A KAPPANHÁJ TÖRTÉNETE, VAGY A CSACSIHASÚ EMBER

1

Még a kása is bűnös

- Néha elegendő egy karéj fokhagymás, bőven zsírozott pirítóskenyér vagy egy kanál leves, amelyet megfelelő helyen fogyasztunk, hogy az emberben meginduljon a hízási folyamat, létrejöjjön az úgynevezett "kappanháj", amely bizonyos életkorban utoléri a férfiakat, szép, kövér emberek lesznek azok, akik odáig soványak voltak, pedig rendszerint egy falattal sem esznek többet a megszokottnál. - De az az egyszerű jóízűen elfogyasztott pirítóskenyér vagy kanál leves már megtette a magáét. - A hízás, "kappanháj", kövérség, öregség, elindult a maga útján. Én azt hiszem, hogy ezektől a megkívánt, kigondolt, előre elképzelt falatoktól óvakodjanak azok, akik nem akarnak megöregedni.

...Így szólt az "Úriember", aki Szindbád asztalához szokott néha letelepedni az Arany Kakasban, és Szindbáddal különböző vitákat kezdett ételekről és italokról; azt mondhatni, hitvitákat. Egy pohár sört vagy egy hosszúlépést rendelt, sohase többet, de kiélvezte a vendégeskedésnek minden gyönyörét.

Szindbád éppen letette a kanalat, amelybe a sikerült gombalevesnek utolsó maradékát a tányér felbillentésével kiöntötte, gyertyaszentelőnapi hangulattal ült; és a rántott borjúkotlettet várta, mégpedig káposztával, csak egyszerű káposztafőzelékkel vagy inkább káposztasalátával, azért ugyancsak kissé fanyar, óvakodó hangon válaszolt:

- Nem merném a magam részéről azt mondani, hogy egy falat elegendő a "kappanháj" megszerzéséhez. - Sokkal többet kell ott közremunkálni, míg az ember azon veszi magát észre, hogy nadrágjai, mellényei, gallérjai megszűkültek, sőt mintha a kalapkarima is szorítaná, és ebéd után egypár percre úgy alszik, mint egy sótartó, amelyet estig félreállítottak. Ez a pár perces alvás nagyjelentőségű annak az életében, aki nem akar kövér ember lenni.

- Étel nélkül nem lehet hízni - vetette oda a vitatkozó Úriember.

- Természetesen, de az ételek közül ne az ártatlan pirítóskenyéren vagy levesen akadjunk meg, hanem például nézzünk körül akár a mindennapi zsíros főzelékeken, vajas tésztákon, a népszerűségnek örvendő, félkövér húsokon... Itt még a kása, borsópüré, a böjtös lencse is akkor számít ételnek, ha pecsenyezsírral bőségesen van leöntve, a mártásba a majonézen, a tojáson, tejfelen, olajon és citromon kívül még mustárt is kevernek.

- Azt tessék figyelembe venni - mond Szindbád belemelegedve -, hogy ebben az országban még a savanyú malacot, ezt az egyházatyák által is megdicsért, böjtös ételt is, úgy készítik, hogy az embernek okvetlenül jól kell lakni, meg kell hízni tőle, pedig éppen böjtölni szándékozott aznap. Tojás és tejfel, forró zsír, babérlevél, bors, reszelt citrom, tárkony, grízes liszt - mind hozzájárul ahhoz, hogy a savanykás malacot az ember lehetőleg az utolsó falatig elfogyassza, még böjtben is. De hát ahol még töltik is a gyenge kis malacot...

- Mint a káposztalevelet vagy libanyakat - mond bólogatva a vitakereső Úriember. - De azért még se kell elhízni.

2

A kappanháj lehetőségei

- Nem kell elhízni, de jóformán kikerülhetetlen, hogy az ember harminc-, esetleg negyvenesztendős koráig, ha csak addig meg nem hal, egy kis kappanhájat ne szedjen magára; persze, nem olyan aranysárgát, mint az igazi kappané, amelyért el lehet utazni egyik városból a másikba, ahol a kappanok hizlalásához értenek, de némely ember nagyszerűen tudja a maga kappanhájának az ápolását is - mond Szindbád elgondolkozva, miután rövid kivétellel (csendes asszonyok mellett) nem volt többször kappanhája, mint kétszer-háromszor. Mert az asszonyok elvették, amikor elmentek.

- Csak tessék megfigyelni a nyak, fül, toka és az arc bévülről jövő rózsaszínű sugárzását, amely legelső jele annak, hogy a szervezetben elindult valamely mozgolódás, mint akár a télen trágyázott földekben tavaszkor. Az emberi szervezet éppen úgy mutatja domborodásával, zsírosságával a benne lejátszódó eseményeket, mint akár a dédelgetett zöldségeskert a ház alatt, a melegágyakat (míg a szántóföldek mennyire szenvednek az ég alatt). Igen, ezek azok az ugyancsak dédelgetett étvágyak, kedvek, vágyak, ételek iránti gondolatok, amelyeket az emberek úgy hordanak magukban, mint akár asszonyaik iránt érzett érzelmeiket (ha ugyan nem önfeláldozóbban, néha egy tál lencséért), ezek az evési érzetek teszik, hogy az ember aránylag végigélheti éveit a földön, de legkésőbb hatvanesztendős koráig hasat kell eresztenie, akármilyen kis hasat, csacsihasat, mert tovább nem bírja.

- Nem bírja a levesek miatt. Mert nem hizlal ugyan egy kanál leves, de ha az úgy van elkészítve, mint a rákleves, amelyről egy régi könyvben olvastam, és már magától az olvasmánytól, a készítési módjától, a fáradtságosságtól, a hozzávaló szerektől úgy jóllaktam, hogy mozdulni se tudtam - ilyen ráklevestől meghízik az ember. Igaz, hogy meghízhat a tyúklevestől, de a majorannás egyszerű krumplilevestől is, különösen ha sok tejfelt és sűrű csontlét adunk hozzá, nem úgy, mint aratóknak csak vöröshagymát és paprikát.

- A szép "kappanháj" létrejövetelét nagyban elősegíti a gondolat, amellyel például a libamájpástétomot vagy nyúlpástétomot, a töltöttpaprikát és a gombát nézzük, pedig azt hihetné az ember, hogy ezektől az ételektől nem lehet meghízni, pedig még az úgynevezett koldus kotlettől is felhízhat az ember, pedig abban aztán igazán nincs más, mint krumpli, paradicsommártás és tojássárgája. De vadászatok, utazások, téli járás-kelések és éhes gondolatok közepette még az ilyen hitvány ételeknek is megvan az a bátorsága, hogy valamely rejtelmes úton zsiradékká váljon, és elhelyezkedjen például a tenyérnek belsejében, amelytől oly puha lesz a tenyér belterülete.

Most azonban az Úriember, Szindbád Arany Kakasbeli asztaltársa, türelmetlenül rázta meg söröskorsóját, hogy a benne megállapodott maradék sört egy kissé mozgásba hozza.

- Az igazi "kappanhájnak", amely az embereken bizonyos korban mutatkozik: mégiscsak más oka van, mint a krumplileves.

- Igen - felelt Szindbád jámboran -, még az ilyen maradék sör vagy egy jó szippantásnyi levegő is. A kellő időben, például ebéd előtt sóval és paprikával fogyasztott kenyérszeletnek is, az ebéd után evett kenyérnek, amelyről némely ember nem tud lemondani. Hát még az ártatlan zsíros pogácsának, amelyet friss állapotában olyan gondtalanul dugdosunk magunkba, mint a kacsa a gilisztát, amikor megpillantja!

3

Mikor "törvényes" a kappanháj?

A vitatkozó Úriember azonban mégse adta be a derekát, pedig maga is azok közé tartozott, aki zsebében kenyérdarabokat, pogácsákat hordott, és eszegette őket... Akár minden időben, mert enni mindig jó.

- De hát hogy van az, hogy éjjel élő emberek, például a nagyurak és vasutasok, lumpok és bakterek, rendőrőrszemek és a lámpásokkal foglalkozók, akiket nappal nem láthatni, többnyire megmenekülnek a "kappanhájtól", még ha netán betöltötték volna is a hatvan évüket?

- Nagyságos uram - felelt Szindbád, mert bizonyos életkorba jutván maga is mindenkit tisztelt, aki őt tisztelte, mert csak így lehet az életben valóban csendesen boldogulni -, a nagyurak életmódjáról nem sokat tudok, de annyit bizonyosan, hogy esti étkezéseik előtt gyomrukat mindenféle hideg gyümölcsökkel, ananászdinnyékkel, fagylaltokkal lehűtik, szeretik a meleg langyos leveseket, a hideg vad- és marhapecsenyéket, a legkülönbözőbb mustárokat, amelyekhez tulajdonképpen mindennapi ember nem érthet, mert a mustároknak, ezeknek az ördöngös "extragónok"-nak annyi válfaja van, hogy az ember törheti a fejét, amíg egy zöld salátát (télidőben) a kellő állapotba tud hozni. A nagyurak kevés bort, igen kevés sört, de annál több pálinkát isznak, mert hiszen nekik dolgoznak a konyakgyárosok. Nem hallottam soha, hogy olyan, úriember, aki tokaji bort, francia konyak-, császárkörte-, benediktiner-keveréket valódi kínai teában fogyasztott volna lefekvés előtt, másnap lázasan, náthásan ébredt volna fel. Persze igazi rum és a szív teherviselőképessége is kellett a dologhoz.

- A vasutasok, bakterek, lámpagyújtogatók, szóval az éjjel járó emberek már kevesebb gesztenyével töltött fácánt vagy az abbék receptje szerint készült foglyot fogyasztanak, inkább hasa aljából, tokából való fokhagymás, babérleveles, korianderes abált szalonnát vagy az abahúsból való alig fűszerezett, füstölt májas hurkát, vagy véres hurkát eszegetnek éjjeli foglalkozásuk közben. De nem rossz a fagyos, rétesben főtt kolbász sem, amelyet például hosszú útjára visz zsebében az éjjel járó ember, persze asszony kell hozzá, aki türelmesen foglalkozik a kolbásszal, amíg abból tészta lesz. Azt mondják, felér a fürjpecsenyével, amelyet gombával, piros paprikával, zöld paradicsommal (vagy fordítva), de rizskásával tálalnak. A fürj-fogyasztó nyugodtan el lehet készülve a kappanhájra, de nem így például az uborka-fogyasztó, aki a kapros, babérleveles, szőlőfürtös, tormás uborkákat, vagy a koratavaszkor az éjjeli állomáson vagy a hajnali stáción a zsebében hozott fiatal hagymát jó darab kenyérrel és hideg sertéskarmenádlival eszegeti.

...Így beszélt Szindbád a "kappanháj" kérdéséről az Arany Kakasban, az Úriember azonban meggyőzhetetlen volt, s felkiáltott:

- Legjobb mindig spenótot enni!

[1933]