|
Külön megbeszélést érdemel
álom-magyarázatainkban az az asszony, aki a takarójára kénytelen hímezni azt,
hogy "Jó éjszakát", mert egyébként senki se mondja már azt neki. Ez
az asszony gyakran visszajárogat a kakasszó előtti álmokban azokhoz a
kertekhez, amelyekben boldognak képzelt leányságában megfordult. Nagyon szeret
labdázni például zárdakertekben, amelyek magas kőfallal vannak elkerítve a
világtól. A kis városból csak a torony hegye látszik be a kerítésen. És ez a
torony álomban néha különös hangon csalogatja kifelé a kertből a labdázó
leányt. Mintha egy szépséges herceg vagy egy bőbeszédű színész ment
volna fel a toronyba a harangozó helyett. Ilyenkor aztán hiába illatoznak az
ibolyák, bódítanak a fehér violák - sőt még a mosolygó szemű apácák
is hasztalan vigyáznak az álmodóra. Ő mindig csak arra a hangra felel,
amelyet a toronyból vél hallani. Így álmodik az asszony, akinek senki se
mondja: "Jó éjszakát."
Máskor ugyancsak a
megcsalódott asszony színpadon találja magát, és olyan rövid a ruhája, hogy
szinte szégyenkezik, mert a színpad előtt sok különböző korú és
arculatú férfi áll, aki mind őt nézi a bika vagy a kos szemével. De a
szégyenkezés érzetét csakhamar felváltja az öröm érzete, amikor a nagydobos
belevág, és ő, bár egyébként nem szokott táncolni, olyan táncot lejt, hogy
attól mindenki, öreg és fiatal el van ragadtatva. Addig táncol, amíg ömleni
kezd róla a verejték, felbomlik a haja, a földre csúszik a fejkötője, és
megreped a sarkáig érő hálóinge, amikor is kábultan felébred, és homlokára
szorítva kezét, tűnődve kérdezi: Istenem, hol jártam az éjszaka?
Ugyanez az asszony,
különösen az esős éjszakákon, amelyek rendszerint a legcsalfább álmokat
hozzák: nemzeti szalagos házassápkötőt lát maga előtt. Szép kövér
ember az eskető, paragrafus alakjában van kipödörve a bajusza, és az ujján
nagy pecsétgyűrűt visel. Sajnos, a férfira, akivel az anyakönyves
előtt megjelent: már sehogy sem bír visszaemlékezni.
Az álmok különféleségükben
jelentkeznek annál az asszonynál, aki megcsalatkozva érzi magát életében. Így
nagyon gyakran álmodja azt, hogy ő valamely nagy műhelynek a
tulajdonosnője, aki legalábbis annyi munkás felett rendelkezik, mint
valaha az egyiptomi királyok. Ezek a munkások követ törnek, állatokat nyúznak,
és csizmákat varrnak az állatok bőréből. A tulajdonosnő szabja
meg, hogy melyik csizmára kell sarkantyút verni. Dolgozni, reggeltől estig
keményen dolgozni: ez annak az asszonynak az egyik álma, aki magát
boldogtalannak véli. Ismét csak verejtékezve ébred, mint máskor a táncból.
A boldogtalan asszony
álmaiban van jelentőségük azoknak a bábuknak, amelyek a
ruhakereskedők kirakataiban állnak, a szépen pödört férfiaknak, akik a
fodrászok boltjait díszítik, a különböző szoborműveknek, amelyek a
város sétaterein állnak. A boldogtalan asszonyt szokta például megszólítani
Vörösmarty Mihály, amikor álmában előtte elhalad - ugyancsak az ez asszony
látja megelevenedni a Víg Hajóshoz címzett kocsma cégérét, azt a borozgató
hajósembert.
De van egy felejthetetlen
álma a csalódott asszonynak. Ezt pedig ilyenformán írta le nekem egy sokat
szenvedett nő, aki velem magyaráztatta meg álmait:
"Nagy sivatagban
jártam, körülöttem sárga homok minden a végtelenségig. Közvetlen a látóhatár
alatt egy sárga homok alagút nyílása. Fáradtan vánszorgok tovább. Hirtelen éles
sivítással jön az alagútból egy végeláthatatlan tehervonat, csupa nyitott
kocsival. Őrült gyorsasággal jön felém, most látom, hogy a vonat csak egy
sínen fut, s bár egyenes vonalban jöhetne, mégis óriási kanyarodókat tesz. Már
mellettem robog - a mozdonyon nincs senki -, teljes gőzzel rohan, sok üres
kocsi elhagyott, mikor az egyikből egy kar nyúl értem, felránt magához a
nyitott teherkocsiba, a kézen hosszú, hajlott körmök vannak, s a kéz folytatása
maga a Sátán. (Szép szabályszerűen kiöltözve.) Nem féltem, és nem voltam
meglepve a rablóm kiléte miatt, csak hihetetlenül szorongó érzés tartott fogva
- az egy vágányért. Az erős kanyarodóknál ide-oda estünk, egyébként a
szomszédság nem bántott.
Végre hosszú utazás után
egy gyönyörű színű zöld folt töri meg a sárga egyhangúságot. Mellé
érünk, egy vaskerítéssel elzárt, rendesnél nagyobb sír, földje tiszta, egyenes,
felette fehér márványtábla (üresen), és a kerítésen belül egy tiszta fehér,
gyönyörű ló legel. Udvariatlan mentorom, amint közvetlenül a sírhoz érünk:
egy erélyes gesztussal kiejt, közvetlen a sír közepére, a vonat nagy sípolással
tovább megy, magam pedig ijedten felébredtem.
Jó Szindbádom, nagyon
késő van, mesémnek vége szakadt. Jó éjszakát."
|