Part
1 1| hajósra egy állomáson.~- Most már sohasem hagyjuk el egymást -
2 1| mindegyikről azt hitte, hogy most találta meg az igazi szerelmét,
3 1| fehérnép térdepelt lábához. De most már soha többé nem húzza
4 1| padsorokban üldögélő diákok most térdre ereszkedjenek. Ugyancsak
5 1| folyó mintegy álmát alussza, most is olyan csendes volt, mint
6 1| egy hős fiú vagy. És ezért most már örökké szeretni foglak.~[
7 1| vendégfogadóban. Mintha most is látná maga előtt a bakon
8 1| nélküli, üres szemére, ím, most világosan emlékszik, és
9 1| Persze, persze, Szindbád most már emlékezett, hogy huszonöt
10 1| gránic felé az utazót.~És most már arra is emlékezett Szindbád,
11 1| tartott a városkában, és most úgy látta, hogy kis, szinte
12 1| pajkos kiáltását íme még most is hallja. Esténként kipirulva,
13 1| kerek térdekre íme még most is emlékezik. Igen, igen,
14 1| nem vallott szerelme, és most illene először és utoljára
15 1| központ körül. A kis diákok most is olyan rosszul szabott
16 1| Az algimnázium igazgatója most gyorsan karonfogta Szindbádot,
17 1| érzéseket keresne...~Útja most egy alföldi akácfás városkába
18 1| talán magasabb is volt, mint most. És a házikók fehér és fekete
19 1| világosság szüremlett ki most is, mint akkor... Ez a világosság
20 1| kertész az este meghalt. Most virrasztanak mellette -
21 1| fehér alsószoknyában...~De most nem állott Irma a kerti
22 1| dolgot csak álmodta.~Nos, most ez a bizonyos Lenke írt
23 1| az arcképek bokrétájában most a hölgyek csoportjához érkezett. (
24 1| legutolsó farsangi bálról.~És most megállott Szindbád, mert
25 1| zárban.~- Az orvos úr?~- Most nincs itthon, de nemsokára
26 1| nyugodtan az asszony, és most már összekulcsolta fehér
27 1| valamit... Nos, eljöttem, és most már tudom, hogy mi történt
28 1| sokszor, mindig - mondta most Szindbád az asszony füléhez
29 1| friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle
30 1| faházikóba rejtett óra.~- Most már csak Amália hiányzik -
31 1| talán még tovább is. De most a legközelebbi sarokig sem
32 1| homályosan sejtette, hogy most is, mint már annyiszor,
33 1| szeretni fog...~- Máskor, uram. Most valami dolgom van otthon.
34 1| kalaposleánytól: "Szívgyönyörűség, most van öt óra?" Máskor egészen
35 1| megállott kocsijával, ugyan most is egy bizonyos átjáróház
36 1| karmozdulattal penderítette most előre a zöld felleghajtóba
37 1| így szólt a színészhez:~- Most pedig egyél-igyál, pajtás,
38 1| hóna alá nyúlni. A városban most kitűnő társulat működik.
39 1| vállát K. Nagy Sámuel.~- No most... most dobni csókot - hangzik
40 1| Nagy Sámuel.~- No most... most dobni csókot - hangzik a
41 1| indítványával.~- Az ostromot most már komolyan megkezdjük.
42 1| siránkozott az előbbi leányhang.~Most egy fehér gömbölyűség, egy
43 1| tett a fabódé mellett... Most fehér, illatos kabátban,
44 1| Szindbád... Köszönöm a csokrot.~Most már turbékolt a hangja,
45 1| urat, hűtlenség volna őt most cserben hagyni... Ketten
46 1| helyekre barátnője karján.)~...Most lappangva és óvatosan haladtak
47 1| barátságos öreg nénikék. Most csöndesen haladjanak...
48 1| csuklós hangon vezényelt.~- Most, most... Portobányi, emeld
49 1| hangon vezényelt.~- Most, most... Portobányi, emeld fel
50 1| a mellnél. De a zsinórok most feketék voltak. A sötétben
51 1| itt van, Szindbád - mondta most csendesen, barátságosan
52 1| fölött csaknem úgy látta most is, mint a színpadi lámpa
53 1| gyermek ajkára emlékeztetett, most nyitva volt, és mögüle a
54 1| eltévedtek.~- Milyen furcsa, hogy most itt van, Szindbád, mert
55 1| boldogtalan teremtés voltam. De most boldog vagyok, mert maga,
56 1| Vékony, cingár úrficska volt, most pedig egy komoly férfiú.
57 1| én? Ugye, megvénültem?~- Most is nyomban megigézett, mint
58 1| elröpült fiatalságom miatt, de most még annyira közel van minden,
59 1| Rajongtak érte a nők... de most jöjjön közelebb. Ezt a képet
60 1| No de menjünk tovább."~Most a koszorúk következtek,
61 1| régi levelet a ládába.~- Most pedig uzsonnázni fogunk.
62 1| tervrajzon megjelöltetik, most is azon a helyen állott,
63 1| a pohárban, mintha éppen most fogták volna fel egy országúton
64 1| szobából, ahol Szindbád most egyedül maradt a félhomályból
65 1| lovagok vállain.~Az ajtó most újra felnyílott, és a lovagok
66 1| Hagyjuk Ferencet - mondta most élénken az igazgató. Tudja
67 1| kelméje lassan növekszik, most egy virág, majd egy repülő
68 1| régen megérkezhetett volna), most meghatott arccal lépett
69 1| ideig? Remélem, hogy apa most megengedi, hogy a szobában
70 1| hajfürt, amint a hópihe most megolvadt rajta...~- És
71 1| erre a helyre járni. De most még jó ez nekünk. Jó nekünk
72 1| kismadar"-at bevezette. És most már nem gondolt többé arra,
73 1| hajós úgy érezte - hogy most is, sok év múltával éppen
74 1| ifjúúr, hogy nem néz felénk. Most meg pisztolyt találtam a
75 1| lenni, aki a zöld pamlagon most néz először komolyan egy
76 1| az egész esetnek, amely most következik, legalkalmatosabb
77 1| gondolta magában Szindbád.~És most ők mind-mind eltűntek Szindbád
78 1| könnyen felejteni. Habár most három éve nem volt már szerencsém,
79 1| heverünk.~- Igen, Majmunka. És most mondja meg, hogy mit csinált
80 1| öccsének! - dörmögte.~- Most már mindegy. Visszaköltöztem
81 1| gyönyörű alakzatot öltenek, most rendetlenül, boglyasan hullottak
82 1| fűző vagy az arcfesték. Most nappal volt, dél volt, az
83 1| akartam elrontani a kedved. Most azonban megmondhatom neked -
84 1| tisztában voltam vele, hogy ez most már így marad végig egész
85 1| élesen Szindbád.~- Ahhoz már most neked semmi közöd sincs,
86 1| bíztam a dolgot. És íme, most itt ülsz ismét mellettem,
87 1| bizonyosan kezdi érezni, hogy most mindjárt, talán egy óra
88 1| már el is felejtette. De most ismét látja, érzi meztelen
89 1| asszonyi bűbájjal tapogatták. Most a lábánál, majd a homlokán,
90 1| meghalt férfiú, és Szindbád most úgy véli, hogy az egyik
91 1| meglehetősen unalmas élete volt. Most már sajnálta, hogy nem választott
92 1| hogy levezekelje bűneit. Most már gyakran sajnálta, hogy
93 1| templomban, hát azokat otthagyta. Most megint katolikus. De állandóan
94 1| az ajtóban, és Szindbád most csaknem olyannak látta,
95 1| egyszerre Karolin, mintha csak most tért volna magához. - Vettünk
96 1| volna mondani mindazt, ami most sebesen folydogált száján.~-
97 1| Ferkó szépen megbarátkoztak. Most már úgy volt, hogy Karolint
98 1| különbséggel, hogy a pap most a másik szemét hunyta le.
99 1| arról veszekedtek, hogy most már vegyen el engem a pap
100 1| a nénjeit sajnálja még most is.~- Azután?...~A leány
101 1| volna, ha eljönne! Aztán most itt van.~Nem védekezett.
102 1| menyegző. Az ősök ülnek most is az asztalnál. Asszonyban,
103 1| Etelka egykori szerződése még most is a fiókjában hever. Ráparancsoltam,
104 1| hátul.~Az asszony tekintete most Szindbádra téved. Elsápad
105 1| kacagásnak, mert a kövér komikus most négykézlábra ereszkedve
106 1| búcsúzott Szindbádtól... "Hát most mit csináljak?" - kérdezte
107 1| Szindbád helyeslően bólintott, most már régidő óta rendes, dolgos
108 1| zongorást.~Strucc úr pedig most már állandóan nevetett.
109 1| hogy kiáltoznak utána, de most már szökött. Az ajtót sikerült
110 1| kis vonat kapaszkodik. De most hófúvás van a hegyek között,
111 1| orrocskát pirosra marta most a hideg és régente a festék;
112 1| bárókisasszony... Ha Paula nem volna, most utánamennék, és Eperjesen
113 1| kasszírosdáma Pesten, de most figyelmesen olvasgatta a
114 1| kávéházban, és a kávésné most fekszik le magányos ágyába.
115 1| fekszik le magányos ágyába. Most húzza a harisnyáját, és
116 1| valamely állatnak a szeme. Most a dunna alá dobja kövérkés
117 1| drámai anyája, és szerepét most egy napfényes kertben sétálgatva
118 1| valóban ott volt a régi kert, most fehér a hótól, mintha hajdani
119 1| sok bolondot összeálmodok. Most már emlékszem: együtt játszottunk
120 1| majd ott felkeressük - most pedig kísérjen haza, nem
121 1| neki a sínpárnak, amely most már magányosan nyúlik befelé
122 1| voltak mindnyájan, mintha most ültek volna először vonaton.
123 1| aláhúzza a l'amourt, és most elgondolkozva, jövendő sejtésekkel
124 1| havas fedele - és a hörgés most már a közelben hangzott.~
125 1| hallgatta az utcai hörgést, most rövid káromkodást mormogott:~-
126 1| helyeselt Szindbád. - No nézze, most fölegyenesedett, és az öklével
127 1| világba:~- Vajon mit csinál most Helénka? - kérdezgette a
128 1| Akarja látni, asszonyom?~Most estve éppen róla beszélgettek
129 1| félénken érkező első hópelyhek. Most már tél volt a drága főn,
130 1| kéjét, boldogságát... És most, miután már régen nem vagyok,
131 1| a városkában; vajon még most is ezen a néven hívják a
132 1| asszony fülébe, amelyből most hiányoztak a keleti aranykarikák,
133 1| csöndesen nevetett. Úgy érezte most, hogy mindig igaza volt,
134 1| egy félbolond hegedűs. Most üres a szoba. És ha Szindbád
135 1| Szindbád az aranymívesnét most is olyan szépnek látta,
136 1| elszökni, át a határon... És most, amint alkonyattal újra
137 1| valahogyan úgy látta az arcokat most is maga előtt, mint a régi
138 1| szenvedélyes szavak árjától.~Most elmentek ők a téli alkonyatban.
139 1| a mondanivalójához:~- Én most innen tovább utazom a kísérőimmel,
140 1| Holott, mint rendesen, most is nőkkel álmodott, hervatag
141 1| Kutyának vagy a Medvének, aki most új kedvese karján andalog
142 1| boldogtalanságnak tűnik fel a jövő... És most úsznak együtt a halak hallgatagságával,
143 1| almája. "Ha szeretője van, most azzal álmodik" - állapította
144 1| öngyilkos leányt kihalásszak. Most nagyon fáj érte a szívem,
145 1| És miért megy a folyónak? Most már megmondhatja. Mire befejezte
146 1| következtében... De én nem hallgatok most már... Azért teszem, mert
147 1| minél hamarább. Várom. És most hadd csókoljam meg a homlokát,
148 1| egy beomlott pincében, és most hazafelé tartott a temetőbe.
149 1| szerelmeskedés közben. A szemek most hazudják azt, amit egykor
150 1| kérdésére óhajtanék felelni. S most búcsúzom öntől.~- Ez nem
151 1| rajongó módjára megcsókolnám most a lábát - felelt Szindbád.~-
152 1| A falba épített szekrény most is olyan nehezen nyílott,
153 1| fenyő havas kérgében, s most ökleikkel dörömbölnének
154 1| volna, eljöttem volna. De most már mindegy. Mondd meg,
155 1| vonal a homlokán, amely most kiszélesedett, mint egy
156 1| amelyek egymást tapogatták, most már csak a lőrinci szeméttelepen
157 1| talán az ön alakjában él most a földön.~Ezután szorosan
158 1| tenyeret ismert Budapesten.)~"Most segíts meg, Mária! Ó, irgalmas
159 1| folyamokat és tengereket, valahol most reggelihez terítenek egy
160 1| fontoskodva.~- Magam sem tudom most már, a teremtésit! - káromkodott
161 1| találkozna a nővel, a csalfával, most majd tele hazudná a fejét,
162 1| egy aranygyűrűt, és a diák most felvágja a szívét, hogy
163 1| aki tán rémülten ült fel most koporsójában.~- Ó, az anyám! -
164 1| hogy talán örökre elhagyja most a fővárost?~- Két nyári
165 1| a régen alvó ablakok. - Most már nyugodtan a sorsomra
166 1| semmire... Sem arra, ami most jut az eszembe, hogy idegen
167 1| biztonságosabb az asszony, ha ő most törvényes férje volna, hosszú
168 1| írva azok a szavak, amelyek most eszébe jutottak... szerelem...
169 1| hát azt akarja, hogy most már az udvarra se tehessem
170 1| csendes volt. És Szindbád most már jogos szomorúsággal
171 1| Rákosszentmihályon, egy nyárilakban. És most mondd, kedves Szindbád,
172 1| vörös-karikás szemét:~- Most veszem észre - jegyzé meg
173 1| látszott, hogy a kalandok most már végleg elkerülik a szerelmi
174 1| volt illesztve... Szindbád most is büszkeséget, elbizakodottságot
175 1| vonzalmát bírni... Szindbádnak most is kidagadt a melle, megroggyant
176 1| a szavak visszhangjai... Most már tudta a temetőlátogatóról,
177 1| időre elveszett előkelősége most tartaná diadalmas bevonulását
178 1| nekilendüléssel, mintha csak most jutott volna eszébe az a
179 1| hiszem, nem hiszem...~Bella most Szindbád kezére helyezte
180 1| lábam, se a barátném lába. Most már bevallhatom, Szindbád,
181 1| vágott, de a ködmönös nő most már ragaszkodott a maga
182 1| barchentet adott-e el?~- Én most már csak álmomban lakom
183 1| szerelmi csalódásaiban.~- Pedig most már igazán nem szeret -
184 1| száraz falevelekkel, amelyek most mindenféle cifra hazugságokat
185 1| páholyokból, holott ő csak most szeretne páholyban ülni,
186 1| ami azt jelentette, hogy most már vége van mindennek,
187 1| kezében, és a hamuszürke szem most már jóságosan nézett a Szindbád
188 1| pecsenyés asszonyság felé, mert most új látnivaló kötötte le
189 1| elhitetni Szindbáddal, hogy most már így fog történni mindig
190 1| körül, amelynek környékén most mindenféle régi ízek, zamatok,
191 1| magaformájú emberhez, pedig most is kérők ostromolják odabent
192 1| leszakadt az egyik kérő lábáról. Most majd ő veszi célba a barátja
193 1| sorsból is származnak vala, most az egyszer csupán Terka
194 1| gorombáskodik tehát? - szólt most könnyes hangon Terka, és
195 1| arcul ütötte Szindbádot.~- Most pedig alómars az ágyba,
196 1| értelme dünnyögte Terka, és most már javában arcára volt
197 1| várakozott a rossz talyiga most is az udvar sarkában, mintha
198 1| mondta Terka a lónak.~De most bizonyos részvéttel közeledett
199 1| nyomban fennakadt volna.~Most megállás nélkül haladt el
200 1| miskolci kereskedőtől.~- No, most mehetsz vissza a szeretődhöz,
201 1| gavalléros ostornyelet is.~ ~Most már aztán ment vissza Szindbád
202 1| vagyon.)~Ugyanezért Szindbád most másfelé vette útját, hogy
203 1| elnézegette a nádast, amely most fagyosan, hangtalanul állott.
204 1| körülmények folytán feltalált, és most utazásaiban mindenfelé magával
205 1| gazember lesz, mint maga! Már most is úgy kunkorodik a haja,
206 1| valamely féltékeny ember, most felrepült az istálló tetejére,
207 1| Van nekem is egy lányom, most a szövetkezeti boltban van
208 1| későbbi eseményeknek...)~Most valami kiáltozás hallatszott
209 1| boldogtalanná tett eddig a világon. Most a szegény fián folytatja.
210 1| mondá Szindbád fiának, akit most már mindenféle csavargásaiban
211 1| Valentinnal kötni? - szólalt meg most a dióspatkó. - Lám, kegyed
212 1| Szindbád szertartásosan -, most a fiammal utazgatok, és
213 1| nem változott. Én pedig most is úgy ülök itt melletted,
214 1| nyugalmadat, életerődet... Most is olyan vagy, mint egy
215 1| majszolgatott.~Szindbád most a kékfestő vállára tette
216 1| pipázó ember lett volna, most nagyot nézne a múlt időbe
217 1| tenyerébe hajtotta a fejét:~- És most megint arra kérnélek, hogy
218 1| mondá Szindbád fia, és most már öklelő kosnak képzelte
219 1| tisztelt barátom, hogy most is, mint minden alkalommal,
220 1| fortyant föl a tisztelt úr, de most már korántsem volt olyan
221 1| begyűrte a lapot.~- Hát most miben sántikálsz? - fordult
222 1| tegezte az öreget. Szindbád most már nem is sokat teketóriázott:~-
223 1| értettél a zongorához!~- Most sem. De valahogy megélek
224 1| barátja az irka-firkának: most vallomást teszel. Miféle
225 1| gondoskodtál mulattatásáról.~Ám most megérkezett a második számú
226 1| sürgősen elutaztunk... Vajon most más szokások vannak divatban?~
227 1| Ecetfánál édességet is mérnek. Most az egyszer valóban tetten
228 1| végett őt felkeresték. De most minden biztatás hiábavaló
229 1| hónapban, újholdkor meglátogat. Most már tizenhatodik évében
230 1| francianégyest nyilván úgy tanítják most is a behavazott téli délutánokon,
231 1| váratlanul rosszul lettem. De most elhagyott. Már hat hónapja
232 1| titkát: megkönnyebbedett. Most már nem is volt többé kíváncsi
233 1| bánásmódot, így szólt hozzá: "Most már nem engedem tovább menni,
234 1| is megfordult, de erről most nem beszélt. Inkább komolykodó
235 1| táncolni tudjon...~A nő most felnyögött az ágyból:~-
236 1| asszonyom - mondá Szindbád most a meglehetősen takaros nőnek,
237 1| ágyban megfordult:~- Elég. Most már megismertem magát. Elmehet -
238 1| cipőt is végigpróbálnak! Most pedig gyerünk a püspökhöz,
239 1| méltóztassék megijedni, mert most van kikeresztelkedési eljárás
240 1| rossz szellemektől.~ ~- Hát most mi lesz a püspök unokahúgával? -
241 1| ad rossz tanácsot.~- Hát most csak üljön vissza a gyékényes
242 1| után. Búcsú bácsi azonban most is visszaverte az ördögöt,
243 1| sem teszik.~A búcsúvezér most Szindbádhoz lépett:~- Ezeknek
244 1| Szindbádhoz lépett:~- Ezeknek most úgyis hiába jön föl a vacsoracsillag,
245 1| hallotta hangját, amely most olyan frissen pattogott,
246 1| kedvéért az emeletről, hogy most félrecsapott kalapban járjon,
247 1| mint afféle öregember.~Ámde most a beteg nő hirtelen észrevette,
248 1| napon Szindbád a fiának. - Most is esik odakünn a kedves
249 1| volna. - Mit tud a kacsa?~- Most éppen sül, nem szabad őkegyelmét
250 1| jó lehet azon? - kérdezte most az asszony, aki olyan csendesen,
251 1| verni a nők? - kérdezte most hirtelen az asszony, és
252 1| találják ki a lócsiszárok.~No, most még itt volna a szeme, amelybe
253 1| visszatértem az életbe. De hát most hogyan folytassam tovább? -
254 1| akkor sem szerettem - mondá most Szindbád némely féltékenységgel,
255 1| kártyavetőnőnek igaza volt - szólt most a kondorhajú asszonyság,
256 1| mintha valamely titkot akarna most, annyi esztendő múltán is
257 1| különös kalandjaira? - fordult most Ripné első ízben Szindbád
258 1| Csak folytassa - mondá most egérfogó, fulladt hangon
259 1| bolond volt".)~Szindbád pedig most már alig hallható hangon
260 1| összeköttetést! - mondá most egy felemelt kés alattomosságával
261 1| frajlával?~- Egy délután - mondá most Szindbád gyónó, alázatos,
262 1| maga gazember! Engem akar most bolonddá tenni? - kiáltott
263 1| Nem értem, hogy mit akar most egyszerre a csípős paprikával.~-
264 1| a farmatringszíjjal, ám most, a sok mindent felejtő özvegységben
265 1| valahol várnak! - fordult most Szindbád fiához.~- Igen,
266 1| bálrendezői jelvényt, amelyet most vállára tűzhetne.~- Tehát
267 1| között veheti hasznát - mondá most Szindbád, nagyot pöffentve
268 1| utazni, ám a ládának még most is csizmaszaga volt azoktól
269 1| Festett arcú nők voltak most is bőségesen a fürdőn, akik
270 1| Miskájer-kalap - mondá most Szindbád fia. Ilyen kalapban
271 1| nő volt az elárusító, aki most magyar nyelven megszólalt:~-
272 1| szavain, portékáira nézett, és most már nagy fahuszárt ajánlott
273 1| legjobb barát külföldön.~Viola most mintha elmosolyodott volna.~-
274 1| csöndes kis otthonában most már bőbeszédűbb volt:~-
275 1| függetlenségemet, szabadságomat. Most már tudnak mindent, ami
276 1| Ha megengedi - mondta most Szindbád -, én szeretem
277 1| Szindbád.~- Van borom - mondá most a bazárosné, és egy palack
278 1| ebédre valót? - kérdezte most fiát, mire az a kosárral
279 1| egy pesti úriasszonyt.~De most, mikor újra eljött a Fehér
280 1| petróleumbűz volt a szobában... Most, amikor Szindbád magányosan
281 1| szokás. - És a drága hölgy most is a régi anyáskodással
282 1| szerelmem önzetlen volt. Most özvegy lettem, arra kérem,
283 1| megtartják formájukat. Tekintete most is mellénygomb nyitogató,
284 1| akkor is, ha nem hívsz. Én most már a halálomig nem akarlak
285 1| fiához intézett tanításait most már szorgalmatosan folytatja,
286 1| méhek rászállnak a mézre, most már csak a beteg ügyességétől
287 1| is igen hasznos orvosság. Most már alusznak a méhek, tehát
288 1| angyalka rózsaszínű képe most is a helyén volt, Szindbád
289 1| A vendégszobából kilépve most az első pillantásra megállapította,
290 1| kitelt, kissé hízott arculata most is, amely arculat akkor
291 1| államtitkot fedezett volna fel.~És most egymás után következtek
292 1| meghívót.~Gyűrűs kezével most Fifi a tiroli szoknya huszárosan
293 1| Különösen bebizonyosodik ez most is a pünkösd előtti, áldozócsütörtök
294 1| ráeszmél, hogy a harangozó most búcsújáráshoz, a százesztendős
295 1| akit a plébános úr éppen most lát útravalóul az életre,
296 1| szinte magánkívül üldögélt most ez a hallatlan nyugalmú
297 1| főváros egyéb részében. Most majdnem annyi tyúkszemvágó
298 1| Szindbád lábaujját levágja.~- Most már tudom, hogy honnan fúj
299 1| kiharangozott a harangokból.~4~Most már csak attól nem tudott
300 1| tehet valamit az érdekemben, most is, mint már annyiszor" -
301 1| várából, amely miatt még most is üldöznek ellenségeim,
302 1| barátom, mely fogadó van most divatban a fővárosban, mert
303 1| barátom?~- A Budapesti-díjat most már Szent István-díjnak
304 1| a fővárosban várakoznak, most bizalmasan így szólt a hordárjához:~-
305 1| a színpadon, mint ahogy most is játssza. Ő az a hölgy,
306 1| volna valamit.~- Köszönöm. Most már látom, hogy megérkeztem
307 1| és nagyhasú urak felé. "Most virágzik. Vajon megérem-e
308 1| ült), és udvarló nélkül most sem volt, és az udvarló
309 1| De nem... A szomszédban most is lakik egy leány, aki
310 1| Valamikor a babája voltam! És most a leányt akarja előbb látni! -
311 1| a szerelem vonalát éppen most pillantotta meg a férfi
312 1| vendégek között.~Csakhogy Mica most az egyszer tévedett.~A cigánylakodalmak
313 1| bizonyos átlagánál.~...És most is, amikor a komornyik körülhordozta
314 1| szerelmeseknek adott igazat.~De most táplálkozásról van szó,
315 1| fenyegetőzik a hideg liba, de most már a déli uborkasaláta
316 1| emléket hagyjon maga után! Ám most mondja meg ön, Szindbád
317 1| miután ideje lejárt. - Most válogathat, mélyen tisztelt
318 1| mint ékszerek, amelyek most adják ki utolsó, de legtermékenyebb
319 1| tavaszukat, fülledt nyarukat, de most késő ősszel, mintegy az
320 1| emlékkönyvbeli préselt rozmaringról) most már meg lehet írni, hogy
321 1| földről. Köszönöm, hogy most végre Nagyságod is szólt
322 1| ország törvényei ellen. Most majd azt is megérhetjük,
323 1| kérdeztük. De Szindbád most már megmaradt favágó emlékeinél,
324 1| kísértetnek volt a barátja - és most egyszerre semmivé lesz,
325 1| magányos szobába.~- Igen ám, de most kézről van szó, nem pedig
326 1| deszkakereskedőt~- Hedvigről most is csak annyit tudok, mit
327 1| lesz a tenyér belterülete.~Most azonban az Úriember, Szindbád
328 1| Szindbád. - Csak maradjunk most annál az egy megállapításnál,
329 1| minden betű történetét? - most magányosan merengett, mint
330 Alom| sóhajtozni hallunk.~No most végre elérkeztünk ahhoz
331 Alom| könnyelműen elfelejtette. Most már aztán szaladhat utána.
332 Alom| akasztófadombhoz: a szél ott most is keservesen sóhajtozott,
333 Alom| álmod jelentősége felett. Most erre az egy kérdésre felelj
334 Alom| elszállott a vadludak útján - most egy bizonyos Baranyai nevű
335 Alom| hogy milyen jelentősége van most a venyigebotnak?"~- Baranyai
336 Alom| valakinek a szeme.~Ám vegyük most végül azt az alig előforduló
337 Alom| öregségtől zöldült meg. Most aztán nincs egyéb tennivalója,
338 Alom| házasságában megcsalódott,~és most már csak álmaiban él~Külön
339 Alom| gyorsasággal jön felém, most látom, hogy a vonat csak
340 Reg| Szindbád regényeiben. És most egyszerre egy kalandos,
341 Reg| az utolsó percben.~A zene most élénkebben hangzott, és
342 Reg| messzire innen a folyó, amely most tartja csatáját a régi híd
343 Reg| Mária Terézia aludt.~A ház most sötét volt, és egyenletes,
344 Reg| kerítésen, amelynek hegyein most kis hósüvegek helyettesítették
345 Reg| máskorra. A szomszédban most világosság támadt, hangokat
346 Reg| volt az ajtóra erősítve.~- Most már a fogadó felől is jönnek.
347 Reg| ennyit akartam mondani. És most már el is megyek.~Szindbád
348 Reg| kezet, amelynél drágább most nem volt semmi előtte a
349 Reg| Szindbád a színésznőt.~- Most nem érek rá, mert végig
350 Reg| megismerte Georginát, bár most divatos nagy kalap volt
351 Reg| Minket úgy informáltak (és most Georginára nézett), hogy
352 Reg| akkor fogadunk - mondta most Georgina, és titkos, rejtett
353 Reg| amelynek fölelevenítéséért most bocsánatot kérek az olvasótól,
354 Reg| kissé vakmerőnek ítélte most meg éjszakai tettét, midőn
355 Reg| szóba, akik szegények tán most körmölnek valahol, vagy
356 Reg| és igen kiföstött arcán most már hangosabb volt a csodálkozás: "
357 Reg| Megnézem Gyurkát, legalább most kéznél van a doktor!~És
358 Reg| megfordult. Egy helyen látszott a most hófödte hosszú kuglizó,
359 Reg| mindenfelé, amelyekbe éppen most száll le fonott üvegeivel
360 Reg| hosszan elüldögélt a Sipkában, most minden csábítás dacára tovább
361 Reg| sőt, azt mondják, hogy még most is) első gavallér volt,
362 Reg| színigazgató volt őkelme. Most markőr abban a kávéházban,
363 Reg| cselédek doktor Corvinuszt. Most végre magam indultam lakására,
364 Reg| megnyerni. Siessen az Istenért. Most már magam is elérek a kapunkig.~
365 Reg| séták első gyümölcse. De hát most honnan vegyem elő azt az
366 Reg| Sokkal szebb. És mintha most valóban egy kép elevenedett
367 Reg| Szindbád halkan megszólalt most:~- Azt hiszem, hogy Pálházi
368 Reg| vetett Szindbádra, mintha ez most az ő mesterségébe kontárkodott
369 Reg| kapuikat, és a kisasszony most így hálálja meg a közmegbecsülést!
370 Reg| külügyminisztériumban.~Tehát most ott ült a híres kártyás
371 Reg| nem az óramutatót találta most a legérdekesebb látnivalónak.~
372 Reg| kövezeten, amely lépések most visszhangzottak, mintha
373 Reg| mégiscsak meggyógyította. Gyurka most olyan egészséges, mint a
374 Reg| városból. Hál' Istennek, Gyurka most egészséges.~Szindbád, bár
375 Reg| szolgálat, a hódolat. Az élet most megtréfált. A magunk építette
376 Reg| Gyűlöli a mindennapiságot. Most majd előveszi tanítónői
377 Reg| lehunyta a szemét.~Mariett most Szindbádhoz fordult, és
378 Reg| úri dáma volt a szerepem, most majd a rendező osztja ki.
379 Reg| levelez egy színésznővel. És most menjen, Szindbád, beszélje
380 Reg| vállai fölött, mintha éppen most csalódott volna első szerelmében,
381 Reg| fogom játszani - mondta most nagy önbizalommal az öreg
382 Reg| és a borotvált nagy arc most profilban látszott a kulisszák
383 Reg| választottam a halált! És most Isten önnel!~Mielőtt Szindbád
384 Reg| hadiszállására kívánkozott, mintha most jött volna el az alkalom,
385 Reg| barátságos helyről, hogy most végre kibéküljön a Régi
386 Reg| közöm az egész dologhoz. És most menj, hagyj magamra.~Hogy
387 Reg| rendelkezhetni.~Az ügyvéd most Marietthez fordult.~- Kegyeskedjék
388 Reg| után az ügyvéd.~- Tehát most mindjárt? - riadt föl Mariett,
389 Reg| Uram, ön is férfi - szólt most kérlelő hangon az ügyvéd.
390 Reg| mérsékletes férfiú volt mindig, de most igen nagy kedvet érzett
391 Reg| Georgina. - Emlékszem, mikor... Most mindenki nyugatra megy,
392 Reg| a szemével felelt.~- Mi most csomagolni fogunk - szólt
393 Reg| Nem sokat beszélgettek most már. Szindbád odavetőleg
394 Reg| De én, uram, ahogy engem most megnéz, Párizsból kaptam
395 Reg| mi történt vele, nem volt most pontos.~- Rendben van -
396 Reg| kard, ahogyan én akarom. Most pedig menj haza, légy nyugodt,
397 Reg| karddal. Fél egykor ott légy. Most pedig megyek haza, mert
398 Reg| karjába az esti sétákon, és most eszébe sem jutott az orvos
399 Reg| levő férfiút kitüntette.~És most engedtessék meg egy kis
400 Reg| Foglaljon helyet, Mariett. Most majd én kérdezek magától
401 Reg| már túl vagyunk. A doktor most ismét szolgálatunkban van.~-
402 Reg| pályaudvaron. Nekem pedig most önnel van dolgom, nem Pálházival.
403 Reg| rókavadász lordné ajkához, most kinyílott, és fogainak fehér
404 Reg| kedvéért mindent megteszek.~- Most már szégyellek kérni öntől
405 Reg| hamvas haja friss, mint a most lekaszált sarjú. És valóban
406 Reg| szunnyadozott bennem, de most egyszerre fölébredt, és
407 Reg| ugyanazokat a szavakat mondja most Pálházinak, amelyeket neki
408 Reg| Marad minden a régiben. Én most utazom. - Ha a gyereket
409 Reg| halál regényeibe.~- No, most minden rendben van, ha a
410 Reg| régebbi gyógyításai alatt).~- Most fogja meg a két kezével
411 Reg| Én is, barátom, de erről most ne vitatkozzunk.~ ~
412 Reg| mióta a lányom férjhez ment. Most már nemcsak őrá kell dolgozni,
413 Reg| vidéki városokat. De ennek most vége. A gazdák maguk árulnak -
414 Reg| utána következő élményekért most fizetni kell a Betegembernek,
415 Reg| hogy csaknem elérhettem.~Most is vöröses szőke, kék szemű
416 Reg| szobát a szanatóriumban, és most már mindig magánál leszek,
417 Reg| a Madám szerelmes belém.~Most már belátom, hogy nagyfokú
418 Reg| fehérlepke külsejű Madám, és most váratlanul ágyamhoz lépett,
419 Reg| jelképezte a vasember.~(De most az én álmaimban az erő szimbólumaként
420 Reg| derűvel nézzen a világba:~- Most már nem történhetik velem
421 Reg| követtem volna el, amelyért most szenvedek.~De Sári nem hitt
422 Reg| bántsa mindig a főorvosomat. Most már le fog menni a kertbe
423 Reg| doktor, a gyáva férfiak most kárörvendve mosolyognak,
424 Reg| karmester, és hangját figyelve most már magam is emlékeztem
425 Reg| az ebéd ideje elérkezik. Most aztán mit csináljak magával
426 Reg| doktorkisasszony, akiről most már nem tudtam, hogy jóakarattal
427 Reg| odaállni egy hajdanán szép, de most mocsokkal teli női száj
428 Reg| felé ablakaim nyíltak. No, most a lovasrendőrök elé kell
429 Reg| később rohamozva, mintha most akarnák végre bevenni a
430 Reg| lobogó sörényüket. No, most mindjárt meghalok, amint
431 Reg| gurulni a szobában.~Hát most itt vagyok, miután fölöslegesen
432 Reg| embereknek se vétettem, akik most gyűlölnek, kárörvendően
433 Reg| szent Antaltól kezdve, aki most annyira divatban van Pesten,
434 Reg| felejt el az ember... De most betegségemben, mikor megmenekülésemről
435 Reg| gyengeségemben számítottam: most megszólalt, hogy ezzel vallomást
436 Reg| A közismert dolgokról most nem akarok beszélni, amelyeket
437 Reg| rám sugárzott: egy másik, most már mind ritkábban látott
438 Reg| emelkedett lelkipásztor. - Most elmegyek, de holnap újra
439 Reg| gazembernek nevezzen alvásomban.~Most már egyénnek nevezett, ami
440 Reg| falvak, községek felé terjed most a közérdeklődés. Sokan vannak
441 Reg| Inkább alvást tettettem, de most már nem a jóságos szentekre
442 Reg| segítségemre legyen. De most elment ő is, a legjobb,
443 Reg| útján akartál végrehajtani. Most már meguntuk veszendő életedre
444 Reg| Így történt ez valaha, és most kiszabadulásom, felnyíló
445 Reg| gondoltam magamban -, most már csakugyan a végső óráimat
446 Reg| hosszú betegsége alatt, és most szívből örül a fölépülésnek.~-
447 Reg| hamiskártyázás! - mondta most mellettem egy korhelyes,
448 Reg| rászóltam:~- Akárki küldte ide, most már elég volt magából, takarodjon
449 Reg| gorombáskodni! Egy ember, akibe még most is hálni jár a lelke!~De
450 Reg| volt doktor Cipésszel is:~- Most már lassacskán elmegyek
451 Reg| a nem várt szavakra.~No, most még Sári doktorkisasszony
452 Reg| érdeklődött, és én ezt nem tudtam.~Most már nemcsak a melléksétányon,
453 Reg| többek között engem is. Most is ragyogva, a legutolsó
454 Reg| hogy segítsen haza menni.~Most még a verestől kellett búcsúzni,
|