Part

 1    1|          őket egy sötét árnyék. A kékfestő a folyó felé hamuszürkére
 2    1|                      AZ ÉLETMENTŐ KÉKFESTŐ~Régi templomok gyóntatószékeinél
 3    1|       kérdezősködött egy helybeli kékfestő, egy bizonyos Valentin nevezetű
 4    1|  elfonnyadt már?~De már jött is a kékfestő.~Csak amúgy kötényesen,
 5    1|  nagypéntekre tartogatom felelt a kékfestő, aki olyan egyszerű embernek
 6    1|        nagy darab ember is volt a kékfestő, mint a gyolcsos tótok általában,
 7    1|           krajcárért - mormogta a kékfestő, mintha valamely távoli
 8    1| Megmentettél...~- Igen - felelt a kékfestő, homlokát végigsimítva. -
 9    1|    majszolgatott.~Szindbád most a kékfestő vállára tette a kezét:~-
10    1|       elloptam tőled a zacskót.~A kékfestő nagyot nézett:~- Hát te
11    1|           nyelt, míg végre maga a kékfestő jött segítségére.~- Sok
12    1|           őszi vásáron árulnak.~A kékfestő, ha pipázó ember lett volna,
13    1|           bűneimet, Valentin.~ ~A kékfestő egy darabig olyanformán
14    1|           gyóntatószék mellett.~A kékfestő, mint gyónási szakértő,
15    1|          köténykét vettem neki.~A kékfestő mozdulatlan maradt:~- És
16    1|    folytatta nagyon komolyan a jó kékfestő. - Húsz esztendeig elég
17    1|            Szindbád sem tudta.) A kékfestő a látományra mutatott, amely
18    1|        beszél helyette a jóravaló kékfestő:~- Íme, Marika, akiről az