Part

 1    1|             a vöröshajú doktor, és furcsán mosolygott.~A direktor elkomolyodott,
 2    1|            egyik szeme, a bal szem furcsán, titokzatosan, ingerlően,
 3    1| kipirosodott a homloka, és a szeme furcsán megcsillant. Hirtelen leereszkedett
 4    1|          Szindbádon, a szempillája furcsán megreszketett, és a homlokán
 5    1|           nem szoktam énekelni.~És furcsán nevetett ekkor.~- Kismadár -
 6    1|    véletlen, a sors, a végzet néha furcsán igazgatja az emberek lépteit.
 7    1|            állott az asztalnál, és furcsán nézett Szindbádra.~Málcsi
 8    1|            kezdte Szindbád.~Málcsi furcsán mosolygott.~- Igen, de a
 9    1|         pap. Mályvai Ferkó.~Málcsi furcsán, gyorsan és szemével hunyorgatva
10    1|          elfelejtett - éppen olyan furcsán, titkon, csak az ágytakaró
11    1|        elrabolni magukat. (S ekkor furcsán, gúnyosan nevetett Sz.)~
12    1|          költőnek tudta a meséjét, furcsán, halkan, odavetőleg elmondta,
13    1|       szegény bolond férfi... Mily furcsán bámulhatnak ők ott egymásra
14    1|           a fejét, aztán hangosan, furcsán, bolondosan nevetni kezdett.~-
15    1|           a vénasszonynak, mire az furcsán, alig kiegyenesedve, mint
16    1|            maga is? - kérdezte, és furcsán megremegett a hangja.~-
17  Reg|            városban itt is, ott is furcsán néznek rá az emberek. A
18  Reg|        csak beszélgessenek tovább!~Furcsán, betegesen nevetett, mintha