Part

 1    1|        furcsán nevetett ekkor.~- Kismadár - mondta későbben Szindbád,
 2    1|          nevét elfeledvén, mint "kismadár"-ról emlékezett magában.
 3    1|       ról emlékezett magában. A "kismadár" és a színészkedő igazgató -
 4    1|      Mindenkire gondolt, csak a "kismadár"-ra nem gondolt, és íme,
 5    1|     szigorúan, mint nyájasan.~A "kismadár" fekete pamutkesztyűjével
 6    1|      Szindbád, és letelepedve a "kismadár" mellé, figyelmesen nézett
 7    1|         tartotta a névjegyet?~A "kismadár" csendesen intett a fejével.~-
 8    1|     azután... Egyelőre itt ül a "kismadár", és fényes, fekete szemét
 9    1|          felelt elgondolkodva a "kismadár". - Az evéssel sohasem törődtem.~-
10    1|     magában. - "Én nem bántalak, kismadár!" - A kabátját vette, és
11    1|  enyelegve és szerelmeskedve. A "kismadár" csodálkozva, kimeresztett
12    1| Szindbádot a csukott kocsiban a "kismadár" mellett.~Lassan kinyújtotta
13    1|     engem? - kérdezte halkan.~A "kismadár" ijedten nézett Szindbád
14    1|        az élet rontotta el.~ ~A "kismadár" tehát Pesten maradt.~A
15    1|        udvaron, lakást bérelt a "kismadár"-nak, és egy öreg asszony
16    1|    mérgezte a csalfa hölgyet.~A "kismadár"-ra tehát Morvainé vigyázott
17    1|      lett, mint régente volt. A "kismadár" idejében még nem kellett
18    1|      zongorát a kis lakásban. A "kismadár" hűségesen, kipirosodott
19    1|      nagyon hegyes és éles. És a kismadár sehogy sem tetszik nekem.