Part

 1    1|            megvénülni. Eszembe jut az anyám, aki hatvan-hatvanöt esztendős
 2    1|        magyarázta társnőinek. - Az én anyám becsületes iparosember felesége
 3    1|            harminchat esztendővel. Az anyám nemsokára meghalt, és fénylő
 4    1|            most koporsójában.~- Ó, az anyám! - felelte Emma leánya. -
 5    1|         hajlott már az idő.~- Okultam anyám példáján, a boldogságot
 6    1|                 Leborultam, és sírtam anyám képe előtt. Mikor mindenki
 7    1|      szerelmemnek, a szépségemnek: az anyám kinyújtotta felém a kezét. "
 8    1|          hazulról, és majd elbúcsúzom anyám arcképétől. Csöndesen, meggondolva
 9    1|              néhanapján?~- Úrnő volt, anyám.~A kis fazék a csodálkozástól
10    1|          kezét nézte:~- Gyógyíts meg, anyám, kérlek, gyógyíts meg...~
11    1|         pillantott:~- Már alkonyodik, anyám.~[1924]~ ~
12    1|              ő a testvérem, húgom, az anyám. Nem tudom, ki állna közelebb
13  Reg|       mostanában szintén velünk lakik anyám házában.~- És pontos értesülései? -
14  Reg| házmesterünkön kívül csupa nők lakjuk anyám házát. Ön nem léphet be
15  Reg|         fordult meg takarója alatt.~- Anyám! - kiáltott fel siránkozó,
16  Reg|        Művészvér van az ereiben.~- Az anyám is színésznő volt fiatal
17  Reg|           beszélt az anyja?~- Szegény anyám, ő nagyon furcsa asszony.
18  Reg|              kilencszáz lépés után.~- Anyám már megbarátkozott az egész