Part

 1    1|    emlékezett... A Poprád, amely idáig hűségesen elkísérte, mint
 2    1|       azt gondolnám, hogy ha már idáig nevelgettük az ifjú urat (
 3    1|           mint a rókáé:~- Ha már idáig elnevelgettük Szindbád urat,
 4    1|        öreg ember, mint az apám, idáig vezetett.~- És evett ma
 5    1|             kérdezte Szindbád.~- Idáig csak egy pappal volt baj,
 6    1|      szemközt.~De a hegyoldalból idáig látszott a pince fekete,
 7    1|        legyintett.~- A kocsmától idáig kifolyt minden vére. Majd
 8    1|         a hölgy nem érkezett meg idáig.~Később az utazó jókedvűen
 9    1|  imakönyvembe, és hála istennek, idáig még nem kellett imádkozni.
10    1|       bánat, amely a földön volt idáig. A szőlőszedő lányok kövéren
11    1|     bőven a hegy, nem kísérte el idáig étvágya vagy szomjúsága?~
12    1|          s midőn elhatározásában idáig jutott: látható megkönnyebbültséggel,
13    1|     észrevette, amelyek májusban idáig követték a lányokat, hogy
14    1| hosszú-hosszú sorban kísértek el idáig az úton, amíg idejutottál
15    1|  visszautasítani Szindbádot, bár idáig még nem tudott többet róla,
16  Reg|          szép kikötőt behajózott idáig, mindig csak arra vette
17  Reg|         termének hátulsó ablakai idáig látszottak, és néha elsuhantak
18  Reg|      eset igen megtetszett, mert idáig mindig úgy ismerte a színésznőket
19  Reg|        öltöző zűrzavaros lármája idáig hallatszott, elrejtett lámpák