|
Szindbád csak késő
öregségére jött rá, hogy a mindenféle álmok különbözőségéhez mily sok
befolyása van egy odvas fognak, amely az álomhoz becsukódott szájban
rejtőzik. Azt lehetne mondani, hogy bizonyos évszakok kezdetén: így a
nedves tavasz vagy a csepegő őszi idő kezdetén az odvas fogak
dirigálják mindenfelé az álmokat. Egy-egy ilyen haszontalan fognak olyan
hatalma van, hogy elővarázsolja a legvénebb ágydeszkák közül azokat az
álmokat, amelyektől már a régi emberek is szenvedtek, akik egy másik ágyba
mentek.
Aminthogy a vacsora nélkül
lefeküdt ember az első kakasszó előtt mindig olyan hatalmas
pástétomokkal találkozik össze, amelyekkel máskor életében nem jöhetne
össze - így, az odvas fogat hordozgató ember látja azokat az álomképeket,
amelyekre magyarázatot nem tud lelni. Az ő álmában valamely csodálatosan
selymes tapintása lesz a cukorspárga-göngyölegeknek, amelyek egyébként csak
befőzés vagy komoly bánat idején szoktak mutatkozni az álom függönyén.
Ezeket a cukorspárgákat mind arra az odvas fogára szeretné kötözni, bár
egyébként még a nyelvével is fél hozzányúlni a fájó foghoz. De nemcsak
felkötözi a spárgát a fogára, hanem kikeresi azt a régi pinceajtót, amely már
nem a festéktől, hanem az öregségtől zöldült meg. Most aztán nincs
egyéb tennivalója, mint a pinceajtó kilincsére kötözni a spárga másik végét.
Akkor aztán leülhet nyugodtan, majd jön valamerről egy elszabadult kósza
szélroham, mire bevágódik a pinceajtó, és ő örökre megszabadult
fogfájásától.
Ugyancsak a fogfájós ember
látja álmában a különböző harapófogókat, ha férfinak a fogába vágott volna
bele a le- és felszaladgáló villám, akkor a harapófogó szoknyába öltözködve jön
be hozzá, mint akár egy bábaasszony. Ha a női nemen helyezkedett el az
odvas fog, akkor ugyanaz a harapófogó csinos huszárnadrágot ölt, mint egy
kvártélyt kereső katona.
De nagyon gyakori az odvas
fog álombeli csínytevéseiben a szorongattatás érzete. Ez a szorongattatás pedig
nem úgy jön létre, hogy az ember bemenne a faliszekrénybe, ahonnan semmi módon
nem tudna kijönni, mint akár az egér a fogóból. Ez a szorongattatás úgy sem
mutatkozik, mint az egészséges nőknél szokott, hogy emberré változna
mögöttük a dióverő pózna, amely derekukat olyan erővel ölelné át,
hogy az ölelésből semmi körülmények között megszabadulni nem tudnak
felébredésükig. Az odvas fog szorongattatásai rendszerint kezdődnek meleg
fürdővel, igen ám, de a fürdővíz telve van mindenféle
mocskosságokkal, gumó szemű békákkal és ijesztő kígyókkal. (Ez a
meleg fürdőzés egyébként száz eset közül kilencvenben biztos megbetegedést
jelent.) A szorongattatás úgy is szokott kezdődni, hogy az alvó csengetést
hall ajtaján, de odakint nem az öreg levélhordó áll, akit csengetéséről megismerni
szokott, hanem valamely rettenetes hivatalszolga, aki egyenesen a másvilágra
akarja vinni a delikvenst. Nem ritka az odvas fog álmaiban a kapun dörömbölést
hallani. De a kapu előtt nem a postaszekér áll, hanem fehér
kesztyűben, lángpiros ruhában a hóhér. Máskor szűrös fekete rablók.
Ne higgyük, hogy az odvas
fog álmai csak a szegény embereket látogatják meg, elmennek ők a
királyokig meg a fejedelmekig. Ilyenkor írják alá a királyok a halálos
ítéleteket, és ilyenkor mennek háborúba. Mert a királyok sem mentesek az odvas
fog esetén a kínzó álmoktól.
A tapasztalat szerint a
legtöbb odvas fognak (pláne, ha már meglehetősen régi, nyugalomba vonult
az evés és a rágás kötelessége elől) megvan a maga rendes, megszokott
álma. Szindbádnak például volt egy ilyen lyukas foga, amely bizonyos éjszakákon
oly pontosan jelentkezett, mint valamely hűséges házikísértet. Azt
mondják, hogy a lyukas fogra helyezvén nyelvét az ember: jobban tud
gondolkodni. Ez lehet napközben. De éjszakának idején, mikor a lyukas fog
jelentkezik: még álmodni sem tud az az ember se, aki sárkányzsinegen tudja
előrángatni az álmait, mint akár Szindbád is. A lyukas fog leteszi a
garast, őneki engedelmeskedik a máskor vándorbotján elkalandozó szív, és
dehogyis mer kimozdulni kamrájából még csak a szomszéd álomházig sem, nem pedig
messzibb utakra. A lyukas fognak az a természete, hogy megharapja a
leggyöngédebb szívet is. Hiába sírdogál a szív kamrájából:
- Csak ide szeretnék menni
Virághoz, és megmondani neki, hogy éppen úgy szeretem, mint akár a mézet
holdváltozáskor.
- Éjszaka mindenkinek
otthon a helye - felel a lyukas fog, és kegyetlen, agyvelőkig ható
csikorgással zárja rá a kamra ajtaját a rimánkodó szívre.
De nem kap pardont a gyomor
se, amely az éj óráiban rendszerint megüresedik, mint valamely lapos zacskó, és
ekkor emlékein szeret tűnődni. Szeretne megint uszályos, kövér
asszonyságokat karonfogva az ebédlőasztalhoz vezetni, amikor a termek
megnyílnak. Szeretne ráklevessel jóllakni - vagy a venyige fanyar füstje
mellett fövő gulyásból kanalazni. Szeretne elmenni a kofák lacikonyhájára
vagy mindenhová, ahol finom falatokat mérnek, de az odvas fog rádörren:
- Éjszaka nem szokás enni.
Majd móresre tanítom kendet!
Az odvas fog uralkodik a
maga éjszakáin, azért az akkori álmokért nem felelős senki.
|