|
Szindbád álomfejtései
között arra volt a legbüszkébb, hogy a szív álmait mindig külön tudta
választani a gyomor okozta álmoktól. A szív mindig hintára, háztetőre,
toronyra, felhőre kapaszkodik, amikor álmodni kezd, de a gyomor csak
gyalogosan jár-kel álmában is, mint az éjjeli őr. Nagyon fontos dolog
tehát az álomvizsgálatnál megállapítani, hogy az álom, mielőtt hozzánk
érkezett volna a maga nagy országútján, habzó paripát kötött-e a kapufélfához,
vagy pedig csak innen a mészárostól vagy a pincéből ballagott át hozzánk.
A nevezett álmokat a
halászok árulják. Ezek az emberek kivetett hálóval járnak, már Krisztus urunk
óta, mert a Megváltó egyetlen tanításában sem tiltotta el a halaknak a
fogdosását. Nem kell különösebben lesbe állani, hogy megfigyelhessük, milyen
álmokat hoznak a halak a péntekről szombatra virradó éjszakákon. De még
máskor is megválogatják álmaikat e vízi lények. Azért nem haszontalan dolog a
halak okozta álmokkal foglalkozni.
Az a nagy hal, amely
emberemlékezet óta a tavak mélyében lakik, és csak olyankor megy fel sütkérezni
a napfényre, amikor őt ember nem láthatja: jelenti a fogaskirályt. Az
ilyen mélyvizű hal nem egykönnyen kerül hálóba, szereti a magányosságot,
sohasem áll be pletykálkodásra vagy fickándozásra a kis halak közé, eszébe se jut
neki a szitakötő felé nézni, akármilyen közel jött az a víz felszínéhez,
amikor is a kis halak bolondosan ugrálni kezdenek, mintha szárnyat éreznének
ők is. Az ilyen nagy halnak az evésétől jönnek azok a nehéz álmok,
amelyekben olyan ismeretlen tartományokon utazik el az ember, amely
tartományokból alig tud visszatérni.
Hol jártam az éjszaka? -
gondolja fejcsóválva az ember, mikor reggel felébred, pedig nem történt más,
mint a nagy hal vitte el olyan idegen, soha nem látott országokba, ahová a nagy
halak könnyűszerrel eljuthatnak, mint akár a vitorlás hajók.
Más dolog az, ha apró
halakkal kedveskedett magának a gyomor az esti órákban. Ezeknek a kis halaknak
a szálkái észrevétlenül lecsúsznak az ember torkán, és éjszaka csak azon kapja
magát, hogy mindenféle fájdalmakat érez elmúlt dolgok után, amelyekről már
azt hitte, hogy a halak útján azok tőle messzire sodródtak. Ezek az apró
halak olyanok, mint a női szeszélyek: kiszámíthatatlan, hogy mely
halászkunyhó mellett állanak meg éjszakára, hogy ott egy öreg halásznak vagy az
öreg halász leányának eldalolják a maguk hangtalan énekét. Az apró hal
tapasztalatlan, vidám, az életből még nem ismeri a lehetetlenségeket -
ugyanezért az álmodó is az ilyen halakkal a gyomrában leginkább vízitündérekkel
találkozik, amelyek kiszöknek karjai közül. Ám, ha nagyon praktikus ember a
halakkal álmodó, akkor sem kerülheti el azt, fogy legalábbis koporsót szállító
tutajosokkal ne találkozzon, akik néki helyet adnak egy üres koporsóban.
A halak okozta álmok közül
talán a legegészségesebbek azok, amelyek gyors hegyi folyók halaitól
származnak. Ilyenkor borkereskedőkkel utazik az ember álmában a határszél
felé, és olyan piros arccal ébred fel, mintha valóban sok bort ivott volna ama
úszni vágyó halak tiszteletére. A hegyi pisztráng, ha nem nagy mértékben
fogyasztjuk vacsorára, rendszerint könnyű kerekeken járó álmokat hoz.
Ugyanez a tulajdonsága van más hegyvidéki halaknak is - az ember oly könnyedén
gurul le álmában a legmagasabb hegyről, mintha legalábbis szárnya volna.
Más dolog a rákokkal való
étkezés után következő álmodás. A rák, miután napvilágra került abból a
sötét odúból, ahol az életét tölti, teljesen érzéketlenné válik a napvilágos
dolgok iránt. A napvilág terményei közül leginkább a csípős csalánt
kedveli, amely mindenkinek hólyagokat szokott szerezni, csak éppen a kemény
ráknak nem. Hát a rák az álomban is megtartja a maga tulajdonságát: hátrafelé
megy az időben, és ollójával fájdalmas csípéseket okoz elmúlt dolgokért. A
rákevő ember nem is tudja, hogy miért érez magában mindenféle fájásokat,
amikor álmából kimenekült. Annyi bizonyos, hogy a rákevő darab időre
mindig visszavonul a múlt időbe.
A gyomor álmai között
egyelőre ennyiben maradjunk a halakról és a rákokról való tudományunkban.
|