Part

 1    1|          útjába, aki majd új életet önt belé, friss vért az ereibe
 2    1|      megállottak.~- Isten áldja meg önt, köszönöm, hogy elkísért -
 3    1|      megakadályozott abban - amiben önt nem akadályozta -, hogy
 4    1|      Artémiza -, én fontosan láttam önt jönni a piactéren, mikor
 5    1|             a szerelem él. Amint én önt magam előtt elképzelem,
 6    1|         ejtettek. Utálok mindenkit. Önt is, pedig először látom...~-
 7    1|              De én még látni akarom önt, Szindbád. Sokat sírdogáltam
 8    1| szelídítenék, nevelnék, mint egykor önt, mikor éjszakánkint rám
 9    1|         fogva feleségemnek tekintem önt - szólt Szindbád a biedermeier
10    1|     szomorúan bólintott.~- Megvárom önt, asszonyom, bár tudom, hogy
11    1|             és sikerül elfelejtenem önt - mondta Rozina, midőn búcsúzóul
12    1|            Még szép dolog, hogy nem önt le valamivel az emeletről,
13  Reg|           arcára. Én gyakran láttam önt házunk ablakából, amint
14  Reg|     morzsolta.~- Az nem lehet, hogy önt nálam találja valaki. Férjem
15  Reg|         Lármát csapok, és elfogatom önt mint betörőt.~- Megteheti -
16  Reg|        könnyebben megértettem volna önt. Művészvér van az ereiben.~-
17  Reg|      férfiak.~- Tegnap óta keressük önt - mondta némi élességgel "
18  Reg|        érette. Georgina nem szereti önt.~Szindbád egy másodpercig
19  Reg|             ezért nem mérgezték meg önt a mai napig, Szindbád úr.~-
20  Reg|            asszonyom, mert szeretem önt.~- Igazán szeret?~- Soha
21  Reg|           Két kézzel kell tartanunk önt, tisztelt barátom. Reméljük,