltam - felelt Szindbád,
209 1| hetvenöt krajcárt elveszítettem én azóta... Igaz, hogy ezen
210 1| gyónásodba vennéd fel az én bűneimet is, mert nekem
211 1| nagyheti passiójátékban én játszom a Júdás szerepét -
212 1| szerepét - talán valójában én vagyok a Júdás a játékon
213 1| a játékon kívül is... Az én csizmám mindig mocskos,
214 1| avatkoznak. Nem, még az én bűneim sem érnek meg annyit,
215 1| Miféle szél hozott ide? Én már öregember vagyok, nem
216 1| akarom boldoggá tenni, mert én egész életemben szenvedtem
217 1| hogy életben maradtam.~- Én úgy tudom - mondá igen gúnyosan
218 1| másvilágra szökdöstek előlünk. És én remeteéletre adtam magam.
219 1| ne tudna megházasodni az én fiam is? Kettőnket is eltarthatna
220 1| tavasszal elvetegeti. És én előre elmondom neki, hogy
221 1| nézzétek meg a kertet, amíg én a tanár urat levizsgáztatom.~
222 1| káposztáskertben... Ti tovább utaztok, én itt maradok.~- Nem történik
223 1| amikor tisztelt úratyja, az én zenekedvelő barátom ezt
224 1| Sárit át kell engedni az én igen tisztelt barátomnak,
225 1| átdöccen velük a vonat.~- Én a spanyolországi szigetekről
226 1| van egy házi kísértete... Én pedig mindent láttam a világon,
227 1| Mallorcáról vagy a Minorcáról?~- Én mind a két helyen laktam
228 1| Szindbád.~- Mit tehetek én arról? - kiáltott fel panaszosan
229 1| nem veszek magamhoz. Ez az én legegyszerűbb szépségápolásom
230 1| nekem, hogy mi történik az én gyermekemmel odaát a másvilágon?...~
231 1| lüktettek, mintha mind az én testemen mentek volna keresztül.
232 1| amely többnyire megfelelt az én ízlésemnek is. A divatlapokban,
233 1| divatos ruhákat, amilyent én varratnék a leánykámnak -
234 1| látogatott meg, amely az én ízlésemnek megfelel. Csak
235 1| tánciskolát, amelyben valaha én tanultam táncolni... Persze,
236 1| téli délutánokon, mint az én időmben, és a táncmestert
237 1| Beregszászi-zongorán, amelyen én tanultam skálázni egy elszegényedett,
238 1| észre a hajában, mint az én hajamban is volt, amikor
239 1| volt ez, amely valamikor az én hajamban is megakadt.~-
240 1| gyermekkorát álmaiban?~- Ha én azt tudnám, hogy mindez
241 1| ostromlásának, és a céltáblához én álltam ki esténkint az orfeum
242 1| Igazán abbahagytam volna az én vándormadár életemet, ha
243 1| kell lenni, várja meg az én lakásomon." A jószívű házmesterné
244 1| Lássa, ilyen ember az én uram, és egész éjjel a kocsmában
245 1| mondta a fogai között. - Az én apám masiniszta volt, én
246 1| én apám masiniszta volt, én nem szoktam félni.~Szindbád
247 1| életek fölkutatásában... Én olyan természetű ember vagyok,
248 1| magának férjhezadó lánya? Mert én valaha feleségül akartam
249 1| a siető asszonysághoz -, én tudom, hogy a bábák titoktartó,
250 1| férfiak sohasem felejtenek. Én például legénykoromig szívembe
251 1| bevallom, hogy nem vagyok én sem más, mint gyönge férfi,
252 1| betegágyban fekszik. Tudom én, hogy a jó bábák szívjósága
253 1| férfi miatt tévedésből az én kalapomat öntötték le a
254 1| emelgetését, méregetését, miután én a városba megérkeztem.~Szindbád
255 1| májak és a vesék nem az én érzékeny fogaimnak valók.~
256 1| lenni a lábuk alatt. Voltam én is valaha vidéki ember,
257 1| vér tapad a kezünkhöz.~- Én szívesen elmaradhatok, ha
258 1| kegyelmes atyámnak, hogy bizony én magam sem tudom, hogy miért
259 1| málna virágait tépdeste:~- Én vallásos nevelésben részesültem.
260 1| keresztutaknál álldogáló halállal.~- Én két almát vagy körtét szoktam
261 1| beteg az ágyban -, de az én eszemen még nem járt túl
262 1| susognak odakint a konyhán, én minden szavukat megértem,
263 1| csóválgatta a fejét:~- Tudok én mindent... A múltkor, amikor
264 1| birokra? Megbocsátom, hiszen én beteg nő vagyok.~Szindbád
265 1| kedvéért így fésülködött? Én még az oldalt választott
266 1| alattomosságot jelentenek. Én azokat a férfiakat kedvelem,
267 1| fölényesen közbevágott:~- Én nem tévedtem magában, az
268 1| imádkozzon senki, imádkozom én magam helyett, és bizonyos
269 1| bizonyos vagyok arról, hogy az én jó Istenem megsegít, hogy
270 1| felépüljek. Majd találok én még olyan férfiakra, akik
271 1| felett viselhesse... Ó, én tudom, nagyon jól, hogy
272 1| miért nem fognak magán az én átkaim. Bolonddá tart Budán
273 1| bűneit. De majd kitalálom én azt az átkot, amelyet ezek
274 1| helyzetben vannak - pedig én megmozdulni sem tudok, azt
275 1| hiába akar bolondítani, én beteg nő vagyok.~Szindbád
276 1| kandúrmacskának a farka. Jól tudom én, hogy mikor szokott a maga
277 1| sütöttem? Hisz kire gondolok én valaha a földi életben?
278 1| kezem". Sokszor elgondoltam én azt a börtönben, hogyan
279 1| elmondására használta föl:~- Én szegény asszony vagyok,
280 1| asszonyra találnak, amilyen én vagyok. Vasárnap a szegény
281 1| asszonyom.~- Szerda az én böjtnapom, azért ne is csodálkozzon,
282 1| támadnak a férfiúnak. Nem baj, én nem félek még a szerelmi
283 1| nekem a kocsirúddal, mielőtt én még a kutyakorbácshoz hozzányúlhattam
284 1| nincs a női nem iránt. De én még a régi gavallér iskola
285 1| szeretek általában hordani. Az én félcipőm felvételéhez soha
286 1| is bántott, mert nem az én kézzel kötött, londoni vastag
287 1| vajon nem fázom-e? Mire én elmondtam élettörténetemet.
288 1| a céda életet, feleltem én, amire ő figyelmeztette
289 1| akarja hagyományozni. De én köszönettel lemondok az
290 1| magában tanácskozni. Az én régi hölgyismerőseim nagyon
291 1| koptatja azt nők után.)~- Én pedig elbocsátottam a Mári
292 1| karalábét akart főzni... Pedig én a borjúhúst akkor sem szerettem -
293 1| addig-addig hallgatta az én akkori céltalan beszélgetéseimet
294 1| a zászlósurak, amikor az én beszélgetéseim idején nem
295 1| mert hiszen voltaképpen én akkor nem is nekik tettem
296 1| láthatatlan telefonon át... Én nem voltam szerelmes belé!~-
297 1| üzlethez csak szerencse kell. Én pedig egész életemben szerencsés
298 1| Azt a világért se tegye. Én azok közé a férfiak közé
299 1| ez már nem divat. Szóval én régi ember vagyok, szeretem
300 1| valamely nevezetesség, de én igen kedvemre valóan ebédelek
301 1| mondta most Szindbád -, én szeretem bicskaheggyel kipiszkálni
302 1| szokta.~- Ha megengedi, én szeretem a mellényemet kinyitni
303 1| énekelnének...~- Mondok én magának valamit, Viola,
304 1| szerelmeslevél megfogalmazásánál... "Én már nem tudok mit írni annak
305 1| az esztendők. Nem találom én meg a boldogságomat senkinél,
306 1| Rea nevetett:~- Törődöm is én már valakivel: csak a magam
307 1| kedvesebb nők a világon, de én ismerlek téged legjobban
308 1| világon. No, valld be, hogy én ismerlek?~Szindbád száraz
309 1| hajtsanak, imádjanak. És én ezért néha beléjük is rúgtam...
310 1| akkor is, ha nem hívsz. Én most már a halálomig nem
311 1| Jegyezze meg, kérem, hogy én nem tűröm a rendetlenséget.
312 1| neki, hogy az első inget én ajándékozom neki - felelt
313 1| Álmatlanságomban - mondtam én, midőn Valery száma után
314 1| enyhülnek szenvedései.~- Csak én - mondja Szindbád, mielőtt
315 1| történetet befejezte -, csak én voltam igazán boldogtalan
316 1| keresse a köveken.~- Az én uram kövező. Kövező Óbudán,
317 1| sántikál mindenki Óbudán?~- Az én uram kövező! - ismételte
318 1| látom, hogy megérkeztem az én régi, szép Budapestemre.~[
319 1| és közös gangú házakban. Én például azt szerettem volna,
320 1| életben, amelyet egyedül én használhatok. Csak egy kis
321 1| megy a mosókonyhába, amikor én akarok. Ez az elviselhetetlen
322 1| rongyos alsószoknyáját az én pincémbe dobni, azt felelte,
323 1| dobni, azt felelte, hogy én már öreg vagyok, és mossam
324 1| mossam ki, ha nem tetszik. Én mossak, takarítsak egy leány
325 1| Ajánlom ezt a nótát az én kedves nászuramnak! - mond
326 1| Magyary is a hegedűjét.~- Én pedig ezt a nótát ajánlom
327 1| múlhatatlan halált okoz. Én a magam részéről az olyan
328 1| időre nézve! Az embernek az én koromban már a hasznos időbeosztásra
329 1| leszakaszd virágát, mint éppen az én időmben. Nem szabad a szívet
330 1| meg van jelölve. Inkább én legyek megrontójuk, mint
331 1| az ember szürke életébe. Én amúgy is haragban vagyok
332 1| mint valami gonosztevőt. Én nem szabadítom ki, előre
333 1| ahogy egy házat bontanak. - Én pedig azt felelem erre,
334 1| fácska volt őkelme, amikor én a bajuszomat már pödörtem.
335 1| volna pontot a Málcsi és az én ismeretségemre, amelynek
336 1| valami szertartást végeznénk. Én az esti tüzelést sohasem
337 1| megjelenésének magyarázatát, ami az én magányos estémen, doromboló
338 1| valószínűleg szőke, mert az én nótám fiatalkoromban az
339 1| deszkakereskedést elhalasszam. De én csak a szokatlanul nagyra
340 1| elindult a maga útján. Én azt hiszem, hogy ezektől
341 1| megteszi a maga szolgálatát. Én valamikor az élet gyönyörű
342 1| Szindbád asztaltársa. - Amint én ismerem a világot, úgy tapasztaltam,
343 1| tükörben, mielőtt elindult. "Én bizonyosan a végzet embere
344 1| velünk jön, Szilvia? Majd én leszek a partnere. És újra
345 Alom| vándorolni barátom-uram."~- Erre én meglóbáltam kezemben a hatalmas
346 Alom| lépik át küszöbömet." Erre én tisztelegtem botommal, miután
347 Alom| bizonyosan eljön értem." - Amire én szorosabbra fogtam botomat,
348 Alom| tapasztalatlan királyi koromban én magam is azt hiszem, hogy
349 Reg| visszaigazította arcára. Én gyakran láttam önt házunk
350 Reg| alszik a fiacskám, mert én a bálon vagyok, a német
351 Reg| érintkezem az emberekkel. Sem én, sem Mariett, férjem első
352 Reg| Férjem megtudná a dolgot, és én nagyon röstellném előtte.
353 Reg| sokkal szigorúbb nő, mint én. Neveletlenséget nem tud
354 Reg| Hogyan kerülhet ön az én erkélyemre tudtom és beleegyezésem
355 Reg| Mariett büszke arra, hogy az én uram felesége volt.~Szindbád
356 Reg| szavakra.~- Tehát kérem, én azt gondolnám, hogy ön éjfélkor
357 Reg| Megtalálja a házat?~- Amint én ezt a várost ismerem, a
358 Reg| esetleg reám is gondol.~- Én már akkor is gondoltam önre,
359 Reg| még azt sem tudta, hogy én a világon vagyok - felelte
360 Reg| ábrándosan Szindbád. - Az én életem már elvégeztetett
361 Reg| hajából, egy mosolyt, és én eltűnök nyomtalanul, hogy
362 Reg| Szórakozottan, csendesen beszélt:~- Én már sokfelé játszottam Magyarországon,
363 Reg| Szalánczi kisasszony. - Az én vérem olyan nyugodt lett
364 Reg| színésznő! - mormogta. - És én még nemrégen rajongtam Editért!~
365 Reg| miből él? A kapitányi rangot én ajándékoztam.~Szindbád majdnem
366 Reg| bujdosó csillagocskák.~- Én többször táncoltam vele -
367 Reg| heverő római sisakot.~- Én csak egyszerű nő vagyok -
368 Reg| Mit akar Shakespeare az én uramtól? Beleegyezem, hogy
369 Reg| vándorszínész korában, de én már mégiscsak a legünnepeltebb
370 Reg| hogy olyan Júliát, mint én voltam, még nem látott életében.
371 Reg| életében. Igaz, hogy az én alakom - karcsú, sugár,
372 Reg| nőnek? Nyúl, nyúl, de bizony én másképpen tanultam a csárdást
373 Reg| mégiscsak nekem adta, mert én voltam, aki tudtam is valamit
374 Reg| mondják - így többek között az én rajongó, bolondos Kisfalvim
375 Reg| színpadi helyzetbe állván -, én is csak asszony vagyok.
376 Reg| Szalánczi Edit. - Ismerem én magát alaposan, Szindbád
377 Reg| éppen olyan jól tudja, mint én, hogy Pálházi Ferenc, ki
378 Reg| kedves, derék nők voltak, és én sok mulatságos percet köszönhetek
379 Reg| tisztán a modern világot, azt én eleget hangsúlyoztam előttük.
380 Reg| szegény leány, aki titkon az én régi harisnyáimat viseli,
381 Reg| kárbaveszettnek látta volna.~- Én nem tudom, honnan is tudnám...
382 Reg| magam indultam lakására, és én sem találtam otthon.~- Georginát
383 Reg| A véletlen, a vakeset az én legjobb cimborám - dörmögte
384 Reg| még egyszer visszajövök.~- Én majd nyomban sürgönyt küldök
385 Reg| burkolózott.~- Mit tudom azt én! - felelt mogorván, és ellenséges
386 Reg| kedélyesen a fogát.~- Az én főztömet kóstolná meg, Pálházi -
387 Reg| felelt hűvösen Edit -, én jól ismerem őket. Nem nagyon
388 Reg| nők legtöbb szolgálatot.~- Én is olvastam. Miben lehetek
389 Reg| gyengült meg a látása?~- Hát én színésznő leszek, Szindbád.~
390 Reg| szándékomban, mert hisz én... Én már nemigen fogok
391 Reg| szándékomban, mert hisz én... Én már nemigen fogok bocskorban
392 Reg| kenyeret keresnek.~- Mert hisz én tulajdonképpen nem tudok
393 Reg| Abban az időben, amikor én még leány voltam, nem volt
394 Reg| tegnap vagy tegnapelőtt. Én nem változtam, sőt bizonyos
395 Reg| Szerződésünk van arra, hogy én nem leszek színésznő. Ezért
396 Reg| a tenyerét.~- Briliáns. Én láttam Duset, Sarah-t, Márkust.
397 Reg| Kisfalvi igazgatóval az én ügyemet. Én mindem magára
398 Reg| igazgatóval az én ügyemet. Én mindem magára bízok.~- Jó
399 Reg| szokott lenni! Ördögöt. Az én kedves feleségem éppen olyan
400 Reg| vonogatta.~- Tudja, Szindbád, én színházi ember vagyok, vén
401 Reg| Romeót természetesen én fogom játszani - mondta
402 Reg| Kisfalvi. - Tudom, hogy nem az én koromhoz illő e szerep,
403 Reg| koromhoz illő e szerep, de én még azoknak a híres régi
404 Reg| Elég fiatal hozzá, ami az én öreg Fátyolomról bizony
405 Reg| emiatt. De hát, uramfia, az én szegény öregemnek hányszor
406 Reg| kedve a nőktől, amikor az én színésznőimet látja! Egyik
407 Reg| másiknál... Majd megmutatnám én, Szindbád úr, ha szép színésznőim
408 Reg| trombitással.~- Ismerek én minden hírlapírót, csupa
409 Reg| vőlegényem vagy micsoda...~- Én azt nem mondtam senkinek -
410 Reg| földerülve Georgina -, hisz én úgysem megyek férjhez soha.
411 Reg| bűnös ebben a dologban, az én vagyok.~A sürgönyt Alexandriában
412 Reg| tudnod kell, hogy ki a P. F. Én csak egy népdalköltő vagyok,
413 Reg| népdalköltő vagyok, de még én is kitalálom. A doktor egy
414 Reg| kiegyenesedett.~- Asszonyom, az én szerepem nemes és tiszteletre
415 Reg| izgatottak...~- Ebben a házban én parancsolok! Szindbád úr
416 Reg| szemébe nézve.~- Köszönettel én tartozom önnek, hogy a ház
417 Reg| meglehetős messze van ide, és én még csomagolni akarok. Ülj
418 Reg| kalapot hozatott Bécsből. De én, uram, ahogy engem most
419 Reg| ragyogó, szép, fiatal! De még én se vagyok olyan öreg, amint
420 Reg| szemét Szindbádra emelte:~- Én teljesen megbízom önben,
421 Reg| nyugtalankodik sorsom miatt, de én bizonyos vagyok abban, hogy
422 Reg| Ne siettessünk semmit. Én néha úgy érzem már magam,
423 Reg| rekedten rikácsolta:~- Uram, én nem pénzt kértem, hanem
424 Reg| térparancsnoksághoz vannak beosztva?~- Én csapatnál vagyok - felelt
425 Reg| Helyes, így lesz jól. Én ugyanis nem szeretem, ha
426 Reg| majd lesz kard, ahogyan én akarom. Most pedig menj
427 Reg| Minden párbaj szamárság. Én mondom, aki verekedtem is
428 Reg| ebben az országban csak én vagyok az az ember, akinek
429 Reg| Angol királynőben laktam.~- Én is ott laktam - mondta könnyedén
430 Reg| nézett körül.~- Asszonyom, az én szállásom kis legényszoba,
431 Reg| dologba... Bizonytalan.~- Én azonban tudom... Nehéz lovassági
432 Reg| ilyen bolondságot?~- Az én információim sohasem csalnak.~-
433 Reg| helyet, Mariett. Most majd én kérdezek magától valamit.~-
434 Reg| hiszi, hogy önök között én vagyok minden bajnak, rossznak
435 Reg| ajkába harapva Mariett. Én korántsem vagyok olyan ostoba,
436 Reg| jég olvad. Georgina soha. Én mindig féltem tőle, de Pálházi
437 Reg| Szindbád úr.~- Az ördögbe! Én nem csábítottam el Georginát!~-
438 Reg| a többség az. De lássa, én tisztában vagyok azzal,
439 Reg| kezükben kard. Lánykoromban én is vívtam, és tudom, hogy
440 Reg| csodálatos nőt, aki után az én szívem mindig vágyakozott.
441 Reg| hogy igazán szeret!... Mert én nő vagyok, tetőtől talpig
442 Reg| lobogó vérű asszony vagyok. Én igazi nő vagyok!~- Igazán
443 Reg| nem apád, csak a fejét! Az én vívótermemben az ellenfél
444 Reg| hozzál direkte vasgyúrókat az én termembe. Hisz ez a kar
445 Reg| Ejnye, Gránitz! Nem is adok én többet nehéz kardot a te
446 Reg| felelt:~- De benne van az én föltételeimben. Az én termem
447 Reg| az én föltételeimben. Az én termem nem mészárszék. Menjetek
448 Reg| haragszom. Senkire sem haragszom én. Fiam, csak nekimenni. A
449 Reg| találta magát szemben.~- Vajon én is sápadt vagyok? - súgta
450 Reg| Marad minden a régiben. Én most utazom. - Ha a gyereket
451 Reg| hívták... Természetesen én megjátszottam a játékot
452 Reg| kardcsattogtatást - akik az én lelkemért küzdenek egymással.
453 Reg| általában a műbirkózók.~- Én egyetlen ökölcsapást mérek
454 Reg| becsületsértő szónoklataikkal. (Én ugyan megfogadtam magamban,
455 Reg| a nagybetegnek, amilyen én voltam, rettenetesen fárasztó
456 Reg| Nézzük például, mik voltak az én teendőim elég boldognak
457 Reg| egy regénybeli urat.~Az én gyomrom azonban nem áhítozott
458 Reg| elégedve működésével, míg én ügyet sem vetettem rá.~Én
459 Reg| én ügyet sem vetettem rá.~Én csak a veres mosolygó arcát
460 Reg| félni, minden bizonnyal én is meghalok - mondta egyszerűen
461 Reg| kérdeztem hitetlenül.~- Én is, barátom, de erről most
462 Reg| titkon azt gondoltam, hogy én a meghalás esetére valakit
463 Reg| kiugorhatna a második emeletről. Én nem szeretem a kövér ápolónőket,
464 Reg| az ágyon végignézett.~- Én vagyok a Pista bácsi, maga
465 Reg| álló villamos lámpát.~- Én beteg vagyok, tőled tiszteletet
466 Reg| nem szabadul.~- Maga az én emberem, Pista bácsi, úgyse
467 Reg| egyik-másik előtt. - "Ó, én gazember" - gondoltam, és
468 Reg| szerelmesen sóhajtott:~- Én mészárosnak szeretném bérbe
469 Reg| a vasember.~(De most az én álmaimban az erő szimbólumaként
470 Reg| életemre törnek. (Mintha én olyan sokat érnék nekik!)~
471 Reg| mellékes - mondogatta, és én valóban csodálkoztam ezen
472 Reg| bizonyos pénzösszeget. Mert én nemsokára amúgy is meghalok.~
473 Reg| nagyságos kisasszony, nem vagyok én való azok közé az emberek
474 Reg| régen meghaltak volna az én helyemben, míg nekem tovább
475 Reg| találkoztak. Ilyenek lehettek az én ismeretlenjeim, hosszúorrú,
476 Reg| hittek, ő csak vak volt, de én bolond voltam. S ugyanezért
477 Reg| nem élvezett más, mint az én szerénységem, akinek hallása
478 Reg| látogatása tilos. Gondolom, az én ajtómon is ilyen tábla volt,
479 Reg| ilyen tábla volt, de hát én komolyan beteg voltam, míg
480 Reg| megadásnak, letargiának. (Pedig én azt szerettem.)~Sári doktorkisasszony
481 Reg| lépcső felől - velem együtt. Én kárörvendő, gonosz emberarcoktól
482 Reg| hogy ez a nő betörhet az én szobámba is, hogy kedvesét
483 Reg| kiáltás az ajtóm előtt, és én kétségbeesve kutattam párnáim
484 Reg| lehetett beteg, amilyen én voltam a magam idejében.~ ~
485 Reg| olyan betegnél, mint amilyen én voltam, mindennek kívülről
486 Reg| benézegetni. Nem mozdultam én egyetlen lépést sem a széktől,
487 Reg| szoknyáit, meg tudom is én, miféle vénasszony rongyait.
488 Reg| hatásukat kipróbálják, de én úgy utáltam az italt, hogy
489 Reg| tucatszekrény részéről.~Igaz, hogy én magam sem tudom, mi keresnivalóm
490 Reg| elszökő lélekkel, hadd menjek én egy csizmadia, asztalos
491 Reg| harangozás: hadd menjek én helyetted, Kovács, Tóth
492 Reg| ápolók elviselhetetlenek az én részemről, ezért talán próbáld
493 Reg| eltávozott lélek.~Lehetnék én is a helyében.~ ~
494 Reg| sikere lesz.~Így találtam én meg halálos ágyamon T. lelkészurat,
495 Reg| borult szobában.~- És az én legalázatosabb kérelmemre,
496 Reg| arra az esetre úgysem jó az én segítségem, mert egyházunk
497 Reg| romantikus lénynek, akire én gyengeségemben számítottam:
498 Reg| mit kell tenni, mit tegyek én szerencsétlen, hogy mostani
499 Reg| atyánk szemében, mint ahogy én is megpillantottam egy villanásnyira
500 Reg| csak Zöldnére gondoltak.~Én sohasem gondoltam komolyan
1-500 | 501-515 |