Part

   1 1|                               SZINDBÁD, A HAJÓS ELSŐ UTAZÁSA~Szindbád,
   2 1|                esztendővel kisdiák volt a határszéli algimnáziumban,
   3 1|              határszéli algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a
   4 1|                a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcertáncos a városka
   5 1|         valamint a legjobb valcertáncos a városka tánciskolájában.
   6 1|                városka tánciskolájában. A mohos zsindelytetők alatt,
   7 1|          emléket nem hagyott maga után, a névaláíráson kívül a torony
   8 1|              után, a névaláíráson kívül a torony falán; ellenben a
   9 1|                a torony falán; ellenben a tánciskolában, táncos lányok
  10 1|            emlékezetben maradott, amint a következőkből majd minden
  11 1|           maguknak hősöket választottak a rege alakjaiból - megnövekedett,
  12 1|                volt ide az orosz határ. A csengők csörögtek a lovak
  13 1|              határ. A csengők csörögtek a lovak szerszámján, amint
  14 1|              hóval borított országúton, a széles fennsíkon Szindbáddal
  15 1|        nyargaltak.~Tam-tam-tam, mondták a csengők, és sehonnan nem
  16 1|           sehonnan nem felelt visszhang a szavukra.~Oldalt, az országút
  17 1|              Oldalt, az országút mentén a Poprád folyó húzódott mély
  18 1|            amelyen lábnyomaikat hagyják a nyulak és rókák és egyéb
  19 1|               rókák és egyéb vándorlók.~A hóval borított, befagyott
  20 1|                 lék, amelyben kivillant a folyó acélos vize, amint
  21 1|         fagyosan, frissen suhant tovább a jegek alá.~A néma, néptelen,
  22 1|              suhant tovább a jegek alá.~A néma, néptelen, mozdulatlan
  23 1|           Szindbádnak mégis jólesett az a gondolat, hogy mellette,
  24 1|                gondolat, hogy mellette, a mély partok között versenyt
  25 1|                 között versenyt utaznak a szánjával a folyó és a hideg
  26 1|            versenyt utaznak a szánjával a folyó és a hideg habok,
  27 1|          utaznak a szánjával a folyó és a hideg habok, a pisztránghalak
  28 1|                 folyó és a hideg habok, a pisztránghalak a falvak
  29 1|                 habok, a pisztránghalak a falvak alatt a jég alól
  30 1|           pisztránghalak a falvak alatt a jég alól kipillantanak a
  31 1|                a jég alól kipillantanak a folyóba vágott lékeken,
  32 1|              viszont fenn az országúton a háromlovas szánt, amely
  33 1|                  mérföldeken át követte a folyó futását.~Nyáron az
  34 1|              vigasztalják az utazót, ha a fennsíkon vágtat lóháton
  35 1|                 Télen meg kell elégedni a láthatatlan halakkal, amelyek
  36 1|           láthatatlan halakkal, amelyek a folyó jégboltozata alatt
  37 1|                midőn még nem volt deres a haja, és széles a válla -
  38 1|                 deres a haja, és széles a válla - ha ugyan vannak
  39 1|                 vannak olyan öreg halak a Poprádban.~A fennsík szélén,
  40 1|                 öreg halak a Poprádban.~A fennsík szélén, mint valami
  41 1|           emelkednek szinte merőlegesen a Kárpát sötétkék és vakító
  42 1|              fehérségű hegyei. Itt-ott, a hegyhátak nyergében olyan
  43 1|            ragyogó fehérségűnek látszik a Kárpát hava, mintha nem
  44 1|               mély, sötét hegyek között a vashámorban. A hegyek kéksége
  45 1|            hegyek között a vashámorban. A hegyek kéksége pedig megközelíti
  46 1|               kéksége pedig megközelíti a tenger kékségét, amidőn
  47 1|              őszi délután megpillantjuk a vasúti kocsi ablakából az
  48 1|                az Adriai-öblöt. Balról, a folyó túlsó partjáról egy
  49 1|          gyászfekete fenyveserdő kiséri a csengős szánt. A fenyves
  50 1|                 kiséri a csengős szánt. A fenyves teteje fehér a leesett
  51 1|                  A fenyves teteje fehér a leesett hótól, de bévül,
  52 1|                feketéllő tájakat, ahová a fák sűrűsége miatt még a
  53 1|                a fák sűrűsége miatt még a hó sem esik be.~Így utazott
  54 1|               be.~Így utazott Szindbád, a hajós, egy télen a kárpáti
  55 1|            Szindbád, a hajós, egy télen a kárpáti fennsíkon, mindig
  56 1|            észak felé, mintha egyenesen a Kárpát kellős közepébe akarna
  57 1|           felvágtatni csengős lovaival.~A meredek hegyek mind fehérebbek
  58 1|            amint megközelítjük.~Itt-ott a folyó túlsó partján behavazott
  59 1|               maradoztak el, egy léknél a folyó hátán három vörös
  60 1|              végig vándorlegény módjára a folyó jegén.~A szeles, jéghideg
  61 1|     vándorlegény módjára a folyó jegén.~A szeles, jéghideg levegőben
  62 1|             erre legelőször utazott, és a főerdész tüzes lovait maga
  63 1|               és az útra jól beborozott a késmárki vendégfogadóban.
  64 1|                most is látná maga előtt a bakon a főerdész piros fülét
  65 1|                látná maga előtt a bakon a főerdész piros fülét és
  66 1|             valamint zúzmarás bajszának a hegyét. Hirtelen a pörkölt
  67 1|            bajszának a hegyét. Hirtelen a pörkölt dió szaga, valamint
  68 1|             pörkölt dió szaga, valamint a friss kalács illata ütötte
  69 1|             karácsony volt, amikor ezen a tájon utazott, és a szüleihez
  70 1|                ezen a tájon utazott, és a szüleihez igyekezett az
  71 1|           igyekezett az ünnepi napokra.~A főerdész úrnak olyan piros
  72 1|         főerdész úrnak olyan piros volt a bekecse, mint a forrázott
  73 1|              piros volt a bekecse, mint a forrázott rák színe, akkoriban
  74 1|                színe, akkoriban ez volt a legszebb bekecs a Kárpátok
  75 1|               ez volt a legszebb bekecs a Kárpátok alatt... És íme,
  76 1|               Kárpátok alatt... És íme, a pohos toronynak dereka,
  77 1|                 toronynak dereka, amint a völgyből amott kibontakozik,
  78 1|                 olyan piros színű, mint a régi bekecs volt. Piros
  79 1|                 régi bekecs volt. Piros a torony hasa, mint egy jezsuita
  80 1|               egy jezsuita generálisnak a köntöse, akinek képét ugyan
  81 1|               valamikor?... Ah, megvan. A kis városkában, az algimnáziumhoz
  82 1|              tartozó, régi kolostorban, a hosszú, félhomályos folyosón,
  83 1|           olajban) függ egymás mellett. A fekete köntösű szerzetesek
  84 1|       szerzetesek között szinte kivirít a jezsuita generális piros
  85 1|                 Incéé vagy Benedeké?... A lovak várost szimatolván,
  86 1|               lovak várost szimatolván, a kocsis az utazás végcélját
  87 1|        végcélját tudván, gyorsan viszik a szánt a piros derekú torony
  88 1|                  gyorsan viszik a szánt a piros derekú torony felé,
  89 1|             Mintha tegnap lett volna... A folyosó könyökénél - a régi
  90 1|                  A folyosó könyökénél - a régi barátkolostorban, ott
  91 1|              régi barátkolostorban, ott a közelgő torony mögött -,
  92 1|                 egy fekete, kopott kép, a vak pap képe; szomorú, félrehajtott
  93 1|                emlékszik, és eszébe jut a legenda is, hogy a vak pap
  94 1|           eszébe jut a legenda is, hogy a vak pap a jó diákokat minden
  95 1|              legenda is, hogy a vak pap a jó diákokat minden vaksága
  96 1|                vaksága mellett is látja a falról, ahol talán már háromszáz
  97 1|    mozdulatlanságban.~Szindbád lehunyta a szemét, amint a piros derekú
  98 1|                lehunyta a szemét, amint a piros derekú torony felé
  99 1|                 emlékei között, amelyek a völgyben elterülő városka
 100 1|               könnyebb lett volna ekkor a malomgát zuhogójánál lerohanó
 101 1|              acélos vizéből kiválogatni a vízcseppeket származásuk
 102 1|                 volt boldog, itt, ebben a csendes, félig középkorias
 103 1|             végén bolthajtásba hajlanak a házak. A bolthajtás felett
 104 1|          bolthajtásba hajlanak a házak. A bolthajtás felett ablakok
 105 1|              Midőn ismét felpillantott, a vörös derekú tornyot már
 106 1|               hogy Szindbád megláthatta a torony havas sisakján sétálgató
 107 1|            fekete varjakat és csókákat. A kereszten, balról, egy vénfekete
 108 1|               unalom és idegesség elől, a ragyogó estéjű Budapestről
 109 1|      ilyenformán érkezett meg egy napon a határszéli városkába, ahol
 110 1|                mellett, mintha fáznának a hidegben. A völgybe lefelé
 111 1|             mintha fáznának a hidegben. A völgybe lefelé ereszkedve,
 112 1|                lefelé ereszkedve, látta a kéményeket és tűzfalakat,
 113 1|              mint megannyi orgonasípot. A piactéren a kereskedők hóházikójában
 114 1|                orgonasípot. A piactéren a kereskedők hóházikójában
 115 1|              hóházikójában álldogál, és a pohos toronyban delet kezdenek
 116 1|                 kezdenek harangozni. De a harangok hangjára már nem
 117 1|          hangjára már nem emlékezett... A Poprád, amely idáig hűségesen
 118 1|             csavargó kutya, elandalgott a távoli rekettyés berkek
 119 1|         medvebőr süvegű katonák állanak a városka kapujánál, akik
 120 1|                 városka kapujánál, akik a passzust kérik az utazótól.~
 121 1|            Szindbádnak szerencséje volt a fogadóssal, akinél megszállott
 122 1|          fogadóssal, akinél megszállott a Krakkói kalaphoz címzett
 123 1|             kalaphoz címzett fogadóban. A fogadós régi ember volt
 124 1|                 fogadós régi ember volt a régi fogadóban: "bizonyára
 125 1|                 magában Szindbád, amint a keskeny csigalépcsőn fölfelé
 126 1|          csigalépcsőn fölfelé botorkált a szobájába, amelyet számára
 127 1|                amelyet számára kijelölt a gazda. Két színültig megrakott
 128 1|          színültig megrakott ágy állott a csúcsíves toronyszobában,
 129 1|                vendég, aki bujdosásában a Krakkói kalapnál megszállott.
 130 1|           Krakkói kalapnál megszállott. A két ablak között egy medvebőr
 131 1|           figyelmes tekintettel fogadta a belépőket.~Szindbád megállott
 132 1|           belépőket.~Szindbád megállott a kép előtt, meghintázta a
 133 1|                a kép előtt, meghintázta a derekát, és felkiáltott:~-
 134 1|          derekát, és felkiáltott:~- Ezt a képet én ismerem... Ugyan
 135 1|               ismerem... Ugyan kinek is a képe?~A fehér hajú, piros
 136 1|                  Ugyan kinek is a képe?~A fehér hajú, piros képű és
 137 1|             képű és bőrkötényes fogadós a vidrasüveget megmozdította
 138 1|            rózsaszínű homloka felett.~- A város jóltevője, gróf Lubomirski
 139 1|             gróf Lubomirski úr van ezen a képen.~Persze, persze, Szindbád
 140 1|               előtt gyakran találkozott a széles bajuszú és buzogányt
 141 1|                 és kőbe vésetten, amint a városkára háromszáz esztendő
 142 1|           esztendő elmúltával is vigyáz a templomban, a városházán
 143 1|                 is vigyáz a templomban, a városházán és a postaépületben,
 144 1|             templomban, a városházán és a postaépületben, ahol még
 145 1|         postaépületben, ahol még megvan a lovak istállója, amelyeket
 146 1|              lovak istállója, amelyeket a szán elé fogtak, hogy tovább
 147 1|            fogtak, hogy tovább röpítsék a gránic felé az utazót.~És
 148 1|         Szindbád, hogy az ő ifjúkorában a polgármesternek, a postamesternek,
 149 1|          ifjúkorában a polgármesternek, a postamesternek, a kapitánynak
 150 1|      polgármesternek, a postamesternek, a kapitánynak és mindazoknak
 151 1|                akik valamit számítottak a kis határszéli városkában,
 152 1|               az anyák nézegették sokat a kőben és olajban megörökített
 153 1|     nemzedékekkel előbbről datálódik ez a nagy hasonlatosság, amint
 154 1|            hasonlatosság, amint például a kurucok Lőcsén való időzésekor
 155 1|           bajszával olyanforma, amilyen a háromszáz év előtti Lubomirski
 156 1|         idevalósi, faluról költözött be a Krakkói kalapba.~- Tisztelt
 157 1|                 az öreg fogadós, miután a hatalmas termetű, zöld cserépkályha
 158 1|            jóságos pillantást vetett -, a Krakkói kalapnál megtalál
 159 1|                  amit szeme-szája akar. A múlt évben jártak erre utazók,
 160 1|              voltak és alföldi tanítók, a Krakkói kalappal nagyon
 161 1|                csizmácskái itt kopogtak a kivájt köveken, és a toronyban,
 162 1|           kopogtak a kivájt köveken, és a toronyban, ahol harangozott,
 163 1|       harangozott, bizonyára megtalálná a nevét valamelyik korhadt
 164 1|        valamelyik korhadt gerendán vagy a mennyezeten: Szindbád, a
 165 1|                a mennyezeten: Szindbád, a hajós... Szinte kedve lett
 166 1|                 Szinte kedve lett volna a toronyba felmenni.~A tót
 167 1|              volna a toronyba felmenni.~A tót cselédleány a kályhával
 168 1|             felmenni.~A tót cselédleány a kályhával elvégezvén dolgát,
 169 1|                 alázatos csókot nyomott a vendég kezére, és havas,
 170 1|            sáros csizmájával kikopogott a szobából. Szindbád kedvetlenül,
 171 1|       kedvetlenül, kezét, amelyet előbb a leány megcsókolt, kabátjához
 172 1|                dörzsölve, nézett utána, a Krakkói kalap érdemes gazdája
 173 1|                az utazótáskát tologatta a falhoz, mintha nem talált
 174 1|               volna számára elég helyet a nagy szobában.~- Urasága
 175 1|                önkéntelenül végignézett a cipőjén.~- Csak azért kérdem -
 176 1|           utazótáska fölött megcsóválta a fejét, mintha a táska volna
 177 1|             megcsóválta a fejét, mintha a táska volna az oka, hogy
 178 1|               azért kérdem, mert tavaly a tanítók megígérték... igen,
 179 1|                itt jó helyen lesz! Hogy a barátaikat hozzám küldik.~
 180 1|              nagyon jól ismert, amelyet a legszebbnek és a legnagyobbnak
 181 1|                amelyet a legszebbnek és a legnagyobbnak tartott a
 182 1|                 a legnagyobbnak tartott a városkában, és most úgy
 183 1|            gyermekjátékszer nagyságú az a ház, pedig tulajdonképpen
 184 1|              sem változott rajta. Abban a házban három gyönyörű leány
 185 1|            három gyönyörű leány lakott. A városkapitány leányai. És
 186 1|                mint kosztos diák. Anna, a legnagyobb, telt, nevetős
 187 1|                 ablak alatt sétálgatott a fiatal paptanárokkal, és
 188 1|        paptanárokkal, és teli kacagását a sötétben, csiklandozó, pajkos
 189 1|                 nem törődött vele, hogy a szomszéd szobából Szindbád
 190 1|               őt vetkőzés közben... Ah, a fehér, kerek térdekre íme
 191 1|              igen, abban az időben csak a térdekre és a térdek körüli
 192 1|               időben csak a térdekre és a térdek körüli részekre volt
 193 1|         részekre volt kíváncsi Szindbád a vetkőző nőnél, pedig Annának
 194 1|            vetkőző nőnél, pedig Annának a válla is kerek is fehér
 195 1|             kerek is fehér volt. Janka, a második, sovány és konyhaszagú
 196 1|                 hogy szóba álljon vele. A legkisebb, Mária, tanulópajtása
 197 1|                Szindbádnak. Igen, abban a házban, a lakatlan emeleten,
 198 1|      Szindbádnak. Igen, abban a házban, a lakatlan emeleten, ahol
 199 1|              kukoricát tartottak, abban a sötét emeleti szobában tanulgattak
 200 1|           faggyúgyertya fénye mellett. (A gyertyát Janka öntötte.)
 201 1|                 egymásra néztek, amidőn a szél végigdudált a sötét
 202 1|               amidőn a szél végigdudált a sötét emeleten. Ugyancsak
 203 1|           odalent az utca sötétjében és a fiatal tanárok dörmögő hangját.
 204 1|                Néha megvillant odalent, a bolthajtással kezdődő és
 205 1|                  Szindbád akkor már nem a városkapitánynál volt kosztos
 206 1|                volt kosztos diák, hanem a jegyzőnél, és természetesen
 207 1|          természetesen eljött látogatni a halottat. A halott Mária
 208 1|            eljött látogatni a halottat. A halott Mária fehér ruhában
 209 1|                 és fehér cipőben feküdt a koporsóban, és ekkor éppen
 210 1|              ekkor éppen senki sem volt a halott mellett odafent,
 211 1|                 halott mellett odafent, a lakatlan emeleten, ahol
 212 1|              tavaly zsákokban tartották a lovaknak való abrakot. ("
 213 1|            abrakot. ("Vajon hová tették a zaboszsákot?" - kérdezte
 214 1|        esztendővel öregebbé válott diák a halott Máriát meglátogatta.
 215 1|                 Máriát meglátogatta. És a fehér ruhás, fehér arcú
 216 1|            ifjúban. Úgy érezte, hogy ez a leány szerelme volt, soha
 217 1|           utoljára megcsókolni, mielőtt a föld alá tennék. Felállott
 218 1|           székre, és ajkával közeledett a magános halott ajkához.
 219 1|                Az első pillanatban csak a lehunyt szemektől félt,
 220 1|               az orrát. Ezért maradt el a csók... De később, miután
 221 1|                hallatszott kopogó lépte a lakatlan emeleten, a halott
 222 1|              lépte a lakatlan emeleten, a halott leányka lábához került,
 223 1|              leányka lábához került, és a fehér báli cipő felett kissé
 224 1|             felett kissé megemelintette a fodros szoknyácskát a fehér
 225 1|    megemelintette a fodros szoknyácskát a fehér harisnyás, mereven
 226 1|        lélegzetét visszafojtva figyelte a halott leány lezárt szemét,
 227 1|             lezárt szemét, hallgatózott a grádics felé, kamasz képzelete
 228 1|          grádics felé, kamasz képzelete a homlokába, a halántékába
 229 1|           kamasz képzelete a homlokába, a halántékába kergette a vért...
 230 1|                  a halántékába kergette a vért... Lehajtott fővel,
 231 1|               szégyenkezve bandukolt ki a kapun.~Szindbád mozdulatlanul
 232 1|           Szindbád mozdulatlanul állott a Krakkói kalaphoz címzett
 233 1|                 az emlékeken, amelyeket a régi kis hegyi városka látása
 234 1|               ifjú, itt volt gyermek... A kerekes kúton, a piac közepén
 235 1|             gyermek... A kerekes kúton, a piac közepén bizonyosan
 236 1|              bizonyosan ott van valahol a neve felírva: Itt járt Szindbád,
 237 1|             felírva: Itt járt Szindbád, a hajós.~Csendesen állott
 238 1|                 hajós.~Csendesen állott a szobában, amíg az öreg Lubomirski (
 239 1|                amíg az öreg Lubomirski (a vidrakucsmás fogadós) bizonyos
 240 1|               igazító hangon megszólalt a háta mögött:~- Ha nem tudná,
 241 1|             tudná, Szindbád úr: nálunk, a Kalapnál minden délben sört
 242 1|                 sört szoktunk csapolni. A városból mindenki eljön
 243 1|                 városból mindenki eljön a sörre.~Szindbád tehát leballagott
 244 1|              Szindbád tehát leballagott a csigalépcsőn a homályos
 245 1|              leballagott a csigalépcsőn a homályos kis étterembe,
 246 1|             étterembe, ahol egy darabig a régi halotton, a kis Márián
 247 1|                darabig a régi halotton, a kis Márián gondolkozott,
 248 1|             egyetlen hosszú asztal volt a fogadóban), az algimnázium
 249 1|                ennyi intelligencia volt a Krakkói kalapban együtt.~
 250 1|        nagyszerű jeleneteket emlegetett a múltból.~A papok közül csak
 251 1|       jeleneteket emlegetett a múltból.~A papok közül csak az igazgató
 252 1|               fensőbbséggel.~- Mi ebben a kolostorban büntetésbül
 253 1|              büntetésbül vagyunk, uram. A rend ide, a határszélre
 254 1|              vagyunk, uram. A rend ide, a határszélre azokat a rendtagokat
 255 1|               ide, a határszélre azokat a rendtagokat helyezi, akiket
 256 1|            lakkcsizmában és koszperddel a derekamon a színpadon. Nincsen
 257 1|                 koszperddel a derekamon a színpadon. Nincsen olyan
 258 1|           operett, amelyet ne ismernék, a hangomat pedig, azt hiszem,
 259 1|               ne is beszéljünk - mondta a direktor, és különös mozdulatot
 260 1|                 különös mozdulatot tett a kezével a homloka körül.~
 261 1|               mozdulatot tett a kezével a homloka körül.~Az igazgató
 262 1|              harmincöt évesnél, Ferenc, a hallgatag, a pohárba mélyedő
 263 1|           évesnél, Ferenc, a hallgatag, a pohárba mélyedő Ferenc talán
 264 1|               talán még annyi sem volt, a körorvos, a múlt rejtélyes
 265 1|             annyi sem volt, a körorvos, a múlt rejtélyes kalandjait
 266 1|               sörözés közben felvetette a kérdést:~- És a nőkkel hogy
 267 1|              felvetette a kérdést:~- És a nőkkel hogy vagyunk itt,
 268 1|            csöndesen mosolygott, Ferenc a poharába nézett borostás,
 269 1|        szomorkás, elhidegült arcával.~- A nőkkel - kezdte a direktor,
 270 1|            arcával.~- A nőkkel - kezdte a direktor, és hangja színpadiasan
 271 1|                vagy odahaza ülünk, vagy a tánciskolába megyünk a szigetre...~-
 272 1|             vagy a tánciskolába megyünk a szigetre...~- A tánciskolába! -
 273 1|                 megyünk a szigetre...~- A tánciskolába! - kiáltott
 274 1|     tánciskolába! - kiáltott fel Fritz, a vörös hajú doktor, és furcsán
 275 1|                  és furcsán mosolygott.~A direktor elkomolyodott,
 276 1|            előtüntethesse.~- Nos, igen, a tánciskola itt a helybeliek
 277 1|                  igen, a tánciskola itt a helybeliek egyetlen szórakozása.
 278 1|                szórakozása. Télen eljön a táncmester Késmárkról...~
 279 1|                táncmester Késmárkról...~A vörös doktor élénken közbeszólott:~-
 280 1|         közbeszólott:~- Talán hallottad a híres lovag Bertyánszky
 281 1|                 mindennap jól elvertünk a sétatéren. Emlékszel, hányszor
 282 1|               földhöz vágtalak? Egyszer a toronyból, a lépcsőn is
 283 1|          vágtalak? Egyszer a toronyból, a lépcsőn is legurítottunk.~
 284 1|          legurítottunk.~Szindbád ezekre a dolgokra ugyan nem emlékezett,
 285 1|                ugyan nem emlékezett, de a tánciskola érdekelte.~-
 286 1|            érdekelte.~- És mi van abban a tánciskolában? - kérdezte.~-
 287 1|                algimnáziumi igazgató. - A leányok, asszonyok táncolnak,
 288 1|                táncolnak, mi meg nézzük a dolgot. Valahogyan eltelik
 289 1|                 eltelik az idő... És ez a legfontosabb.~Fritz vidám
 290 1|          vállára:~- Te, gyere el estére a tánciskolába. Az életedben
 291 1|                 amikor krumplit loptunk a földeken?~Az igazgató csendesen
 292 1|              szórakozott életében, mint a mi tánciskolánkban lehet
 293 1|             válogatott élvezetek vannak a nagyvárosban. A pompás színházi
 294 1|        élvezetek vannak a nagyvárosban. A pompás színházi előadások,
 295 1|               előadások, hangversenyek, a bálok... (Egyrészt baj volt
 296 1|                  hogy el ne felejtsem.) A mi kis tánciskolánk nyomába
 297 1|          tánciskolánk nyomába se léphet a legkisebb pesti mulatságnak.
 298 1|               uram, gondoljuk meg, hogy a Kárpátok között vagyunk,
 299 1|          Kárpátok között vagyunk, közel a határszélhez, a legkisebbnek
 300 1|          vagyunk, közel a határszélhez, a legkisebbnek is örülnünk
 301 1|        legkisebbnek is örülnünk kell... A tánciskola - hamisan hunyorított
 302 1|               hamisan hunyorított ekkor a direktor - nálunk az, ami
 303 1|                Eldorádó-kertről, Fritz?~A körorvos szélesen nevetett:~-
 304 1|           szélesen nevetett:~- Valóban, a mi tánciskolánk Eldorádó.~
 305 1|              ekkor hirtelen felhajtotta a sörét, és hangtalanul nevetett.~-
 306 1|                 hangtalanul nevetett.~- A tánciskola! - mondá csöndesen,
 307 1|                mondá csöndesen, mintegy a pohárnak.~Szindbád lehajtotta
 308 1|           pohárnak.~Szindbád lehajtotta a fejét, és arra a régi tánciskolára
 309 1|             lehajtotta a fejét, és arra a régi tánciskolára gondolt,
 310 1|            tánciskolára gondolt, ahol ő a legjobb valcertáncos volt.~
 311 1|              volt.~Szindbád megjelenése a tánciskolában méltóságteljes
 312 1|               félhomályos szálában volt a tánciskola, két-három petróleumlámpás
 313 1|    petróleumlámpás pislogott búskomoran a falakon, és a terem közepén
 314 1|                búskomoran a falakon, és a terem közepén magas, kétszárnyú
 315 1|               létra állott, amelyet még a tűzoltók báljáról felejtettek
 316 1|               báljáról felejtettek itt. A terpeszkedő létra ugyan
 317 1|            ugyan tökéletesen megzavarta a táncok menetét, és csak
 318 1|             kellő fordulattal elsuhanni a létra lábai között, mégse
 319 1|            jutott eszébe senkinek, hogy a létrát a terem közepéről
 320 1|                 senkinek, hogy a létrát a terem közepéről félrevonja.
 321 1|                 gondolta Szindbád, hogy a világ kezdete óta azon a
 322 1|                a világ kezdete óta azon a helyen állott a létra, senki
 323 1|                óta azon a helyen állott a létra, senki sem akart újító
 324 1|             senki sem akart újító lenni a városkában.~Nos, mint említém,
 325 1|              karjánál fogva, míg Ferenc a hátuk mögött sunyi mosollyal
 326 1|                Szindbád mellett, mintha a tánciskola nevezetességeit
 327 1|    nevezetességeit készülne magyarázni.~A kishegedű, amely eddig egyhangú
 328 1|             igazgató és Szindbád előtt. A kakadufrizura vízszintes
 329 1|           vízszintes vonalba került, és a Pejacsevics-nadrág egyik
 330 1|        csusszant... Aztán felemelkedett a szürkülő, pompádés fej,
 331 1|              szürkülő, pompádés fej, és a hármas toka méltóságosan
 332 1|             méltóságosan elhelyezkedett a keménygalléron.~- Ez volt
 333 1|      algimnáziumi igazgató.~Szindbádnak a félhomályhoz kezdett hozzászokni
 334 1|        félhomályhoz kezdett hozzászokni a szeme, és így észrevette
 335 1|                szeme, és így észrevette a táncosokat és táncos leányokat,
 336 1|                 és ügyetlenül lejtettek a szétvetett lábú tűzoltólétra
 337 1|                 bizonyos központ körül. A kisdiákok most is olyan
 338 1|                  mint az ő idejében, és a cipők, a nagy, havas cipők
 339 1|                 ő idejében, és a cipők, a nagy, havas cipők szerfölött
 340 1|              széles talpú bakancs... És a leányok haja egy ágba fonva
 341 1|              haja egy ágba fonva röpköd a fordulóknál.~A fal mellett,
 342 1|             fonva röpköd a fordulóknál.~A fal mellett, ahol padok
 343 1|             látszott. Úgy feketéllettek a falak mentén, mint a varjak
 344 1|      feketéllettek a falak mentén, mint a varjak estenden az őszi
 345 1|               őszi erdő ritkuló fáin.~- A szülők! - mondta ünnepélyesen
 346 1|           szülők! - mondta ünnepélyesen a direktor, és a kalapjával
 347 1|             ünnepélyesen a direktor, és a kalapjával félkört írt le
 348 1|               kalapjával félkört írt le a levegőbe.~A hangulat tagadhatatlanul
 349 1|              félkört írt le a levegőbe.~A hangulat tagadhatatlanul
 350 1|           idegen vendégek jelenlétében. A kisdiákok egyre-másra bukdácsoltak
 351 1|             ellenséges létra körül, míg a falak mellett a szülők morogva
 352 1|              körül, míg a falak mellett a szülők morogva dugták össze
 353 1|           morogva dugták össze fejüket. A fekete kendőket és fekete
 354 1|           kendőket és fekete süvegeket.~A lovag hiába kopogott erélyesen
 355 1|               erélyesen hegedűje hátán, a tánc sehogy sem akart rendes
 356 1|               sapkában besietett Fritz, a vörös hajú doktor, és észrevette
 357 1|              hajú doktor, és észrevette a fagyos hangulatot, teli
 358 1|          sapkában, havasan és fagyosan, a terem közepére rúgtatott,
 359 1|               diákocska kezében elkapva a táncosnőt, lármásan, tüzesen,
 360 1|               viharosan keringett körül a teremben, hogy mindig attól
 361 1|                szándékosan), és estében a táncosnő térdébe, bokájába
 362 1|              hosszan, vígan felnevetett a félhomályban, mintha egérke
 363 1|              egérke szaladt volna végig a combján...~A különös, izgató
 364 1|                volna végig a combján...~A különös, izgató és titkos
 365 1|                Szindbád füléhez ért, és a hajós meglepetten, csodálkozva
 366 1|                  csodálkozva emelte föl a fejét. Ezt a kacagást ő
 367 1|                 emelte föl a fejét. Ezt a kacagást ő már hallotta
 368 1|                Igen, így kacagott Anna, a szép, teli keblű és kövérkés
 369 1|               kövérkés Anna, ott, abban a szűk, csöndes utcácskában
 370 1|             utcácskában amikor estenden a fiatal tanárokkal sétálgatott.
 371 1|                 tanárokkal sétálgatott. A félhomályos utcácskában
 372 1|           ugyancsak így csendült fel az a régen hallott női viháncolás,
 373 1|         Szindbád képzeletében megjelent a két gömbölyű és fehér női
 374 1|                térd, amelyet hajdanában a fehér függöny mögül látott.~
 375 1|                algimnáziumi igazgató és a vendég Szindbád felé kormányozta,
 376 1|             felé kormányozta, Szindbád, a hajós alig csodálkozott
 377 1|                 csodálkozott azon, hogy a Fritz táncosnőjében a teli
 378 1|              hogy a Fritz táncosnőjében a teli keblű és világosbarna
 379 1|                  Igen, ő volt az, Anna: a régi szép, kacér és nevetgélő
 380 1|        nevetgélő Anna - vagy legalábbis a leánya.~Fritz, midőn izzadó
 381 1|                 mindenben megerősítette a hajós föltevését. Igen,
 382 1|              hajós föltevését. Igen, az a bizonyos régi Anna, a városkapitány
 383 1|                az a bizonyos régi Anna, a városkapitány leánya férjhez
 384 1|           leánya férjhez ment, amott ül a sarokban, abban a fekete
 385 1|              amott ül a sarokban, abban a fekete viklerben, és a leányát,
 386 1|            abban a fekete viklerben, és a leányát, a táncosnőt, ugyancsak
 387 1|                viklerben, és a leányát, a táncosnőt, ugyancsak Annának
 388 1|                 vette észre magát, hogy a szíve a szokottnál rendetlenebbül
 389 1|               észre magát, hogy a szíve a szokottnál rendetlenebbül
 390 1|                 tekintete állandóan azt a kövérkés, nevető leányt
 391 1|              kemény lábikrája van, mint a kő - mormogta a vörös hajú
 392 1|               van, mint a kő - mormogta a vörös hajú Fritz.~- És az
 393 1|             anyja? - kérdezte Szindbád.~A vörös hajú doktor szórakozottan
 394 1|              szórakozottan felelt:~- Az a vén skatulya csak azért
 395 1|                csak azért van itt, hogy a mulatságunkat rontsa...
 396 1|           mulatságunkat rontsa... Habár a múltkor ő maga is felmászott
 397 1|            múltkor ő maga is felmászott a létrára! Tudod, az öregasszonyok
 398 1|            hevesen tapsolni kezdett, és a fejével integetett a kis
 399 1|                 és a fejével integetett a kis táncmesternek:~- Kezdjük
 400 1|                későre jár! - kiáltotta.~A kis hegedű elhallgatott,
 401 1|           bizonyos izgalom futott végig a termen. Az algimnázium igazgatója
 402 1|          mielőtt Fritz megelőzhetné, és a fülébe súgta:~- Jöjjön,
 403 1|                    Jöjjön, Szindbád úr, a legjobb helyre vezetem,
 404 1|           mindent láthat.~És Szindbádot a létra mellé vitte, és titokzatosan
 405 1|            mellé vitte, és titokzatosan a magasba mutatott.~A mulatság
 406 1|        titokzatosan a magasba mutatott.~A mulatság nyomban kezdetét
 407 1|            indulót kezdett fütyülni, és a leányok tánclépésben kergetőztek
 408 1|                tánclépésben kergetőztek a szobában. Amikor a termet
 409 1|          kergetőztek a szobában. Amikor a termet körülfutották, egyenként
 410 1|                körülfutották, egyenként a szárnyas, két lábon álló
 411 1|                 gyorsan felkapaszkodtak a létra tetejére, hogy a másik
 412 1|  felkapaszkodtak a létra tetejére, hogy a másik oldalon ismét leszálljanak.~-
 413 1|              egyiken sincs ám nadrág...~A leánykák ügyetlenül, sikongatva,
 414 1|               nevetve másztak föl és le a létrán. Ferenc gyakran nyitva
 415 1|               gyakran nyitva felejtette a száját, amint a magasba
 416 1|              felejtette a száját, amint a magasba meredt, az igazgató
 417 1|                pedig állandóan döfködte a könyökével Szindbád oldalát.
 418 1|            könyökével Szindbád oldalát. A fehér szoknyácskák, térdecskék,
 419 1|        combocskák sejtelmesen villogtak a létra magasságában... Szindbád
 420 1|           egyetlenegyszer nézett erősen a magasba, midőn Annára, a
 421 1|                a magasba, midőn Annára, a teli keblű, nevetgélő Annára
 422 1|                 nevetgélő Annára került a létramászás sora. Akkor
 423 1|       létramászás sora. Akkor elpirulva a magasba nézett, és a gömbölyű
 424 1|          elpirulva a magasba nézett, és a gömbölyű térdek, amelyeket
 425 1|               erősen hullámzásba hozták a vérét.~A leánykák után néhány
 426 1|             hullámzásba hozták a vérét.~A leánykák után néhány fekete
 427 1|                asszonyság is nekiindult a létrának, de az igazgató
 428 1|              térdig érő hóban ballagott a direktorral a szigetről
 429 1|                 ballagott a direktorral a szigetről a város felé.
 430 1|                 direktorral a szigetről a város felé. Szürkés, szélfényű
 431 1|           Szürkés, szélfényű este volt. A Poprád aluszékonyan suttogott
 432 1|           Poprád aluszékonyan suttogott a híd alatt, a léknél, és
 433 1|     aluszékonyan suttogott a híd alatt, a léknél, és a pohos torony
 434 1|                 híd alatt, a léknél, és a pohos torony komolyan állott
 435 1|            pohos torony komolyan állott a havas háztetők fölött.~Szindbád
 436 2|                 zsoké, kötőféket dugott a zsebébe, amelyre majd felhurkolja
 437 2|             majd felhurkolja magát akár a Stefánia úti víztoronynál,
 438 2|              Stefánia úti víztoronynál, a kövér Müller Karcsi vendéglőjének
 439 2|                 és utolsó percig hallja a pohos, madárfejű Grinzinger
 440 2|               bácsi zenekarának játékát a vendéglőből, ahol reggelenként
 441 2|             kisétál egy alkonyattal Ben a városligeti versenypálya
 442 2|      városligeti versenypálya közelébe, a másodosztályú hely végére,
 443 2|                 végére, ahol elvégződik a korlát, és letaposott, ingyenes
 444 2|                 gallyú fák között (ahol a versenypályáról kitiltottak
 445 2|     versenypályáról kitiltottak szoktak a fűben heverészni, és a palánkon
 446 2|          szoktak a fűben heverészni, és a palánkon át fogadásaikat
 447 2|               az elcsapott zsokét, Bent a hazárd házmesterek, facér
 448 2|                 talál egy helyet, ahová a kötőféket megerősítheti...
 449 2|                 elhagyott versenypályán a fehér póznák között felejtettek
 450 2|               amelynek hátán egykor Ben a Nagy nyári handicapet megnyeré...~
 451 2|              verseny-meeting; tavasszal a mindenüket felvett zsokék
 452 2|                 trénerek számára futnak a lovak, nyáron a publikumnak,
 453 2|          számára futnak a lovak, nyáron a publikumnak, ősszel végül
 454 2|          megfigyeltek, számon tartották a lovak futását, mint csillagászok
 455 2|              futását, mint csillagászok a csillagok járását, akik
 456 2|              akik ajándékkal lepték meg a zsoké szeretőit, kijavították
 457 2|     abrakmesternek, és futottak azoknak a paripák, akik a hosszú,
 458 2|                 azoknak a paripák, akik a hosszú, munkátlan telet
 459 2|                 angliai vidéki városban a rokonaiknál óhajtották eltölteni
 460 2|    biliárdasztala mellett... Bennek már a hatodik meetingen nem futottak
 461 2|          hatodik meetingen nem futottak a lovak, nem csodálható, hogy
 462 2|             éjjel-nappal magánál hordta a kötőféket.~Ben néha egyetlen
 463 2|          krajcár nélkül lépett ki abból a hotel garniból, ahol olykor
 464 2|            hajnalig kellett beszélgetni a vörös bajuszú portással,
 465 2|                 előre kifizetett. Samu, a portás ekkorára már eleget
 466 2|               már eleget hallott Bentől a régi szép időről, az egykori
 467 2|              ingyen szállással ellátta. A zsoké dideregve vetette
 468 2|             kihűlt ágyba, és igyekezett a legszebb dolgokról álmodni.
 469 2|    Egyszer-másszor meggondolták magukat a szerelmesek, visszatértek
 470 2|               szerelmesek, visszatértek a hajnali utcáról, mintha
 471 2|                 hajnali utcáról, mintha a szobában felejtettek volna
 472 2|             ajtó előtt várakoznia, amíg a szerelmesek megtalálták
 473 2|            Ámbár ez ritkán fordult elő, a hotel garni éjjeli vendégei
 474 2|                örültek, ha kívül voltak a kapun, a nők unottan, érzelemtelenül
 475 2|                ha kívül voltak a kapun, a nők unottan, érzelemtelenül
 476 2|              igazították meg kalapjukat a szálloda előcsarnokának
 477 2|                előcsarnokának tükrében, a férfiak köpőládát kerestek,
 478 2|            kerestek, sietve mentek szét a párok, de Ben a hideg éjszakákon
 479 2|             mentek szét a párok, de Ben a hideg éjszakákon elalvás
 480 2|                 tenyerű úriembernek sem a városban délelőtt kalandra
 481 2|                 délelőtt kalandra menni a hotel garniba. Ám ezek a
 482 2|                a hotel garniba. Ám ezek a nagyon tisztességes, nagyon
 483 2|                és délelőttjeit rendesen a Stefánia úton és környékén
 484 2|              töltötte, ahol szép időben a város dologtalanjai találkoznak.
 485 2|        Tavasszal és kora ősszel, amikor a mellékutak padjain veres
 486 2|        szégyenlős hontalanok tanyáznak, a napsugárban mosdatlan kezüket
 487 2|               különös okból csavarognak a Népligettől a Gellérthegyig
 488 2|               csavarognak a Népligettől a Gellérthegyig keresztül-kasul
 489 2|           Gellérthegyig keresztül-kasul a városon, szemügyre veszik
 490 2|               városon, szemügyre veszik a Kerepesi úti kirakatokat,
 491 2|        kirakatokat, hosszan álldogálnak a sérvkötős bolti ablak előtt,
 492 2|            bolti ablak előtt, nézegetik a fogatokat a Stefánia úton
 493 2|            előtt, nézegetik a fogatokat a Stefánia úton és a zöldellő
 494 2|            fogatokat a Stefánia úton és a zöldellő vagy ősztől pirosló
 495 2|           szemérmesen húzódott meg azon a mellékúton, amely a Ligetből
 496 2|                azon a mellékúton, amely a Ligetből az Erzsébet királyné
 497 2|             volt egy rendes padja, ahol a délelőttöket gondolkozással
 498 2|          gondolkozással töltötte. Mikor a fasorból idáig hangzott
 499 2|                 fasorból idáig hangzott a déli harangszó, elindult,
 500 2|         igyekezett úgy öltözködni, mint a lovasegyleti tagok: Ben