Part

 1    1|              Irén szép, fiatal és kedves öregasszony marad, aki a vasúti állomáson
 2    1|               kérlek, gyógyíts meg...~Az öregasszony a kártyáiba nézett, és a
 3    1|                  a kilincset. Hullaszínű öregasszony jelent meg, aki olyan félelmetes
 4    1|      lelkiismeretét. Régen meghalt az az öregasszony, aki tisztelt barátomat
 5    1|             Búcsú bácsi néhány rúgással. Öregasszony volt... Mérgesen nézett
 6    1|               annyi sánta, mankós, botos öregasszony, mint Óbudán, éppen ezek
 7    1|              kövek miatt. Minden második öregasszony bottal jár, minden öregasszony
 8    1|           öregasszony bottal jár, minden öregasszony biceg, minden öregasszony
 9    1|                öregasszony biceg, minden öregasszony az ifjú lábait sajnálja,
10    1|              mert Óbudán sok álmában élő öregasszony élt, aki még különb ismerősökkel
11    1|              összeszedje.~- Minden sánta öregasszony boszorkány volt fiatal korában,
12    1|               építésznek:~- Akkor minden öregasszony boszorkány volt Budán? -
13 Alom| lepkekönnyedségét jelentik-e, vagy pedig öregasszony lábát, amelyet olyan nehéz
14 Alom|                De hát nem lehet mindenki öregasszony a világon, aki nyomban gyertyát
15 Alom|             lábak dörzsöltetése valamely öregasszony által, aki egyúttal mesélni
16  Reg|                 az előbbi drága hang.~Az öregasszony nyájasan legyintett fekete
17  Reg|             észlelt némi idegességet.~Az öregasszony arca boldogan elmosolyodott,
18  Reg|                 hogy rejtőzködik, bár az öregasszony szívesen előrement néhány