HETEDIK ÉJSZAKA

amely azokról a babonás emberekről beszél, akik még álmukban is megrázzák
fejük alatt rejtett bugyellárisukat, mikor újhold tűnne fel az égen

El kell nekem mondanom, édes leánykám, hogy tapasztalatlan királyi koromban én magam is azt hiszem, hogy vannak bizonyos bűvös szerek, amelyekkel a jó álmokat megidézni lehet. (Ugyancsak hittem bizonyos varázslatokban, amelyekkel másoknak rossz álmokat lehet küldeni.) A fiatal királyfiaknál ezek az álmok rendszerint a szerelem körül mozognak, és gyakran vonatkoznak táncosnők pörge bokáira. Álmában sokkal jobban látja a bokák és a lábak hajladozásait az ember, mint napközben. Anélkül, hogy az arcokat kellene látnia: meg tudja mondani az álom mennyezetére rajzolódott lábak formáiról, hogy azok fiatal nő lepkekönnyedségét jelentik-e, vagy pedig öregasszony lábát, amelyet olyan nehéz elfűrészelni, mint talán a görcsös fát.

Hogyan lehet a kellemetes hatású, nőies álmokat előidézni?

Nem a boros kancsó hajtogatásával, mint ezt tán némelyek gondolnák. (A bor szerezte álmokról majd a babonás tizedik éjszakán beszélek neked, de előre is mondhatom, hogy a bor álmai nem mindig a legkívánatosabbak.) Nem is mértéktelen esti tánccal vagy az éjjeli zenéléssel, amikor az ember álmában is, kínjában is tovább fújná azt a hosszú trombitát, valamely bezárt ablak alatt. De még az se hoz okvetlen gyönyörűséges álmot, ha az ember a hangszerek anyósát, a nagybőgőt ölelgetné.

Mi szükséges tehát a kellemetes és minden jóval kecsegtető álomhoz?

A tiszta, józan életmód. - Mert már a régi könyvek feljegyzéseiből tudjuk, hogy azoknak a szentéletű embereknek vannak a legszebb álmaik, akik óvakodnak böjtös napokon a húsevéstől, általában az erősen megfűszerezett ételektől és a vérhevítő italoktól. Ezek a tiszta életű emberek, akik mindig lesütött szemmel járnak, éppen álmaikban pillanthatják meg azokat a dolgokat, amelyeknek látásától napközben elvonják magukat. Ezek a drágalátos lemondók kapnak álmaikban mindenféle olyan jutalmakat, amelyekhez például nem juthat a mértéktelen ember, aki este bendőjét töltött káposztával rakta meg. Az éhes gyomorral lefekvő ember nagyon könnyen láthatja magát a királyné Őfelségét is patakban állva, ruhát mosni, ami ugyebár elég jutalom egy közönséges halandó részére?

Azok az emberek sem álmodhatnak éjszaka kellemetlen dolgokat, akik az ebéd utáni hortyogás helyett inkább a litániákat látogatják. A templom hideg kövén való térdeplés, a szentek és a szentnők nézegetése, valamint a buzgó áhítat befolyással van álmainkra is. Az áhítatos ember, miután meghallgatja összekulcsolt kézzel az utolsó harangszót is, amely nádfedele felett elszállt: szelíd álomba merül, amelynek nemegyszer az az eredménye, hogy egy almafáról édes gyümölccsel dobálja meg őt az almaszedő menyecske. (Vigyázni kell a gyümölcsös álmoknál azokra az öregasszonyokra, akik dióverés szempontjából elkérik az embertől sétapálcáját, és azt sehogy se akarják visszaadni. Sok álombeli utazó volt már kénytelen beszüntetni vándorlását, mert vándorbotját dióverés céljára odaadta egy korosabb nőnek.)

Általában azt mondják, hogy azokat a nőket, akikre napközben a szemünket se merjük ráemelni: a szemérmetes férfiak álmukban jobban megismerhetik, mint akár azok a szemtelenek, akik mindenféle kulcslyukaknál szoktak leskelődni. Az álombeli nő habozás nélkül bevallja életkorát is - azért rakták a régi kislutrin annyiszor a 25-től 30-ig érő számokat, mert a nők nem öregednek tovább. Az álombeli nő sírva panaszolja el gyermekeit, akik a másvilágra mentek, mielőtt apró lábaikkal kellően kifutkározhatták volna magukat ezen a földön. Az álombeli nő még szerelmi csalódásait is elmondja, ha erre megkérjük, pedig erről a témáról valóban nem szeretnek beszélni a nők. - De ismétlem, hogy ezeknek az álmoknak a megidézéséhez feltétlenül szükség van arra, hogy üres gyomorral feküdjünk le, mert a megrakott gyomor okozója gyakran annak, hogy az ember nem tud eligazodni álmán, akármennyire töri is rajtuk fejét.

De még egyéb titkaikat is elmondják a nők álmukban, amelyekről hiába faggatnád őket. Kinyitják a szájukat, és megmutogatják összes hamisfogaikat. (Az ember így megtudhatja azt is: vajon kinőtt-e már a bölcsességfoga az imádott nőnek.) Levetkőzik azokat a díszruháikat, amelyekben mindig esküvőre, királykoronázásra vagy bálba készülődnének, és megmutatják, hogy hány görcsöt helyeztek el alsószoknyájuk zsinórján (amelyet különösen a féltékeny férjek tartanak számon).

Nem restellik bevallani, hogy fűzőjükben a halcsont már nem ad elegendő erőt derekuk megkarcsúsításához, az acélpántokra is szükség van. Sőt leleplezik azt is, hogy öltözködés közben az egyik harisnyakötőjük elszakadt, és azt siettükben egy darab cukorspárgával kellett pótolni.

Ám nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezeket az álmokat csak azok a férfiak vehetik szemügyre, akik óvakodnak a bortól, akármint mosolyog is a kocsmárosné.

És hogy végül kedvet szerezzünk minden álmodónak a tiszta életre való hajlandósághoz, megsúghatjuk, hogy azokat az aranygyűrűket, amelyeket a szarkák lopkodnak össze, szerte a világon: ezek a szentéletű emberek találják meg álmaikban. És ugyancsak ők azok, akik mindig felébrednek könnyű álmukból, amikor újhold van az égen, hogy a bugyellárisukat kellő időben megrázhassák az újhold tiszteletére.