Part

 1    1|          elmenőben, hatalmasan rálépett Ketvényi Nagy Sámuel lábára. - "Gyere
 2    1|              Portobányi úrnak hívják.~ ~Ketvényi Nagy Sámuel sokkal későbben
 3    1|              vállára dobta a kabátot.~- Ketvényi Nagy Samu, nyugalmazott
 4    1|                 velem szégyent - felelt Ketvényi Nagy, elfoglalta helyét
 5    1|           felnevelkedett (Portobányi és Ketvényi Nagy Sámuel felügyelete
 6    1|                 fölött Portobányi úr és Ketvényi Nagy Sámuel rendelkezett,
 7    1|          mindvégig egyforma állapotban.~Ketvényi Nagy Sámuel, a nyugalmazott
 8    1|                csettintett a nyelvével.~Ketvényi Nagy Sámuel megengedte magának
 9    1|         harsogta színpadias hangsúllyal Ketvényi Nagy Sámuel.~Portobányi
10    1|           kiterjesztett karokkal állott Ketvényi Nagy Sámuel. Szindbád úratyja
11    1|              Portobányi, az öreg író és Ketvényi Nagy Sámuel, a nyugdíjazott
12    1|                Szindbád képzeletét, míg Ketvényi Nagy a vidéki színészet
13    1|        sétálgatott a kövér komikussal. (Ketvényi Nagy a Hársfához címzett
14    1|                 színen.~Egy napon aztán Ketvényi Nagy Sámuel előállt indítványával.~-
15    1|       lehetséges - felelt elgondolkozva Ketvényi Nagy -, az öreg tekintetes
16    1| Kétszer-háromszor elolvasta fennhangon. Ketvényi Nagy dörgő hangon elszavalta,
17    1|                csendesen és komolyan.~- Ketvényi urat is elhozzam? - kérdezte
18    1|               dörmögte a pipaszár mögül Ketvényi Nagy Sámuel, és a poharakat
19    1|        messziségben egy fénylő csillag.~Ketvényi Nagy köhécselve tömködte
20    1|                a bokrok szélén, mialatt Ketvényi Nagy Sámuel, a nyugalmazott