|
Ezekben az istentől,
embertől elhagyott napokban, amikor igazában olyan egyedül éreztem
magamat, mint egy halott érezheti magát az idegen temetőben, mély kábultságomban,
a fal felé fordult vagy pokrócok között töltött állapotaimban, mint egy fehér
kísértet a rengetegben: átvonult néha egy női alak, aki néha valóban
szólott is hozzám emberi nyelven, akinek kezét megfoghattam és
megsimogathattam.
Barcsainé volt a neve a
barna szemű, kreol arcú asszonyságnak, valami kulcsárnői vagy hasonló
minőségben működött doktor Cipész szanatóriumában, hol általában
Madámnak hívták.
Esténként, amíg Pista bácsi
a pipáját szívta a folyosón, a Madám fehér köpenyes alakja megjelent a szobámban
a borzasztó Zöldné mellett, és megszólalt kellemes hangján.
Mindig házvételekről,
telekvásárlásokról beszélt Zöldnével, aki nyilván minden megmozdítható telket
ismert a főváros környékén, a házikóknak még a régi tulajdonosaira is
emlékezett. Bizonyosan sok erzsébetfalvai, újpesti, óbudai házikót közvetített
életében, amint beszédéből kivettem. Úgy tudta dicsérni a
szentlőrinci házakat, mintha ott volnának a legszebb házak kerek e
világon.
Azt hiszem, legjobb
barátságba keveredtünk volna, ha magam is házvételt tervezek Cinkotán.
A Madám komolyan házat
akart venni, és erről esténként hosszan ábrándozott, szinte földöntúli
hangulatban elbeszélgetett Zöldnével. Mintha a mennyországról tudakozódott
volna a Madám olyantól, aki már megjárta a mennyeknek országát... Ültek egymás
mellett, és órákig beszélgettek egy erzsébetfalvai házikóról, amely alkalmas
volna árban és helyzetben a Madámnak.
- A sarokra boltot lehetne
töretni, mert ez nagyobb jövedelmet hoz. Fűszeresnek igen alkalmas volna a
bolt, mert a környéken nincs fűszeres. Az udvaron egy kocsiszínt lehetne
építeni, ahol a fűszeres tartaná a kocsiját. Hátul van a házban egy
raktárnak való épület, ahol a fűszeres a portékáját elzárhatná, habár
ezeknek a kisebb fűszereseknek nemigen szokott raktárra szükségük lenni,
hetenként vásárolnak a fővárosi nagykereskedőtől.
Az angyali Madám mélyen,
szerelmesen sóhajtott:
- Én mészárosnak szeretném
bérbe adni a boltot, mert a mészáros megbízhatóbb ember rendszerint, mint a
fűszeres. És nagy kényelem, ha a mészáros ott van a házban.
- A fűszeres is nagy
kényelem - felelt Zöldné.
Rendszerint ilyen és
hasonló szavak hallatszottak a kanapéról, ahol a két asszony egymás mellett a
legnagyobb bizalmassággal üldögélt. Fűszeres és mészáros, adó és bérlet,
fizetési módozat és valami Kersánc érdekelte őket, akiknek adás-vételi
irodája volt Cinkotán vagy Erzsébetfalván.
Hátistennek, velem ilyenkor
nem törődtek, hagytak nyugodtan feküdni, bambább vagy legkirályibb
gondolataim, alig elviselhető testi és lelki fájdalmaim vagy a közelgő
halál örömeivel foglalkozó gondolataim közepette az ágyon, a fal felé fordulva,
mintha nem is volnék a világon. Ilyenkor még kezemet is kinyújtottam valamely
fali árnyék, rendszerint a rám leselkedő szörnyeteg után, amely majd éjjel
megfojt, vagy a puskás rendőrök felé, akik odakint a házereszen
üldögéltek, és azt várták, hogy mikor tartóztatnak le. Nem ütött a kezemre
Zöldné, mert élete boldogságairól, a külvárosi kis házikókról beszélhetett,
ahol tulajdonosként élni egyetlen boldogság.
A Madám fuvolázva
sóhajtott, amikor arról hallott, hogy még egy kétszemélyes kis
melléképületecske is tartozik a házhoz.
- Az egyik kulcsot átadnám
a bérlőnek, a másikat magamnak tartanám - mondta a kis épület felől.
- Ez így szokott lenni
mindenütt, ahol bérlő is van a házban. A háztulajdonosnak külön hely
dukál, nem járhat együtt mindenféle piszkos bérlővel - kontrázott Zöldné.
|