Part

 1 3|            HÍRLAPÍRÓ ÉS A HALÁL~Széplaki Titusz hírlapírót halálra ítélte
 2 3|              Dunának megy. Próbálja meg, Titusz.~Széplaki fejére helyezte
 3 3|               megfosztani. - Biztosítom, Titusz, hogy egyetlen kollégájának
 4 3|              nyújtotta feléje.~- Mondja, Titusz, volt valaha ilyen esernyője,
 5 3|            persze tele van dohányporral.~Titusz nem beszélt minden felindulás
 6 3|               Olga" - mondogatta magában Titusz, mikor a Ferenc kávéházból
 7 3|            kegyelmet kérjen az ember. És Titusz, mintha csakugyan arra volna
 8 3|          sétálgat a Kaszinó környékén... Titusz befordult a Szép utcába,
 9 3|                sem érte még meg Széplaki Titusz. Hiába, a kocsmárosok belátnak
10 3|               zenéje - felelt felnevetve Titusz, mint amilyen nyelven a
11 3| legtekintélyesebb nyomdászok jártak - de Titusz mégis olyanformán viselkedett,
12 3|                emlékezett volna rá, hogy Titusz kocsmai megjelenései alkalmából
13 3|                  átfőni kellő mértékben.~Titusz oda sem hallgatott János
14 3|             Kakast ennék! - kiáltott fel Titusz, miután észrevette, hogy
15 3|                   Jó, hogy itt talállak, Titusz - kezdte szavait az egykori
16 3|                 tartozni sehová - felelt Titusz, és megvető pillantást vetett
17 3|               Azt mondják, hogy Széplaki Titusz nem várja be a párbaj óráját,
18 3|                 félelmes szemöldökeivel. Titusz szórakozott maradt még akkor
19 3|           életmód volt divatban - miután Titusz "öregedni" kezdett, és kevesebb
20 3|                ruhatári számot, amellyel Titusz felszerelését majd zálogba
21 3|                 komolyságot öltött volna Titusz arculata e festett, kifejezéstelen
22 3|                  jó darab ideig figyelte Titusz kalapját, valamint botesernyőjét,
23 3|               ifjabb Ábrányi Kornél, aki Titusz ifjúságában ideálja volt
24 3|                madmazell! - kiáltott fel Titusz, miután a szépségbálványt
25 3|                     kérdezte nagy hangon Titusz. - Remélem, halálos esettel
26 3|                  az a valaki, aki eladja Titusz nadrágját, és a handléval
27 3|          Olgácskám - beszélt lelkendezve Titusz, mintha eldorbézolt éjszakáját,
28 3|                  emlékül akarná eltenni.~Titusz lelkendezve gurgulázott,
29 3|              Holnap beszélünk tovább." - Titusz pálinkarekedten felelt: "
30 3|                 a Széplaki Róbertné volt Titusz édesanyja, és a gyászjelentés
31 3|                  nem hoztam magammal.~De Titusz még inkább elbújt a paplan
32 3|               gyakran esett csodálkozóba Titusz, hogyan vihették le vala
33 3|           amelyek olyanformán közeledtek Titusz ajtaja felé, mintha legalábbis
34 3|           kárörvendők - gondolta magában Titusz borúsan, ott, a gyászjelentés
35 3|              ilyen dolgokban. Ám viszont Titusz az órák hosszáig tartó szenvedés
36 3|           ismeretlen vendég kedvéért. És Titusz hálából két porciót rendelt
37 3|                  katona módjára meghalt. Titusz kocsiját, amelyen a párbaj